Csongrád Megyei Hírlap, 1969. szeptember (14. évfolyam, 202-226. szám)
1969-09-11 / 210. szám
VILÁG PROGRARJAI, EGYESÜLJETEK! CSEHGRAD MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 26. ÉVFOLYAM, 210. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1969. SZEPTEMBER 11., CSÜTÖRTÖK Szegedre érkezett szovjet testvérmegyénk küldöttsége Látogatás a megyei pártbizottságon és Hódmezővásárhelyen Kedden a késő esti órákban Szegedre érkezett a Szovjetunióból Odessza terület küldöttsége, amelynek tagjai Andrej Alexejevics Dudnyije, Odessza megye tanácsának elnöke, országgyűlési képviselő, a delegáció vezetője; Alexandr Vasziljevics Kuznyecov, az Odessza megyei pártbizottság párt- és tömegszervezeti osztályának vezetője; Mihail Kondratyevics Szimonyenko, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Odessza megyei titkára, az Odesszai Pedagógiai Főiskola rektora; Alexandr Vasziljevics Prihodko, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója elnevezésű kolhoz elnöke és Galina Nikolajevna Makovenko elvtársrő, a Vakovenkóról elnevezett ruhagyár pártbizottságának titkára. Szovjet vendégeinket dr. Komócsin Mihály elvtárs, a megyei pártbizottság titkára és Török László elvtárs, a Csongrád megyei tanács vb elnöke fogadták Szegeden. Tegnap délelőtt az öttagú Odessza területi delegáció felkereste a Csongrád megyei pártbizottságot, ahol dr. Komócsin Mihály és dr. Ágoston József elvtársak, a megyei pártbizottság titkárai és a pártbizottság más munkatársai fogadták szovjet elvtársainkat Dr. Komócsin Mihály elvtárs meleg szavakkal köszöntötte a küldöttség tagjait majd részletes tájékoztatót tartott Csongrád megye földrajzi, gazdasági, kulturális és politikai helyzetéről. A. A. Dudnyik elvtárs, az Odessza területi delegáció vezetője mondott köszönetet az őszinte tájékoztatóért amelyben tükröződött — mint mondotta — az az elvtársi és kölcsönösen megértő kapcsolat, amely pártjainkat, országainkat, népeinket összefűzi. A szovjet küldöttség vezetője egyidejűleg baráti látogatásra hívta meg Csongrád megye képviselőit. A látogatás viszonzásának időpontját később állapítják meg Az öttagú odesszai delegáció tegnap kora délután Hódmezővásárhelyre látogatott, alakult meg a gyár pártszervezete három taggal. Azóta hatvanra emelkedett a létszám. A továbbiakban vendégeink megtekintették a gyár néhány részlegét, majd a 20 ezer holdas Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság vezetőségének meghívására néhány órát töltöttek el a gazdaság központjában. Vendégeink a megyei pártbizottságon Vendégeink Hódmezővásárhelyen Odesszai vendégeink délután dr. Ágoston József elvtárs, dr. Németh Lajos elvtárs és más elvtársak kíséretében Hódmezővásárhelyen tettek látogatást. Először felkeresték a város vezetőit a tanács székházában. Török József elvtárs, a városi pártbizottság első titkára köszöntötte őket, majd Sajti Imre elvtárs, a városi tanács vb elnöke adott tájékoztatót a város életéről, fejlődéséről, múltjáról, jelenéről és szocialista távlatairól. Török József elvtárs a pártszervezetek helyzetéről, életéről adott információt, majd kétoldalú eszmecsere alakult ki a politikai és az államigazgatási munka egyes kérdéseiről. Ezután vendégeink Hódmezővásárhely új nagyüzemébe, az Alföldi Porcelángyárba látogattak. Higi László igazgató elvtárs és Farkas Béla elvtárs, a pártszervezet titkára köszöntötte őket. Rövid megbeszélésre került sor az igazgatói tárgyalóban. Higi László elvtárs beszámolt a gyár néhány éves múltjáról. Farkas Béla elvtárs pedig a pártszervezet létrehozásának és fejlődésének rövid történetét ismertette. 1965-ben A billentyűk mesterei Napjainkban megszokott dolog a munkaerő-kereslet. Az újságokban, hovatovább több a toborzó hirdetések, munkavállalókat kereső felhívások száma, mint hajdanán, a Horthy-időkben a munkáért kilincselők száma volt. Mégis feltűnő, hogy az utóbbi években ezen belül az átlagosnál több a gép- és gyorsírónőt kereső hirdetés. „Ennyire megnövekedett nálunk a bürokrácia?” — kérdezhetné a kajánabb olvasó, és ha nem is minden alap nélküli ez a kérdés, teljes komolysággal mégsem mondhatjuk, hogy elsősorban ez a magyarázat. Hiány leginkább azért is van gépírónőkben, különösen a gyakorlott, jól képzettekben, mert a vállalati, hivatali munka valóban egyre több, igazán szükséges írásbeliséget kíván. A gépírónő az utóbbi évtizedekben így vált egyre inkább szükséges és nélkülözhetetlen tényezőjévé a legkülönfélébb vállalati, hivatali életnek, a politikai és gazdasági fórumoknak, sőt magának a termelésnek is. Nyomban tegyük hozzá, hogy olyan tényezőjévé, akiről általában nem szoktunk beszélni, akiről alig-alig esik szó a nyilvánosság előtt, akinek nevét sehol sem szokták feltüntetni, akiről tehát egy kissé megfeledkeztünk. Csak akkor nem feledkezünk el róluk, ha hibát vétenek, ha elgépelnek egy-egy betűt, számot, adatot, amiből komoly bonyodalmak származhatnak. Pedig könnyen elgépelhetnek. Nem könnyű mesterség ugyanis a gépírónőé. Nem könnyű a dolguk — ugyanakkor a helyzetük, az elismerésük, az elbírálásuk mégsem egyértelmű. Társadalmi helyzetüket általában az alkalmazott kategória jelzi — és csakugyan eléggé általánosan. Munkájuk valójában a fizikai és a szellemi munka határán mozog, helyesebben a kettőt egyesíti. Különféle vizsgálatok kimutatták ugyanis, hogy a folyamatos írógépeléssel járó kalóriafogyasztás megközelíti a nehéz fizikai munkát igénylőkéét. Ugyanakkor kétségtelenül szellemi munkának minősül az a figyelem, amely a diktált vagy másolt szöveg gépbeírásához szükséges, hozzávéve még azt a felkészültséget, tudást is, amelyet egyebek között csupán a helyesírás sokszor nem is olyan egyszerű szabályai követelnek meg. A szellemi és fizikai munka sajátos vegyületeként tehát valahol ott mozog a gépírónő tudása, ahol általában egy jól képzett szakmunkásénak kell mozognia. Jelenleg az a gyakorlati kérdés mered elénk, az alapkérdés: kellően vonzó, ösztönző-e a gépírónői pályát választani? Széles körű felmérés adhatna csak feleletet arra, hogy a gép- és gyorsíró iskolákban egyre nagyobb számban végzettek valóban ezen a pályán maradnak-e. Annyi bizonyos, hogy a gép- és gyorsíró iskolák igazgatói — főként Budapesten és a nagyobb iparvárosokban — azt állítják, hogy ha négyszer annyit képeznének ki, akkor sem lenne elegendő. Pedig csak az elmúlt tanévben összesen közel nyolcezren végeztek. Van olyan iskola, ahol így tanév végén naponta 5—6 vállalat is jelentkezik gépírónő alkalmazására. Esetenként a kezdő fizetés sem kevés. A továbbhaladás, az előrelépés azonban már kevésbé biztosított és talán éppen ez az a pont, amely társadalmilag mielőbb megoldást kíván. A felszabadulás előtti „mese az írógépről” hamis romantikája akkor sem lehetett és ma még kevésbé lehet perspektíva. Napjainkban különösen idegen a saját erejéből, képességéből, tudásából boldogulni akaró fiatal lányok számára. És itt természetesen tovább bonyolódik a probléma. Érthető, ha továbbtanulással keresnek maguknak még tartalmasabb beosztást azok, akiket esetleg nem elégít le az írógép melletti munkakör. Ez azonban más munkaterületen, más szakmáknál is előfordul, mégsem kevésbé megbecsülendő azok, akik egy bizonyos szinten válnak valóban mestereivé, nagy tudású, megbízható művelőivé szakmájuknak. Ilyenek lehetnek a jó gépírónők is, a billentyűk mesterei, akik tudásukkal, pontosságukkal, gyorsaságukkal — megfelelő anyagi és erkölcsi perspektíva esetén — egész életükön át hasznos és nélkülözhetetlen segítők lehetnek a termelőmunka adminisztrálásában, a legfontosabb állami, közéleti, hivatali ügyek intézésében. LÖKÖS ZOLTÁN Mi történt a nagyvilágban ? Nyers Rezső nyilatkozata a Szovjetunióban tett látogatásáról Koszigin elutazott Hanoiból • Nixon pénteken dönt a Vietnammal kapcsolatos új amerikai lépésekről Részletes tudósítás a 2. oldalon Dr. Szénási Géza megyénkben Szerdán Csongrád megyébe látogatott dr. Szénási Géza, a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyésze, az MSZMP Központi Bizottságának tagja. Délelőtt dr. Rózsa István, a megyei pártbizottság titkára és dr. Pozsgai István megyei főügyész társaságában felkereste a nagyfai célgazdaságot, majd Hódmezővásárhelyre utazott. Itt ellátogatott a vásárhelyi állami gazdaságba, majd megtekintette a Tornyai János Múzeum kiállításait. Este a Csongrád megyei Főügyészség mártélyi üdülőjében a megye vezető ügyészeivel közös vacsorán vett részt. Lengyel parlamenti küldöttség Budapesten A magyar országgyűlés meghívására szerdán délelőtt baráti látogatásra Magyarországra érkezett a Lengyel Népköztársaság parlamentjének küldöttsége. A küldöttséget Czeslaw Wycech, a Szejm elnöke vezeti. A küldöttség tagjai: Franciszek Wachowicz, Edmund Vima, Teofil Makowski, Wladislaw Machejek, Mieczyslaw Blackura, Zofia Paryzak, Wanda Zajfert, Waclaw Zak képviselők. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, az országgyűlés tisztikarának több tagja, több országyűlési képviselő és a külügyminisztérium képviselői fogadták. Jelen volt a fogadtatásnál Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete, s a nagykövetség több tagja. (MTI) Új munkastílus a tanácsapparátusban Lényeges várospolitikai kérdéscsoportot vizsgált meg szerdai ülésén a csongrádi városi tanács vb, amikor meghallgatta és megvitatta Kecskés László személyzeti főelőadó előterjesztésében a csongrádi tanácsapparátuson belüli személyzeti munka értékelését. Mint a beszámoló is utalt rá, a gazdaságirányítás új rendszere a tanácsi munkában is új munkastílus kialakítását követeli meg, növekszik az ügyintézők felelőssége, színvonalasabbá kell válnia a hatósági munkának és az ügyintézésnek. A csongrádi tanácsapparátus a korábbi időszakban jól megoldotta azokat a feladatokat, amely a város életének irányításában és fejlesztésében reá hárult. Az új körülmények között igen lényeges tényezővé lép elő az, hogy az apparátus milyen hatékonysággal, gyorsasággal és színvonalon tudja mindazokat a feladatokat ellátni, amelyet a tanács és a vb megkövetel tőle. A vb állásfoglalása szerint mind a szakmai, mind a politikai szint növelése egyaránt szükséges Csongrádon, ahhoz, hogy az új követelmények között a tanácsapparátus is jól lássa el funkcióját. A szakmai színvonal emelésében sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapnia az önképzésnek. Ugyanakkor annak a szemléletnek is változnia kell miszerint: elegendő az, ha a tanácsi dolgozó csak a hivatalban politizál, azaz jól ellátja munkakörét. Nem elegendő! Nem elég becsületes hivatalnoknak lenni, mert igazán jó eredményt akkor tud elérni a tanácsapparátus, ha tagjai hivatásos várospolitikusnak érzik magukat és a város közéletében ekként is vesznek részt. Ismét foglalkozott a vb azzal, hogy az I. számú bölcsőde fejlesztése gazdaságos-e. Mivel a szakértői vélemények szerint túlságosan sokba kerülne a bővítés, ezért úgy döntött a vb, hogy a jelentkező igényt új bölcsőde megépítésével kell kielégíteni. BÁLINT GYULA