Csongrád Megyei Hírlap, 1975. január (20. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-14 / 11. szám

Zárszámadásra készülnek a tsz-ek A MEZŐGAZDASÁGBAN Ugyanis minden esztendőnek megvan a maga jellegzetes­sége, amelyből a pártszerve­zeteknek éppen a tsz-ek gaz­dasági erősödésének, tagjaik tudati fejlődésének érdeké­ben következtetéseket kell levonniuk. Meg kell ezt ten­niük az úgynevezett jó idő­járású, zökkenők nélküli esz­tendőkben is. Az idei szélső­séges időjárás okozta nehéz év után ez még inkább kö­telességük. Milyen gazdasági ered­ménnyel zárják az évet a termelőszövetkezetek? A mezőgazdaság­ot a sok­szor megoldhatatlannak lát­szó nehézségek ellenére is szépen fejlődött, termelésé­nek növekedése átlagosan 8 ,4 százalék. A szövetkezeti gazdák többségének is az a véleménye, hogy az egyéni gazdálkodás körülményei kö­zött, egy ilyen nehéz, elemi csapásokkal teli esztendő a parasztok százezreit érintet­te volna tragikusan. Ez nem következik be, annak is kö­szönhetően, hogy a termelő­­szövetkezetekben magasabb szinnvonalon folyik a terme­lés, másrészt pedig annak a nagy társadalmi összfogás­­nak következtében, amely a nehéz őszi napokban ország­szerte kibontakozott. A 3—4 százalékos termés­­növekedés a mezőgazdaság­ban az országos átlagot je­lenti. A termelés adatai az előző évekénél nagyobb szó­ródást takarnak. Még vilá­gosabban: a kiváló és ki­emelkedő eredményeket elért szövetkezeti gazdaságok mel­lett nagy számmal lesznek gyengék is. Ezért kell a mos­tani zárszámadásokat a ko­rábbiaknál gondosabban elő­készíteni, lebonyolítani. A gazdaság helyzetének vizsgálata, elemzése, s en­nek alapján a tagság közötti politikai munka, szövetkeze­tenként más-más feladat elé állítja a kommunistákat. A kommunisták felelőssége te­hát éppen abban van, hogy politikai tennivalóikat sajá­tos körülményeik figyelem­­bevételével alakítsák ki. PERSZE pártszervezetek­nek általános, a párt politi­kájából adódó feladatai is vannak. Egyetlen szövetke­zetben sem mellőzhetik, vagy csorbíthatják a szövetkezeti demokráciát. A nehéz hely­zetben levő gazdaságokban, a kivezető út, éppen a tagok­kal való nyílt, őszinte eszme­csere, nem pedig a „kemény kéz” politikája. Ugyancsak nagyon fontos, hogy a dön­tésekben ne a pillanatnyi ér­dek, hanem a gondos előre­látás uralkodjék. Érvényesí­teni kell a célszerű takaré­kosságot, biztosítani az anya­gok, eszközök felhasználásá­nak hatékonyságát. Gondos mérlegelés szükséges a beru­házásokról való döntések­ben is. A legtöbb termelőszövetke­zeti pártszervezet az évek so­rán kialakította a körülmé­nyeinek legjobban megfele­lő, a célt legjobban szolgá­ló módszereket a zárszám­adás politikai előkészítésé­ben. Ezekben a módszerek­ben az a közös vonás, hogy a zárszámadó közgyűlést bri­gád- és üzemegységnyi ér­tekezletek előzik meg. A sző­kebb munkahelyi megbeszé­léseknek az előnye, hogy itt minden szövetkezeti tag szó­hoz jut, s a tapasztalatok szerint bátrabban vetik fel a problémákat, mint a közgyű­lésen, a nagyobb közösség előtt. Gyakori viszont az is, hogy a kisebb közösségekben elhangzott észrevételek a zárszámadó közgyűlés be­számolójában nem kapnak hangot. Ahol ezt a hibát el­követik, ott a szövetkezet tagjainak demokratikus jo­gait sértik meg. A pártszer­vezetek ügyeljenek arra, hogy ne sikkadjanak el ezek az észrevételek, javaslatok, és a Közösséget érintők ke­rüljenek a beszámolóba. SZÁMOK tapasztalat mu­tatja, hogy helyes, ha a kommunisták már a mérleg­készítés előtt — természete­sen a tények birtokában — állást foglalnak a szövetke­zetüket érintő gazdaságpoli­tikai kérdésekben. Ennek előnye, hogy a párttagok, már a munkahelyi megbeszé­léseken is képviselhetik a­­ pártszervezet állásfoglalását. Vannak tapasztalatok arról is, hogy a pártszervezetek vezetőségei a munkahelyi ér­tekezletek — üzem és brigád — tapasztalatainak birtoká­ban értékelik a szövetkezet gazdálkodását, a szövetkezeti élet jellemző vonásait. Ez utóbbi esetben, a párttaggyű­­lést jóval a zárszámadó köz­gyűlés előtt célszerű meg­tartani. Nincs politikai hasz­na annak a párttaggyűlés­nek, amelyet a zárszámadó közgyűlés napján tartanak Ebben az esetben ugyanis a­­ kommunistáknak sem mód­juk, Sem idejük nincs arra, hogy a tsz-tagokkal megis­mertessék a taggyűlés véle­ményét, vagy éppen vitat­kozzanak a leves nézeteket­ valló szövetkezeti tagokkal. Egyre több tsz-ben nem­csak a munkahelyeken tarta­nak gyűléseket, hanem kü­­lön-külön összehívják a tsz­­ben dolgozó nőket, fiatalokat, nyugdíjasokat. Ez azért elő­nyös, mert ily módon a párt­­szervezetek, a szövetkezeti tagok egy-egy rétegének sa­játos problémáiról is meg­bízható képet kapnak.­­ A MOSTANI zárszámadó közgyűléseken — sokkal in­kább, mint a korábbi évek­ben —­ az őszinte légkör biz­tosítása sokoldalú tevékeny­séget kíván a pártvezetősé­gektől, az egyes párttagok­tól Ezért a vezetőség beszá-­ mólója tükrözze a tsz valósá-, gos helyzetét Hívja fel a­­ gazdaság vezetőségének fi­­­­gyelmét arra, hogy a beszá-­­ móló a szövetkezet valós eredményeivel, gondjaival­­nehézségeivel foglalkozzon — közérthetően. Helyes, ha a mérleg számadatait sokszo­rosítják, és előre megküldik a tsz-tagoknak. A kommu­nistáknak azzal is biztosíta­nia kell a közgyűlések munkajellegét, hogy bátran elmondják véleményüket,­­s célszerű javaslatokat tesznek a jövő évi gazdálkodásra. MIHÓK SÁNDOR Műemlékeink, épületeink (21.) Ifjúsági Ház A XIX. század erején, a reformkor nagy kezdeme­­zéseinek kisugárzásaként különböző néven (Olvasótár­­gy*ág, Társalgási Egylet) többször is (1833, 1837) ala­kult kulturális, színházi, sőt, közvilágítási célt is szolgáló egyesület városunkban. Ezek azonban a személyi­ ellenté­tek mocsarába fulladva egy­két év után magszűntek. A Kaszninó Egylet (általánosan elterjedt osztály tart­almát ki­fejező nevén: Úri kaszinó) 1845-ben kezdte meg műkö­dését. A vezető közigazgatási tisztelet­ek­ből, fözbirtoko­­sdi ' mid'- ke-esküdők­­ből és néhány, kellő vagyon­nal rendelkező értelmiségiből verbuválódott ez az egyesü­let és a század végére any­­nyira megerősödött, hogy székház építését határozta el. Sandy Gyula tervezte meg a szecesszió akkor eléggé el­terjedt magyaros változatá­ban. Az eredeti tervben dí­szes székely kaput is látha­tunk, ez azonban az 1900— 1901. évi kivitelezésnél el­maradt. A használatra át­adott épületben külön férfi­as női ruhatár, olvasó, tár­salgó, könyvtár, nagyterem, ebédlő és a vend­ég U*­-gond­­nok szobe-konyhát s lakása kerü­l kia dV.dásra. A telken i911-ben tekepályát is létesí­tettek. A 2+3+2 tengelyes épü­letben Lánny a szintén álta­la tervezett gimnázium nyu­galmától eltérően a homlok­zaton erőteljesebb mozgást valósított meg. Esztétikailag érdekes ötvözetként érdem­el figyelmet az épület. A sze­cesszió növényi vonalvezeté­se (csatorna-vízgyűjtő, ke­rítés), magyaros (fából fara­gott párkány, geometrikus tégladísz) és keleti teramár­­h­ája( oromzat) elemek kerül­tek saját«» egységbe. A felszabadulás után a Kaszinó Egylet megszűnt, az épületet egészen 1981-ig kü­lönböző tömegszervezetek használták, azóta pedig Ifjú­sági Ház céljait szolgálja. KMID, kií-já­sít5 TÍZ szakképzett gyermek ápoló tűt kellene — Zsúfoltság, járvány­időszak, túlterheltség — Az előkészítés stádiumában Hogyan csökkenhet az ápolónők munkaideje? Mint ismeretes, a Minisz­tertanács 1034/1974. (VII. 4.) számú határozata kimondja a munkaidő-csökkentés további kiterjesztését. Ennek alapján az Egészségügyi Minisztéri­um és a Munkaügyi Minisz­térium együttes rendeletet hozott — 3/1974. (XI. 19.) — az egészségügyi dolgozók ál­talános munkaidő-csökkenté­sének bevezetéséről. Egy intézeten belül — egyszerre Talán nem a legszeren­csé­­sebb a járványidőszaktól kü­lön is „sújtott”, rendkívül nehéz helyzetben érdeklődni a hódmezővásárhelyi város­tanács kórházában: milyen reményekkel néznek a mun­­kaidő-csökkentés megvalósí­tása elé? De lehet ennek egy haszna is: a túlfeszített idő­szakban (legalább) a remé­nyek még elevenebben élnek a dolgozókban, és talán se­gítenek fölvázolni azt, hogy milyen problémák leküzdé­sével, az előkészítés-szervezés hatékonyságának milyen mérvű fokozásával tudják realizálni az új munkaidőre való áttérést. — Régi kötetés már az igény —, mondja Molnár Sándorné, a kórház főnővé­re —, mivel az ipari üze­mekben, tanácsapparátus­­ban, a kereskedelemben, ig bevezették a csökkentett munkaidőt, és nem véletlen az, hogy igen sok ápolónő éppen a kedvezőbb munka­­­idő-beosztás, a szabad szom­bat miatt hagyta itt a kór­házat, a három műszakot. Akik pedig ittmaradtak, túl­terheltek, s érthető módon feszültséget idézett elő a másutt már megoldott kér­dés. 1969-ben egyébként a f­etőző-, a tüdőosztályon, a borban, a kórbonctanon, a prosecturán, az anesztezioló­­gián és­y röntgenben hajtot­tunk végre munkaidő-csök­­kentett. A betegosztályokon viszont csak idén, az általá­nos rendelkezés nyomán ke­­rülhet erre sor. A rendelkezés kimondja, hogy az egészségügyi ellátás­­ban a feltételek megteremté­sétől függően 1975. január 1., és december 31. között kell bevezetni a munkaidő-csök­kentést. (Január elsejével az egészségügyi dolgozók közül körülbelül 30 ezret érintett az intézkedés.) Továbbá egy intézeten belül valamennyi munkakörben és munkahe­lyen egyidejűleg kell azt végrehajtani, Vásárhelyen tehát a kórház és rendelőin­tézetben, valamint a­­körze­tekben együttesen. Van olyan pontja is az intézkedésnek, hogy az áttérést a megyék­ben minden más egészség­­ügyi és szociális intézményt megelőzően „elsőként lehe­tőleg a fekvőbeteg-ellátó in­tézetekben —­ illetve az azokhoz tartozó társintézmé­nyekkel együtt —­ kell meg­valósítani”, a népesedéspolitika megva­lósulásaként, 22 ágyra 30— 36 csecsemő jut. Több ápoló­nő is beteg, vagy éppen be­teg gyereke miatt kell ott­hon maradnia. Szóval na­gyon nehéz most­ úgy megol­dani az ellátást, hogy min­den műszakra jusson meg­felelő számú szakképzett gyermekápolónő. Én például­­már két hete nem tudom ki­venni a szabadnapomat... Húsz éve dolgozik a szak­mában, tavaly kapta meg az Egészségügy Kiváló Dolgozó­ja kitüntetést.­­• Mostanában az osztá­lyon a munkaidő-csökkentés, az állandó témánk — foly­tatja. — Örülünk neki, és nagyon várjuk, de ugyanak­kor félünk is­: hogyan tudjuk vajon megvalósítani? úgy véljük, ehhez a gyerekosz­tályra iss újabb szakképzett ápolónő kellene, vagy a gye­sen levők folyamatos vissza­térése jelenthetne segítsé­get.— — Itt a legnehezebb a helyzet az egész kórházban — veszi át a szót ismét a főnővér. — Most, az előkészí­tés stádiumában minden osz­tályvezető megkapta az Irányelveket, amelyek alap­ján az új munkaidőhöz iga­zodó új beosztásokat el kell készíteniük három hónapra február végéig. Ebben a lét­­számellátottság megállapítá­sának éppúgy szerepelnie kell, mint a hatékonyabb munka megoszt a-,.­­ vagy a veszteségi idő kiküszöbölési tervének. Ahol leh­et, ész­­szerűsítési, szervezési felada­tokat is javasolhatnak a be­osztást készítők. A kórház vezetőség véle­ménye szerint: az intézet­beit 1975 második felében — július—augusztusban — ke­rülhet sor­ a gyakorlati meg­valósításra. Annál is inkább, mert 12 új szakképzett kö­­zépkáder alkalmazására is a második félévben kapnak ke­retet. Alkalmazkodnik a férjek műszakjához . A rövidített munkaidőre történő áttérés legfontosabb követelménye: „A betegellá­tás elért színvonalának fenn­tartása. A folyamatos beteg,­­ellátást a hét minden napján az eddigi rendnek megfele­lően kell biztosítani.” A há­rom műszakos munkahelye­ken a betegek ápolását vég­ző dolgozók új munkaidejét heti 42 órában kell megálla­pítani, az egészségügyi és szociális intézetek, intézmé­nyek, szolgálatok mai dol­gozóinak munkaideje heti 44 óra lesz. A gyermekosztály után ta­lán a női belgyógyászati osz­tályon küszködnek a legtöbb nehézséggel. Heten vannak az osztályos nővérén kívül (és egy segédápolónő), jelen­leg hárman közülük gyesen tartózkodnak. Az átlagosan 44 betegnek közel a fele ál­landó teljes ellátást, szociá­lis gondozónői tevékenységet igénylő, magatehetetlen­­idős asszony. A négy aktív ápoló­nő pedig fiatal többnyire kis­gyermekes. És beosztásuknál az ugyancsak három műszak­ban dolgozó férj beosztását is figyelembe kell venni... — Van olyan közöttünk, aki két­ hete alig látta gyer­mekét — mondja Halász Im­réiné osztályvezető főnővér. — Most a járványidőszakban naponta három-négy beteget is hoznak szövődményekkel Még nem jutott időm az Új beosztás az előkészítés át­­gondolására megszervezésé­­re. De az a véleményem a munkaidő-csökkentés két le­hetősége közül, a napi mun­kaidő csökkentése vagy a többlet szabadnap biztosítá­sa, az utóbbit választjuk. A megoldástól viszont félünk, ha nem kapunk legalább még egy szakembert vagy nem jön vissza valaki a gyesről hogyan adjuk ki a többlet szabadnapokat ? Szabó Gyuláné, a kórház helyettes főnővére egyútta az intézet párttitkára is ezért az előkészítésért («a osztályokra való „lebontás’­, majd összegezés stádiumáért, éppúgy felelős, mint azért lui majd a kórház vezetését összeállítja a felkészülési ter­vet és továbbítja azt a köz­vetlen felügyeleti szervhez ahonnan a minisztériumig jut, a betegekért — igyekszünk mindent megtenni — mondja —, hogy megfelelő feltételeket te­remtsünk, a létszámot bizto­sítsuk — és dolgozóink jobb munkakörülményeinek ki­alakításával a jobb, hatéko-­ nyabb betegellátást szolgál­juk. Remélj­ük­, hogy a ter­vezett intézkedések nemcsak a mostani dolgozóinkat se­gítenek itt tartani, de töb­ben választják majd a jövő­ben hivatásul az ápolónk­ áldozatos, de nemes munká­ját. „Megfelelő intézkedések­kel és a jelentős mérvű munkaidő-csökkentés adta kedvezőbb helyzet ismerteté­sével újra meg kell nyerni , — a korábban eltávozott — dolgozókat az egészségügy számára” — mondják ki egyebek között a minisztér­i­riumi irányelvek. JURÁNYI ANNA Remény és félelem Bárkányi Sándorné nehe­zen tud elszakadni a gyerek­­osztályról a beszélgetésre. A 37, papíron szereplő ápolónő,­ből — az újszülött osztályt is beleértve — 12 a szakkép­zett, nyolcan vannak gyer­mekgondozási­ segélyen, s a fiatal szakképzetlenek gya­korta váltják egymást . Az elmúlt évben pedig öt (szak­képzett vagy szakközépisko­lát végzett) gyermekápolónő hagyta itt a kórházát... — Rengeteg a gyerek, érez­zük­ az influenzajárványt is Az újszülött osztályon pedig. Újabb terv Velence megmentésére Velence körül — s alatt — a tenger szintje évenként fél centimétert emelkedik. A város megmentésére készült egyik újabb keletű terv szerint Velencét kettős — 120 mé­ternyi mélységben a tenger szintje alá nyúló — fallal kel­lene körülvenni. A két fal közötti hézagot nyomás alatt ál­ló vízzel töltenék fel, s úgy vélik, hogy 3—5 esztendő alatt helyreállítható lenne ilyenképpen a talajvíz eredeti nyo­mása. Feltételezik, hogy ha a víz nyomása 10 atmoszfé­rára, a falak közti résbe áramló víz sebességét pedig másod­percenként 120 méternyire tudnák növelni, akkor ‘u­t'sít­hatnék, hogy a város minden esztendőben 3—5 ce­n- ' x­­nyit emelkedjék. Ez bőségesen elegendő lenne a tenger­­szint­ emelkedés okozta veszély elhárításához.

Next