Csongrád Megyei Hírlap, 1965. október (10. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-27 / 253. szám

2 - HÍRLAP — 1965. OKTÓBER­­– SZERDA Ideges kor, ideges emberek? Vagy­ jobban vigyázzunk az egészségünkre? Fáj a fejünk, rosszul érez­zük magunkat. Ilyen eset­ben munkahelyen vagy ott­hon gyakran elhangzik: „nin­csenek rendben az idegeim'’. Az utóbbi időben számtalan­szor hallhatjuk ezt a panaszt. Az emberek napjainkban jó­val többet törődnek egészsé­gi állapotukkal, mint régeb­ben, így idegrendszeri zava­raikra is nagyobb gondot fordítanak. Ezért kerestük fel a Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem Ideg-Elmekli­­nikájának vezetőit, hogy az ideg- és elmebetegek számá­ról, orvosi ellátásáról, stb. érdeklődjünk.­­ Növekedett-e az idegrendszeri meg­betegedések szánta az elmúlt évek­ben? — Az utóbbi időben két­ségtelenül több neurotikus beteg veszi igénybe az inté­zeti ápolást, mint korábban. Ennek elsősorban az az oka, hogy manapság az emberek sokkal gyakrabban fordul­nak panaszaikkal orvoshoz, s rendszerint már betegségük kezdetén. Mind a betegek, mind a beutaló orvosok igénylik az idegrendszeri vizsgálatokat és kezelést.­­ Csongrád megyé­ben hogyan tudják kielégíteni a meg­növekedett igénye­ket? — Ideg- és elmegyógyá­szati szempontból az orszá­gos statisztika adatai szerint megyénk ellátottsága bizony nincs az első helyen. Csong­rád megye területén mind­össze a szentesi kórháznak van ideg-elme osztálya. Ezen­kívül Szegeden az Orvostu­dományi Egyetem Ideg-Elme­­klinikája látja el nemcsak a megye, hanem egész Dél-Ma­­gyarország ideg- és elmebe­tegeit. Bár ennek az intéz­ménynek elsődleges feladata az lenne, hogy az oktatás anyagával összehangolva megfelelően kiválogatott be­tegek diagnosztizálásáról és gyógyításáról gondoskodjék, a szűkös viszonyok ennél jóval sokrétűbb munkára kényszerítik. Különösen most került nehéz helyzetbe, ami­kor is az egyik épület fel­újításával még kisebb terü­letre szorult. A felújítás egyébként nem jelenti majd az ágyak számának emelke­dését, csupán lehetőséget te­remt arra, hogy néhány vizs­gálati helyiség megfeleljen a korszerű követelmények­nek. Az elmeosztály azonban továbbra is a régi, korsze­rűtlen körülmények között marad. A klinikán jelenleg az engedélyezett ágyak szá­ma 150. Ugyanakkor az egyik kórteremben például 18 be­teg helyett most is huszon­négyet ápolnak. A betegekről való gondos­kodásban az intézetek mel­lett kiveszi a részét a most épülő ideggondozó hálózat is. Ennek az a feladata, hogy segítse a betegek elhelyez­kedését a társadalomban, nyilvántartsa, látogassa és állandóan ellenőrizze őket. — Milyen károkat okoz a helyszűke? — Ennek köszönhető pél­dául, hogy megrövidül az ápolási idő. Szegeden csak a legszükségesebb ideig tud­juk intézetben tartani bete­geinket. Ugyanakkor nem egyszer heteket, hónapokat kell várni a felvételre. Még sürgős esetekben sem bizto­síthatjuk az azonnali felvé­telt, mert erre sincs tartalék agyunk. Az engedélyezett ágyakon kívül különféle szükségmegoldásokat alkal­mazunk. Nem egyszer az ins­­pekciós orvos díványán be­tegek fekszenek. Az alkohol elvonókúrák is jóval hatáso­sabbak lennének, ha a gyógy­szeres kúra intenzív munka INTERJÚ A SZEGEDI ORVOSTUDO­MÁNYI EGYETEM IDEG­­ELMEKLINIKÁJÁNAK VEZETŐIVEL és pszichoterápiával páro­sulna. Ehhez azonban hosz­­szabb — több hónapos — in­tézeti kezelésre lenne szük­ség. Sokat segítene a prob­léma megoldásában, ha fel­épülne a szegedi kórház ideg­elme osztálya. A Milyen betegségek foglalkoztatják leg­többet az ideg-el­me szakorvosokat? — Az életkor meghosszab­bodásával világszerte meg­sokasodtak az öregkori elme­­betegségek. Az átlagos élet­kor emelkedése ugyanis nem feltétlenül jelent egészséges öregkort. Gyakoriak tehát, a súlyos érelmeszesedés követ­keztében fellépő elmebántal­­mak. Ugyancsak sokat foglal­koztatja az ideggyógyászokat az alkoholizmus okozta ideg­vagy elmebetegségek. Ez a szenvedély egészen az elbu­­tulásig és a jellem elfajulá­sáig vezethet. A bírósági el­meszakértői vizsgálatok is azt bizonyítják, hogy a bűnö­zés, az alkohol és az elmebe­tegségek között gyakran ki­mutatható a kapcsolat. A neurózisok közül leggya­koribb a neuraszténia és a hisztéria, amelyek többnyi­re szervi panaszok formájá­ban (például szív, gyomorpa­nasz, fejfájás, stb.) nyilvá­nulnak meg. Gyógyításuk­ban fontos szerep jut a kör­nyezeti ártalmak megszünte­tésének, a megfelelő miliő kiválasztásának, a beteg pszichoterápiájának. Pszicho­terápiás járóbeteg kezelést azonban s­zere­vezetten ná­lunk még csak Budapesten alkalmaznak. Jó lenne, ha hasonló módszerrel a vidéki betegeket is gyógyíthatnánk. FENEKEL JUDIT Ahogy a végrehajtó ... • Javult az adófizetési morál, de azért akad egy-két renitenskedő . Vissza kellene állítani az élelmezési díjat Sok derűs anekdota ma­radt fenn a régi világból az adófizetésről. Vásárhelyen például élt egy jómódú pa­raszt, akin azért maradt raj­ta a „nem adunk Bodrogi’’ név, mert egyszer, amikor templomi ájtatosság közben elnyomta a buzgóság, arra riadt fel, amikor a pap fel­szólította a híveket: „Adjunk hálát az istennek”. A konok paraszt álmos koponyája azonban csak az „ad­junk” szót fogadta be, és vá­rosatyái eréllyel csapott az öreg templom kopott padjá­ra, mondván: „Nem adunk .’ Érthető tehát, hogy abban az időben nem volt sok be­csülete a végrehajtónak sem. Előfordult, hogy a tanyai be­csüst vasvillával fogadták. * Ma már átalakult az em­berek fogalmában a „végre­hajtó” szó jelentősége. Az adóbehajtással foglalkozó tisztviselő úgy szerepel hiva­talosan, mint adóügyi előadó, ami anyagi és erkölcsi vo­natkozásban is nagyobb meg­becsüléssel jár. Gyulavári János, a vásár­helyi adóügyi hivatal egyik előadója már több mint 10 éve foglalkozik adóbehajtás­sal. — Szocialista rendszerünk humanizmusából adódik — mondotta —, hogy az adóbe­hajtásnál nem az a törekvé­sünk, hogy mindenáron fog­laljunk, és elvigyük az adó­hátralékosok értékeit, hanem meggyőzzük őket az adófize­tés, mint állampolgári köte­lesség fontosságáról. Igyek­szünk megismerni az embe­reket, és ha látjuk, hogy sa­ját hibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, tanácsokat adunk, hogyan tehetnek könnyebben eleget adófizeté­si kötelezettségeiknek. — Nekem az a vélemé­nyem — folytatta Gyulavári elvtárs —, hogy az értelmes szóra akkor is hallgatnak az emberek, ha végrehajtóval állnak szemben. Úgy gondo­lom, az adófizetéssel kap­csolatos nevelő munkának köszönhető, hogy például az én területemen, Batidán, Szi­­káncson és a VIII. kerület­ben javult a helyzet. Batida például 1964 második felé­ben csak 53 százalékra telje­sítette adófizetési kötelezett­ségét, és azóta 100 százaléko­san teljesíti. Egyébként is, ma már igen kevés azoknak a száma, akik a fölszólítás ellenére sem fizetnek. Nem­csak az én területemen, ha­nem az egész városban sem volt ebben az évben transz­ferálás, a lefoglalt ingóságok elszállítása. * •» Túl rózsás képet feste­nénk azonban — folytatta ha azt állítanánk, hogy ma már nincsenek rossz adózók. Sajnos vannak. Néhány hete történt például, hogy az egyik adózó dühösen kifa­kadt, amikor meglátogattuk adóhátraléka miatt. Azt kia­bálta, hogy az adóval őt ki­rabolja az állam. Mikor ala­posabban megvizsgáltuk a helyzetét, kiderült, hogy a viszonylag kisebb összegű adófizetési kötelezettségét könnyen teljesíthetné, hiszen kap öregségi járadékot, visz­­szakapta az államosított há­zát, háztáji földdel rendelke­zik. Ottjártunkkor is szép jószágállományt találtunk, köztük egy tehenet és hat süldőt. Az adóbehajtással foglal­kozó adóügyi előadók nevé­ben javasolja Gyulavári Já­nos, hogy állítsák vissza ré­szükre az élelmezési díjat, ha külterületen járnak, hiszen ez számukra megkönnyítené a munkát. Jóval több tanyai adózót tudnának meglátogat­ni. Nem tartaná azt se rossz­nak, ha a Vásárhelyen már egy-két tsz-ben bevezetett módszert általánosságban al­kalmaznák, vagyis a tsz-ek kollektíven intéznék a tag­ság adóügyét. * — Őszintén mondhatom — hangsúlyozta Gyulavári Já­nos befejezésül —, hogy ma már nem úgy fogadnak ben­nünket az emberek, mint a régi értelemben vett végre­hajtókat. Szívesen meghall­gatják tanácsainkat, és egy­két renitenske­dótól eltekint­ve megértik, hogy az adófi­zetés állampolgári kötelesség. KOVÁCS IMRE ELŐRELÁTÁS (A Quick karikatúrá­ja. — Mielőtt meggy­újtod, nézd meg, hol vannak gyerekek! Az Iszony­ú filmen Németh László idehaza is idén végzett nagy­­ színésznő­és külföldöm is a legolvasott ígéret: Drahota Andrea kel­tább, legismertebb magyar íi életre. Partnerei: Kállai írók egyike. A Hunnia Film- Ferenc, Páger Antal, Latino­­gyár most legnépszerűbb Kies Zoltán, Sulyok Mária és művéből, az „Iszony’’ című Kiss Manyi, regényéből készített filmet. A könyv már számos kiadást ért meg, legutóbb óriási pél­dányszámban az Olcsó Könyvtár sorozatban látott napvilágot, s így igazán köz­kinccsé lett. A mű főhőse a szerencsétlen és boldogtalan Kárász Nelly. Alakját egy A hajnalba nyúló tivornyák, kártyacsaták barátja a férj, aki Nelly élete felett korlátlan kényúrként intézkedik: minden perce az övé. Nelly szíve egyre jobban megtelik jeges borzongással Szilvásy Nándor plakátkiállítása Makón Az idén áprilisban a Ma­kóról elszármazott, de a vá­rossal kapcsolatot fenntartó képzőművészek gyűjtemé­nyes kiállításának megnyi­tóján Szilvásy Nándor Mun­­kácsy-díjas grafikusművész ígéretet tett, hogy önálló tárlatot rendez szülővárosá­ban. Ígérete most valóra vá­lik. A Szilvásy eddigi élet­művét keresztmetszetben be­mutató kiállítás a makói Jó­zsef Attila Múzeumban ok­tóber 31-én, vasárnap dél­előtt nyílik meg a művész jelenlétében. A Múzeumi Hónap rendezvényei közül kiemelkedik ez a nagy ér­deklődéssel vért­­ plaká­tokból, könyvillusztrációkból és rajzokból álló — tárlat, amit Kelemen Ferenc tanár nyit meg. Láthatjuk itt a többi között „Az év legszebb plakátja” díjjal kitüntetett alkotását, a berlini Neue Werbung című grafikai gyűjteményben közölt, s a moszkvai, londoni, svájci és más külföldi kiállításon be­mutatott műveit. Kevés Az ÉM Csongrád me­gyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói az idén az első háromnegyed év­ben összesen 51 újítási javaslatot nyújtottak be. Ebből 13-at fogadtak el és 8 került bevezetésre. A vállalat létszámá­hoz mérten — amely 3400—3500 körül mozog —, ez igen kevés. Kevés a benyújtott újítási ja­vaslatok, az elfogadott és a bevezetett újítások száma is. Ez az egyik oka annak — többek között —, hogy az év elején kibocsátott újítási feladattervből eddig csak igen kevés valósult meg. Közismert, hogy építő­iparunk előtt milyen ha­talmas feladatok állnak. Az is ismeretes, hogy ezeket a feladatokat job­ban, gyorsabban és ala­csonyabb költséggel a dolgozók alkotó kezde­ményezése és hozzájáru­lása nélkül lehetetlen megvalósítani. A vállalat műszaki konferenciáján és a fő­építésvezetőségeken mos­tanában megtartott mű­szaki értekezleteken sok bírálat érte ezért az ille­tékeseket. A negyedik negyedévi termelési ta­nácskozások e héten zaj­lanak le a vállalat mun­kahelyein. Helyes lenne, ha ezeken a termelési tanácskozásokon több gondot és figyelmet for­dítanának az újítómoz­galmat akadályozó okok feltárására, általában az újítómozgalom tovább­fejlesztésére. Ezen túl azonban gondoskodni kell arról is, hogy a vál­lalat műszaki gárdája több segítséget nyújtson a fizikai munkásoknak ahhoz, hogy ésszerűsíté­seik és újítási javaslata­ik műszaki megalapo­zottsága javuljon. Már most gondolni kell a jö­vő évi újítási feladat­terv összeállítására még­pedig az ez évi tapaszta­latok alapján. A szak­­szervezeti szervek pedig adjanak meg minden se­­gítséget és támogatást ahhoz, hogy az újítómoz­­galom valóban betölthes­se ennél a vállalatnál is fontos feladatát. (ro) Baromfitenyésztésünk nagy sikere Húsa százalékkal több tojást, 17 százalékkal több baromfihúst fogyasztunk, mint öt évvel ezelőtt A napokban Keserű János földművelésügyi miniszter­­helyettes tartott előadást baromfitenyésztésünk fejlő­déséről és további feladatai­ról. Megállapította, hogy a baromfitenyésztés a má­sodik ötéves tervben a mezőgazdaságnak legsike­resebben fejlődő ágazatai közé tartozik. A baromfi törzsállomány öt év alatt a tervezettnél jóval nagyobb mértékben, 28 mil­ió helyett 32 millió darabra növekedett. Az előzetes számítások sze­rint az idei baromfihús-ter­melés 21,5, a tojástermelés 24 százalékkal haladja rr meg az öt év előttit, a felvásárolt árumennyiség pedig 89, il­letve 66 százalékkal na­gyobb. Ez lehetővé tette, hogy­­ a vágott baromfi és a tojás exportjának igen nagymértékű, 122, illetve 84 százalékos emelkedése mel­lett — számottevően javul­jon ezekből a cikkekből a belső ellátás. Egy főre most 17 százalékkal nagyobb ba­romfihús- és csaknem 20­­százalékkal nagyobb tojás­­fogyasztás jut, s ez a több mint 11 kilogrammos, illetve 168 darabos évi mennyiség már eléri, illetve megközelíti mind a táplálkozásélettani követelmények, mind a nemzetközi összehasonlítá­sok szempontjából előnyös szintet. Az eredmények bizonyít­ják — hangsúlyozta a mi­niszterhelyettes —, hogy a második ötéves terv kezde­tén helyesen állapították meg a baromfitenyésztés fejlesz­tésének hármas feladatát: a láztáji baromfiállomány csökkenésének megakadályo­­zását, az egyszerű, olcsó he­lyi lehetőségek kihasználását az állami gazdaságokban és a termelőszövetkezetekben és végül a korszerű nagyüzemi barom­fi­hús­termelő üzemek ás tojásgyárak létesítését. A sikeres teljesítés ténye­zői között a miniszterhelyet­­tes elsőként említette az értékesítési árak ren­dezését, ami most az egyik legjövedelmezőbb üzem ag­gá teszi a baromfihús- és a tojástermelést, hasonlóan fontos szerepe van annak, hogy a második néves terv idején kereken egymilliárd forintot fordítot­­ak a baromfitenyésztés fejl­esztésére. Nem bizonyult helytállónak azoknak a vé­­eménye, akik ezt az össze­­get túl soknak találták, egy­­észt azért nem, mert ez az­gyik leggyorsabban megté­­ülő, a népgazdaságnak, s az egyes üzemeknek is leg­­kifizetődőbb beruházás, más­részt azért nem, mert idény­szerűsége miatt a háztáji termelés egymagában sem­miképpen sem lett volna ké­pes a jelenlegi termelési és exportszintet biztosítani. A beruházásokkal jól gépesí­tett, korszerű technológiájú, a bevált külföldi módszere­ket is eredményesen alkal­mazó nagyüzemeket hoztak létre, ugyanakkor különböző akciók segítségével háztáji gazdaságokban is növeke­dett mind a baromfiállo­mány, mind a hús- és tojás­termelés. A további feladatokról szólva Keserű János elmon­dotta, hogy a harmadik ötéves terv­ben bizonyos mértékig megváltozik a baromfite­nyésztés fejlesztésének ará­nya. Az előzetes elgondolások szerint az állomány létszá­mát alig növelik — a ter­melés emelkedését a barom­fitenyésztés minőségének ja­vításával, intenzívebbé téte­lével, főként a nagyobb ho­zamú fajták és hibridek el­ ,­terjesztésével kell elérni. A belterjes fejlesztés, a na­gyobb produktivitás érdeké­ben meg kell oldani azokat a problémákat, amelyek bi­zonyos mértékig eddig is fé­kezték az előrehaladást. Az egyik legfontosabb feladat, hogy az érdekelt iparágak együttműködésével elegendő számban és megfelelő minő­ségben biztosítsák a korsze­rű technológia gépeit, kiegé­szítő berendezéseit.

Next