Csongrád Megyei Hírlap, 1967. augusztus (12. évfolyam, 179-205. szám)
1967-08-30 / 204. szám
AUGUSZTUS 30., SZERDAI HÍRLAP Huszonnégy hónap, két esztendő alatt egy új gyár épült fel Vásárhely határában a szántóföldön. A két év előtti ősz sártengeréből fehér falak nőttek magasra. A tízezer négyzetméter előregyártott vasbetonelem és még 12 ezer köbméter vasbeton felhasználásával óriási, 27 ezer négyzetméter alapterületű, sokablakos, korszerű üzemcsarnokban befejezték már a munkát az ÉVM 31. sz. Állami Építőipari Vállalat dolgozói. A csarnokban szinte az utolsó csavarokat húzzák meg a gépek és a technológiai berendezések szerelői. Az Alföldi Porcelángyár első szakmunkásai már birtokba vették az új gyárat, megkezdték a munkát. Az építőmunkások egy házzal odébb álltak, megkezdték a második gyáregység, az edényüzem építését.. Tekintetük azonban sokszor odatéved munka közben is az új Barna Ferenc még csak 26 éves, de lassan már egy évtizede dolgozik az építő vállalatnál. Dolgozott néhány budapesti ipari építkezésen, benne van a munkája a Szegedi Textilművek megfiatalításában is. A kezdet kezdetén, 1965 áprilisában a többszörösen szocialista címmel kitüntetett Mészáros brigád kubikos tagjaként került erre az építkezésre. — örültem a vásárhelyi munkahelynek — mondja a magas, barna fiatalember. — Hiszen Szegváron lakom, gyárra, emlékezetükben frissen él még az itt töltött tavaszok, nyarak, őszök és telek munkaélménye, izmaikban ott bizsereg még a „tegnap” elkészült gyár építésének a fáradtsága, brigádtársaim pedig mindszentiek voltak, földjeim, mert ott születtem. A mi brigádunk mindenféle munkára képes és minden időszakban, ha erre szükség van. Sok jó földet megmozgattunk az alapozás előtt, sok vasbetont bedolgoztunk ebbe az óriásba — mutat az új üzemcsarnokra. — De dolgoztunk a tetőn is, a lefedésnél. Szóval a kezdettől a befejezésig. Nappal, de éjszaka is, ha úgy hozta a munka sora. Emlékszem, karácsonykor is itt voltunk, fűtöttünk, melegítettük a betont... — Miért beszél múlt időben a brigádjáról? — kérdezem. — Csak nem hagyta ott őket? — Nem — válaszolja és elmosolyodik. — Mikor befejeztük a gyár építését, én új beosztást kaptam. Az előregyártó telepre kerültem, itt pedig megválasztottak brigádvezetőnek. Azt tartják, jó iskolát jártam a Mészáros brigádban. Szeretném, ha megfelelnék a bizalomnak és a mi kollektívánk is kiérdemelné munkájával a szocialista címet. Barna Ferenc kubikos május 1-én megkapta a Kiváló Dolgozó jelvényt, augusztus 1-től pedig brigádvezető lett. Ezen az építkezésen, nemcsak a falak, hanem az emberek is gyorsan nőnek... (Folytatjuk) ORAVEC JÁNOS A kubikos (Fotó: Enyedi Zoltán) Kisállat-kiállításra készülnek Vásárhelyen víziszárnyas, sőt nyúltenyésztést folytatnak, és éppen a városban működik az ország legnagyobb baromfitenyésztő szakszövetkezete. Ezen kívül a szikáncsi Vörös Csillag Tsz is rekord eredményeket ért el a tojástermelésben és a baromfi -hús előállításában. A kiállítás szervező bizottsága viszont azt is lehetővé teszi, hogy a megye más tájain működő nagyüzemi gazdaságok és háztáji termelők is nevezzenek az őszi bemutatóra. A nevezéseket a városi tanács mezőgazdasági vb osztályán gyűjtik össze. A tervek szerint a különböző baromfi és galambfajtákat, a mezei apróvadakat, a házinyulakat és a díszmadarakat állítják ki, de lesz ez és bemutató méhészet is a kiállításon. A rendező bizottság a legjobb tenyésztőket elismerő oklevéllel jutalmazza. Az őszi kiállítás lebonyolításához segítséget nyújt a hódmezővásárhelyi felső- és középfokú mezőgazdasági technikum is. Az első nagyméretű délalföldi kisállat-kiállítást rendezik meg az ősszel Vásárhelyen. A Hazafias Népfront városi bizottságának kezdeményezésére a hagyományos Vásárhelyi Hét októberi programját teszik gazdagabbá az állattenyésztési bemutatóval. A rendezvény a vásárhelyi határ, táj jelegű aprójószág tenyésztésére épül. Tudvalévően a kiterjedt tanyavilágban évtizedek óta igen nagyarányú baromfi Hordókban az ismeretes, hogy Székkutas határában évek óta foglalkoznak különböző kozmetikai és gyógyszerészeti termékek alapanyagául szolgáló illóolaj termesztésével. Az Új Élet Tsz-ben idén 90 holdról gyűjtötték be a borsmenta termését. Az eredmény a tervezett 13 mázsa összterméssel szemben 18 mázsa. Korábban arról is hírt adtunk, hogy a szövetkezetben ebben az évben megkezdték egy modern, nagy kapacitású olajtároló üzem építését A munkálatokat sike llatos kincs rük idejében elvégezni és ennek következtében az idei termést már az új üzemben dolgozták fel. Augusztus elsejétől 27-ig tartott az első üzemidény, amelynek során az új létesítmény igen jól vizsgázott. Most a tsz-ben úgy döntöttek, hogy jövőre újabb berendezések felszerelésével duplájára növelik a párolóüzem kapacitását. Ugyancsak kétszeresére növelik a borsmenta termőterületét, amely ebben az évben mintegy másfél millió forinttal gyarapította a tsz bevételeit. A tájékozatlan ember azt hinné, hogy a technika vívmányai — többek között a közlekedési eszközök — életünk megkönnyítését szolgálják. És ki ne áhítozna a könynyebb élet után? Kezünket kimarja a mosópor, izmaink belefáradnak a ruha facsarásába? Sebaj, ott a mosógép, a centrifuga, s addig gyűjtjük, gyűjtögetjük a pénzt, amíg ennyivel — a mosással és ruha csavarással könnyíthetünk az életünkön. Aztán a szőnyeget az udvarra cipelni, kiverni belőle a port, ugyancak fáradságos munka. Szerencsére itt a porszívó, ami az időnket ugyan nem, de az erőnket megkíméli. Végül jóval nehézkesebb az utazás vonattal (nem is beszélve a gyaloglásról), mintha beülnénk a kocsiba — a saját kocsinkban— s tetszés szerinti irányban elindulnánk kedvünk után tölteni a hét végét. Hazudnék, ha azt mondanám, nekem nem támadt még kedvem az ilyen életformához. Nem egyszer utána fordulok az utcán a jól ápolt maszek kocsiknak, amelyekben a férjen, feleségen kívül ott viháncol kéthárom gyerek is. Csakhogy... Amióta körülöttem egyre szaporodnak a magángépkocsik, alkalmam van tanulmányozni a tulajdonosok alapvető átváltozásait. Megfigyeltem például, hogy a tulaj alig teszi le a munkát az üzemben, a vállalatánál, rohan haza — nem pihenni, vagy kocsikázni vinni a családját... szó sincs róla, hanem ápolni az autót! Mert egy ilyen maszek kocsin rengeteg ápolni való akad. Először is öntözni kell, mint a virágot. Aztán belül is törölgetni, vizes ruhával dörzsölni, mint a fürdőkádat. S ha ez mind megvolt, még marad dolga a smirglipapírnak is. Azzal lehet szépen óvatosan lecsiszolni a ráragadt és vízzel el nem távolítható idegen anyagokat. Nem beszélve arról, hogy a számos alkatrész között mindig van egyegy hibás. Azt javítani kell, szétszerelni, összeszerelni és újra szétszerelni. Mire mindez megtörténik, éppen rásötétedik a talajra, s eljön az esti mese ideje. Egyre gyarapodnak azok az eszközök, amelyek a kényelmünket szolgálják. De mit érünk velük, ha eszközből céllá lépnek elő. Ha a nagy gonddal berendezett modern lakás két szobája csak dekoráció, amit megmutatnak a cipőjüktől megfosztott vendégeknek, s a család a konyhában lakik, ott fűt, ott is alszik. Mi öröm lehet akkor a lakásban? És milyen örömet nyújt a legújabb típusú mosógép, amit csak ünnepnapokon szabad használni? És minek költjük a pénzt a kávéőrlő gépre, ha úgyis daráltan veszszük a kávét a csemegeboltban? Aztán minek koplalunk, garasoskodunk az autóért, ha többet foglalkozunk a tisztításával, mint például a gyerekeinkkel? Vagy minderre csak azért van szükség, hogy a többi ember lássa, mire vitünk az életben? Akkor viszont attól kell tartanunk, előbb-utóbb úgy körülvesszük magunkat ápolni, dajkálni, tisztogatni való eszközökkel, hogy egymást se vesszük észre tőlük. Elvégre minek foglalkozni a gyerekkel, tud az vigyázni magára, van magához való esze. De az oktalan autó egészen rászorul kényeztetésünkre. Mondom, hazudnék, ha azt írnám, nem lenne jó autón járni. De egyben biztos vagyok: nem szeretnék egy autó rabszolgájává alacsonyodni. Fenákel Judit tárcája Autómánia A legnagyobb élmény: a szovjet ember Beszélgetés Sípos Géza elvtárssal a szegedi küldöttség odesszai látogatásáról Több mint tíz éve, hogy a két testvérváros, Odessza és Szeged minden esztendőben megtiszteli egymást hivatalos delegációval is. Legutóbb — mint jelentettük — Sípos Géza elvtársnak, a Szeged városi pártbizottság titkárának vezetésével járt-ott, a Fekete-tenger partján szegedi küldöttség. Hazaérkezésük óta talán még arra sem volt idő, hogy minden üzenetet átadjanak, minden élményt szálára szedjenek. De a sajtónak engedtessék meg, hogy először kérdezze: mi hír Odesszában? Mi van az emlékek, élmények csomagjában? Egy szó varázsereje . Ez a tíz esztendő, a közvetlen barátkozás évei igen széles körűvé és bensőségessé tették a két város kapcsolatait. Azzal kezdődött, hogy ugyanúgy, mint az idén is, küldöttséget cserélt Odessza és Szeged, ma viszont már társadalmi méretű ez a kapcsolat, ez a barátkozás — mondja Sípos Géza. — Üzemek, intézmények, egyetemek, iskolák keresték meg egymást a barátkozás és együttműködés szándékával, s ma már kölcsönösen érzik a kapcsolat melegét és közvetlen hasznosságát. S ami még ennél is több: kollektívák és személyek barátkozásává szélesedett a testvérvárosi viszony; érdeklődő és egymásra figyelő közösségek, családok, személyek levélváltásai, kölcsönös látogatásai váltak rendszeressé, érzelmileg is meghitté. — Odesszában már mindenki tud Szegedről, s az emberek nagyon komolyan tisztelik ezt a barátságot. Amerre csak jártunk, mindenütt tudtak a küldöttségről, érdeklődtek, kérdezősködtek Szeged iránt. És ezzel a magatartással nemcsak hivatalos küldöttséget tüntetnek ki, hanem nagy figyelemmel vannak a szegedi turistacsoportokra is. Szeged, szegedi — varázsereje van ott ennek a szónak. Aki innen utazik oda, biztos lehet abban, hogy élvezi az odesszaiak bizalmát, vendégszeretetét, azt a készséget, hogy mindent megmutassanak neki. Elhalmozzák kedves figyelmességekkel, dús asztalt terítenek, gazdag érzelmi világú a szovjet emberek nemzeti közössége, s ezekből az érzelmekből a magyarokra szinte pazarlóan sok jut. Az embernek az az érzése támad, hogy akiért sokat áldoztak, az nagyon a szívükhöz nőtt. — Olyan tulajdonsága ez a szovjet népnek, amelyet örökölt. Megfigyelhettük generációról generációra gyermekinézményekben, úttörőtáborokban, hogy a szovjet fiatalok nevelésében igen sok az érzelmi elem. Ünnepségeik bensőségesek, melegek, a felnövő nemzedékek szemében a legtermészetesebb érzés a haza szeretete, a szocialista haza polgárának lenni erkölcsi rang, amely ehhez méltó magatartást, öntudatot követel. Azt hiszem, ebben nagyon sokat tanulhatunk szovjet barátainktól. A jubileum jegyében — Odessza most, miként az egész Szovjetunió, az Októberi Forradalom nagy jubileumának lázában ég. Legnagyobb és egyúttal legbensőbb ünnepük közeledtének jegyében zajlik minden: a munka, az építés, a teljes élet. Valamennyi közösség igazán méltót akar produkálni, s az ettől indíttatott igyekezet erdeményei szemmel láthatók. Új üzemeket, lakónegyedeket avatnak, most újítják fel gyönyörű operaházukat, versengenek az elsők erkölcsi rangjáért Készülődésükről, sikereikről és gondjaikról szívesen és optimizmussal beszélnek, barátaikkal megosztják örömeiket és gondjaikat. Így például Szeged is kapott még egy meghívást: valamennyi testvérvárosának küldöttségét meghívta Odessza a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ünnepségsorozatára a hős városba. — Az emlékek, élmények csomagjában igen sok az elmondanivaló. De hadd említsek meg még csak egyetlen momentumot: küldöttségünk látogatása ismét elősegítette a két nép, a két város barátságának további fejlődését. Sok-sok régi baráttal találkoztunk és sok új barátot szereztünk mind Szegednek, mind a népeink közötti barátság eszméjének. Sokszor közbekérdeztem, míg Sípos Géza ezeket elmondta. Ilyeneket is: Nem találkoztak-e véletlenül a Budapest tankhajó kapitányával? Voltak-e a Csernomorec halászkolhozban? És az a fiatalember, az a Komszomol-titkár ott Iljicsovszkban . ..? S kiderült: ők ott, az odesszaiak ugyanígy kérdeznek szegedi ismerőseikről, barátaikról. Ezek az apróságok is mondanak valamit, ha meggondoljuk, hogy tizenkét éve, a barátkozás kezdetén, még lexikonokból, meg baedekerekből kezdtünk egymásról tájékozódni. SZ. S. I. Uj, uj, uj... — Hogy mi hír Odesszában? A gyorsan fejlődő város jegyeit hordozza, szüntelen az építkezés, a fejlődés. Magam többször is jártam már ott, s így mérni tudom a változások arányait. Új lakónegyedek, gyárak, hatalmas új kikötő, talán a legnagyobb a Szovjetunióban. Pár év után rá sem lehet ismerni egykori üzemekre, úgy megnőttek, megfiatalodtak. Évről évre nagyobb a forgalom, a város élénksége. A hétszázezernyi lakosság nyáron egymilliónál többre szaporodik a turistákkal, üdülőkkel. S ez mind-mind új szín. Az alföldi embernek újra meg újra nagy élménye a tenger a maga nyüzsgő életével, hatalmas hajóival, s külön is kellemes, hazai hangulatot teremtő a Ganz-daruk erdeje a rakparton. A legnagyobb, legszebb élmény minden között mégis maga a szovjet ember. A melegszívű, ki-s fogyhatatlan kedélyű, barátságos és magabiztos munkások, tengerészek. Azt hiszem, sohasem felejtjük el az Ifjú Lenin elnevezésű hajó személyzetével való találkozásunkat, gyárlátogatásainkat és beszélgetésünket Jurzsenko elvtárssal, az egyetem rektorával. Rendkívül Szeged — Odessza intervíziós műsor A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közeledő 50. évfordulója tiszteletére a magyar és az odesszai televízió-stúdió kétórás műsort sugároz a két testvérváros barátságáról. A szeptember 24-én délután 4 órakor kezdődő adást az Intervízió is átveszi. A műsorra már mindkét városban folynak az előkészületek. Az érdekesnek ígérkező adásban ugyanis felváltva láthatunk majd képsorokat, riportokat, műsorszámokat Szegedről és Odesszából, sőt a televízió képernyőjén a két város lakosai közül beszélgetéseket is folytatnak majd. A televíziós kamera ellátogat a szegedi Odessza városnegyedbe és az odesszai Szeged utcába egyaránt. A két város több testvérintézménye köszönti majd egymást, s kölcsönösen műsorszámokat küldenek. Ezeket a Szegedi Nemzeti Színház zenekara és balettegyüttese, az ÉDOSZ népi tánccsoportja, a Szegedi Tanárképző Főiskola női kara, a Radnóti Miklós gimnázium énekkara, a Hulin dzsessz trió mutatja be. Köszönti a két város lakosságát dr. Biczó György, a Szeged mj. városi tanács vb elnöke és Lázár Zajarnij, az odesszai tanács vb elnöke, a két város ifjúságát pedig dr. Földi Gábor, a KISZ szegedi városi bizottságának titkára és Jurij Petropavlovszkij, a Komszomol odesszai titkára. Külön érdekessége lesz a közvetítésnek, hogy az odesszai tv-stúdióba meghívnak több olyan egykori szovjet katonát, akik résztvettek Szeged felszabadításában. A műsort magyar részről Békés József, a televízió ifjúsági osztályának h. vezetője szerkeszti, rendezője pedig Pauló Lajos, tv-rendező. Az összekötő szövegkönyvet dr. Lakos Zoltán, a Dél-Magyarország főszerkesztője írja. Riporterként Moldoványi Ákos, a televízió közismert fiatal munkatársa működik közre. Az Őszibarack — exportra, feldolgozásra Rövidesen befejeződik az őszibarack idény, a szatymazi körzetben eddig — a Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központjának összesítése szerint — 630 vagon illatos gyümölcsöt vásároltak fel. Jelentős része 275 vagon áru exportra ment. A hűtővagonok, a kamionok a szegedi és a szatymazi tranzittelepről az NDK- ba, Ausztriába, Csehszlovákiába és a Német Szövetségi Köztársaságba vitték az őszibarackot. A legtöbb és a legjobb minőségű őszibarackot a szatymazi Finn-Magyar Barátság, a Homokgyöngye, a forráskúti Haladás, a pusztamérges Rizling, a Béke és az üllési Kossuth Termelőszövetkezet adta le a felvásárló telepeknek. Belföldi forgalomba a MÉK útján 49 vagon, a budapesti Zöldség és Gyümölcs Nagykereskedelmi Vállalatnak 170 vagon őszibarackot szállítottak Szatymazról. A többi mennyiséget egyrészt ipari feldolgozásra a kecskeméti és a nagykőrösi konzervgyár vásárolta meg míg Nógrád, Borsod, Hajdú és Komárom megye 90 vagon őszibarackot fogyasztottL