Csongrád Megyei Hírlap, 1971. április (16. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-20 / 92. szám
Az MSZMP Központi Bizottságának május 1-i jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen május 1. a munkásosztály nemzetközi seregszemléje! 3. Éljen korunk legyőzhetetlen eszméje, a marxizmus—leninizmus! 4. Éljen a kommunizmust építő Szovjetunió, a szocializmus és a béke legfőbb támasza! 5. Éljen a szovjet és a magyar nép megbonthatatlan barátsága! 11. Köszöntjük a békéért, a társadalmi haladásértharcoló népeket! 7. Éljen és erősödjék a szocialista országok egysége és barátsága! 8. Éljen és erősödjék a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége!0. Éljen és erősödjék a világ dolgozóinak összefogása az imperializmus ellen, a békéért, a demokráciáért, a szocializmusért! 10. Békét a világnak! 11. Forró üdvözlet a függetlenségéért, szabadságáért hősiesen harcoló vietnami népnek! 12. Szolidárisak vagyunk a szabadságukért, függetlenségükért hősiesen harcoló indokínai népekkel! 13. Támogatjuk a társadalmi haladásért, az agresszió ellen küzdő arab népeket! 14. Továbbá lenini úton! Vigyük sikerre a X. pártkongresszus határozatait! 15. Éljen és erősödjék népünk szocialista nemzeti egysége! 16. Előre a 4. ötéves terv megvalósításáért! 17. Munkások! Parasztok! Értelmiségiek! Valósítsuk meg nemzeti programunkat, építsük fel a szocialista Magyarországot! 18. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 19. Éljen a forradalmi faarcokban edzett magyar munkásosztály! 20. Köszöntjük a szocializmus építésében élenjárókat, a szocialista munkabrigádokat! 21. Éljen társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! 22. Éljen és virágozzék szeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! A választók bizalmából Mag Pál Szentes képviselőjelöltje Mindig akar valamit, kutat valami után, amit esetleg csak évek múlva ér el, de az „út” az ott bujkál mindenben, amit csinál. Ahogy mondani szokták: nagy utat futott be , szocialista karriert csinált. Az utóbbi 15 évben lett segédmunkásból gyárigazgató . .. Sok mindent akart, már eddig életében Még Pál, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója, de hogy országgyűlési képviselő legyen — még nem. Pontosabban: sohasem számított arra, hogy egyszer Szentesen képviselőnek jelölik. A jelölést elvállalta, és megtiszteltetésnek veszi, hogy a Hazafias Népfront javaslatára a választók őt jelölték. Nem a város szülötte, de otthon érzi magát Szentesen. Ez azt jelenti, hogy az „egykori budapesti” magáénak érzi e várost, ahol azt bízták rá, hogy olyan üzem életéért, munkájáért feleljen, amely évente 880 vagon baromfit dolgoz és 55 millió tojást vásárol fel. Másfél évtizede indult el ezen az úton, amely a máig, a képviselőjelöltségig vezetett. Az út állomásai, az ő jelentős életállomásai. Azt mondják keveset beszél róluk. Munkatársainak úgy tűnik, hogy nem tartja számon az „állomásokat”. Életrajzából tudhatja meg az ember: inkább a munkásnapok, a tanulással átvirrasztott éjszakák, a sikeres vizsgák az egyetemen, az üzemi élet küzdelmei teszik tömörré, mozgó alakokkal népessé az életállomások közötti utat. Az első munkakönyves munkahelye a Vörös Csillag Traktorgyár volt. Ide a budapesti Fáy András Általános Gimnáziumban szerzett érettségi bizonyítvánnyal került. Segédmunkásként kezdte, később darukezelő volt a GANZ Vagon- és Gépgyárban majd ismét diák az Agrártudományi Egyetem állattenyésztési karán. Közel 11 éve szerezte meg az általános agrármérnöki diplomát, majd jelentkezett a szakmásító karra és szerzett baromfitenyésztési szakmérnöki képesítést is. Ezzel a diplomával lépett a Baromfiipari Országos Vállalat szentesi üzemének szolgálatába. Kezdetben mint főművezető, később főmérnöki beosztásban dolgozott — 1957. augusztus 1-e óta a gyár igazgatója. Jelentős életállomásai közé tartozik 1962, amikor felvették a Magyar Szocialista Munkáspárt tagjai sorába és 1966, amikor munkásőrré avatták, s közbe azok az esztendők, amikor kitüntetéseket kapott. 1963—1966—1968—1970. — ezekben az években kapta az Élelmezésipar Kiváló Dolgozója és a Kiváló Dolgozó kitüntetéseket. Mint jelöltről, mint igazgatóról azt mondták munkatársai: népszerű ember, jó, de elégedetlen vezető. Miben fejeződik ki népszerűsége? Népszerűség? Megfogalmazta-e valaha valaki ezt a meghatározást, felmérte-e ezt a milliónyi lapocskát, százezernyi összetevőt, amely — ha egésszé alakul — megközlítő képet adhatna e bonyolult tulajdonságról? Néhány éve még a fiatal kezdők közé tartozott, ahhoz a szakgárdához, amelyet technikumi, egyetemi bizonyítvánnyal a szebében annyi meg nem értés vett körül. Most azt mondják rá: népszerű ember, jó vezető. Megnyerő barátságos természetű. Beosztottait munkaszeretetre, rendszerünk megbecsülésére tanítja. Olyan ember, aki ismeri munkatársait, velük tud élni gondjaikban, örömeikben. Talán ezért népszerű, jó vezető. Talán azért becsülik az emberek, mert miközben mindent, amit az egyetemen alaposan meg lehetett tanulni , megtanult és semmit sem felejtett el abból, amit asztalos apjától, a munkásszülőktől, a segédmunkás korában idősebb munkásoktól tanult. Mi teszi ezentúl jó vezetővé? Talán az, hogy megszívlelte és megtartotta azt, amit vezetővé válásának atelején az öreg munkásoktól kapott útravalóul: mondd, ami igaz, ígérd, ami megvalósítható. S mindezen túl az emberek képességeinek és lehetőségeinek felmérése, örömük, gondjuk, ünnepeik és hétköznapjaik ismerete. És az élet olyan objektív lényeinek figyelembe vétele, mint például az idő. Csak annyit vár és annyi idő alatt az emberektől, amennyit valóban teljesíthetnek. • Mióta igazgató, a vállalat minden esztendőben elnyerte a megtisztelő, kitüntető, kiváló címet. Az üzem fejlesztését, korszerűsítését kissé türelmetlenül intézte. Ez az egészséges türelmetlenség ,,hajtotta ki” a helyi építőkből időre az üzembővítést, a gépek felszerelésének lehetőségét. Lényegében azt, hogy ma már nagyobb kapacitással termel a gyár. Viszont a jövőről — benne Szentes fejlődéséről — az olyan ember nyugalmával, biztonságával beszél, aki az elmúlt esztendőkben megszokta, hogy minden átalakul körülötte, a városrész, az ipari negyed és saját üzeme. Különösen az utóbbi átalakulásának egyik főmozgatója. Az üzem változását szemlélteti az, hogy évről évre 20 százalékkal több árut ad a népgazdaságnak. A fejlődés ütemét tartani akarják, úgy tervezik vezető társaival, hogy 1975-ben már 1660 vagon baromfit vásárolnak, illetve dolgoznak fel. Hát lehet elégedett ilyen tervek mellett? Elégedetlenségének forrása az, hogy igazgató. S mint vállalati vezetőnek nemcsak az üzem, hanem a város gondja is sajátja. Sokszáz munkás, munkásfeleség és gyermek mindennapi gondját vallja magáénak. Étkeztetés, szolgáltatás, bölcsődék, óvodák, az üzlethálózat, a jó áruellátás — lehet ennyi féle probléma megoldása olyan tökéletes Szentesen, hogy egy vezető, aki már képvi- selőjelölt, ölbe tegye a kezét? • Mit mondhat terveiről Mag Pál, a képviselőjelölt? — Nemigen szoktam nyilatkozni a társadalmi munkámmal kapcsolatos témáról, hiszen akármit is mondanék, végső fokon a tények beszélnek. A választókat is, akiknek bizalmából képviselőjelölt lettem, arra kérem, hogy ne a nyilatkozatomból, hanem a tetteimből ítéljenek meg... NAGY FAL NEM ÉPPEN MEGTISZTELŐ, ha valakiről azt mondom: „Nekem olyan, mint a levegő”, s magam sem örülök, ha valahol „levegőnek néznek”. Pedig e lebecsülő fordulatok nem a levegőt jellemzik, hanem , bennünket, akik nem érezzük a fontosságát. Persze csak addig, amíg baj nincs vele. De ha tele teremben nincs légjárás, vagy az óvóhelynek eltömődik a szellőzője, tüstént ráébredünk: a levegő nem semmi, hanem nagyon is nélkülözhetetlen kelléke, alapfeltétele a biológiai életnek. A NYELVVEL KAPCSOLATBAN ilyen lebecsülő szólásunk nincsen, bár a megbecsültek sem egyértelműek. A „Nyelvében él a nemzet” nem a befogadó, inkább a kizáró erejére utal. Meg ez a — nyelvek tanulására ösztökélő — formula is: „Ahány nyelv, annyi ember.” Ám akármilyen korlátozottan és múltszázadban is, még ezeknek a mélyén is ott húzódik a nagy igazság: csak akkor és ott vagyunk az adott társadalomba illő emberek, ha és ahol „szót tudunk érteni” a többiekkel. A nyelv a társadalmi ember társadalmi levegője. Levegő nélkül nincs biológiai élet, nyelviség nélkül nincsen társadalmiság. Csak Bécsig, Belgrádig, Bukarestig kell mennünk, s máris érezhetjük, mennyire nélkülözhetetlen kapocs a közös nyelv egyén és társadalom, ember és ember között. Aki nyelvismerete révén legalább kültagjává” nem tud válni annak a másik közösségnek, annak társadalmilag értéktelenné, hasznosíthatatlanná silányul minden addigi tapasztalata, s közölhetetlenné minden gondolata. De ha tud is a másik nyelven, ugyanazt jelenti-e az a számára, mint a sajátja? Az bukik-e ki belőle annak segítségével, akaratlanul és öntudatlanul is, amit gondol és érez; vagy azt makogja-e csak rajta, gátlásokkal telien, amit éppen mondani tud? Képes-e idegen nyelven úgy megjeleníteni emberi valóját, mint a sajátján, amelyiken gondolkodik, álmodik, dühöng és pénzt számol? Igazi, egyenrangú tagjává válik-e általa annak a másik társadalomnak, vagy valóban kültag marad? AZ ANYANYELV SZEREPÉT nehéz volna túlbecsülni: a közösségbe kapcsolódásunknak, de gondolkodásunknak és érzésünknek is, ez a természetes hordozója, s mindeme készségek megszerzésének is ez a kialakító és közvetítő közege. Nekem a német Tisch, az angol table, a szlovák stél, a latin mensa mind-mind csak a magyar asztal segítségével jelent valamit. Az asztal számára viszont nem kell segítség; az az én „asztal” fogalmamnak közvetlen valósága: szerves hordozója, spontán kifejezője. Nekem húsz ujjam van, mert ujjak vannak kezemen is, lábamon is. A németnek a Finger fogalma csak tízig terjed; a másik tíz, az már Zehe (lábbujj, aminek a kézujjhoz nincs köze). Az angolnak meg éppen nyolc, mert ott a kézen a két belső, az már nem finger, hanem thumb (mint a magyarban a hüvelyk, csakhogy az „hüvelykujj” nem lehet). Én ismerek egy répa fogalmat mindenféle '’alfajokkal (sárgarépa, fehérrépa, marharépa, cukorrépa, céklarépa) ; az angol embernek ezek nem egy dolog más-más megjelenési formái, hanem külön-külön dolgok mind. Számomra más az, hogy „Vastag köd terjedt a város fölé”, s más ez: „Vastag köd terjedt el a város fölött.” Az angolnak a kettő különbségét meg sem tudom magyarázni, ő ezt szétválaszthatatlanul egynek érzi. És én a pénzt keresem, a német megszolgálja (Geld verdienen), az angol aratja (to earn money), az amerikai viszont csinálja (to make money). És így tovább .. A NYELVEKBEN A VALÓSÁGOT tükrözi a társadalmi gondolkodás, de a valóságot a társadalmi gondolkodás tükrözi a nyelvekben. Ezért fogalomvilágunk, valóságszemléletünk, gondolatfűzésünk módja, ha részleteiben mégoly egyéni is, alapjaiban társadalmunkhoz kötött. E kötődésnek az anyanyelv az eszköze és biztosítéka. De nemcsak az köszönhető neki, hogy úgy szemlélünk és gondolkodunk, ahogyan azt rajta keresztül a hagyomány teremtette társadalmi gyakorlat megszabja. Hanem az is, hogy egyáltalán szemlélődünk és gondolkodunk, hogy a tapasztalást nem kell nemzedékenként vagy épp egyénenként újra és elölről kezdenünk. A biológiai emberből az anyanyelvi" segítségével válik gondolkodó ember és társadalmi ember. Mindenki számára az anyanyelve „a" nyelv, amire azt mondtuk: a társadalmi ember társadalmi levegője. Persze mindenkinek a magáé, a maga társadalmáé. AKKOR ELVÁLASZTANAK tehát embert embertől az anyanyelviek; akkor bezárnak minket a magunk társadalmába, s kizárnak belőle mindenki mást? — A „Nyelvében él a nemzet” ezt sejtetné, ám a dolognak ez csak az egyik arca. Magasabb síkon az anyanyelvek nem elválasztanak, hanem összekötnek, hiszen épp ezek kapcsolnak be mindenkit — kit-kit a magáé — az emberiség nagy családjába, ezek emelnek az emberség magaslatára. A MAGYAR NYELV HETE, melyet immár hagyományszerűen Ünnep,lünk nem kizárni akar. Akár nemzetközi ünnep is lehetne: az anyanyelv hete, az anyanyelvek hete. Az anyanyelvé — kinek-kinek a sajátjáé —, amely az emberség közös síkján már nem elválaszt, hanem egybekapcsol, mert születésünkkel nyert emberi külsőnkhöz segít hozzányerni emberi belsőnket, ember rangunkat, aminél nagyobb rang talán lehet, de szebb ь,?«-,,,.,—- -------HEMNE LÁSZLÓ egyetemi tan a nyelvészeti tudomén’*. doktora --------------3 A magyar nyelvről — a magyar nyelv hetén KEDD, 1871. ÁPRILIS 20. A HÍRLAP interpellációi Szükség van a szentesi járási tanács épületére A szentesi járási tanára megszűnésével, illetve a hivatali átszervezéssel kapcsolatban Szentesen sokféle intézmény érdeklődik, hogy mi lesz az állítólagosan felszabaduló irodahelyiségekkel. Csorba György, a szentesi járási tanács vb-elnöke válaszol: — Elsősorban hibás az a felfogás, hogy a szentesi járási tanács épületében nem működik majd semmiféle hatósági intézmény. Mint ismeretes a járási tanácsátalakításával párhuzamban kinevezett tisztségviselőkből állószervezet fog dolgozni, Csongrád megyeitanács vb Szentes járási hivatala néven. Nyilvánvaló, hogy, ennek az apparátusnak is helyre van szükség a járási tanács épületében. Másrészt az igazság az, hogy nem lesznek feleslegessé váló irodahelyiségek. Több osztály eddig is szűk helyen dolgozott, nem megfelelő körülmények között. Például az egészségügyi osztály dolgozói — 9 fő — kénytelenek voltak egy szobában összezsúfolódni. Nem kedvező az épületben dolgozó többi hivatali ágazat helyzete sem. Jelenleg is 15 hatósági szerv működik az épületben, ezenkívül három lakás is megtalálható. Éppen ezért feladatunk, hogy biztosítsuk az ésszerűbb elhelyezési lehetőségeket, a kényelmesebb munkakörülményeket. Mindez nem jelent tökéletes megoldást. A valóságban mindössze hét helyiség szabadul fel, de az igények jóval meghaladják a 10 munkaszobát, így tehát érthető, hogy a járási tanács épülete nem alkalmas más — külső — intézmények befogadására. Akik kételkednek ebben, járják végig az épületet és meggyőződhetnek arról, hogy lehetetlen feladat megoldását várják tőlünk. Mikor nyitják a csongrádi új piacteret? Tóth Péter csongrádi — belvárosi — olvasónk kérdezi: — Meddig kell még a város túlsó felébe, az úgynevezett régi kispiacra járni bevásárolni*. Szűcs Gábor, a csongrádi tanács vb építési osztályának vezetője a következő választ adta a kérdésre: — Az új piactéren az útburkolat és a peremrészek már elkészültek. Lényegében már csak az útcsatlakozások elkészítése és a járdaszegély aszfaltozása van hátra. Ennek a beruházásnak e hónap végén van az átadási határideje. Várhatóan addigra el is készülnek az építők a munkával. A piacteret akkor fogjuk megnyitni amikor a mellékhelyiségek is elkészülnek. A közlekedési tábla nem játékszer Taba Sándor vásárhelyi olvasónk kérdezi: A vásárhelyi Lenin utcai 80 lakásos bérház udvarán parkírozást tiltó tábla jelzi, hogy az autótulajdonosok nem hagyhatják ott hosszabb időre gépkocsijaikat. Ennek ellenére ott parkíroznak. Lehetséges, hogy a KRESZ-tábla van rossz helyen ! A városi tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának válasza: — Az említett bérház udvarán elhelyezett parkírozást tiltó tábla nem véletlenül került oda. A bérházban levő sok üzlet áruellátása, valamint a környéken folyó építkezések miatt nagyon sok kocsi közlekedik célfuvarral, s az udvaron meg kell fordulniuk. Ha a magángépkocsik ott parkíroznak, zavarják a forgalmat. Aki a tiltó táblát nem veszi figyelembe, szabálysértést követ el. Nincs az előírva, hogy az autótulajdonosok csak a lakásuk ajtaja előtt tarthatják gépkocsijaikat.