Csongrád Megyei Hírlap, 1975. március (20. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-01 / 51. szám
Fejlődtek a magyar—osztrák kapcsolatok FALUVÉGI LAJOS PÉNZÜGYMINISZTER NYILATKOZATA Az osztrák fővárosban befejeződtek a magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások, s ebből az alkalomból pénteken Faluvégi Lajos pénzügyminiszter nyilatkozott az MTI bécsi tudósítójának. Hogyan értékeli a két ország gazdasági és pénzügyi kapcsolatát? ■ ~~ Magyarország és Ausztria között a gazdasági kapcsolatok — mondta Faluréti Lajos pénzügyminiszter — az elmúlt években különösen dinamikusan fejlődtek, vállalataink jól hasznosítják a két ország hasonló gazdasági fejlettségéből és a földrajzi szomszédságból adódó előnyöket. 1974-ben az áruforgalom több mint ötven százalékkal haladta meg az előző évit. Jól fejlődtek pénzügyi kapcsolataink is. Az osztrák pénzügyi életben elismert a több mint fél évszázada Bécsben működő, magyar tulajdonban álló bankunk, a Central Wechsel und Kreditbank AG. Tevékenységével hasznosan járul hozzá a kétoldalú és a kelet —nyugati kapcsolatok bővítéséhez. — Milyen jelentőséget tulajdonít a pénzügyi tárgyalásoknak? — A magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások során áttekintettük a két országot kölcsönösen érintő pénzügyi kérdéseket. Korábbi megbeszéléseink eredményeként ez alkalommal kormányaink megbízásából egyezményeket írtunk alá a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadók, valamint a hagyatéki és öröklési adók terén. Az új, korszerű, a mai nemzetközi követelményeknek jobban megfelelő és a jövőben az együttműködésre szélesebb kereteket biztosító egyezményekben az adóztatás eszközeivel kívánjuk elősegíteni a ismét ország területén működdő osztrák, illetve magyar vállalatok és a közös érdekeltségű gazdasági társulá- sok tevékenységének kibontakoztatását. ] — Vannak-e kihasználat- lan lehetőségek a magyarosztrák kooperációban? — Jelenleg több mint ötven kooperációs egyezmény van, és néhány további nagyobb együttműködés körvo- nalai is kirajzolódtak, ezeket azonban a lehetőségekhez mérten még nem kamatoz- c tattuk. Osztrák részről kész-íség van aziránt, hogy har- madik piacokon közös tevé- skenységet fejtsünk ki gépi berendezések, beruházási ja- vak szállításával. s 2 mi történt a nagyvilágban ? — mi történt a nagyvil -----------------------------itt—ii— i——mi man mm n ■»■—»i an i " ■ni n Tanácskoznak Európa szakszervezeti vezetői Gáspár Sándor felszólalása Pénteken Genfben a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet új épületében véget ért az európai szakszervezeti vezetők tanácskozásának első napja. A pénteki napon felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára is. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a találkozó témája olyan kérdéseket ölel fel, amelyek a szakszervezeteket évtizedek óta foglalkoztatják. A magyar szakszervezeteknek — mondotta — jó lehetőségeik vannak, hogy védjék a munkások érdekeit. Ebben a tekintetben a nemzeti szakszervezeti központok lehetőségei különbözőek, de felelősségük és kötelességük azonos. Meggyőződésem —hangsúlyozta Gáspár Sándor —, ha munkánkat folytatjuk, a dokumentumokban foglaltakat megvalósítjuk, akkor nagy szolgálatot teszünk nemzeti keretekben és európai méretekben is munkás testvéreinknek. A SZOT főtitkára kijelentette: egyetértenénk a folytatással és arra gondolunk, hogy hasznosítsuk a dokumentumokat, majd valamikor 1976-ban újból üljünk össze és tekintsük át azt, hogy hol tartunk, mit értünk el és mint kell még megtennünk. Az értekezlet első napján többek között felszólalt Alekszandr Selepin, a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, aki hangsúlyozta az európai szakszervezetek közötti párbeszéd folytatásának szükségességét. Javasolta, hogy 1976-ban Leli Leveliid.IS. U.J dlL/LJ lUdgdo 0Z.111LW szakszervezeti találkozót, valamint rendezzenek közös tanácskozásokat, szimpóziumokat, ágazati értekezleteket. Rámutatott arra, hogy a kelet-nyugati kereskedelem nagymértékben szolgálja a dolgozók érdekeit és példaként hozta fel a legutóbbi szovjet—brit csúcstalálkozón született megállapodást, amely több ezer brit munkavállaló számára teremt új munkalehetőséget. Lionel Murray, a Brit Szakszervezeti Szövetség főtanácsának főtitkára felszólalásában ugyancsak hangsúlyozta az európai szakszervezetek közötti együttműködés szükségességét. A tanácskozás, amelynek első napját tárgyszerű, konstruktív légitér jellemezte, ma, szombaton folytatja munkáját. • SOROKBAN Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Fuat Kepeneket, a Török Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a közeljövőben végleg elutazik Budapestről. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága határozatot hozott arról, hogy a fiatal párttagok képviselőiből bizottságot alakít a Portugál Kommunista Ifjúsági Szövetség mielőbbi megszervezésére. • Montevideóból származóhírek szerint 18 hónapig terjedő börtönbüntetésre ítélte a Bordaberry-rezsim katonai bírósága Jaime Perezt, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárát. A „hadsereg erkölcsi bomlasztása” címén emeltek vádat ellene. „Sajnálatosnak” minősítette Bejrútban Faruk Kaddumi, a Palesztina! Felszabadítás! Szervezet politikai osztályának vezetője Anvar Szadat egyiptomi elnök PFSZ-szel kapcsolatos döntését. Az egyiptomi államfő ugyanis közölte, hogy nem fogadja a PFSZ VB küldött-ségét. 1 k Riportereink a nagyvilágban Lengyel városok — régi, csodálatos szépségükben A LENGYELORSZÁGBAN járt sok ezer magyar turista már meggyőződhetett a méreteiben, költségeiben és társadalmi-nemzeti jelentőségében egyaránt páratlan, hatalmas munkáról, amely a felszabadulás óta folyik Lengyelországban, s amelynek célja a lengyel történelem évszázadainak emlékeit kövekben — épületekben, épületegyüttesekben, városrészekben — megőrizni, a világháborús pusztítások után konzerválni, esetenként rekonstruálni. Igen, rekonstruálni, újjáépíteni. A lengyel művészettörténészek, építészek, restaurátorok világosan megkülönböztetik egymástól a restaurálás és a rekonstruálás fogalmát. Az előbbi a megmaradt és többé-kevésbé sértetlen építmények eredeti, vagy legjellemzőbb alakjának visszaállítását, konzerválását, az utóbbi a 90 százalékos pusztulásból megújhodó, vagy a semmiből újraálmodott múlt élénk varázsolásának művészetét jelenti. Méghozzá sajátosan lengyel művészetét, tudományét! Zachwatowitz professzor, a lengyel műemlékvédelem világhírű szakértője elmondotta, miért állítják helyre a második világháborúban szinte teljesen szétrombolt városokat, régi, korábbi arculatuknak megfelelően. Ismertette például, hogy Varsót, amelyben szinte egyetlen ép ház sem volt a felszabaduláskor, egyesek örök emlékeztetőül akarták úgy hagyni, ahogyan a náci hordák romhalmazzá tették. Körvasutat építettek volna köré a látogatóknak, és Varsót másutt szándékoztak felépíteni. Mások a romok helyén teljesen új, modern nagyvárost képzeltek el. Végül is az az elképzelés győzött, amely a varsói Óváros egészének rekonstrukcióját, és az egyebütt fellelhető egyes emlékek konzerválását tervezte. — NEMZETI OKAI voltak ennek — mondta Zachwatowicz. — Be akartuk bizonyítani, hogy nem lehet egy nemzetet és kultúráját, évezredes történelmét semmissé tenni, s még az emlékét is kiirtani. Amit csináltunk — az „új” műemlékek építésére gondolok — talán nem mindenben felel meg a tudományosság szigorú mércéjének. Figyelembe kellett vennünk azonban a lengyel nemzeti érzést, azt, hogy Varsó a lengyel történelem, a lengyel államiság jelképe. Igyekeztünk lehetőleg mindent eredeti formájában felállítani, illetve helyrehozni. Sok-sok minden megkönnyítette ezt. A megszállás alatt egyszerű varsóiak mentették az értékeket, bútorokat, berendezési tárgyakat, képeket, bizonyítván, hogy számítanak Lengyelország visszaállítására, a felszabadulásra. Ezek a leletek, a maradványok és az a rendszeres grafikai munka, amelyet még a háború előtt a képzőművészeti főiskolások rajzolási stílusgyakorlataikon végeztek — szinte mindegyik épületről volt hű ábrázolás! —, nos, mindez sokat segített. Az eredeti tervek megmentése egyébként maga is regényszámba megy. Pincékben, befalazott odúkban rejtegettük, végül vidéken érték meg a felszabadulást. A piactér, az óváros szűk és hangulatos utcácskái, eldugott terei a konzerváló munka sikereiről tanúskodnak. Az újjáépítők nem kerülték meg a ma igényeit sem. A korhű külsők mögött a keskeny házak emeleteinek, belső tereinek összevonásával modern lakások, irodák, éttermek kaptak helyet. A kitiltott autók, az utcákon sétáló vagy siető embertömeg, a sűrű, hangulatos üzlethálózat, a házakból kiszűrődő hangok és zene tanúsítják: az Óváros újra él. MIECZYSLAW SAMBORSKI, a varsói királyi palota építésze kérésünkre elmondotta: — Az építkezés teljes költsége 700 millió zloty. Amikor elhatároztuk az újjáépítést, tulajdonképpen csak az elhatározás volt meg; az anyagi fedezet kevésbé. Nemzeti gyűjtést indítottunk, és nagyon kellemes, ámbár várt meglepetésben volt részünk: az itthon és külföldön élő lengyelek százezrei adakoztak a célra. Mostanig összesen 450 millió zloty és 440 ezer dollár gyűlt egybe. Ez a pénz már fedezi az eddigi munkálatokat. Az igazat megvallva, kicsit tartottunk a gyűjtéstől. Ugyanis a háború óta egész generáció nőtt fel, amelynek emlékeiből hiányzott a palota kecses tömbjének és tornyának sziluettje, és amelynek szeme az Óváros melletti Palota tér nagy, szabad térségéhez szokott. Nagy volt a meglepetésünk és az elégedettségünk, amikor azt tapasztaltuk, hogy pont ennek a nemzedéknek (a 20-tól 40 évesek) adományai tették lehetővé elsősorban az építkezést. A királyi palota felépítése 1978-ra fejeződik be. Akkor bocsátják ünnepélyesen a lengyel nemzet rendelkezésére. GDANSKBAN JÁRVA ugyanazt tapasztaltuk, mint Varsóban: a város szinte teljesen új, de a korábbi tervrajzoknak megfelelő stílusban épült házakból, épületekből áll. Romuald Chomicz, Gdansk város restaurátora beszélgetésünkkor elmondotta: A város négyötöde a háború alatt elpusztult. Mint a fővárosban, itt is háromféle megoldás kínálkozott: hagyjuk meg a romvárost, építsük fel a modern, új Gdanskot, vagy rekonstruáljuk az eredeti Hansa-várost. Az utóbbi változat mellett döntöttünk. Határozatunkban a patriotizmus mellett közrejátszott az a megfontolás is, hogy ezzel Észak-Európa egyik legszebb városát keltjük új életre. Munkánkat segítette, hogy nagyon sok épület váza megmaradt. Nem makettvárost építünk tehát! A négy részre tagolódó városmagból csak a fővárost (Glowny)Miastot rekonstruáljuk teljes egészében. Itt nem is építünk új épületet Az Óváros, az Újváros és a Régi Külváros területén csak egyes épületeket restaurálunk." Ez a munka lassan már a befejezéséhez közeledik. * GDANSK SZEBBÉTÉTELÉHEZ mi, magyarok is hozzájárulunk. A város Kajetan Myk mérnök tervezte díszkivilágításához a lámpatesteket Magyarország gyártja. 1978-ra Gdansk, észak egyik turistaközpontja, régi és mégis modern nagyvárosa pompázatos fényben ragyog majd. DÉRER MIKLÓS Az NDK nemzeti néphadseregének ünnepe Ma, 1975. március 1-én ünnepli megalakulásának 19. évfordulóját a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege. Képünkön: híradókatonák gyakorlata valahol az NDK-ban. (Fotó: ADN—MTI—KS.) Elnapolták a ciprusi vitát NEW YORK B ADN, REUTER Az ENSZ Biztonsági Tanácsa csütörtökön folytatta a ciprusi kérdés vitáját, majd kellő egyetértés és általános elfogadható határozattervezet híján meghatározatlan időre elnapolta ülését. Az eddigi viták során kikristályosodott néhány vélemény, amelyek munkaokmányokban öltöttek testet. A ciprusi küldöttség által felvázolt dokumentum javasolja, hogy a Biztonsági Tanács követelje az ENSZ határozatainak végrehajtását, különösen az idegen csapatok Ciprusról történő mielőbbi kivonását és valamennyi menekültnek szülőhelyére való visszatérését. Ciprus ezenkívül javasolja, hogy a Biztonsági Tanács nevezzen ki saját kebeléből egy tárgyalócsoportot, amely közvetlenül részt venne a válság megoldására irányuló tárgyalásokon. Törökország és NATO-körök azonban hevesen ellenzik ezt a javaslatot. A BT ciprusi vitájában a 15 részvevő állam közül 11- nek képviselője szólalt fel. A Közel-Kelet „puskaporos hordója" A PERZSA-ÖBÖL országainak fegyverraktárai roskadoznak a legmodernebb fegyverektől. Már, most feülmúlják a legtapasztaltabb katonai szakértők legmerészebb elképzeléseit. Van ott minden: harckocsi, optikai irányzékú tankelhárító rakéta, rakétahordozó repülőgép és lézerirányzó-rendszerű bombákkal felszerelt vadászbombázó egyaránt. Egyelőre talán csak az atomfegyver „hiányzik”. De ez is — a szakemberek véleménye szerint — csak idő kérdése. A fegyverszállítmányok továbbra is érkeznek a Perzsaöbölbe. Feladóik: az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország. A szállítások az egyezményeknek megfelelően történnek. Az utolsót nem is olyan régen kötötték meg. Aláírói: James Schlesinger, az Egyesült Államok hadügyminisztere és Kabuszben-Szaid szultán, Omán uralkodója. A Perzsa-öbölben levő fejedelemségek voltak az első országok az arab világban, amelyeket az angol gyarmatosítók uralmuk alá hajtottak, és az utolsók, ahonnan az angolok eltávoztak. EZEK a fejedelemségek hosszú éveken keresztül a hihetetlenül olcsó nyersanyagforrásul szolgáltak a Nyugat számára. A Perzsa-öböl egyelőre messze van még attól, hogy ott béke honoljon, és stabilizálódjék a helyzet. Még nem rendezték az időnként fegyveres konfliktusokhoz vezető területi követeléseket. Az Irak és Irán, Irak és Kuvait közötti feszültség, a perzsaöböli vezető szerepért folyó versengés Szaúd-Arábia és Irán között — szüli a fegyverek iránti keresletet. A nyugati országok és elsősorban az Egyesült Államok mindent megtesznek azért, hogy tovább mélyítsék az ellentéteket, ösztökélik a vetélytársakat egymás ellen, s bőkezűen ellátják e körzetet korszerű fegyverekkel. Ezzel a térséget puskaporos hordóvá változtatták. Az 1973—74. pénzügyi évben az Egyesült Államok 8,5 milliárd dollár értékű fegyvert adott el a világ számos országa kormányának. Nagy részüket — 7 milliárd dollár értékben — a közel-keleti és a perzsa-öbölbeli országoknak adta el (nem számolva az ellenszolgáltatás nélküli szállítmányokat). Egyedül Irán 1974-ben 3,5 millió dollár értékű amerikai fegyvert vásárolt. Az iráni sah a közeli jövőben 9 milliárd dollárt akar erre a célra fordítani. A hadiszállítások egyrészt fedezhetik a Nyugat kőolajimport-kiadásainak egy részét, másrészt ezek a szállítások növelik a politikai-katonai feszültséget. A Pentagon és az amerikai külügyminisztérium hivatalos képviselőinekkijelentései szerint a Perzsaöbölbe irányuló amerikai fegyverszállítmányok állítólag „e körzet védelmét” és „az ottani helyzet stabilitásának megszilárdulását” segítik. A valóságban azonban a fegyverszállítmányok e körzet nemzeti, felszabadító mozgalma elleni harcot szolgálják. E tekintetben jellemző az említett Schlesinger—Kabusz-féle egyezmény. Az ománi szultán ugyanis nem volt képes megbirkózni a Dofar tartományi nemzeti felszabadító mozgalommal. Az Egyesült Államok ezért aláírta Kabusszal az egyezményt, az amerikai fegyverszállításokról, és katonai tanácsadók Ománba küldéséről. A Pentagon cserében megnyerte a szultán beleegyezését ahhoz, hogy amerikai katonai támaszpontot létesítsenek Maszka-szigeten, ahonnan gyakorlatilag ellenőrizhető a Perzsa-öböl bejárata. A Pentagonnak ez a magatartása különösen annak a már ismert fenyegetésnek a fényében válik vészjóslóvá, amely szerint a fegyveres erőket bizonyos körülmények között felhasználják a közelkeleti kőolaj termelő országok ellen. A DRAMAÍRAS íratlantörvényei szerint az első felvonásban a falon függő puskának az utolsóban el kell sülnie. A Pentagon a Közel- Keletnek szánt színdarabjában persze nem puskáról van szó, hanem a legkorszerűbb fegyverekről. A Pentagon arra számít, hogy ezeket a fegyvereket az arabok arabok elleni harcában használják majd fel. Közel- és Közép-Kelet népeinek érdekei sürgetően követelik közös biztonsági intézkedések foganatosítását. Ez biztosítja a békét és a nyugalmat a föld eme körzetében, nem pedig a fegyverkezési hajsza és a pusztító eszközök felhalmozásáért folyó versengés. NYIKOLAj Obotov, az APN hírmagyarázója SZOMBAT, 1975. MÁRCIUS .