Csongrád Megyei Hírlap, 1974. április (19. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

mi történt a nagyvilágban?— mi történt a nagyvilágban? Az SZKP KB -titkára amerikai politikust fogadott­ ­ Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára pénteken a Kremlben fogadta Hugh Scottot, az Egyesült Államok Republikánus Pártjának is­mert személyiségét, a sze­nátus republikánus csoport­jának vezetőjét. A beszélgetés során figyel­met szenteltek egyebek kö­zött a fegyverzetkorlátozás problémájának, valamint a minden diszkriminációtól mentes, teljes egyenjogúsá­­gon alapuló gazdasági-keres­kedelmi kapcsolatok kiszéle­sítésének. Nagy elismeréssel szóltak a szovjet—amerikai kapcso­latok megjavítása érdekében az utóbbi két évben tett nagy jelentőségű lépésekről, amelyek megfelelnek a két országban élő népek érde­keinek, valamint a nemzet­közi feszültség további eny­hítése és az egyetemes bé­ke megszilárdítása ügyének. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára tegnap fogad­ta Hugh Scott szenátort, az Egyesült Államok Republiká­nus Pártja szenátusi csoportjának vezetőjét, aki vasár­nap óta tartózkodik a Szovjetunióban Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság­ró — öt tanévre — kapják. Elnöki Tanácsa pénteken a megbízatás további öt tan­ Az Elnöki Tanács törvény­­erejű rendeletet fogadott el az alsó- és középfokú okta­tási-nevelési intézmények ve­zetésének határozott időre szóló ellátásáról. A törvény­­erejű rendelet szerint ezen intézmények vezetői megbí­zatásukat meghatározott idő­ Az Elnöki Tanács meghall­gatta és elfogadta az Orszá­gos Választási Elnökség be­számolóját az 1974. évi áp­rilis 21-én tartott időközi választásokról. Az Elnöki Tanács végül bí­rákat mentett fel, választott meg és hívott vissza. 2 Héttagú katonai junta kormányozza Portugáliát Spinola tábornok demokratikus reformokat ígért A csütörtökön hatalomra jutott új portugál rezsim veze­tője, Antonio de Spinola tá­bornok pénteken hajnalban az ország összes rádió- és tv­­állomása által közvetített be­szédben jelentette be, hogy az országban „szabad válasz­tásokat” fognak kiírni, új ál­lamelnököt választanak. Portugáliát az elkövetke­zőben héttagú katonai junta kormányozza. A junta elnö­ke Antonio de Spinola tá­bornok. A junta — mint a tábor­nok beszédében kifejtette — „biztosítani fogja az állam­(Kommentárunk.) Péntek es­tig beérkezett jelentések sze­rint a portugáliai helyzetet most már az új vezetők po­zícióinak bizonyos fokú meg­szilárdulása jellemzi. Ez,­ab­ból is kitűnik, hogy a Spi­nola tábornok vezette junta már rendelkezik a tájékoz­tatási eszközök felett. Igaz, arról még semmit sem lehet tudni, hogy a junta helyzete az afrikai portugáliai gyár­polgári szabadságjogokat, és tiszteletben fogja tartani az ország szerződésben vállalt kötelezettségeit. Ha megválasztják az új köztársasági elnököt, akkor ismét az alkotmányos intéz­ményekre ruházzák az őket megillető jogkört. Utalt arra, hogy egy éven belül megvá­lasztják az új parlamentet és a köztársasági elnököt. Alá­húzta, hogy Portugália „min­den körülmények között” megtartja tengerentúli terü­leteit, de ezeknek „nagyobb autonómiát fog biztosítani”, mazokon mennyire „stabil”. Ez azért is lényeges, hiszen a 220 ezer fős portugál had­sereg kétharmada gyakorlati­lag Angolában és Mozambik­­ban vívja gyarmati háború­ját, immár tizennégy éve. Még mindig kétséges, hogy az afrikai portugáliai gyar­matokon állomásozó haderők lojálisak lesznek-e Spinola tábornok rendszerével. A NATO-tagállamok közül — Portugália ebbe a katonai szövetségbe tartozik — még egyetlenegy sem ismerte el az új rezsimet. Az Egyesült Ál­lamok kormánya — mint a washingtoni hivatalos közle­mény hangsúlyozza — egy­előre „tanulmányozza” a por­tugáliai helyzet alakulását. Egyelőre változatlanul a legnagyobb nemzetközi poli­tikai szenzációnak számít a fél évszázados portugáliai fa­siszta rendszer bukása. Cae­­tano miniszterelnök, aki 1968- ban jutott hatalomra, látszó­lag biztosan ült a hatalom „nyergében”. Minden erővel támogatta őt az egyetlen párt, a fasiszta Népi Akció­párti s amikor Spinola tábor­nok (aki a hatalom jelenlegi vezetője) vezérkarifőnök­-he­­lyettesi minőségben egy könyvében megbírálta a por­tugál gyarmattartó rendszer uralmi módszereit Afrikában, Caetano leváltatta a tábor­nokot,­ sőt látszólag biztos kézzel hiúsította meg néhány, a leváltott vezérkari főnök­­helyettessel rokonszenvező hadosztály próbálkozását, hogy a tábornok mellett fel­vonuljon a fővárosban. Ez a március elején lejátszódott „első felvonás” még nem sejtette, hogy a Spinola tá­bornok mögött felsorakozott fiatal tisztek, a „kapitányok együttese” hamarosan ismét színre lép, ezúttal azonban teljes eredménnyel. Valójá­ban maguk a tisztek léptek akcióba (egyelőre még nem ismertek az ezzel kapcsola­tos részletek), és csak ami­kor már biztos volt a fa­siszta rendszer megdöntésé­nek ténye, kérték fel Spinola tábornokot, álljon a mozga­lom élére. A tábornok kész­séggel tett eleget a felszólí­tásnak. Tény, hogy a Nyugat szin­te egyértelműen demokrati­kus, haladó gondolkodású po­litikusnak tünteti fel Spinola tábornokot és a fasiszta re­zsim megdöntésében részt vett, vezető szerepet játszó tiszteket. Néhány pénteki francia lap kommentárja azonban utal arra, hogy Spi­nola tábornokot korai volna a „nemzet megmentője” cí­mével felruházni, annál ke­vésbé, hiszen mindaz, ami a szinte középkori sötétségben él, Portugáliában az utóbbi fél évszázad alatt meghono­sodott, nehezen változtatható meg rövid idő alatt. Kérdéses a tábornoknak és a juntának a baloldali pártokkal kapcso­latos elképzelése, terve és várható állásfoglalása is. Mindenesetre az elkövet­kező néhány nap már érzé­kelhetőbbé teszi, hogy a ha­zánkhoz hasonló kiterjedésű, mindössze 8 és fél millió la­kosú Portugáliában tényle­gesen is olyan fordulat tör­tént-e, amely reményt nyújt az ország megújhodására, a demokratikus eszközökkel történő kormányzás megva­lósítására. V­áltozatlanul sok a kérdőjés Befejez­ett a KGST végrehajtó bizottságának ülése Moszkvában, április 23. és 25. között tartotta meg a KGST végrehajtó bizottsá­gának 67. ülését. Az ülésen — amelyen résztvettek a KGST-tagálla­­mok helyettes kormányfői és Jugoszlávia KGST-képvise­­lője — a végrehajtó bizott­ság megvitatta a KGST so­ron levő ülésszaka elé ter­jesztendő kérdéseket. Jóvá­hagyták az ülésszak elé ter­jesztendő jelentéseket: a végrehajtó bizottság jelen­tését a KGST-nek a tanács 27. és 28. ülésszaka közötti tevékenységéről, a tervezési együttműködési bizottságnak a KGST-tagállamok tervei­nek összehangolásában ki­dolgozott előzetes eredmé­nyekről, az 1976—1980-as évekre vonatkozó gazdasági együttműködésről, valamint a KGST-tagállamok 1976— 1980-ig terjedő sokoldalú integrációs intézkedéseit ösz­­szehangoló tervjavaslat ki­dolgozásának helyzetéről. A végrehajtó bizottság ülé­sének időszakában aláírták a tervezési, együttműködési bizottság által elkészített sokoldalú alapmegállapodá­­sokat a vastartalmú nyers­anyagok és egyes fémönt­­vényfajták Szovjetunióban való termelésének fejleszté­sére vonatkozóan. Azt az egyezményt, amely­nek értelmében együttmű­ködnek a vastartalmú nyers­anyagok termelésének a Szovjetunió területén való fejlesztésében, aláírták a­­Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság, a Magyar Népköz­­társaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság és a Szovjetunió központi terve­ző szerveinek elnökei; azt az egyezményt, amely az egyes fémöntvényfajták ter­melésének a Szovjetunió te­rületén való fejlesztésére vo­natkozik, Bulgária, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Magyarország, az NDK, Ro­mánia és a Szovjetunió meg­hatalmazott képviselői íra­­­ták alá. A végrehajtó bizottság ülé­sét a barátság és a kölcsö­nös megértés jellemezte. Lázár György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, aki részt vett a KGST vég­rehajtó bizottságának Moszkvában tartott ülésén, visszaérkezett Budapestre. Hétfőn temetik Franz Jonást Franz Jonas osztrák ál­lamelnököt Bécsben a par­lament márvány oszlopcsar­nokában ravatalozták fel. Pénteken már a reggeli órákban hosszú sorokban vá­rakoztak a végső tisztelet­­adásra a bécsiek. Délelőtt az ország tartományaiból­ ér­kezett küldöttségek is a par­lamenthez vonultak, az utol­só búcsúra. Az elnök teme­tésére hétfőn kerül sor. A világ minden tájáról to­vábbra is érkeznek a rész­véttáviratok Bécsbe. Állam- és kormányfők, vezető poli­tikusok és személyes jóba­rátok fejezik ki mély részvé­tüket Franz Jonas halála miatt. * Ausztria új köztársasági elnökét június 23-án választ­ják meg. Addig e tisztséget dr. Bruno Kreisky kancellár tölti be. Romániában munkanap május elseje Bukarestben csütörtökön közzétették az államtanács rendeletét, amely május el­sejét és másodikát az idén munkanappá nyilvánítja. A rendelet szerint a döntés meghozatalakor tekintetbe vették sok munkakollektívá­nak azt a kívánságát, hogy a gazdasági tevékenység tö­retlen ritmusának biztosítá­sa végett május elsején és másodikén is dolgozzanak. A rendelet egyúttal május 4-ét, szombatot munkaszüne­ti nappá nyilvánítja, ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik a folyamatosan működő termelőegységekre és a mezőgazdaságban dol­gozókra. (MTI) Joszip Broz Tito elnök életrajza A horvátországi Kumrovec faluban, 1892. május 25-én született Joszip Broz Tito, a Jugoszláv Szocialista Szövet­ségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke, Jugo­szlávia marsallja, a JSZSZK fegyveres erőinek főparancs­noka. Szülőhelyén végezte el ele­mi iskoláit. 1907-től 1910-ig Sziszakon lakatosmesterséget tanult, ipariskolát végzett. 1911-től három éven át fém­munkásként dolgozott Zág­rábban, Szlovéniában, Cseh­országban, Ausztriában és Németországban. 1913—jz­ban Zágrábban katonai szolgálatot teljesített. Az el­ső világháború kitörése után háborúellenes propagandate­vékenységért letartóztatták, Petervaradinban bebörtönöz­ték. 1915-ben az orosz front­ra vezényelték, ahol súlyo­san megsebesült és fogságba esett. 1917-ben megszökött a fogolytáborból és a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom napjaiban csatlako­zott a Vörös Gárdához. 1920- ban tért vissza Jugoszláviá­ba, s 1927-ig mint gépész és szerelőlakatos dolgozott. 1910-től a Horvátországi és Szlavóniai Szociáldemokrata Párt tagja volt. A Jugoszláv Kommunista Pártnak 1920- tól tagja. 1927-től a Fém­munkások Szakszervezete zágrábi területi bizottságá­nak titkáraként tevékenyke­dett. Forradalmi nézetei, te­vékenysége miatt többször elbocsátották, le is tartóztat­ták, börtönbüntetésekre ítél­ték. 1928-ban kommunista propaganda vádjával ötévi szigorított börtönbüntetést szabtak ki rá. Kiszabadulá­sa után vette fel a Tito ne­vet és illegalitásba vonult. A Jugoszláv Kommunista Párt horvátországi területi bizott­ságának tagjaként részt vett a JKP Központi Bizottságá­nak munkájában. 1934-ben a párt Politikai Bizottságának tagjává választották. A jugoszláv delegáció tag­jaként 1935-ben részt vett a Komintern moszkvai kong­resszusán, tagja lett a Ko­mintern balkáni titkárságá­nak. 1936-ban megválasztot­ták a JKP Központi Bizott­ságának szervező titkárává. 1937-től a JKP főtitkára lett. Vezetése alatt, 1941. július 4- én fogadták el azt a hatá­rozatot, amely a megszállók és a hazaárulók elleni fegy­veres felkelés megkezdéséről szólt. A háború alatt a jugo­szláv népfelszabadító hadse­reg és a partizán alakulatok főparancsnoka volt. 1944-ben partizánjai élén bevonult a felszabadított Belgrádba. A felszabadulás után Ti­to 1966-ig a JKP, majd a JKSZ Központi Bizottságá­nak főtitkára, 1966-tól a párt Központi Bizottságának el­nöke, az 1969. évi IX. kong­resszus óta a JKSZ elnöke. A felszabadulástól 1953-ig a kormány (szövetségi végre­hajtó tanács) elnöke, honvé­delmi miniszter és a jugo­szláv népfront elnöke volt. 1953-tól folyamatosan Jugo­szlávia államelnöke (köztár­sasági elnök). Ebben a tiszt­ségben öt alkalommal — legutóbb 1971-ben — újravá­lasztották. 1953-tól 1963-ig a Jugoszláv Dolgozók Szocia­lista Szövetsége Szövetségi Bizottságának az elnöke, 1947-től 1960-ig a Harcosok Szövetségének az elnöke volt, 1960-tól pedig tisztelet­beli elnök. ■i Váljanak a verseny­­lendület fokoséivá! A munkásőrség országos parancsnokának felhívása a munkásőrökhöz Dolgozó népünk a követ­kező év tavaszának két ki­emelkedő eseményére készül: 1975 márciusában lesz a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa, és jövőre ünnepeljük hazánk felszaba­dulásának 30. évfordulóját. Ennek kapcsán Papp Árpád, a munkásőrség országos pa­rancsnoka felhívással fordult az önkéntes fegyveres testü­let tagjaihoz, parancsnokai­hoz. — Pártunk útmutatásait követve, országunk politikai és gazdasági erejének gyara­pításával méltóképpen ké­szüljünk a XI. kongresszus­ra és a felszabadulás 30. év­fordulójára. Munkahelyün­kön és társadalmi kötelezett­ségeink teljesítésében becsü­lettel álljunk helyt a szocia­lizmus építésében, ki-ki a maga posztján — hangzik a felhívás. A továbbiakban az országos parancsnok arra ké­ri a munkásőröket, hogy tá­mogassák a felszabadulási munkaverseny-mozgalom ki­­teljesedését, a szocialista bri­gádmozgalom hatékonyabbá tételét, a munkahelyi fegye­lem megszilárdítását. Lelke­sítő szóval és példamutatás­sal egyaránt váljanak a ver­senylendület f­okozóivá, a munkához való szocialista viszony megteremtésének harcosaivá, vegyék ki részü­ket közösségük munkaerköl­csének fejlesztéséből, járja­nak élen a munka minőségé­nek javításában, az alkotó tevékenység ösztönzésében. — Erősítsük a munkásőr­kollektívák erkölcsi, politi­kai egységét, fegyelmét és harckészségét. A testületen belüli szocialista verseny­­mozgalom céljainak megfe­lelően, minden lehetőséget kihasználva tökéletesítsük felkészülésünket feladataink ellátásához. Eredményes, mélyreható nevelőmunkával alakítsunk és fejlesszünk szakadatlanul minden mun­kásőrben a szocialista ember jellemvonásait, legyünk méltóak a pártmegbízatás­hoz, népünk szeretetéhez s megbecsüléséhez, az eskünk­ben foglaltakhoz. Ápoljuk a testvériség érzéseit a Varsói Szerződéshez tartozó fegyve­res erők és fegyveres testü­letek tagjai iránt, óvjuk és erősítsük a magyar fegyve­res erők és fegyveres testüle­tek egységét.­­ Munkásőrökhöz méltó módon, példamutató terme­lőmunkánkkal és munkásőri feladataink magas szintű teljesítésével járuljunk hoz­zá, hogy népünk újabb ered­ményekkel gazdagodva kö­szöntse pártunk XI. kong­resszusát, s ünnepelhesse felszabadulásunk három év­tizedes jubileumát — fejező­dik be a felhívás. A következő hetekben pa­rancsnoki értekezleteken, il­letve alegységgyűléseken be­szélik meg a munkásőrök a felhívásban foglaltakat. Eze­ken a tanácskozásokon ala­kítják ki tennivalóikat is. SZOMBAT, 1974. ÁPRILIS 37.

Next