Csongrád Megyei Hírlap, 1970. július (15. évfolyam, 152-178. szám)

1970-07-10 / 160. szám

Apró Antal elvtárs képviselői látogatása Szegeden (Folytatás az 1■ oldalról.) párt- és állami vezetésének, az üzemek vezetőinek és dol­gozóinak, a különböző intéz­mények és szervezetek, va­lamint a fegyveres szervek tagjainak. — Természetesen óriási károk keletkeztek az ország­ban — lakóházakban, gazda­sági épületekben, utakban és vasutakban, a mezőgazdaság­ban és a gyárak termelési kiesésében. A köz­vetlen ká­rok mellett nagy kiesést je­lentettek a védekezésben fel­használt építőanyagok, a gépek és az emberek ezrei. Ehhez hozzá kell számítani a védekezés és a kitelepíté­sek költségeit. — Társadalmunk egészé­ben széles körű mozgalom bontakozott ki az árvízkáro­sultak megsegítésére és a ke­letkezett károk mielőbbi pót­lására. Ennek ezernyi szép példájával találkozunk, ami mutatja szocialista társadal­munk erejét és összeforrott­­ságát.­­ Az elmúlt időszakban a kormány gazdasági mun­kájának alapvető célja a gazdasági növekedés folya­matosságának biztosítása a népgazdaság egyensúlyának javítása és a gazdasági re­form kibontakoztatása volt. Ezt a célt sikerült elérnünk, és a népgazdaság a tervnek megfelelően fejlődött. A továbbiakban a készülő ötéves terv irányelveiről és gazdasági kapcsolatainkról beszélt, majd így folytatta: " A III. 5 éves tervidő­szakban Csongrád megyében az építési szükségletek és a meglevő kapacitások között még jelentős feszültség volt tapasztalható. Az elvtársak helyileg és mi a központból, a kormányban is megteszünk mindent, hogy ez a feszült­­ség a negyedik, ötéves terv­ben csökkenjen. Jelenleg a megyében három jelentős egyedi nagyberuházás van folyamatban: a szegedi kő­olaj- és földgázipari létesít­mények (ez óriási beruházá­si program, összesen 6,5 mil­liárd forintos volument je­lent, amelyből eddig kb. 2 milliárd forintot építettünk be), a szegedi házépítő kom­binát, amely évente közel 2500 darab lakást fog kibo­csátani és a Tudományos Akadémia biológiai kutató telepének építése. Az utóbbi két beruházás a negyedik ötéves tervidőszakban feje­ződik be. Az igények kielé­gítése a megyei építőipar szervezeteinek gyors, az or­szágos átlagot meghaladó fej­lesztését teszi szükségessé. A megyei székhelyű állami épí­tőipari vállalatok és szövet­kezetek — a tanácsi építő­ipari vállalatokat kivéve — a negyedik ötéves tervidő­szakban mintegy 95 száza­lékkal kívánják termelésüket növelni. Erre feltétlenül szükség is van. Emellett in­dokolt, hogy a megyén kí­vüli építőszervek is részt ve­gyenek az igények, elsősor­ban az egyedi nagyberuházá­sok igényeinek kielégítésé­ben. Szükség van a megye építőanyag-iparának további jelentős fejlesztésére. Gon­dolok a tégla- és cserépipar­ra (9 téglagyár üzemel a me­gye területén), a kerámia­iparra, és más, az építő­anyag-iparhoz kapcsolódó üzemek tevékenységére. — Jelenleg folyik a negye­dik ötéves terv lakásépítési lehetőségeinek kialakítása — figyelembe véve az árvíz okozta károkat. Kormányunk mindent megtesz a lakás­építés meggyorsítására, hisz ezért is szorgalmazzuk, hogy mielőbb épüljön fel itt Sze­geden is az új házgyár. Ez az új házgyár sokat fog je­lenteni Szegednek, hisz az eddigi erőfeszítések is — amikor Dunaújvárosból ho­zott panelekből épült egy egészen új városnegyed — már kézzelfogható ered­ménnyel jártak. Tarjántele­­pen összesen 6 ezer lakás fog épülni, ebből kb. 1800 darab el is készült. Ennek többsége a dunaújvárosi pa­nelek felhasználásával ké­szül.­­ Nagy feladatot jelent or­szágosan és itt a megyében is az aratási, illetve a meg­felelő mezőgazdasági mun­kák elvégzése. Ebben az esz­tendőben összesen 3,1 mil­lió hold kalászos gabonát,­­ezen belül 2,1 millió hold ke­nyérgabonát kell betakaríta­ni országosan. Az aratás idő­szaka alatt kell elvégezni a szalmabetakarítást, a tarló­szántást, a különböző tarló­vetéseket, valamint a nyári mélyszántást. Ebben az idő­szakban kell betakarítani a gyümölcs egy részét, a zöld­ségféléket, valamint a takar­mánynövények egy részét. — Emellett további fel­adataink közé tartozik, hogy különböző erőfeszítéseket te­gyünk a lakosság ellátásának megjavítása és a kereskede­lem, valamint a különböző szolgáltatások fejlesztése ér­dekében. — A kép nem lenne teljes, ha nem utalnék még a kö­vetkező — nem kevésbé fon­tos — tennivalókra. Az ezeken való munkálkodás egyaránt lényeges feladata mind a helyi, mind a köz­ponti szerveknek. Mire gon­dolok konkrétan: nagyobb gondot kell fordítani minden ipari és mezőgazdasági üzem­ben a munka jobb megszer­vezésére, az irányítás szín­vonalának emelésére és a munkafegyelemre, amely la­zult az utóbbi években; to­vábbi erőfeszítéseket kell tennünk termelésünk műsza­ki színvonalának emelése, a termelékenység növelése és gazdálkodásunk jobb haté­konysága érdekében. Ez ma már nem egyszerűen köz­ponti feladat, hisz például a negyedik ötéves tervben az összes népgazdasági beruhá­zások mintegy 55 százaléka vállalati erőforrásokból fog megvalósulni. Tehát nagyon sok múlik a helyi vezeté­sen! Fokozni kell termékeink versenyképességét, hogy job­ban megállják helyüket a nemzetközi piacon. Termé­szetesen szükséges a minő­ség és a választék javítása­ a jobb hazai ellátás szempont­jából is. Nem kis feladatot jelent jelenlegi létszám­­gazdálkodásunk tökéletesíté­se, a rendelkezésre álló munkaerővel való sokkal ész­szerűbb gazdálkodás. Beszámolója második ré­szében Apró Antal elvtárs nemzetközi kérdésekről be­szélt, majd befejezésül hang­súlyozta, hogy hazánkban a politikai helyzet szilárd, fel­­­­szabadulásunk 25. évforduló­jának megünneplése nagyban segítette társadalmunk poli­tikai-erkölcsi egységének erősítését. Az utóbbi hóna­pokban végzett széles körű ideológiai, politikai mun­kánk, a megtett 25 év érté­kelése nagyban hozzájárult az ország politikai légköré­nek további javításához, a párt tekintélyének erősítésé­hez, az internacionalizmus érzésének erősítéséhez. Nö­velte társadalmunk minden rétegében azt a felismerést, hogy egész előrehaladásunk alapvető tényezője a Szovjet­unióval való szövetség és szoros részvétel a szocialista országok katonai, politikai és gazdasági összefogásában. — Jelenleg pártunk X. kongresszusára készülünk. Ennek során mérlegre tesz­­szük a IX. kongresszus óta elvégzett munkát, népünk előrehaladását a szocializmus útján. A X. pártkongresz­­szus meghatározza társadal­munk további fejlődésének irányát, munkánk tovább­folytatásának egész menetét, kijelöli szocialista építőmun­kánk programját a követke­ző évekre. Mindez lehetővé teszi, hogy újabb eredmé-­ nyeket érjünk el a szocialis­ta építés terén mind gazda­ságilag, mind politikailag. 2- Kekkonen fogadta Kállai Gyulát Hazautazott Helsinkiből a magyar küldöttség, elutazott Budapestről a finn küldöttség A finn—magyar és a magyar—finn barátsági hét alkalmából a Finnországban­­tartózkodó magyar politikai küldöttséget fogadta Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke. Helsinkiben csütörtökön délután, a magyar nagykö­vetség épületében, sajtókonferenciát szervezett a Finn- Magyar Társaság és a barátsági hét előkészítő bizottsága. Kállai Gyula, a barátsági hét finnországi eseményein részt vett politikai delegáció vezetője, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a magyar országgyűlés elnöke a finn sajtó, rádió és televízió képviselőinek, valamint a magyar újságírók jelenlétében beszámolt a finnországi lá­togatás tapasztalatairól, azokról a hasznos és kellemes élményekről, amelyeket a hét finn városban lebonyolított barátsági találkozókon szereztek a magyar vendégek. Ugyancsak csütörtökön a hazánkban tartózkodó finn küldöttség megtekintette a Parlamentet. Egyidejűleg a barátsági hétre érkezett finn politikai delegáció Jaakko Numminen oktatásügyi miniszterrel az élen találkozott a magyar sajtó, a rádió és a televízió képviselőivel. Num­minen igen hasznosnak mondotta a delegáció budapesti látogatását és megelégedéssel nyilatkozott a baráti fogad­tatásról. A delegáció tegnap utazott vissza hazájába. Kállai Gyula, a magyar politikai küldöttség vezetője Urho Keikonen finn köztársasági elnöknél Víz árvízkárosultak helyzete Kiszombó Első olvasásra is megdöb­bentő Kerekes Istvánná (Kiszombor, Táncsics M. u. 31.) levele. Második olvasás után némi kétely támad. Hát lehetséges ilyen, hogy a vízkárosultak magukra ha­­gyatottak, kiszolgáltatottak legyenek Kiszomboron, ami­kor az egész ország megmoz­dult érdekükben? Mindenki kínálja a segítséget — írja Kerekes Istvánná —, de az ajtó és ablak nélküli fészer tapasztásához a föld köbmé­teréért még a kiszombori Jó­zsef Attila Tsz elnöke is 30 forintot kért. A házunk jú­nius­ 25-én összerogyott. Mi építenénk, de miből? Pénz és pénz mindenkinek. Még ígér­ni sem ígérnek pénz nél­kül ... Elhiszi ezt valaki, hogy így van? Pedig így van! Ke­rekes Istvánná megszépítve írta le a kiszombori állapo­tokat. A kételkedő menjen oda reggelente a kiszombori tanácsházához, hallgassa vé­gig hogyan és mit beszélnek az emberek, vagy menjen el a Halászba — így nevezik Kiszombor Makó felé eső mélyen fekvő részét —, a Táncsics, a Szántó Kovács, a Kör, a Tisza utcákban, ahol láthatja majd a valóságot: az összedőlt és a rogyadozó há­zakat, a szúnyogfelhőket. Érezheti a possadó víz sza­gát, s hallhatja a szóáradatot, az egyszerű emberek vád­iratát. Hogy egyedi eset ez? Az, de vádirat is, melyet ná­­lamnál az ügyész szaksze­rűbben tud fogalmazni. A halesziak kiszolgáltatott­jai az építésztechnikusok­nak, a­­tervezőknek, és a pénzhajhászó szívtelen embe­reknek. A tervezők ceruzája túl vastagon fog Sok az ígérgetés és nagy akadály a bürokrácia Többféle terv — többféle ár Kezdjük Rácz János épí­tésztechnikusnál — a makói járási tanács költségvetési üzemének dolgozója —, aki még a legbecsületesebb. Egy­­egy típustervért és an­nak adaptálásáért 800—1200 forintot kér. (140 ház dőlt össze Kiszomboron.) Fizetni előre kell. Kerekes István­ná is ezt tette. Március 25-én kifizette a pénzt ugyanúgy, mint Juhos Lajosné, Kolom­pár Miklósné, Kádár Antal­­né, ifj. Rácz Imréné és a többiek. A 78/65-ös típusterv (hátlapján az ár is: 120 fo­­rit) alapján az építési enge­délykérelem azonban csak június 10-én érkezett a kis­zombori községi tanácshoz. Két és fél hónap. Sok mun­kája lehet Rácz Jánosnak. Bárdos Zoltán már drá­gább ember. Vízhányó Má­­tyástól (Kör utca 5.) 1800 fo­rintot kért. Kákai István (Kör u. 9.) már 3 ezer 200 forintot fizetett Bárdos Zol­tánnak! Lovas Ferencnének (Táncsics M. u.) a makói Erdei Béla építésztechnikus adaptálás nélkül ezer forin­tért adta a típustervet. Gás­pár Ede, a kiszombori köz­ségi tanács vb építési cso­portjának vezetője jóindula­­túlag megsúgta Lovas Fe­­ren­cnének, hogy Erdei Béla még ezer forintot kér majd a számításokért. Ő azonban 600 forintért elvégzi mindazt és személyesen kihozza majd az építési engedélyt. Lovas Ferencné fizetett. — Miért ne fizettem vol­na? Nézze, összerogy a ház. Ede bácsi (Gáspár Edéről van szó) megmondta, hogy a villanyt is kikapcsoltatja. Leveszik a póznáról a drótot, ő nem vállalja tovább a fe­lelősséget. Mikor mondta ezt? — Most vasárnap, július 5-én. De még bent laknak . .. — A bútor egy részét már kivittük az istállóba. Ede bácsi azt mondta, hogy nem sürgős, " most már maradha­tunk mindaddig, míg megjön a bontási és az építési enge­dély ... vesek. Méregdrágán vállal­ják csak az építkezést. Kü­lön pénz a fal felrakásáért, külön a tetőért, a padozatért, a mennyezet beemelésért. Ki sem futja az a 130 ezer fo­rint, amit adnak, ha megad­ják. — Miért nem kér segítsé­get a MÉK-től? Van annak is építőbrigádja! — Nem ér az rá ilyen dol­gokkal foglalkozni. Rájöttem én a magam kárán, hogy a vállalatnál nagyon kis pontok vagyunk. Férjem 17 éve dol­gozik a vízügynél, mint ku­bikos. Azt kérte csak, hogy a tapasztáshoz földet adjanak és kedvezményes szállítást. A szakállas mérnök mosoly­gott: jól van öreg, majd ha . .. Így maradtam negyed­­magammal magamra itt, a féltetejes ajtó, ablak nélküli fészerben. Nem tudom, hogy ki építi fel a házat. Ede bácsi azt mondta, olcsóbb lesz, ha ma­gam gondoskodom az anyag­ról, meg az építőről. Mennék én, de nincs még pénz. Júni­us 29-én bevittem az OTP makói fiókjához az összes iratot. Benne volt mind, amit kértek. Elmúlt egy hét és még két nap. Se értesítés, se semmi. Ígéret, mindig csak ígéret. A szegedi TO­­VÁLL persze a makói és kiszombori dolgozóinak fel­építi a megrongálódott és összedőlt házakat. Nekünk nem segít senki... Könnyek, panaszok és vá­dak. És még egy: — ígére­tek. Aki csak tud, az ígér. Az OTP megyei központja azt, hogy 36 óra alatt intézi a vízkárosultak ügyét. A CSOMITERV meg, hogy in­gyen végez minden adaptá­lást, a valóság viszont... Lesznek kételkedők. Ké­rem őket, ne sajnálják a fá­radságot, keressék fel Kis­­zombort. Álljanak oda az emberek elé és mondják el, miért kérhetnek a típuster­vért annyit, amennyit nem szégyellnek. Mondják el, miért kell a segélyt visszafi­zetni, s hogy ezért vagy azért szegény a KPVDSZ-szak­­szervezet. Magyarázzák meg, hogy az öreg kubikos, aki 17 éve vigyázza már a töltése­ket árvízveszély idején, mi­ért csak akkor kap a tapasz­táshoz földet, ha . . . Kerekes­­né munkatársai Szőregről kimennek megásni a funda­mentumot .. . Amikor a megyei szervek minden erőfeszítése arra irányul, hogy biztosítsák az árvízkárok mielőbbi leküzdé­sét, alsóbb szinten ilyen állapotok is találhatók. Nem így áll mindenütt a helyzet , s a következő napokban la­punk több cikkben visszatér a helyreállítás kérdésére - de a kiszombori tapasztalatok közreadását lelkiismeret ébresztőnek szántuk azok számára, akiket nem ért kár, s akik túl gyorsan elfelejtették, milyen katasztrófa fe­nyegette még néhány hete is megyénket. Visszafizettették a segélyt Egymást csittítgatják a sí­ró asszonyok. Van, aki le­­pisszenti a másikat, mondva, hogy csak bajt csinnál, mert a pénzről nem adtak nyugtát, az amolyan kenésre való­­ borravaló. Az elkeseredettség azonban nem hallgat a le­­pisszentésre. Kerekes Ist­vánné is elmondja a maga kálváriáját. — A Csongrád megyei MÉK szöregi­­ tartósító üze­mében dolgozom. A kitelepí­téskor Szentesre vittek ben­nünket. Ott azt mondták, hogy aki a MÉK valamelyik telepén dolgozik, keresse fel azonnal a szentesi kirendelt­séget. Ötszáz forint segélyt adtak. Amikor hazajöttünk, nem telt bele egy hét sem, jött a felszólítás a MÉK pia­kói kirendeltségétől. Téves volt­ a segély, fizessem azon­nal vissza. Visszafizettem, nyugtám is van róla. A Táncsics Mihály utcai asszonyok most már biztat­ják. Mondjon el mindent, a szakszervezetet is, a vízügyi igazgatóságot is, az OTP-t is. — Munkatársaim a szőregi tartósítóban nagyon megér­­tőek. Elvállalták, hogy kiás­sák a ház fundamentumát és még cementet is adnak. Biz­tattak, hogy kérjek a szak­­szervezettől (KPVDSZ) se­gélyt. Kértem, de. . . Azt mondtál­, szegény, nagyon szegény a szakszervezet, ilyenre nincsen pénze . . . — De bezzeg az MTK-hoz játékos vásárlásra ... — kiált közbe egy fiatalember, majd hátat fordítva ott hagy min­denkit. — Megértőek a MÉK sző­regi telepén — folytatja Ke­­rekesné. — Amikor össze­­­dőlt a ház, kiborultam ide­gileg. Három hétig voltam táppénzen, még most is ol­tásra járok. Mondtam, hogy intézni kellene a ház ügyét. Adtak is két hét fizetés nél­küli szabadságot. A kubikos kért­­ és nem kapott! Sajnos, ez is letelik már. Szívtelenek nagyon a kőmű­ FÖRGETEG SZILVESZTER Több mélyhűtött áru A Hűtőipari Országos Vál­lalat a tavalyi 28 000 ton­nával szemben az idén 45 000 tonna mirelit gyümölcs, fő­zelék és készétel gyártását tervezi. Belföldön kereken 50 százalékkal több, összesen 12 000 tonna mélyhűtött élel­miszer kerül forgalomba. Újdonságként kerül forga­lomba többek között a sár­gabarackos gombóc és a bél­színroló. (MTI) PÉNTEK, 1970. JÚLIUS 10.

Next