Csongrád Megyei Hírlap, 1969. február (14. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-14 / 37. szám
Rekord KISZ-védnökséggel A Kommunista Ifjúsági Szövetség védnökségével rekord idő alatt készült el az új, 400 kilovoltos szovjetmagyar kooperációs távvezeték, amely a Szovjetunió nyugat-ukrajnai energiarendszerét köti össze Munkácstól a Gödön felépített új transzformátor állomásig. A szerelés befejezése után már üzembe helyezték a berendezéseket, s márciusban tartják az avató ünnepséget, a amely egyben a Tanácsköztársaság kikiáltásának 50. évfordulóját köszönti. A KISZ Központi Bizottságának megvonták a védnökség mérlegét, s megállapították: a különböző területeken dolgozó ifjú szakemberek becsülettel teljesítették a KISZ Központi Bizottsága, az Országos Villamostávvezeték Vállalat és a Villamos Erőmű Tervező és Szerelő Vállalat 1966 májusában aláírt szocialista szerződésében foglalt kötelezettségeket. Sokat tettek azért, hogy késedelem nélkül valósuljon meg a több mint 800 millió forintos beruházás. A védnökséggel kapcsolatos feladatok koordinálására életrehívott bizottság, ha kellett, az illetékes minisztériumok támogatását is megnyerte egy-egy határidő megrövidítéséhez. Ezenkívül ő néhány esetben a gyárak, üzemek ifjúkommunistáit is bevonta kezdeményezéseivel a nehézségek elhárításába, így került sor arra, hogy több üzem, így például a gyöngyösi MÁV kitérőgyár, a Ganz-MÁVAG, a Magyar Kábelművek, a December 4. Drótművek fiataljai KISZ- műszakokkal, illetve kommunista vasárnapokkal teremtették meg a zavartalan építkezés és szerelés feltételeit. A KISZ két önkéntes ifjúsági építőtábort szervezett a munkálatok meggyorsítására: a lakók több mint 25 ezer órát áldoztak szabadidejükből az ifjúkommunisták kötelezettségeinek hiánytalan teljesítésére. A 21. számú Állami Építőipari Vállalatnál, a Vertesz nél és az Országos Villamostávvezeték Vállalatnál pedig 1 800 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a fiatalok. Emlékünnepség Vésztőn 1944. február 13-án — 25 évvel ezelőtt — ült össze a Békés megyei Vésztőn a Magyar Parasztszövetség földmunkás szaki osztályának országos kongresszusa. Csütörtökön az esemény negyedszázados jubileuma alkalmából emlékülést rendeztek Vésztőn. A díszelnökségben helyet foglalt Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. A 25 évvel ezelőtti kongresszus résztvevői közül csaknem százan vettek részt az emlékülésen. Közülük az elnökségbe választották többek között Pardi Istvánt, aki az 1944. évi kongresszuson az elnöki tisztet töltötte be. Dobi Istvánnak, az egykori kongresszus főszónokának emlékét gyászkeretes fénykép idézte. Az emlékünnepségen Fehér Lajos mondott beszédet. Ötven évvel ezelőtt, az 1918-as polgári demokratikus, majd azt követően az első szocialista forradalomért vívott harc megmutatta, hogy csak a két osztály — a munkásság és a dolgozó parasztság — egymásra találása, szoros, tartós szövetsége hozhat eredményt — hangoztatta a szónok. A Tanácsköztársaság megdöntése után a magyar urak is jól megjegyezték maguknak e fontos tanulságot, s mindent megtettek azért, hogy megakadályozzák a munkásság és a dolgozó parasztság összefogását. Fehér Lajos ezután történelmi visszapi. FEHÉR LAJOS BESZÉDE AZ ORSZÁGOS FÖLDMUNKÁS SZAKOSZTÁLY VÉSZTŐI KONGRESSZUSÁNAK 25. ÉVFORDULÓJÁN rontást tett a két világháború közötti történelmi eseményekre, majd így folytatta: — A Parasztszövetség keretében kifejlődött földmunkás-szakosztály mozgalom az egész magyar antifasiszta ellenállási mozgalom egyik legeredményesebb, jövőbe mutató fejezete volt. E nagy reményekre jogosító, sikeres mozgalomnak két kiemelkedő állomása volt: az Országos Földmunkás Szakosztály megalakítása és a vésztői földmunkás-szakosztályi kongreszszus. A sok szenvedés, küzdés és akarás nem volt hiábavaló. Az elhintett mag nemcsak gyökeret vert, hanem szárba is szökkent. A földmunkásmozgalom veteránjainak nagy részük van abban, hogy ez a fa kiterebélyesedett, egészséges gyümölcsöt terem. S ez a fa — a szocializmus fája! — fejezte be beszédét Fehér Lajos. A Minisztertanács elnökhelyettese ezután átnyújtotta a 84 éves Pardi Istvánnak a Munka Érdemrend arany fokozatát. A díszünnepség emléktábla leleplezésével zárult (MTI) Megrendelésdömping a vásárhelyi szegfűkre LEVENDULA- ÉS ORCHIEDA-LILA SZEGFŰÚJDONSÁGOK • HETENKÉNT TÍZEZER SZÁL VIRÁG • ÖT-HAT NAPON ÁT MEGŐRZIK ÜDESÉGÜKET A Hódmezővásárhelyi Kertészeti Vállalatnál tízezer négyzetméter üvegfelület alatt 135 ezer tő szegfűt nevelnek, s télen sem szünetel a szedés. Hetenként több mint tízezer szál virágot küldenek országszerte: Budapestre, Pécsre, Miskolcra, Debrecenbe, Nyíregyházára, Békés- Icsabára, Szolnokra, Veszprémbe, Kecskemétre és Szé-jkesfehérvárra. A legkülönbözőbb színváltozatú szegfűk sziromátmérője nyolc-kilenc centiméter. A már hagyományosnak számító borpiros, mandarinsárga, fehér szegélyű ciklámenpiros, s egyéb szegfűk mellett újdonságaik is vannak. Közülük is a legszebbek a levendulalila és az orchidealila színűek. Ezeknek dugványait az egyik dániai cégtől importálták. A dán vállalatnak Afrikában és Szardínia szigetén vannak a szaporító telepei. A vásárhelyi szegfűknek olyan nagy a keletjük, hogy a téli hónapokban alig győzik kielégíteni a megrendeléseket. Virágaik azért keresettek, mert kiváló minőségűek, drótmerev szárúak. A szirmok súlyát biztosan tartja a negyvenöt-ötven centiméter hosszúságú, erős szár. Ez a kedvező környezeti tényezők kialakításának köszönhető. Viszonylag alacsony, tíz-tizenkét fokos hőmérsékletet tartanak az üvegházakban és bőségesen szellőztetnek. A vágott szegfűk a lakásokban, vázákba helyezve öt-hat napig is megőrzik üdeségüket, kellemes enyhe illatukat. Nézőpontok Mostanában sokszor esik szó róluk, hiszen mindenkinek megvan a maga nézőpontja, és az egyiket a másikkal össze kell egyeztetni, hogy életünknek mindig meglegyen a maga stabil egyensúlya. Az első nézőpont az egyéné. Egy másik az üzemé, a vállalaté. A következő a városé, a megyéé. S van nézőpont, amely népgazdasági. Sőt, olyan is, amelyet már a nemzetközi összefüggések ismerete, figyelembe vétele formál. Az elmúlt időszakban — valljuk be őszintén — az egyén nézőpontjáról nem sok szó esett. Nem vettünk tudomást róla, sokszor elhanyagoltuk az állampolgár véleményét, érdekeit. Minduntalan magasabb szempontokra, népgazdasági összefüggésekre hivatkoztunk, s végül úgy jártunk vele, mint az egyszeri ember az igazság egyik oldalával: addig emlegette, amíg végül nem sok köze lett eredeti jelentéséhez, hanem visszájára fordult. A gazdaságirányítás új rendszere bizonyos változást hozott e tekintetben is, s bár a reális normák kialakításának még csak a kezdeténél tartunk, a korábbi egyoldalú merevség feloldásához kétségkívül sikerült megteremteni a kívánatos előfeltételeket. A nézőpontokat a helyi érdek alakítja ki és a nagyobb volumenű érdekek rendszere szabályozza: fejlődni engedi, maximálja vagy visszaszorítja. Mint említettük, nem volt helyes dolog minduntalan a népgazdasági érdekekre hivatkozni, mert a népgazdaságnak úgysem lehet olyan érdeke, amely eleve kizárná az egyéni érdekek érvényesülésének lehetőségét. A reális álláspont tehát az, hogy az egyéni, helyi érdekek általában nem ellentétesek a népgazdaság érdekeivel, egy részük realizálható anélkül, hogy ez a folyamat a népgazdasági érdekek rovására valósulna meg, másik részük viszont olyan jellegű, hogy előtérbe helyezése eltorzítaná a tényleges viszonyokat, egyensúlyt borítana, egyik helyen a kívántnál és az erkölcsösnél jobb helyzetet teremtene, s ennek megfelelően a másik helyen ennél rosszabbat. A társadalom rendszerében elfoglalt helyzet, s az ebből a szituációból adódó érdekek határozzák meg tehát azt a bizonyos sokat emlegetett nézőpontot. De a társadalom összmozgása szabályozza. A realitásokra kell törekednünk szüntelenül ahhoz, hogy odáig eljussunk: a csak a helyi érdekeket néző szemléletmód ne uralkodhasson el, illetve a „magasabb” nézőpont ne szorítsa vissza a jogos helyi igényeket. Persze van, amikor azonos szintű érdekeket, nézőpontokat kell összeegyeztetni. Például mondjuk a TÜZÉP-ét és a tüzelőanyagot vásárló lakosságét. A TÜZÉP nézőpontja és érdekei szerint az lenne a helyes, ha a dolgzók egész évben folyamatosan vásárolnák meg a tüzelőt, pontosan abból és annyit vennének, amiből és amekkora készlettel éppen rendelkezik a TÜZÉP a vásárlás időpontjában. A lakosság nézőpontja és érdekei szerint viszont az az optimális megoldás, amikor a dolgozó a számára megfelelő időpontban juthat hozzá — sorbaállás, várakozás nélkül — annyi és olyan tüzelőhöz, amilyet és amennyit venni akar. S ha ebben az esetben a TÜZÉP például a maga vagy a népgazdaság szempontjaira hivatkozik, akkor nézőpontja egy korábbi helyzet körülményeihez igazodik. Hiszen ma már vitathatatlan: a kereskedelem van a dolgozókért és nem megfordítva. Persze akadnak példák ellenkező előjellel is — olyanok, amikor az egyének, alacsonyabb szintű vállalatok, intézmények vezetői egyszerűen figyelembe se veszik a népgazdaság érdekeit, csak azzal törődnek, hogy önmaguk számára minél több gesztenyét kaparjanak ki a parázsból. Mégis úgy érezzük, ebben az időszakban, amikor a korábbi merev szemlélet és gyakorlat feloldására törekszünk, többször és sűrűbben kell szólni az egyéni, a helyi érdek és nézőpont létjogosultságáról, elismerésének szükségességéről, mert e tekintetben bizony még elég sok a jóvátenni valónk. Akár a főváros—vidék problémakörre gondolunk, akár a helyi tanácsok, és a választópolgárok kapcsolatára, el kell ismernünk, hogy e relációkban nem mindig az egyenjogúság mércéje az uralkodó, és sokszor a „gyengébb” fél húzza a rövidebbet az „erősebb kutyával” szemben, amely köztudomásúlag, nem sokat teketóriázik Pedig a nézőpontok csak a kölcsönösség légkörében juthatnak el arra a fokra, hogy reális szabályozói lehessenek a valós érdekeknek.. Mennyiségileg is, minőségileg is — a szocialista demokratizmus részeként. Mert annak szélesebb körű kibontakozása, finankoása is alapvetően összefügg mindazzal, amiről besütünk. PAPI ZOLTÁN VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CSONGRÁD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 37. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. FEBRUÁR 14., PÉNTEK Mi történt a nagyvilágban ? Wilson—Kiesinger találkozó Bonnban ■ Nincs előrehaladás a párizsi tárgyalásokon ■ A Pravda a magyar gazdasági életről ■ Nixon —Tito megbeszélésre kerül sor? ■ Amerikai válasz az NDK jegyzékére Részletes hírszolgálatunk a 2. oldalon Optikai rendszerű asztali mérlegek Új típusú, optikai rendszerű asztali mérleg sorozatgyártására készülnek a hódmezővásárhelyi METRIPOND-mérleggyárban. A mérlegeket három változatban gyártják. Egyik fajtájuk csak a súlyt jelzi, a másik már a súly mellett a termék árát is. A harmadik változatot regisztrálóberendezéssel is ellátják. Képünkön Bajnóczi Ernő és Danicska Ferenc látható, amint a kísérleti műhelyben az optikai asztali mérleget szerelik. (Fotó: Enyedi Zoltán.)