Csongrád Megyei Hírlap, 1978. március (23. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-01 / 51. szám
2 r Gazdagít István: Kubai tudósítások 8. Üveggyár Havannában, a most alakuló iparkörzetben, ahol több gyártelep épült a Forradalom győzelme óta. Valójában ez az északi körzet a főváros munkásnegyede, itt van némi tradíciója a gyáriparnak. Egyébként Havanna ipara korábban alig fejlődött, csupán azok az ágazatok nyomultak előre, amelyeknek valamilyen köze volt a szolgáltatáshoz, az amerikai turisták kiszolgálásához. Az üvegipar is újdonság. Vendéglátóim ki sem hagyták volna ezt a gyárat, mivel a két ország és nép közös munkáját őrzi. A pontos neve: ,, Magyar—Kubai Barátság Üvegkombinát.” Az üzemvezető, Raul Gonzales Diesgo stílusosan magyarul köszön, és magyarul folytatja tovább mondanivalóját. A havannai üveggyár magyar segítséggel épült. A terveket, a berendezéseket hazánkból szállították, irányították a beruházás végrehajtását, Orosházán és Salgótarjánban tanultak a kubai emberek, majd odahaza ők tanították be társaikat a gépek kezelésére. Magyar szakemberek közül még ma is többen ott segítenek,, dolgoznak és tanítanak. A várban palackokat készítenek a legkülönbözőbb formákban és méretekben, ezenkívül kisebb mennyiségben üvegárukat, vázákat, hamutálcákat és dísztárgyakat Dolgozik már a nemrégen üzembe helyezett ampullagyártó üzem is, ahol készítenek még különféle gyógyászati és laboratóriumi célokat szolgáló üvegcséket is. A gyártelep tovább bővül — ezóta talán már készen is vannak —, s izzólámpa, vagy ahogyan a magyar és kubai szakemberek egyformán mondják: fényfonások gyárát toldják a meglevő épületek mellé. Magyar oldalról az Egyesült Izzó a gazda. Magáról a gyártásról aligha érdemes írni, hiszen minden pontosan olyan, mint az orosházi vagy a salgótarjáni gyárakban. Csupán a hőség nagyobb valamivel, bár a trópusi meleg ellenére jól légkondícionálják az üzemcsarnokokat. Egyetlen számadat: évente 133 millió darab üveget készítenek a gyárban, három műszakban folyamatosan dolgoznak. Az emberekről inkább érdemes pár szót mondani. Amikor az üzemvezető megtudta, hogy magyar újságíró vetődött hozzájuk, összekürtölte az ott dolgozó magyarokat. A testes, szőkés férfi, Szorcsik István, a salgótarjáni öblösüveggyárból került a havannai üzembe 1970-ben. Azt mondja, hogy a „háztartási présárunál” dolgozik, s közben segíti a szomszédos gépeknél dolgozó kubai kollégáit is a szakma egyre tökéletesebb elsajátításában. — Milyen tanítványoknak bizonyulnak a kubai férfiak? — Tanulékonyak és igen szorgalmasak. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, szeretnek dolgozni. Lenyomják a nyolc órát, és örülnek, hogy ilyen korszerű gyárban lettek munkások. Az talán külön előny a számukra, hogy a szabadban is megszokták a nagy meleget, mert itt az üveggyári kemencék mellett különben is meleg van. — Beszélhetnék egy tanítványával? — Miért he? — mondja, és elsiet a présgépek irányába, majd hamarosan visszatér egy magas néger fiatalemberrel, aki kezét nyújtja és megszólal magyarul: — Üdvözlöm barátom — mondja ízes, palócos dialektussal. Később kiderül: rövid ideig Salgótarjánban volt szakmai képzésen. S nem is a magyarországi tanulmányútját, vagy a gyári munkáját említi elsőnek, hanem azt, hogy az üveggyáriak közül többedmagával Angolában harcolt, amiért dicséretet és kitüntetést is kaptak. Egyébként hadd említsem meg itt, hogy ahány olyan kubaival beszélgettem, aki részt vett az angolai fölszabadító harcokban, mind nagyon büszke erre a tettre. Ha netán önéletrajzot kell írniuk, vagy egyébként fölemlegetniéletük történetét, az angolai harcokat nem hagynák utolsónak. Ahogyan mondják, rokonaiknak, őseiknek nyújtottak segítséget a szabadsághoz, így ők kétszer vívták saját forradalmukat, előbb Kubában, majd szülői rokonaiknál Angolában. Egyébként a kubai filmesek egész estét betöltő riportműsort készítettek Angoláról, a forradalmi felszabadító harcok eseményeiről. Amikor Havannában voltam, a Yara moziban vetítették a filmet, állandóan telt ház előtt. Magam is majd másfél órát álltam sorba, mire bejutottam a moziba, amely folyamatosan játszik, mint a pesti híradó mozi. Fredy Camara, a nyúlánk néger fiú örömmel meséli el az angolai eseményeket, megemlíti, hogy nem a hátsó vonalban teltek napjai. Dicséri a magyarokat, akik az üveggyár létrehozásában nagy segítséget adtak, technikai, technológiai és szakmai téren. — Hálásak vagyunk a magyaroknak, külön a tarjániaknak — néz mesterére, Szorcsik Istvánra, aki barátságosan hátbaveregett, elhárítván a fölösleges szavakat. — Mennyit keres, hogyan él? Beszéljen keveset magáról. — A családomról... Édesapám Havanna mellett egy kis faluban élt, volt egy kis házacskánk, de földünk nem volt. Egyszóval napszámba járt az apám, a zafra, vagyis a nádaratás idején pedig elment az ültetvényekre cukornádat vágni. Kevés bért fizettek, rosszul éltünk. Anyám beteges volt, amikor a negyedik testvéremet szülte, meghalt. Apám és a legidősebb leánytestvérem nevelt minket, fiatalabbakat. Most egészen jó, nem panaszkodhatom. Itt megkeresek havonta 200—220 pesót is. Tudja, a gyárban az átlagkereset 150 peso, van, aki csak százat keres, vannak, akik 250 pesót is hazavisznek fizetéskor, ami igazán nagyszerű eredmény. Én is nős vagyok, van egy kislányom, hároméves. A feleségem az egyetemen dolgozik, a konyhán segédszakács, ő sem panaszkodik. Ebben az évben egyébként is nagy öröm ért, lakást kaptam a gyártól. Mi építettük, én magam is három hónapig ott dolgoztam a mikrobrigádban. Egyszóval jól vagyunk mi itt, magyar pajtás — fejezi be tarjániasan magyarul. (Folytatjuk.) Genfi leszerelési világkonferencia Magyar küldöttek felszólalását Szajtó Zoltán, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: A társadalmi szervezetek leszerelési világkonferenciája kedden szakbizottságokban folytatta munkáját. A „Leszerelési akciók és a közvélemény szerepe” témakörrel foglalkozó, III. számú bizottságban felszólalt Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese is, és egyebek között rámutatott annak az érvnek a tarthatatlanságára, amelyek szerint a tudományos-technikai forradalom haladása időben előtte jár a leszerelési intézkedéseknek, így — az érv hangoztatói szerint — nem lehet szó valóságos leszerelésről. A kérdés azonban elsősorban politikai, nem pedig technikai természetű — hangsúlyozta a magyar küldött. Pethő Tibor azt javasolta, hogy a konferencia végén elfogadandó ajánlásokat juttassák el az Interparlamentáris Unió genfi titkárságához, hogy az IPU márciusban Lisszabonban megtartandó tanácsülése a dokumentum figyelembevételével foglalkozhassék a leszerelés kérdésével. Nagy jelentőséggel bírna — mondotta az OBT elnökhelyettese —, ha az ENSZ-közgyűlés május 23-án kezdődő rendkívüli ülésszakán a nem kormányközi szervezetek és az IPU — a széles nemzetközi közvélemény, illetve a parlamentek képviseletében — együttesen lépnének fel a leszerelés érdekében. A „Nyilatkozat a leszerelésről” témával foglalkozó bizottság ülésén dr. Straub F. Brúnó akadémikus is felszólalt. A leszereléssel kapcsolatos ellenőrzési módszerek tökéletesedésével foglalkozva, példákkal bizonyította, hogy a fegyverkezés megszállottjainak érvei, amelyek szerint az ellenőrzés hiányosságai miatt lehetetlen a leszerelést megvalósítani, nem helytállóak. A konferencia keddi munkanapján került sor Braun Gyulának, a DÍVSZ küldöttének felszólalására is. A KISZ KB külügyi osztályának vezetője beszámolt az európai ifjúság Budapesten megrendezett leszerelési konferenciájának eredményeiről és a DIVSZ nevében átnyújtotta a genfi konferencia elnökének a budapesti találkozó záródokumentumát. Az I. bizottságban helyet foglaló dr. Simai Mihály akadémikus a fegyverkezési verseny gazdasági kihatásait elemezte. A nemzetek palotájában folyó nagy jelentőségű tanácskozás szerdán folytatja munkáját SOROKBAN Vasile Pungan, Ceausescu elnök tanácsadója, a román hírügynökség keddi jelentése szerint február 14. és 25. között látogatást tett. Washingtonban, ahol találkozott Cyrus Vance amerikai külügyminiszterrel, Zbigniew Brzezinskivel az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadójával, valamint az üzleti és tudományos élet képviselőivel. A megbeszélések során a román—amerikai kapcsolatokról, valamint a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről volt szó. * Jugoszláviában kedden — a helyi és az általános választások meneteként —megkezdődtek a küldöttségválasztó, gyűlések. Aválasztásokat ez év tavaszán az ország 1974-es alkotmánya, az önigazgatási rendszer sajátosságai alapján tartják meg. * David Owen brit külügyminiszter — aki hivatalos látogatást tett Jordániában és Izraelben — kedden visszaérkezett Londonba. * Dr. Adib Al-Daudi, Hafez Asszad szíriai köztársasági elnök politikai tanácsadója kedden megkezdte a Perzsaöböl menti öt államot (Szaúd- Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar és az Egyesült Arab Emírségek) érintő körútját. Útjának első állomása Rijad. A szocialista küldöttségek erőfeszítései Belgrádban BELGRÁD Az Egyesült Államok és más NATO-országok továbbra is akadályozzák a belgrádi találkozó pozitív záróokmányának elkészítését. Mint ismeretes, Belgrádban hasznos és alapos véleménycsere folyt az európai biztonsági értekezlet záróokmányának megvalósításáról, a kölcsönös kapcsolatok javításáról, az európai biztonság és együttműködés megszilárdításáról, valamint az enyhülés folyamatának elmélyítéséről. A Szovjetunió és a többi szocialista ország számos konkrét javaslatot tett a fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a gazdasági, a tudományos, a műszaki, a kulturális és az egyéb természetű együttműködés fejlesztésére. A szocialista országok küldöttségei továbbra is erőfeszítéseket tesznek azért, hogy a találkozó záróközlemény elfogadásával konstruktív módon fejeződjék be. A szovjet küldöttség olyan, mindenre kiterjedő okmánytervezetet nyújtott be, amely magában foglalja a találkozó valamennyi résztvevője által egyeztetett tételeket. A nyugati országok küldöttségei elutasították ezt a szovjet tervezetet, annak ellenére, hogy az jó alapul szolgált volna a záródokumentum kidolgozásához. A szocialista országok képviselői a múlt pénteken a nem hivatalos konzultációkon kijelentették, hogy egyetértenek a semleges és az új,nem kötelezett küldöttségek által előkészített záróokmány-tervezettel és azt kölcsönösen elfogadhatónak tartják. Az Egyesült Államok képviselője és NATO-beli szövetségesei viszont szembehelyezkedtek a tervezettel. Franciaország Választás előtt... PÁRIZS Giscard Destaing hétfői tv-beszédében ismét felszólította a választókat, hogy fordítsanak hátat a baloldalnak. A francia elnök emlékeztetett január végi beszédére, amelyben a „helyes szavazásra”, a baloldal elutasítására buzdította a franciákat. Hírügynökségi értékelések szerint a felhívás — ha nem ismondja ki szó szerint — a jobbközép kormánykoalíció újbóli megválasztására próbálja rávenni a franciákat. A pénz vásárlóereje és a fogyasztás A pénz, az ár, a fogyasztás és kölcsönös öszszefüggéseik problémái iránt az utóbbi időben fokozódott mind a tudományos érdeklődés, mind pedig az anyagi szükségletek kielégítésére áruvásárlás útján kényszerülő mindennapi ember érdeklődése is. Sokszor hangoztatott, közismert gazdasági igazság, hogy elfogyasztani csak azt lehet, amit megtermeltünk. Valóban, a fogyasztás és termelés illetőleg a gazdasági fejlettség között szoros a kapcsolat. Bizonyos számítások szerint azonban például a cukorfogyasztásunk egyre inkább meghaladja azt a szintet, melyet gazdasági fejlettségünk alapján elvárhatnánk. Igaz, ebben közrejátszik a pálinkafőzésre, borcukrozásra a törvényes rendelkezésekkel ellentétesen felhasznált cukor is.Húsfogyasztási szintünk pedig a nálunk másfélszer-kétszer fejlettebb országok szintjét is eléri, vagy azt meg is haladja. Hasonló a helyzet a lisztféleségek fogyasztási szintjével, nem is beszélve a magas zsírfogyasztási szintünkről. Fejlettségünkhöz mérten tehát e termékekből „pazarlónak” tekinthető fogyasztásunk. Vegyük ehhez hozzá, hogy — talán a zsírt kivéve — ezek a termékek a világpiacon keresettek. Érdekes viszont, hogy a tejfogyasztásunk a biológiailag kívánatosnál és fejlettségünkhöz mérten is alacsonyabb. Zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk a miénkhez hasonló földrajzi adottságú országokhoz képest szintén kevesebb a kívánatosnál. Dohányzásban a világranglista harmadik-negyedik helyét foglaljuk el. Igaz, az alkoholfogyasztás és gazdasági fejlettség között nincs mérhető kapcsolat, magas fogyasztási szint párosulhat alacsony gazdasági fejlettséggel, és fordítva, mégsem ítélhetjük kedvezőnek, hogy e tekintetben is a világ élvonalába „küzdöttük fel” magunkat. Élelmiszer-fogyasztásunk mai helyzetének kialakulását sokan sajátos árrendszerünkre vezetik vissza. E néhány példa is rávilágít arra, hogy ki, mennyit, miként és milyen anyagi javakat fogyaszt, s vesz igénybe különböző szolgáltatásokat, nem a termelés általános színvonala alapján határozódik meg közvetlenül. A termelés és fogyasztás közé ékelődik ugyanis, mint közvetítő, az elosztás és a forgalom egész folyamata, melyek maguk is viszonylagos önállósággal rendelkeznek. Ez a tény a fogyasztás differenciált megközelítésére ad lehetőséget. Mindezen túl azonban ki tagadhatná a mindennapos gyakorlat ama igazságát, hogy az élet, az életlehetőségek, a fogyasztás maga az anyagi feltételeket megtestesítő pénzre koncentrálódnak. Az emberi életérzés általános szabály szerint, pedig az élni akarás, sőt a megélni akarás. Élni, ha lehetséges, nem nehezen és nem is rosszul, hanem egyre jobban. Ma jobban, mint tegnap, és holnap jobban, mint ma. Noha, ami igazán számottevő, az nem anyagi javaink mennyisége, hanem életünk minősége, mégis, mai életünket az egyén, a háztartás, a vállalat, a nemzetgazdaság és a világgazdaság szintjén egyaránt a pénzközpontúság át- meg átszövi. Az anyagi (pénz-) szemlélet térhódítása miatt az embereket valamiféle erkölcsi magasságból hibáztatni minden további nélkül így nem lehet, nem indokolt. Inkább elgondolkodtató az, hogy az emberek a népgazdasági érdekre való apellálást hallva, szinte feltételes reflexként a pénztárcájukhoz nyúlnak, mert úgy érzik, hogy az anyagi élet valamely területén korlátozzák őket. Gazdasági reformot hajtottunk végre, de vajon van-e ezzel összhangban álló szemléletreform, pedig erre szükség van, hogy a szocialista társadalom saját természetének megfelelően működjön. A pénz, „mint olyan”, egyértelműen konkrét, történelmileg azonban sokértelmű társadalmi rendszerenként, még társadalmi osztályonként is nemcsak mennyiségi különbségei, hanem a benne levő (általa közvetítődő) emberi viszonyok jellege, valamint a tárgyi és humán tartalom belső-külső aránykülönbségei szerint is. Ma nálunk a pénz egyszerű hétköznapi valóság mint jövedelem, mint fizetés, melyért az összes törvények értelmében meg kell dolgozni. Az más kérdés, hogy mennyi pénzért, kinek, mennyit, mit kell dolgozni. A pénz így emberi méretűvé vált sátáni emberfelettiségéből. Olyan eszköze az államnak — melynek születésekor a bábák a pénzverde, a bank és a pénzügyminisztérium —, amelyben mint jövedelemben, az emberek eléggé közvetlenül és teljesen egyértelműen le tudják mérni társadalmi helyezésüket, megbecsülésüket. A dolgozó megkapja a fizetést aszerint, hogy munkája mennyire hasznos, értékes a társadalmi, politikai, gazdasági és tervezési célok szempontjából. Ennek az értékelésnek a mértékétől függ, hogy az emberek miként tudnak élni: könnyen, nehezen, vagy irigyelt módon. A pénzzel tehát értékelünk, illetve értékelődünk. De vajon ho? Közel-Kelet. Diplomáciai tárgyalások KAIRÓ, JERUZSÁLEM Az Egyiptom és Izrael között közvetíteni igyekvő Alfred Atherton amerikai külügyi államtitkár a múlt héten kezdte meg diplomáciai ingázását... hogy, előmozdítsa a két ország között kidolgozandó elvi nyilatkozat megszövegezését. Kedden délután Tel Avivból Kairóba érkezett Alfred Atherton amerikai külügyi államtitkár, és nyomban tárgyalóasztalhoz ült Mohammed Ibrahim Kamel egyiptomi külügyminiszterrel. A két politikus az egyiptomi—izraeli tárgyalások felújításával kapcsolatos lehetőségeket vizsgálja meg, annak a válasznak ismeretében, amelyet a párbeszéd folytatására tett egyiptomi javaslatokra Izrael adott. A jordániai fővárosban úgy tudják, hogy Atherton szombaton Ammanba látogat, és találkozik Husszein jordániai királlyal. Mint ismeretes, az Egyesült Államok szeretné elérni, hogy Jordánia bekapcsolódjék az amerikai elképzelések szerint megvalósítandó közel-keleti rendezésbe, s csatlakozzék Egyiptom és Izrael közvetlen tárgyalásaihoz. Hadgyakorlat BONN Az Északi- és a Balti-tengeren, valamint a Skagerrak és Kattegat-szorosban megkezdődött a nyugatnémet haditengerészet hadgyakorlata. A több mint két hétig tartó gyakorlaton angol, belga, dán, holland és francia haditengerészeti egységek is részt vesznek, 35, különböző osztályú hadihajóval. Sztrájk , Peruban LIMA Csaknem száz sebesült és 200 tüntető letartóztatása: ez az első napi mérlege a perui 48 órás általános sztrájknak. A sztrájkot, amely hétfőn kezdődött a Perui Dolgozók Általános Szövetsége (OGTP) felhívására, a perui rendőrség hasztalanul próbálta letörni. A 700 000 tagot számláló baloldali szakszervezeti szövetség azt követeli a kormánytól, hogy részesítse általános amnesztiában a politikai foglyokat, adjon ismét munkát a tavaly júliusi sztrájkban részt vett és ezért elbocsátott mintegy 4000 embernek. SZERDA, J? IBIBOTUS .