Csongrád Megyei Hírlap, 1975. március (20. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-01 / 51. szám

Fejlődtek a magyar—osztrák kapcsolatok FALUVÉGI LAJOS PÉNZÜGYMINISZTER NYILATKOZATA Az osztrák fővárosban be­fejeződtek a magyar—oszt­rák­­ pénzügyi tárgyalások, s ebből az alkalomból pénte­ken Faluvégi Lajos pénzügy­­miniszter nyilatkozott az MTI bécsi tudósítójának.­­ Hogyan értékeli a két ország gazdasági és pénzügyi kapcsolatát? ■ ~~ Magyarország és Auszt­ria között a gazdasági kap­csolatok — mondta Faluréti Lajos pénzügyminiszter — az elmúlt években különösen dinamikusan fejlődtek, vál­lalataink jól hasznosítják a két ország hasonló gazdasági fejlettségéből és a földrajzi szomszédságból adódó elő­nyöket. 1974-ben az árufor­galom több mint ötven szá­zalékkal haladta meg az elő­ző évit. Jól fejlődtek pénz­ügyi kapcsolataink is. Az osztrák pénzügyi életben el­ismert a több mint fél év­százada Bécsben működő, magyar tulajdonban áll­ó bankunk, a Central Wechsel und Kreditbank AG. Tevé­kenységével hasznosan járul hozzá a kétoldalú és a kelet —nyugati kapcsolatok bőví­téséhez. — Milyen jelentőséget tu­lajdonít a pénzügyi tárgya­lásoknak? — A magyar—osztrák pénzügyi tárgyalások során áttekintettük a két országot kölcsönösen érintő pénzügyi kérdéseket. Korábbi megbe­széléseink eredményeként ez alkalommal kormányaink megbízásából egyezményeket írtunk alá a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem-, a hozadéki és a vagyonadók, valamint a hagyatéki és öröklési adók terén. Az új, korszerű, a mai nemzetközi követelményeknek jobban megfelelő és a jövőben az együttműködésre szélesebb kereteket biztosító egyezmé­nyekben az adóztatás eszkö­zeivel kívánjuk elősegíteni a ismét ország területén működ­­­dő osztrák, illetve magyar­­ vállalatok és a közös érde­keltségű gazdasági társulá-­­ sok tevékenységének kibon­takoztatását. ] — Vannak-e kihasználat-­­ lan lehetőségek a magyar­­osztrák kooperációban? — Jelenleg több mint öt­ven kooperációs egyezmény van, és néhány további na­gyobb együttműködés körvo-­­ nalai is kirajzolódtak, ezeket­­ azonban a lehetőségekhez­­ mérten még nem kamatoz- c tattuk. Osztrák részről kész-­í­ség van aziránt, hogy har-­­ madik piacokon közös tevé- s­kenységet fejtsünk ki gépi­­ berendezések, beruházási ja-­­ vak szállításával. s 2 mi történt a nagyvilágban ? — mi történt a nagyvil -----------------------------itt—ii— i——mi man­ mm n ■»■—»i an i " ■ni n Tanácskoznak Európa szakszervezeti vezetői Gáspár Sándor felszólalása Pénteken Genf­ben a Nem­zetközi Munkaügyi Szervezet új épületében véget ért az európai szakszervezeti veze­tők tanácskozásának első napja. A pénteki napon felszólalt Gáspár Sándor, az MSZMP PB tagja, a SZOT főtitkára is. Ráirányította a figyelmet arra, hogy a találkozó témá­ja olyan kérdéseket ölel fel, amelyek a szakszervezeteket évtizedek óta foglalkoztatják. A magyar szakszervezeteknek — mondotta — jó lehetősé­geik vannak, hogy védjék a munkások érdekeit. Ebben a tekintetben a nemzeti szak­­szervezeti központok lehető­­ségei különbözőek, de felelős­­ségük és kötelességük­­ azo­nos. Meggyőződésem —hang­súlyozta Gáspár Sándor —, ha munkánkat folytatjuk, a dokumentumokban foglalta­­kat megvalósítjuk, akkor nagy szolgálatot teszünk nem­zeti keretekben és európai méretekben is munkás test­véreinknek. A SZOT főtitkára kijelen­tette: egyetértenénk a foly­tatással és arra gondolunk, hogy hasznosítsuk a doku­mentumokat, majd valami­kor 1976-ban újból üljünk össze és tekintsük át azt, hogy hol tartunk, mit értünk el és mint kell még megten­nünk. Az értekezlet első napján többek között felszólalt Alekszandr Selepin, a Szov­jet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke, aki hang­súlyozta az európai szakszer­vezetek közötti párbeszéd folytatásának szükségességét. Javasolta, hogy 1976-ban Leli Leveliid.IS. U.J dlL/LJ lUdgdo 0Z.111LW szakszervezeti találkozót, va­lamint rendezzenek közös tanácskozásokat, szimpóziu­mokat, ágazati értekezleteket. Rámutatott arra, hogy a ke­let-nyugati kereskedelem nagymértékben szolgálja a dolgozók érdekeit és példa­ként hozta fel a legutóbbi szovjet—brit csúcstalálkozón született megállapodást, amely több ezer brit mun­kavállaló számára teremt új munkalehetőséget. Lionel Murray, a Brit Szakszervezeti Szövetség fő­tanácsának főtitkára felszó­lalásában ugyancsak hang­súlyozta az európai szakszer­vezetek közötti együttműkö­dés szükségességét. A tanácskozás, amelynek első napját tárgyszerű, konstruktív légitér jellemez­te, ma, szombaton folytatja munkáját. • SOROKBAN Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fo­gadta Fuat Kepeneket, a Tö­rök Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykö­vetét, aki a közeljövőben végleg elutazik Budapestről. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága ha­tározatot hozott arról, hogy a fiatal párttagok képviselői­ből bizottságot alakít a Por­tugál Kommunista Ifjúsági Szövetség mielőbbi megszer­vezésére. • Montevideóból származó­­hírek szerint 18 hónapig ter­jedő börtönbüntetésre ítélte a Bordaberry-rezsim kato­nai bírósága Jaime Perezt, az Uruguayi Kommunista Párt Központi Bizottsága tit­kárát. A „hadsereg erkölcsi bomlasztása” címén emeltek vádat ellene. „Sajnálatosnak” minősítet­te Bejrútban Faruk Kaddu­­mi, a Palesztina! Felszaba­dítás! Szervezet politikai osztályának vezetője Anvar Szadat egyiptomi elnök PFSZ-szel kapcsolatos dönté­­­­sét. Az egyiptomi államfő ugyanis közölte, hogy nem­­ fogadja a PFSZ VB küldött-­­­ségét. 1 k Riportereink a nagyvilágban Lengyel városok — régi, csodálatos szépségükben A LENGYELORSZÁGBAN járt sok ezer magyar turista már meggyőződhetett a mé­reteiben, költségeiben és tár­sadalmi-nemzeti jelentőségé­ben egyaránt páratlan, ha­talmas munkáról, amely a felszabadulás óta folyik Lengyelországban, s amely­nek célja a lengyel történe­lem évszázadainak emlékeit kövekben — épületekben, épületegyüttesekben, város­részekben — megőrizni, a világháborús pusztítások után konzerválni, esetenként rekonstruálni. Igen, rekonstruálni, újjá­építeni. A lengyel művészet­történészek, építészek, resta­urátorok világosan megkü­lönböztetik egymástól a res­taurálás és a rekonstruálás fogalmát. Az előbbi a meg­maradt és többé-kevésbé sértetlen építmények eredeti, vagy legjellemzőbb alakjá­nak visszaállítását, konzer­válását, az utóbbi a 90 szá­zalékos pusztulásból meg­­újhodó, vagy a semmiből újraálmodott múlt élénk va­rázsolásának művészetét je­lenti. Méghozzá sajátosan lengyel művészetét, tudomá­nyét! Zachwatowitz professzor, a lengyel műemlékvédelem világhírű szakértője elmon­dotta, miért állítják helyre a második világháborúban szinte teljesen szétrombolt városokat, régi, korábbi ar­culatuknak megfelelően. Is­mertette például, hogy Var­sót, amelyben szinte egyet­len ép ház sem volt a fel­­szabaduláskor, egyesek örök emlékeztetőül akarták úgy hagyni, ahogyan a náci hor­dák romhalmazzá tették. Körvasutat építettek volna köré a látogatóknak, és Var­sót másutt szándékoztak fel­építeni. Mások a romok he­lyén teljesen új, modern nagyvárost képzeltek el. Vé­gül is az az elképzelés győ­zött, amely a varsói Óváros egészének rekonstrukcióját, és az egyebütt fellelhető egyes emlékek konzerválását tervezte. — NEMZETI OKAI voltak ennek — mondta Zachwa­­towicz. — Be akartuk bizo­nyítani, hogy nem lehet egy nemzetet és kultúráját, évez­redes történelmét semmissé tenni, s még az emlékét is kiirtani. Amit csináltunk — az „új” műemlékek építésé­re gondolok — talán nem mindenben felel meg a tu­dományosság szigorú mér­céjének. Figyelembe kellett vennünk azonban a lengyel nemzeti érzést, azt, hogy Varsó a lengyel történelem, a lengyel államiság jelképe. Igyekeztünk lehetőleg min­dent eredeti formájában fel­állítani, illetve helyrehozni. Sok-sok minden megkönnyí­tette ezt. A megszállás alatt egyszerű varsóiak mentették az értékeket, bútorokat, be­rendezési tárgyakat, képeket, bizonyítván, hogy számíta­nak Lengyelország visszaállí­tására, a felszabadulásra. Ezek a leletek, a maradvá­nyok és az a rendszeres gra­fikai munka, amelyet még a háború előtt a képzőművé­szeti főiskolások rajzolási stílusgyakorlataikon végez­tek — szinte mindegyik épü­letről volt hű ábrázolás! —, nos, mindez sokat segített. Az eredeti tervek megmenté­se egyébként maga is re­gényszámba megy. Pincékben, befalazott odúkban rejteget­tük, végül vidéken érték meg a felszabadulást. A piactér, az óváros szűk és hangulatos utcácskái, el­dugott terei a konzerváló munka sikereiről tanúskod­nak. Az újjáépítők nem ke­rülték meg a ma igényeit sem. A korhű külsők mögött a keskeny házak emeletei­nek, belső tereinek összevo­násával modern lakások, iro­dák, éttermek kaptak helyet. A kitiltott autók, az utcákon sétáló vagy siető embertö­meg, a sűrű, hangulatos üz­lethálózat, a házakból ki­szűrődő hangok és zene ta­núsítják: az Óváros újra él. MIECZYSLAW SAMBORS­­KI, a varsói királyi palota építésze kérésünkre elmon­dotta: — Az építkezés teljes költ­sége 700 millió zloty. Ami­kor elhatároztuk az újjáépí­tést, tulajdonképpen csak az elhatározás volt meg; az anyagi fedezet kevésbé. Nemzeti gyűjtést indítottunk, és nagyon kellemes, ámbár várt meglepetésben volt ré­szünk: az itthon és külföl­dön élő lengyelek százezrei adakoztak a célra. Mostanig összesen 450 millió zloty és 440 ezer dollár gyűlt egybe. Ez a pénz már fedezi az ed­digi munkálatokat. Az iga­zat megvallva, kicsit tartot­tunk a gyűjtéstől. Ugyanis a háború óta egész generá­ció nőtt fel, amelynek emlé­keiből hiányzott a palota ke­cses tömbjének és tornyának sziluettje, és amelynek sze­me az Óváros melletti Palo­ta tér nagy, szabad térségé­hez szokott. Nagy volt a meglepetésünk és az elége­dettségünk, amikor azt ta­pasztaltuk, hogy pont ennek a nemzedéknek (a 20-tól 40 évesek) adományai tették le­hetővé elsősorban az építke­zést. A királyi palota felépítése 1978-ra fejeződik be. Akkor bocsátják ünnepélyesen a lengyel nemzet rendelke­zésére. GDANSKBAN JÁRVA ugyanazt tapasztaltuk, mint Varsóban: a város szinte tel­jesen új, de a korábbi terv­rajzoknak megfelelő stílus­ban épült házakból, épüle­tekből áll. Romuald Chomicz, Gdansk város restaurátora beszélge­tésünkkor elmondotta: A város négyötöde a háború alatt elpusztult. Mint a fő­városban, itt is háromféle megoldás kínálkozott: hagy­juk meg a romvárost, épít­sük fel a modern, új Gdans­kot, vagy rekonstruáljuk az eredeti Hansa-várost. Az utóbbi változat mellett dön­töttünk. Határozatunkban a patriotizmus mellett közre­játszott az a megfontolás is, hogy ezzel Észak-Európa egyik legszebb városát kelt­jük új életre. Munkánkat segítette, hogy nagyon sok épület váza megmaradt. Nem makett­várost építünk tehát! A négy részre tagolódó városmag­ból csak a fővárost (Glowny)Miastot rekonstru­áljuk teljes egészében. Itt nem is építünk új épületet Az Óváros, az Újváros és a Régi Külváros területén csak egyes épületeket restaurá­lunk." Ez a munka lassan már a befejezéséhez közeledik. * GDANSK SZEBBÉTÉTE­­LÉHEZ mi, magyarok is hozzájárulunk. A város Ka­jetan Myk mérnök tervezte díszkivilágításához a lámpa­testeket Magyarország gyártja. 1978-ra Gdansk, észak egyik turistaközpontja, régi és mégis modern nagy­városa pompázatos fényben ragyog majd. DÉRER MIKLÓS Az NDK nemzeti néphadseregének ünnepe Ma, 1975. március 1-én ünnepli megalakulásának 19. év­fordulóját a Német Demokratikus Köztársaság nemzeti néphadserege. Képünkön: híradókatonák gyakorlata vala­hol az NDK-ban. (Fotó: ADN—MTI—KS.) Elnapolták a ciprusi vitát NEW YORK B ADN, REUTER Az ENSZ Biztonsági Taná­csa csütörtökön folytatta a ciprusi kérdés vitáját, majd kellő egyetértés és általános elfogadható határozattervezet híján meghatározatlan időre elnapolta ülését. Az eddigi viták során ki­kristályosodott néhány véle­mény, amelyek munkaokmá­nyokban öltöttek testet. A ciprusi küldöttség által fel­vázolt dokumentum javasol­ja, hogy a Biztonsági Tanács követelje az ENSZ határoza­tainak végrehajtását, különö­sen az idegen csapatok Cip­rusról történő mielőbbi kivo­nását és valamennyi mene­kültnek szülőhelyére való visszatérését. Ciprus ezenkívül javasolja, hogy a Biztonsági Tanács ne­­vezzen ki saját kebeléből egy tárgyaló­csoportot, amely közvetlenül részt venne a válság megoldására irányuló tárgyalásokon. Törökország és NATO-körök azonban he­vesen ellenzik ezt a javas­latot. A BT ciprusi vitájában a 15 részvevő állam közül 11- nek képviselője szólalt fel. A Közel-Kelet „puskaporos hordója" A PERZSA-ÖBÖL orszá­gainak fegyverraktárai ros­kadoznak a legmodernebb fegyverektől. Már, most fe­ülmúlják a legtapasztaltabb katonai szakértők legmeré­szebb elképzeléseit. Van ott minden: harckocsi, optikai irányzékú tankelhárító raké­ta, rakétahordozó repülőgép és lézerirányzó-rendszerű bombákkal felszerelt vadász­­bombázó egyaránt. Egyelőre talán csak az atomfegyver „hiányzik”. De ez is — a szakemberek véleménye sze­rint — csak idő kérdése. A fegyverszállítmányok to­vábbra is érkeznek a Perzsa­öbölbe. Feladóik: az Egyesült Államok és néhány más nyugati ország. A szállítások az egyezményeknek megfele­lően történnek. Az utolsót nem is olyan régen kötötték meg. Aláírói: James Schle­singer, az Egyesült Államok hadügyminisztere és Kabusz­­ben-Szaid szultán, Omán uralkodója. A Perzsa-öbölben levő fe­jedelemségek voltak az első országok az arab világban, amelyeket az angol gyarma­tosítók uralmuk alá hajtot­tak, és az utolsók, ahonnan az angolok eltávoztak. EZEK a fejedelemségek hosszú éveken keresztül a hihetetlenül olcsó nyers­anyagforrásul szolgáltak a Nyugat számára. A Perzsa-öböl egyelőre messze van még attól, hogy ott béke honoljon, és stabili­zálódjék a helyzet. Még nem rendezték az időnként fegy­veres konfliktusokhoz vezető területi követeléseket. Az Irak és Irán, Irak és Kuvait közötti feszültség, a perzsa­­öböli vezető szerepért folyó versengés Szaúd-Arábia és Irán között — szüli a fegy­verek iránti keresletet. A nyugati országok és elsősor­ban az Egyesült Államok mindent megtesznek azért, hogy tovább mélyítsék az el­lentéteket, ösztökélik a ve­­télytársakat egymás ellen, s bőkezűen ellátják e körzetet korszerű fegyverekkel. Ezzel a térséget puskaporos hordó­vá változtatták. Az 1973—74. pénzügyi év­ben az Egyesült Államok 8,5 milliárd dollár értékű fegy­vert adott el a világ számos országa kormányának. Nagy részüket — 7 milliárd dollár értékben — a közel-keleti és a perzsa-öbölbeli országok­nak adta el (nem számolva az ellenszolgáltatás nélküli szállítmányokat). Egyedül Irán 1974-ben 3,5 millió dol­lár értékű amerikai fegyvert vásárolt. Az iráni sah a kö­zeli jövőben 9 milliárd dol­lárt akar erre a célra fordí­tani. A hadiszállítások egyrészt fedezhetik a Nyugat kőolaj­import-kiadásainak egy ré­szét, másrészt ezek a szállí­tások növelik a politikai-ka­tonai feszültséget. A Pentagon és az ameri­kai külügyminisztérium hi­vatalos képviselőinek­­kije­lentései szerint a Perzsa­öbölbe irányuló amerikai fegyverszállítmányok állító­lag „e körzet védelmét” és „az ottani helyzet stabilitá­sának megszilárdulását” se­gítik. A valóságban azonban a fegyverszállítmányok e körzet nemzeti, felszabadító mozgalma elleni harcot szol­gálják. E tekintetben jellemző az említett Schlesinger—Ka­­busz-féle egyezmény. Az omá­ni szultán ugyanis nem volt képes megbirkózni a Dofar tartományi nemzeti felszabadító mozgalommal. Az Egyesült Államok ezért aláírta Kabusszal az egyez­ményt, az amerikai fegyver­­szállításokról, és katonai ta­nácsadók Ománba küldésé­ről. A Pentagon cserében megnyerte a szultán bele­egyezését ahhoz, hogy ame­rikai katonai támaszpontot létesítsenek Maszk­a-szigeten, ahonnan gyakorlatilag ellen­őrizhető a Perzsa-öböl bejá­rata. A Pentagonnak ez a maga­tartása különösen annak a már ismert fenyegetésnek a fényében válik vészjóslóvá, amely szerint a fegyveres erőket bizonyos körülmények között felhasználják a közel­­keleti kőolaj termelő országok ellen. A DRAMAÍRAS íratlan­­törvényei szerint az első fel­vonásban a falon függő pus­kának az utolsóban el kell sülnie. A Pentagon­­ a Közel- Keletnek szánt színdarabjá­ban persze nem puskáról van szó, hanem a legkorszerűbb fegyverekről. A Pentagon ar­ra számít, hogy ezeket a fegyvereket az arabok ara­bok elleni harcában használ­ják majd fel. Közel- és Közép-Kelet né­peinek érdekei sürgetően kö­vetelik közös biztonsági in­tézkedések foganatosítását. Ez biztosítja a békét és a nyugalmat a föld eme kör­zetében, nem pedig a fegy­verkezési hajsza és a pusz­tító eszközök felhalmozásáért folyó versengés. NYIKOLAj Obotov, az APN hírmagyarázója SZOMBAT, 1975. MÁRCIUS .

Next