Csongrád Megyei Hírlap, 1973. március (18. évfolyam, 50-75. szám)
1973-03-21 / 67. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! CIGISXSS MEGYEI * A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Ma ösi az országgyűlés Az Elnöki Tanács az alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján március 21-re összehívta az országgyűlést. Az ülésszak délelőtt 11 órakor kezdődik. A napirendi javaslatok között szerepel a Minisztertanács munkájáról szóló kormányfői beszámoló és a büntetőeljárásról szóló törvénytervezet megtárgyalása. Losonczi Pál Bács-Kiskun megyében Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kedden, Bács- Kiskun megyei látogatásának második napján Kalocsát kereste fel, ahol a város pártos tanácsi vezetőinek kíséretében megtekintette a népművészeti házat, az Első István Gimnáziumot, a Finomkerámiai művek kalocsai porcelánfestő üzemét, a Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat központi üzemét, majd a tanács épületében a város vezetőivel tanácskozott. Délután látogatást tett a szanki gáz- és olajmezőn, majd visszatért a fővárosba. Gáspár Sándor Csepelen Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára kedden egész napos látogatást tett Csepelen. A kerületi pártbizottság székházában Jubánszki Róbert, a XXI. kerületi pártbizottság első titkára adott tájékoztatót a munkáskerület életéről. Gáspár Sándor ezután a kerületi vezetők társaságában megtekintette a kedden megnyitott „Váci Mihály” könyvesboltot, majd a MAHART szabadkikötőbe látogatott. Felkereste az 1-es számú szakmunkásképző intézetet is. Az ott tartott gyűlésen Gáspár Sándor időszerű békés külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatást. Végül a Duna Tsz-t kereste fel. Október 2. és 7. között a Béke-végkongresszus a szovjet fővárosiján Sajtótájékoztatót tartott kedden az Országos Béketanácsnak az a delegációja, amely most tért vissza Moszkvából, a következő Béke-világkongresszust előkészítő első nemzetközi konzultatív találkozóról. Hárman dolgoztak a delegációban: dr. Zsebák Zoltán professzor, az OBT alelnöke, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára és Csaba Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője. Elmondták, hogy a Békevilágtanács elnöksége tavaly októberben, Santiagóban tartott ülésén határozta el a béke-világkongresszus öszszehívását 1973-ban. Ennek jegyében a BVT az idei esztendőt a békeszerető erők világkongresszusának évévé nyilvánította. Moszkvában most elhatározták, hogy a béke-világkongresszust október 2. és 7. között hívják össze a szovjet fővárosban, nem csupán BVT-kongreszszusként, hanem a békéért küzdő erők minden eddiginél nagyobb arányű találkozójaként. A szolgáltatások fejlődése elmarad a tervezettől Megyénk ellátottsági színvonala meghaladja a vidék hasonló átlagát Hét megye tanácsi szakembereinek részvételével kétnapos tanácskozás kezdődött tegnap délelőtt a lakossági szolgáltatások helyzetéről Szegeden, a megyei tanács épületében. A megyei tanácsok, az Országos Tervhivatal és a Helyiipari Kutató Intézet képviselői a lakossági szolgáltatások fejlődését vizsgálták, és vitatták meg, az 1969-ben kelt kormányrendelet hatályba lépése óta eltelt időszakban. Az említett rendelet a szolgáltatások dinamikus fejlesztését írta elő, hiszen abban az időszakban az volt általánosan jellemző, hogy a vegyesprofilú vállalatok és szövetkezetek a kedvezőbb nyereségfeltételeket biztosító árutermelést helyezték előtérbe. Sajnos, ez a tendencia ma is károsan érezteti hatását. A konferencia Kovács Imrének, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitó szavaival kezdődött, majd Bérczi Gyula, a megyei tanács tervosztályának vezetője tartott vitaindító előadást A IV. ötéves terv területi megvalósulásának eredményei és problémái, a szolgáltatások tekintetében címmel. Az előadó többi között elmondotta, hogy Csongrád megyében a IV. ötéves terv előkészítése során a tanács végrehajtó bizottsága elfogadta azt a javaslatot, hogy a helyi tanácsokat mind szélesebb körben kapcsolják be a szolgáltatás-fejlesztési feladatok megvalósításába, s a központi szolgáltatás-fejlesztési támogatást a helyi tanácsok gazdálkodására bízta, így vált lehetővé, hogy a helyi erőforrásokkal kiegészülve az e célra szánt pénzügyi alapokmegduplázódjanak. Az elmúlt két év adatait figyelembe véve megállapítható, hogy a megye ipari szolgáltatásainak fejlődési ■üteme és az ellátottság színvonala meghaladja a vidék hasonló átlagát. Jellemzésül néhány adat: az egy főre jutó ipari szolgáltatások értéke 1971-ben 611 forint, 1972-ben már mszrmt. 641 forint volt. Dinamikusan fejlődött a szolgáltatás ágai közül a gépjárműjavítás és a lakáskarbantartás. Két év előtti szintjén maradt viszont az elektroakusztikai berendezések javítása. Kedvezőtlenül érintette a községek lakosságát, hogy a fejlődő tendencia ellenére ezekben a helységekben az egyéb ipari szolgáltatások mértéke és színvonala visszaesett. Bérczi Gyula elmondotta azt is, hogy Makó kivételével megyénk valamennyi városában szolgáltatóházak építése kezdődik még ebben ,az évben. • A vitaindító előalás után kibontakozott élénk eszmecsere során a résztvevők ismertették a többi megyék szolgáltatásfejlesztésével kapcsolatos problémákat. Rámutattak többek között arra, hogy bár az elmúlt két évben egymilliárd forint költségvetési támogatást kapott a szolgáltatási hálózat fejlesztése, a szolgáltatások növekedésének üteme a szinte minden megyében kimutatható nagyobb arányú előrelépés ellenére is még mindig elmarad a tervezettől. Okait elemezve egyrészt azt hangsúlyozták, hogy az új létesítmények még csak ezután dolgoznak teljes kapacitással, másrészt pedig szóvá tették, hogy az időközben kapott kedvezmények ellenére egyes szolgáltatási ágak■ — elsősorban is a különféle tisztító- és javítószolgáltatások — még mindig nem hoznak annyi hasznot, mint a termelőtevékenység, kevésbé nyereségesek, tehát nem ösztönzőek. Sok szó esett az ülésen az alkatrészellátás zökkenőiről is. Délután dr. Krummer Rezső, a Helyiipari Kutató Intézet osztályvezetője tartott előadást a területi fejlesztés tervezésének módszereiről. Az értekezlet mai, szerdai munkanapján dr. Ács Lászlóné, az Országos Tervhivatal területi, szociális és kulturális osztályának szakreferense tart beszámolót a lakosság részére az elkövetkezendő, ötödik ötéves tervidőszak alatt végzendő ipari és személyi szolgáltatások területi tervezéséről. „Olajosbravúr“ Makó határában A hazai olajipar nem mindennapi bravúrját hajtották végre kedden délelőtt a makói 2-es számú fúrási ponton a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem orosházi üzemegységének olajbányászai: egy óra alatt kétszáz tonna súlyú béléscsövet és 3000 zsák cementet építettek be a jelenleg 3810 méter mélységű kútba. A kedden elvégzett beépítéssel megteremtették a feltételét annak, hogy az 5008 méter mélységűre tervezett kút műveleteit tovább folytassák, s második biztonsági béléscsövének elhelyezésére is sor kerülhessen. A makói határban dolgozó olajbányászok egyébként az ország második legnagyobbmélységűre tervezett kútjának fúrásánál is rekordteljesítményt produkáltak. A kívánt 3810 méteres mélységszakaszt 101 nap alatt érték el, 50 nappal korábban, mint az országos rekordot tartó hódmezővásárhelyi 1-es kutatófúrásnál. Lápexport Szentesről A Csongrád megyei Vegyesipari Szolgáltató Vállalat szentesi telepén — egyedi megrendelésre — modern élelmiszeripari gépeket gyártanak exportcélokra. Különösen két gyártmányuk „kapós”: az úgynevezett uborkaosztályozó gépsor és a bolygólapátos keveryberendezés. Természetesen sok más készítményük is „sláger” a megrendelők számára. Az utóbbiak közül hadd soroljuk el például a tűzoltótartályokat, amelyek egyenként ötven kiló oltóanyagot fogadnak magukba. Ezekből 2600, a 250 kilogrammosakból pedig 110 darabot készítenek el az idén. A telep hordóüzemében 1973- ban 120 ezer, egyenként kettőszáz literes űrtartalmmű fémhordót gyártottak. A bolygólapátos keretűberendezést főleg a kozmetikai cikkek gyártásánál veszik igénybe a megrendelők. Ezek a berendezések „sokat tudnak”, több munkafolyamatot is elvégeznek, és a „szakmai piacon” jelentős kereslet nyilssálni meg irántuk hű. Uborkaosztályozó gépsor — amely egyébként öt egységből áll — egyik részlete. A berendezés nagyság és átmérő szerint válogatja az uborkát, és kapacitása megfelelő az igényes követelményeknek is. Ebben az évben 85 ilyen gépegységet állítanak elő Szentesen Vásárhelyi kiadási ÉVFOLYAM HI. SZÁM 1973. március 21., szerda Ara- 80 fillér MAI TÉMÁNK IS szakmunkás rangja itt munkásközvéleményünk MI teljes egyetértésével találkozott a párt Központi Bizottsága múlt év novemberi határozata alapján kelt kormányrendeletnek az a része, amely intézkedik, hogy a béremelések elosztásánál kiket kell szakmunkásnak tekintem. S ez természetes is, hiszen a gyárakban tudják leginkább, hány meg hány ezer szorgalmas ember lát el olyan munkakört, amelynek betöltéséhez alapos szaktudásra van szükség. Minthogy pedig ezeket az ismereteket elsajátították, teljesen indokolt, ha ők is többet kapnak, hiszen tudásuk révén többet is adnak a gyárnak, a társadalomnak. Reális azonban a veszély, hogy a józan megfontolások alapján egyenlő elbírálás alá került szak- és betanított munkások között igenis meglevő képzettségbeli különbség most már egyszer és mindenkorra eltűnik. Amit viszont nyilvánvalóan senki sem helyeselhet, hiszen a szakmunkás változatlanul őrzi azt a rendkívül nagy előnyét a szakképzetlenekkel szemben, amit a mesterség tanulása közben elméleti többletként megszerzett. Éppen ez adja, helyét, rangját a gyárban. Az tudniillik, hogy a képzett, esztergályos nemcsak revolverpadon tud dolgozni, hanem képes elkészíteni bármilyen komplikált, még csak műszaki rajzban létező alkatrészt is, ha éppen úgy kívánja a helyzet. Ezt azonban hiába várjuk a legszorgalmasabb betanított munkástól is, mert ő sem rajzot olvasni, sem gépfordulatot az anyagminőséghez igazítani, sem pedig esztergakész feöj szőrűini nem tud. Ha mindennek az ismeretnek birtokában lenne, holnap jelentkezne szakmunkásvizsgára. És nemcsak az esztergályos. Kétszeres előnye van tehát annak, ha üzemeinkben már most, amikor még asztalon van a szak- és betanított munkásokról készült lista, gondosan különválasztják a két kategóriába tartozókat, így nyomban rendelkezésre áll a szakmai továbbképzésnél elsősorban, figyelmet érdemlők tábora, a betanított munkásoké. Közülük kell ki is választani azokat, akik nem sajnálják az időt és fáradságot az elméleti ismeretek elsajátítására. Annál is fontosabb ez, mert az egész megyében riasztóan csökken immár évek óta a szakmunkás-tanulónak jelentkező gyerekek száma. És persze arról is tiszta képet nyernek az erre időt nem sajnálóüzemekben, hogy kikre számíthatnak elsősorban, amikor a modernebb technikát, ma-gával hozó rekonstrukciós tervet készítik. Ahol viszont elmulasztják számba venni a munkások szakmai ismeretteinek gazdag tárházát, ott rosszul gazdálkodnak a gyár igazi rangját meghatározó tényezővel, az emberi tudással. Ezt a luxust pedig aligha engedhetjük meg magunknak, akár kis, akár nagy gpáneól is legyen szó, i' mtífí !-