Csongrád Megyei Hírlap, 1971. február (16. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-26 / 48. szám
Az NDK tárgyalásodat javasol Nyugat-Berlin kérdésében Berlinben csütürtökön nyilvánosságra hozták annak a levélnek a szövegét, amelyet Milt Soph, az NDK Minisztertanácsának elnöke intézett Klaus Schütz nyugatberlini kormányzó polgármesterhez, és amelyet az NDKMinisztertanácsának megbízottja szerdán délelőtt adott át Nyugat-Berlinben. A levél hangsúlyozza, hogy az NDK kormány nagy fontosságot tulajdonít a középeurópai helyzet enyhítésére és a Nyugat-Berlin helyzetének normalizálására irányuló jelenlegi erőfeszítéseknek. Kifejezi szilárd meggyőződését, hogy ezek az erőfeszítések nemcsak szükségesek, hanem eredményesek is lesznek, ha a résztvevők a szükséges jóakaratot tanúsíják és kölcsönösen tiszteletben tartják egymás törvényes jogait és érdekeit. Willi Stoph az NDK kormánya nevében javasolja, hogy az NDK kormánya és a nyugat-berlini szenátus kezdjen tárgyalásokat egymással a nyugat-berlini lakosok NDK-beli utazásáról, ideértve az NDK fővárosának meglátogatását is. Az ebben a kérdésben kötött megállapodás természetszerűleg csak abban az esetben valósítható majd meg, ha más nyugat-berlini kérdésekről szóló megállapodások, amelyekről megfelelő tárgyalások folynak, hatályba lépjenek — hangoztatja a levél. A konkrét megállapodás feltételeiről az NDK és Nyugat-Veron képviselői tár- gyalóasztalnál tanácskozhat-nnk. „Az NDK kormánya készségét nyilvánítja a látogatások kérdését úgy megoldani, hogy Nyugat-Berlin polgárainak az NDK ugyanolyan vendégjogot biztosít, mint a Német Demokratikus Köztársaság más látogatóinak” — írja levelében az NDK miniszterelnöke. A továbbiakban a levél megemlíti: ha húsvétig nem is fejezik be a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos tárgyalásokat, az NDK kormánya mérlegelni fogja, hogy lehetővé teszi Nyugat-Berlin lakosainak számára a húsvét alkalmából a Német Demokratikus Köztársaság meglátogatását. Willi Stundnak a nyugatberlini főkormányzóhoz intézett levelét Bonnban úgy fogadták, mint a legfontosabb kezdeményezést, amelyet az S NDK kormánya eddig Nyugat-Berlin irányába tett. A levél szövegéről Brandt kancellár már csütörtök reggel beszámolt a nyugatnémet minisztertanácsban, s ezzel párhuzamosan lázas tárgyalások kezdődtek meg Bonn és Nyugat-Berlin, valamint Bonn és a három nyugati nagyhatalom között. ■ár Izraelben készülnek a visszavonulási térképek ? Tájékozott jeruzsálemi források szerint egy izraeli különbizottság befejezte azoknak a térképeknek a felvázolását, amelyek egy esetleges izraeli visszavonulás esetén új határokat jelölnek ki a Sinai-félszigeten. A térképek már két nappal ezelőtt Meir miniszterelnök elé kerültek, az izraeli kabinet azonban egyelőre nem tartja hatalmasnak az időt arra, hogy nyilvánosságra hozza a vázlatokat. Tekoah, Izrael ENSZ-nagykövete szerdán újfent leszögezte, hogy a Jarring- i tele javaslatokra adandó hivatalos izraeli válasz készülőben van és azt a közeli napokban — a hírek szerint vasárnap — eljuttatják, a svéd diplomatának, Jean de Lipkowski francia kirügyminisztériumi államtitkár Egyiptomban tartózkodik. A Hairái ín-ben tett nyilatkozatában kijelentette: jó esélyek vannak a közelkeleti helyzet békés úton történő rendezésére. 2 Olajtárgyalások Líbiában Líbia elutasította a nyugati olajtársaságoknak az olajárak emelésével kapcsolatos előzetes ajánlatát, amely lényegesen alacsonyabb szint megállapítását javasolja, mint amennyit az arab olajtermelők követelnek. Egy líbiai kormányszóvivő szerint a Tripoliban megállapodásra jutott négy arab olajtermelő állam — Algéria, Irak, Líbia és Szaúd-Arábia — képviselői csak nevetségesnek minősítették az ajánlatot. Harmincnyolc olajtársaság Tripoliban tartózkodó képviselői most arra várnak, hogy Líbia tudomásukra hozza hivatalos követeléseit. A lenini úton L I. Brezsnyev válogatott beszédei, cikkei Emine mitdiit teljesített a Kossuth Könyvkiadó, rUlllUa Hilit&IQl amikor — A lenini úton címmel — közreadta Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának válogatott beszédeit és cikkeit. A kötet minden anyaga megjelent annak idején, amikor elhangzott, vagy íródott, így, egybegyűjtve azonban új értéket kap az egész, a kommunista építés legutóbbi öt esztendejének történelmi dokumentumává, hiteles krónikájává lép elő. Az SZKP közelgő, XXIV. kongresszusa — amelyen éppen ennek az időszaknak a tapasztalatait, munkáit elemzik majd, hogy felelősséggel kijelölhessék a következő esztendők legfőbb tennivalóit — csak fokozza a könyv időszerűségét A válogatás az SZKP főtitkárának azokat a megnyilatkozásait gyűjtötte egybe, amelyek a legjellemzőbben idézik fel a múlt fél évtized fontos történéseit, a szovjet állam, az SZKP, az egész szovjet nép munkáját, harcát. A gyűjteményben közölt beszédek és írások — amint arra Leonyid Brezsnyev a magyar kiadáshoz írt előszavában is utal — olyan időszakot fognak át, amelybe fontos események sűrítődtek, mind a Szovjetunióban, mind pedig nemzetközi vonatkozásban. Ebben az időszakban a szovjet nép a kommunizmus anyagi-technikai bázisának megteremtésére, a tudomány és a kultúra fejlesztésére, a dolgozók jólétének növelésére fordította erőfeszítéseit. Az SZKP — az MSZMP-vel és más testvérpártokkal együtt — sokat tett ezekben az években, hogy erősítse a szocialista közösség összefogását, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységét, mozgósítson valamennyi progresszív erőt az imperializmus ellen, a földi epeinek békéje és biztonsága, a társadalmi haladás érdekében. Ennek a hatalmas arányú, szerteágazó tevékenységnek a króniája ez a csaknem 600 oldalas gyűjtemény. Egyben tükre a szovjet állam fél évszázados harcának is, tanúságtétele annak, hogyan hajtotta, formálta át a világot a lenini eszme feltartóztathatatlan ereje, hiszen erre az időszakra esett az októberi forradalom 50. évfordulója, Lenin születésének centenáriuma és a fasizmus feletti győzelem jubileuma, s a szerkesztők az ünnepi megemlékezések során elmondott, történelmi léptékkel mért reális és átfogó értékelést adó fontos beszédeket is közreadták a kötetben. i nnm/iri RflIMUn beszédeinek gyűjteményében há-LbUliyill Ul CidliyCT rom átfogó témával találkozhat az olvasó. Az egyik a nemzetközi politika, a másik a Szovjetunió belső helyzete — elsősorban a kommunista építés társadalmi és gazdasági problémáinak aspektusából nézve —, a harmadik pedig a magyar—szovjet kapcsolatok kérdése. A nemzetközi politika alakulásának és a nemzetközi munkásmozgalom fejlődésének ez az öt esztendeje bonyolult, nehéz időszak volt, súlyos válságokkál, nagy próbatételekkel terhelt periódus. Erről tanúskodnak a könyv lapjai, a szovjet vezető itt egybegyűjtött politikai beszédei. Az indokínai népek elleni, agresszió, a közel-keleti háború, a Csehszlovákia szocialista vívmányait fenyegető események, Kuna vezetőinek szovjetellenes magatartása, amely 1969-ben a baljóslatú határmenti fegyveres provokációkhoz vezetett — csak a legfőbbek azok közül a bonyodalmak közül, amelyekkel szembe kellett nézni ezekben az években. A szocializmus rendszerének, s elsősorban a Szovjetunió erőfeszítéseinek, nagy áldozatvállalásának az eredménye, meggyőző sikere, hogy az imperializmus nem tudta elmérgesíteni ezeket a válsággócokat, képtelen volt realizálni azokat a reményeket, amelyeket hozzájuk fűzött. A szocializmust épíe és az imperializmus ellen harcain erők tömörítését, gyarapítását szolgáló erőfeszítések — amelyeknek krónikája ez a gyűjtemény — nem voltak hiábavalóak. Leonyid Brezsnyev beszedőinek, cikkeinek aszovjetunió belső helyzetével foglalkozó megállapításai érdekes, izgalmas korszak tükrét tárják elénk. Azét az öt esztendőét, amikor a jelentős anyagi áldozatokat is követelő nemzetközi próbatételek ellenére minden téren a felfelé ívelés, ú jé ütemű fejlődésén az alkotó útkeresés jellemezte a szovjet, társadalmi és gazdasági valóságot. Az Irányítás rendszerének, átalakítása , a ki nem vált népgazdasági tanácsok megszüntetése, az iparági minisztériumok visszaállítása, a gazdasági reform kidolgozása és bevezetése az SZKP XXIII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtása, a voluntarista, szubjektív vezetési módszerek elvetése, a való helyzet realitásainak jobb számbavétele olyan erőket mozgósított, amelyeknek a kiaknázása a következő években minden eddiginél nagyobb feladatok megoldására teszi képessé a szovjet társadalmat. Az SZKP közelgő XXIV. kongresszusának előkészületei már érzékeltetik ezeknek a megnövekedett feladatoknak a körvonalait. Ezekről beszélt emlékezetes, nem egészen egy évvel ezelőtti harkovi — a mostani könyv lapjain is publikált — beszédében Leonyid Brezsnyev, amikor arra figyelemeztetett: ,,..,a fejlődésnek olyan szakaszába léptünk, amely már nem engedi meg, hogy a régi módon dolgozzunk, amely új módszereket és új megoldásokat követel... A társadalmi termelés hatékonyságának növelése a gazdaság fejlesztésének fontos problémája ... Most már nemcsak az a lényeges kérdés, hogy mennyit termelünk, hanem az is, hogy milyen áron, milyen ráfordítással termelünk. Napjainkban éppen ezen a területen van a két rendszer versenyének súlypontja. Ez világos jelzése annak, hogy a XXIV. kongresszuson és az utána következő esztendőkben az intenzív fejlődés kérdései kerülnek előtérbe a szovjet társadalmi és gazdasági életben. A magyar—szovjetvenséget, a két ország, a két párt között alakuló együttműködést is méltó módon tükrözi a kötet: az SZKP főtitkárának öt olyan beszédét tartalmazza, amelyek magyar vonatkozású rendezvényeken, magyar—szovjet barátsági nagygyűléseken, az MSZMP kongresszusain hangzanak el. Ez a tény is azt érzékelteti, milyen nagy jelentőséget tulajdonít az SZKP — csakúgy, mint az MSZMP — a magyar—szovjet együttműködés, s általában a szocialista országok közötti kapcsolat további fejlesztésének. Leonyid Brezsnyev beszédeinek és cikkeinek gyűjteményével értékes, kiemelkedő mű gazdagítja a magyar politikai irodalmat. Szatumann Gábor A Laosz elleni agresszió újabb bűnös cselekedet! A szovjet kormány nyilatkozata A szovjet kormány csütörtökön nyilatkozatban foglalt állást, a Laosztárt amerikai—dél-vietnami agresszió kérdésében . A Laosz elleni invázióval — állapította meg a nyilatkozat — az Egyesült Államok tovább bővíti agreszsziós cselekményeit e szuverén állam ellen. A szovjet kormány határozottan elítéli a Laosz elleni fegyveres intervenciót, mint az Egyesült Államok újabb bűnös cselekményét, amely durván megsérti az általánosan elfogadott nemzetközi jogszabályokat és jogelveket, ellenkezik azokkal a kötelezettségekkel, amelyeket az Egyesült Államok az ENSZ alapokmánya révén vél talt. Az Egyesült Államok lábbal tiporja az indokínai renndezésre vonatkozó 1954-es genfi megállapodásokat, és az 1950-ben Laoszra vonatkozólag elfogadott genfi egyezményeket, amelyek jó alapot teremtettek az ország helyzetének békés rendezésére. Az Egyesült Államok a cinikus vietnamizálási politikát követve, laoszi terveinek közvetlen végrehajtására a dróton rángatott saigoni bábrendszer csapatait állította be, annak a számításnak az alapján, hogy „ázsiaiak kezével harcol az ázsiaiak ellen”. Washingtonban azt állítják, hogy az amerikai fegyveres erők „korlátozottan vesznek részt a behatolásban”, csupán a dél-vietnami csapatok tüzérségi támogatását és utánpótlását biztosítják, és efféle állítások arra valók, hogy megtévesszék a világ közvéleményét. Ám de senkit sem vezetnek félre. Február 17-i sajtóértekezletén Nixon amerikai elnök egyértelműen kijelentette, hogy nincs kizárva az amerikai légihaderő újabb bevetése a Vietnami Demokratikus Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok vezetői, úgy látszik, hozzá akarják szoktatni a közvéleményt ahhoz, hogy az Egyesült Államok Indokínában büntetlenül járhat el. Most is kádáré vár az Egyesült Államoknakarra a tervére, hogy az Észak-Vietnam ellen irányuló katonai provokációk útján éri el célját. A Vietnami Demokratikus Köztársaság a sssopiai&te család tagja. A Szovjetunió és e többi szocialista állam segítséget nyújt ezután is a testvéri vietnami népnek az Egyesült Államok agressziójának visszaverésében. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül az amerikai agresszió újabb eszkalációját. A szovjet nép kész továbbra megadni minden szükséges segítséget a testvért Vietnami Demokratikus Köztársaságnak, az indokínai hazafiaknak, akik törvényes jogaikat védelmezik, létfontosságú érdekeik és vágyaik megvalósításáért harcolnak — állapítja meg a szovjet kormánynyilatkozat. A saigoni amerikai főparancsnokság csütörtök reggel bejelentette, hogy az elmúlt héten a laoszi hadműveletek során 101 amerikai katona vesztette életét. Hat hónap óta egyébként ez az amerikaiak legmagasabb veszteséglistája. Az AFP francia hírügynökség arról is beszámol, hogy a DNFF csapatai Délvietnam területén erős nyomás alatt tartják az amerikai és a saigoni egységeket. Egy szinte mindennapi pillanatkép lép Vietnamban, a lezuhant amerikai hielikopter roncsait szemléli egy-egy dél-vietnami katona. Ez a helikopter-roncs annak a gépnek a maradványa, amelyen Do Cao Tri dél-vietnami tábornok utazott és amelyet a DNFE tüzérsége lőtt le Hazautazolt Moszkvából a finn köztársasági elnök Urho Kekkonen finn köztársasági elnök csütörtökön hazautazott Moszkvából. A finn államfőt a seremetyevói repülőtéren Leonyid Brezsnyev, Alekszej Koszigin, Nyikolaj Podgornij, Andrej Groznisco, Andrej Orecsko marsall és több más hivatalos személyiség búcsúztatta. Kekkonen nem hivatalos látogatáson tartózkodott Moszkvában. Algéria államosítja a francia olajtársaságok részvényeinek többségét Peruzt megdöbbentette a bejelentés Párizsban megdöbbenést mert az álnak korábbi bekeltett az algériai kormány szádói és nyilatkozatai már nak az a szerdán este bejesejttették, hogy Algéria erre lentett elhatározása, hogy az útra lép. Az elnöki paátveszi — megfelelő bártalotához közel álló körökben tanítás elenében. — az AI- egyelőre annak kijelentésére gériában működő francia szorítkoznak, hogy Algéria olajtársaságok részvénytöbb- elhatározása „egyoldalú csesúgót (a részvények 51 szálékedete volt. Francia résztalókát), államosítja a kőről mindenesetre méltányos olajvezetőt;-hálózatot és a kártalanítást várnak, vagy szabadi földgázlelőhelyeket, közös megegyezést — esetleg Kormánykörükben minden döntőbíráskodási eljárás nekülőtt hangsúlyozták, hogy alapján —, és a francia kor- Rumedien elnök — aki az many fenntartja magának az említett bejelentést tette — 1965-ben kötött szerződésből döntése nem jött váratlanul, fakadó jogokat. Ellentétes lapvélemények A párizsi polgári sajtó egy része elsősorban a szélsőjobboldali Aurora heves támadásokat intéz ugyan Algéria ellen és megtorló rendszabályokat sürget, a kommentátorok túlnyomó része azonban egyelőre várakozó és azt hangoztatja, a két ország viszonyának további alakulása attól függ -, milyen kártalanítást ajánl majd fel Algéria a francia olajtársaságoknak. A amilteista Nation című lap ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy „Franciaország nem elégedhet meg csak szép szavakkal’’. A Les Echos, a gazdasági körök hetilapja hangsúlyozza, hogy Rumeden nem zárte be az ajtót a kétoldalú tárgyalások további folytatása előtt. Az Humanité, a Francia KP lapja vezércikkében Yves Moreau hangsúlyozza: nem Algérián múlott, hogy egyoldalú lépésre kellett elszánnia magát. Az olajkérdésről ugyanis immár koszai , hónapok óta folynak a tárgyalások, s azokat a francia kormány — három héttel ezelőtt — egyoldalúan elnapolta. Algéria hiába, sürgette a tárgyalások újra felvételét, ez a sürgetése Párizsban süket fülekre talált. Megtorló intézkedésekről nem lehet szó Az Humanité kiemeli a továbbiakban, hogy a két ország közötti kapcsolatok terén nincsen szó szakításról, s Bumedien elnök késznek nyilatkozott a félbeszakadt tárgyalások azonnali folytatására és ajánlatait el kellene fogadni. Semmi sem ártana, jobban Franciaország igazi érdekeinek, mintha indokolatlan megtorló intézkedéseket terveznének. FENTEK, 1971. FEBRUÁR 8.