Csongrád Megyei Hírlap, 1971. május (16. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-05 / 104. szám
A munka adta emberséget FVPk nlü valamivel Vusar- LTbR UIO hely. Nemcsak a főutca, a Város belseje változik, öltenek új ruhát és cserepet a házak, de kinn a széleken is utcákká sokasodnak, és ipari városrésszé a gyárak. Legutóbb a vágóhíd új konyhája, étterme lepett meg. A régit még munkateremként örökölték. Ebédlőnek olyan volt, mint a hentesnek a kényszervágás: ez is több a semminél. Erre az újra mondta az öreg vásárhelyi henteslegények egyike, Szabó János: — Ilyennek képzeltem el valamikor a munkások üzemi étkező helyét — Valamikor? Mikor? — Hát még 1945-ben, amikor első ízben tartottam magasra a májusi vörös lobogót a vásárhelyi utcákon. Munkájuk eredményét a Kiváló Vállalat kitüntetést ünnepelték a vásárhelyi vágóhíd dolgozói, amikor e beszélgetésre sor került Lehet, hogy e néhány mondat hangulata egészen hétköznapi az olvasónak, de az újságíró akkor és most is érezte, illetve érzi, hogy nem közönséges, átlátszó mondatok ezek. Hogy miért? Mert Szabó Jánost néhányan így mutatták be: — Átlagember, keveset beszél, hallgatag, csak magának, s családjának élő ember. — Így igaz ez? — kérdeztem az üzemi pártszervezet titkárát . Ritkán szólal meg a termelési tanácskozásokon, gyűléseken, de sohasem hiába. Szorgalmasan dolgozik és kevesebbet beszél mint egyesek. Tárcái Irri Ziff néhányan valóban azt vúlódi RUtUI hiszik, hogy valami fiatalkori fogadalmának tesz eleget a szűkszavúsággal. Szó sincs semmi fogadalomról. Ifjú korában ő is olyan fiatalok közé tartozott, akikről azt mondták: felvágott nyelvűek. Nyúl szívű, józan gondolkodású volt mindig. Ezért mondta rá vádlón a gazda, ahol apja bárestanyás volt: — Kommunista lesz ebből, mint nagybátyjából! — A nagybácsira szívesen emlékezik ma is, és betéve tudja vöröskatonakori tetteit. Hej, de sokat és milyen szélben tudott beszélni az oroszországi forradalom harcairól, ő a maga módján akkor azt hitte, hogy apján segít, ha megmondja véleményét a gazdának. Huszadik évébe lépett, amikor Magyar Mihály hentesnél a szakmát tanulta. Az idősebb munkások és a maga sorsa csak tovább edzette, és méginkább a munkásszervezettség felé fordította figyelmét. Gyerekfejjel érezte, tudta, hogy az összefogásban van valami. Mindig szeretett volna otthon maradni, amikor a régi munkásvezetők apjához jöttek beszélgetni a munkáséletről S lám, akkor és a felszabadulás után sem jutott el odáig, hogy felvételét kérje a kommunisták pártjába. Első ízben 1945. május 1-én érezte minden idegszálával, a szervezkedés, a szervezett felvonulás erejét ő is ott menetelt a felszabadultság érzésével, zászlóvivőként Előtte, mögötte néhányan a Kossuth-nóta dallamára új nemzetköziséget hirdető szavakkal énekeltek: Indul munkás tüntetésre; / Május hónap elsejére; / Nemzetköz munkásünnep / Minden munkás ezt üli meg. Éljen a munkás szövetség! Éljen a munkás! Ő akkor nem tudta, hogy valaha régen, 1890. május 1-én ez volt az első szervezett, harcos nemzetközi május elsejének egyik dala. Szakmunkásként a Horváth- és Albertféle húsfeldolgozóban, mint vágólegény, vagy a pult mögött a tőke mellett dolgozott. Ott is sokszor, mint akkor az első május elsején gyakran elképzelte a jövőt. — A vörös zászlóval a kezében milyennek képzelte a jövőt? Könnyebbnek, szebbnek? pergettük vissza beszélgetéseink közben az esztendők naptárát. Feltárultak a régi fiókok és kibontakoztak régi históriák. Lassan, tagoltan rakta egymás mellé a mondatokat, valóban úgy, mint aki nem szeret beszélni a saját életéről, munkájáról. Ki is mondta: a hentesnek és minden ipari dolgozónak, parasztnak, a munka adja emberségét. A dolgos kéz beszél a munkásember helyett. Ő így ítél meg másokat és azt várja, róla is munkája alapján alkossanak véleményét. Életének nem egy bizonyos szakasza villant elő az emlékek zsákjából. Évek és témák között csapongó gondolatmozaikból aligha lehet összerakni gazdag életútját. Ehhez kevés néhány kéziratoldal. — Ami a múltban volt, az nem jöhet vissza — gondoltam akkor 45-ben. Ezért csak előre néztem, de nem mindig láttam be az utat. Azt vártam, hogy ezután lesz munkám, nem kell vándorolni munkát keresve. Az államosítás előtt a Horváth - és Albert-cégnél megszűnt a munka, ő az építőiparban kereste kenyerét. De aztán visszatérhetett az államosított üzembe, aszalonába. A megélhetésért azonban a szezonmunka időszakai között a mezőgazdaságban napszámosként dolgozott. Arattak, csépeltek, ahol munkát kaptak. Kevés volt a vágóállat, azt mondták, majd több lesz a közös gazdálkodás eredményeként. De amikor a munkások segítettek a betakarításban, a keserves kezdés láttán azt mondta: — Nem nagy jövőt jósolok a szövetkezeteknek. — Ma viszont így beszél: — S lám most az érettségi előtt álló fiam, akiből majd mezőgazdasági gépszerelő lesz, velem együtt azt várja, hogy ne az állami gazdaságba, hanem a termelőszövetkezetekbe mehessen dolgozni. Üz PstUik rövidtávú tervem a csa-Hígy csa ládi fészek, a saját ház. Jól megvagyunk két fiammal, feleségemmel a szoba-konyhás öreg házban. De már kész a távlati terv is: új házat emelni a portára. Ezt majd a gyerekekkel, a gyerekekért, közösen. — Szépül a város, s az idén hozzákezdünk üzemünk bővítéséhez, korszerűsítéséhez. Ez már több, mint andre én gondoltam a zászlóvivés közben, 26 évvel ezelőtt. Most már könnyebb a mi dolgunk is. Jobb az együttmunkálkodás, szebb az eredmény. Több az anyagi elismerés, hiszen keresetem 2500—2800 forint között mozog. Kaptam már kitüntetést is, voltam sztahanovista 1953-ban, és erre büszke vagyok. — Valamikor járta az országot. Járt-e országhatáron túl? — Másoktól hallom, milyen sok szépet látnak, tapasztalnak külföldön. Én még nem jártam hazai üdülőben sem. Pedig tudom, jogom, lehetőségem lenne rá, de én a család mellett maradok. Itthon töltöm a szabadságot, ahogy mondani szokták aktív pihenéssel. Feleségem ugyanis mindig talál nekem való munkát a ház körül. Oyohn lenne vélit a szomszédai OJOuU JUdUo között, amikor társadalmi munkával utat építettek. S ha a beteg gyermeke mellől elmehetett szabad idejében, kész volt a közösségért dolgozni és önmagáért tanulni. Rendszeresen képzi magát, részt vesz politikai oktatásban. E becsületes munkásélet folytatását várja családjától, amelyben ő most igazán jól érzi magát . Sokszor megkérdeztem önmagamtól, érdemes volt annyit dolgozni? Csak azt válaszolhatom igen. A munka adta emberséggel azt is látom, hogy mindinkább érdemes dolgozni. Ezért ha a jövőre gondolok, csak azt kívánom, öt év múlva, ha eljön a nyugdíjaztatásom ideje, egy kicsit tovább dolgozhassak, mert a munka az én lételemem. NAGY PÁL Cikkeink visszhangja • címzett a feladó A hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet gazdasági gondjairól írtunk néhány hete. Még a zárszámadó közgyűlés előtt panaszolták el a szövetkezet v vezetői az ott járt újságírónak, a sokféle gond között azt, hogy a baromfiipar 10 forintra növelte a naposkacsa árát, s ennek is szerepe van abban, hogy kénytelenek felszámolni a pecsenyekacsa-nevelést a szövetkezetben. Cikkünkre Mag Pál, a Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója válaszolt, és a többi között ezeket írja: „Naposkacsa-értékesítéssel vállalatunk 1971-ben nem foglalkozik. Naposállat-értékesítő és forgalomba hozó szerepünket csupán liba és pulyka értékesítésére korlátozzuk. Ez a tevékenységünk 1968—69 óta szinte kizárólag ezekre a fajtákra korlátozódik. Csak igen kis mértékben foglalkozunk egyéb naposállat-értékesítésével. Csongrád megyében a naposkacsa-értékesítést majdnem kizárólagosan a hódmezővásárhelyi Vörös Csillag Termelőszövetkezet keltető üzeme végzi. A „Szorít-e az agrárolló?” című cikkből nem derül ki az, hogy ez a termelőszövetkezet, amelynek vezetői nyilatkoznak, lényegében a keltető tulajdonosa is és saját maga végzi a naposkocsék értékesítését is. Ezért az áremelési reklamáció, amelyet a baromfiiparnak címeztek, ugyanazt a termelőszövetkezetet illeti, és mi nagyon egyetértünk a cikkben foglalt indokkal is, amely így hangzik: Időközben modern keltetőipar született, s jobbak lettek a tenyésztési feltételek is.” • SZERDA, 1971. MÁJUS 5. Késesen róttak... Az irodalmi estek megszokott törzsközönségét nélkülöznie kellett a tegnap este 7 órakor rendezett íróolvasó találkozónak. A feltűnően kis érdeklődés nem a meghívott vendégeknek (Fehér Ferenc újvidéki költő és Hornyik Miklós, a Képes Ifjúság című lap főszerkesztője) szólt, hanem az a Vásárhelyen nem először előforduló dolog okozta, hogy több rendezvényt tartottak egy napon azonos időpontban. A fiatalság zöme az Illészenekar koncertjén szórakozott, míg egy másik népes réteg a Liszt Ferenc zeneiskolában rendezett hangversenyen vett részt. Családias beszélgetés formájában zajlott le tehát Fehér Ferenc költő és a kevés, de lelkes hozzászóló olvasó találkozója. Hornyik Miklós sajnálatos módon nem jelenhetett meg az irodalmi esten. Fehér Ferenc az Újvidéki Magyar Szó című napilap munkatársa először bemutatkozott verseivel, majd válaszolt a hozzászólók kérdéseire. A beszélgetés fő témája a jugoszláviai magyar irodalom helyzete és a mai magyar irodalommal való kapcsolata volt. Az újvidéki költő véleménye a kettős hovatartozásról: „Minden író a tehetségéhez tartozik elsősorban, és ez nagyon sok munkát jelent. Fontos az, hogy ne kötelességszerűen írjunk, hanem akkor, ha igazi értéket, komoly jelenséget fedezünk fel. Az anyanyelvhez való ragaszkodásom a nyelvi elszigeteltségben az íróságomat és az emberségemet jelenti.” A költő tehetségének és emberségének legújabb bizonyítéka a közelmúltban megjelent Haza vezérlő csillagok című könyve. J. A. Önkéntes ápolónők A Vöröskereszt Csongrád megyei szervezete négy hónapos önkéntes ápolónői tanfolyamot indít. Ezen Vásárhelyről az üzemek, tsz-ek, állami gazdaságok, egyéb intézmények dolgozói és a kerületek aktívái közül 15-en vesznek részt. Csütörtökön alakul meg az új városi tanács Holnap, csütörtökön délelőtt 9 órai kezdettel a Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum I. emelet 51. sz. előadótermében tartja meg első — alakuló — ülését Hódmezővásárhely újonnan választott tanácsa. Az alakuló ülés javasolt napirendje: 1. A Választási Elnökség beszámolója és a tanácstagi megbízólevelek átadása; 2. Az ügyrendi bizottság megválasztása; 3. Az ügyrendi bizottság jelentése; 4. A végrehajtó bizottság taglétszámának megállapítása, a tanácselnök és helyetteseinek, valamint a vb tagjainak megválasztása, továbbá a vb titkárának kinevezése; 5. A tanácstagok eskütétele; 6. A bizottságok megválasztása; 7. Tájékoztató jelentés a szakigazgatási szervek vezetőiről; 8. Megyei tanácstagok kijelölése és megválasztása. Elismerő oklevél Évek óta kiemelkedő termelési eredményekkel hívja fel magára a figyelmet a Hódmezővásárhelyi Állami Gazdaság kollektívája. Még az 1970-es, rendkívüli gazdasági év nehézségeit is jórészt sikerült áthidalniuk. Az áldozatos munka dicséreteként a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elismerő oklevéllel tüntette ki a gazdaságot. Azrlevelet kis ünnepség keretében a napokban Horváth Sándor, a Csongrád-Békés megyei Állami Gazdaságok Igazgatóságának osztályvezetője nyújtotta át Nagy Sándor igazgatónak. Jubiláló KISZ-tagok Napjainkban a KISZ-alapszervezetekben sorra rendeznek kis ünnepségeket, amelyeken köszöntik a jubiláló, az ifjúsági mozgalomban egy évtizede tevékenykedő KISZ-tagokat. Legutóbb a METRIPOWD Mérleggyár tanácsterme volt a színhelye egy ilyen kedves figyelmességnek: Szabó Gáspárnak, a városi KISZ-bizottság szervezőtitkárának, továbbá a gyár párt- és szakszervezete képviselőjének jelenlétében 12 fiatal kapott a jubileum alkalmából oklevelet és emléktárgyakat. Külön érdekesség: a 12 fiatalból hatan nemcsak 10 éve KISZ-tagok, de évtizede a gyár dolgozói is. Változatlanul napirenden: a strandárak emelése Lapunkban az elmúlt héten helyt adtunk egy 8 aláírással érkezett levélnek, amelynek írói kifogásolták, hogy a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a szolgáltatás színvonalának emelése és minden előzetes tájékoztatás nélkül igen jelentősen megemelte a strandfürdő kabinbérleti és egyéb használati díját. Azóta egyre-másra érkeznek szerkesztőségünkbe a levelek, egy, kettő, tíz, sőt, húsz aláírással is, magányosoktól és üzemi kollektíváktól egyaránt. Valamennyi levél azzal zárul, hogy íróik remélik: a vállalat mielőbb visszakozik, illetve a közvélemény számára elfogadható árakat állapít meg. Hangsúlyozzák a levélírók, hogy a város egész lakosságát érintő, és alapvetőnek tekinthető szolgáltatás költségeit nem háríthatja át a vállalat önkényesen és egyszerre, teljes egészében a vásárhelyiekre, ráadásul az árakkal arányos színvonal biztosítása nélkül! Nos, az ügyben tegnap délig sajnos semmi fordulat nem állt be. A Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat Szentesen működő központja eleddig szóra sem méltatta Vásárhely lakosságának jogos reklamációját, így mindössze annyit tudtunk meg: az áremelés oka az, hogy eddig ráfizetéses volt a vásárhelyi strand üzemeltetése. Az áremelést pedig teljesen titokban, a város párt- és tanácsi vezetőinek tudta nélkül hajtották végre, illetve a hivatalos strandidény kezdete előtt két nappal hozták azt nyilvánosságra, mintegy kész helyzetet teremtve. Miután azonban a város vezetőinek közbenjárása folyamatban van, még reménykedhetünk: a Csongrád megyei Víz- és Csatornamű Vállalat korrigálja — bármenynyire is az aránytalanságok megszüntetése irányába hatnak — a felemelt árakat. Természetesen a további fejleményekről beszámolunk olvasóinknak, addig türelmüket kérjük. ZÉKÁNY JÁNOS Csak a Halászcsárdában kaptak sört a fiatalkorúak Használtak a korábbi bírságok? „Lényegében eredménytelen volt legutóbbi razziánk, de éppen ez a jó”, mondotta dr. Mészáros János vásárhelyi ügyész, a városi rendőrkapitányság és az ügyészség legutóbbi közös ellenőrzése után. Egy szombat esti razzián ugyanis végigjárták a város szórakozóhelyeit — elsősorban azokat, ahová a fiatalok járnak —, s alig találkoztak olyan esettel, hogy a fiatalkorúaknak szeszes italt szolgáltak volna fel. A Sarokház eszpresszó tömve volt, a fiatalkorúak előtt azonban csak coca-colás üvegek álltak. Nem volt baj a Csillag presszóban, a Tiszavirág eszpresszóban és a Zrínyi utcai Ifjúsági Házban sem. Utóbbi ugyancsak dugig volt fiatalokkal, de — éppen ezért — nem is árusít a büféjük szeszes italt. A köznyelven „hordónak” nevezett borkóstolóiban akadt ugyan egy gyanús eset, de itt is felnőttköré rendelte a szeszes italt magának, sutólag nem lehetett megállapítani, hogy ő maga, vagy a társaságában levő fiatal fogyasztotta-e el azt. Ez okozza egyébként a legnagyobb gondot — mint a felszolgálók elmondották —, vagyis nagyobb társaságban a felnőttek rendelnek szeszes italt, de azt már nem ellenőrizhetik a kiszolgálók, hogy kap-e belőle a fiatalkorú ? Az egyetlen szabálytalan esettel a Ha- Nem tsaléltak ittas fiatalt lászcsárdában találkoztak. Három fiatalkorú, munkából hazamenet betért ide egy korsó sörre. Le sem ültek, csak az ajtóban ittak, nem volt tehát súlyos az eset, így nem is kezdeményeztek eljárást a kiszolgáló ellen. Ez az ellenőrzés is bizonyította, hogy csökkent Vásárhelyen a fiatalok szeszes itallal való kiszolgálása. Ez, részint annak köszönhető, hogy a rendőrség szinte állandó őrjáratot tart a fiatalkorúak kedvelt szórakozóhelyein, másrészt az ügyészség, ha valamely ügy kapcsán észleli, hogy — ez elsősorban a városszéli vendéglátóipari egységekben gyakori — ittas embert szolgáltak ki szeszes itallal, feljelentést tesz az illető kiszolgáló ellen. Az így kiszabott — nem is kis résszegű — bírságok, úgy látszik, hatásosnak bizonyultak. A fiatalkorúak esetében tehát javult a helyzet. Szeretnénk hinni azt is, hogy a közeljövőben egyre kevesbb Utas felnőttel találkozunk majd a város utcáin... REIGL ENDRE