Csongrád Megyei Hírlap, 1978. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-01 / 51. szám

2 r Gazdagít István: Kubai tudósítások 8. Üveggyár Havannában, a most alakuló iparkörzetben, ahol több gyártelep épült a Forradalom győzelme óta. Valójában ez az északi körzet a­­ főváros munkásnegyede, itt van némi tradíciója a gyár­iparnak. Egyébként Havanna ipara korábban alig fejlődött, csupán azok az ágazatok nyomultak előre, amelyek­nek valamilyen köze volt a szolgáltatáshoz, az amerikai turisták kiszolgálásához. Az üvegipar is újdonság. Ven­déglátóim ki sem hagyták volna ezt a gyárat, mivel a két ország és nép közös mun­káját őrzi. A pontos neve: ,, Magyar—Kubai Barátság Üvegkombinát.” Az üzem­vezető, Raul Gonzales Diesgo stílusosan magyarul köszön, és magyarul folytatja tovább mondanivalóját. A havannai üveggyár ma­gyar segítséggel épült. A ter­veket, a berendezéseket ha­zánkból szállították, irányí­tották a beruházás végrehaj­tását, Orosházán és Salgótar­jánban tanultak a kubai emberek, majd odahaza ők tanították be társaikat a gé­pek kezelésére. Magyar szakemberek közül még ma is többen ott segítenek,, dol­goznak és tanítanak. A­­ várban palackokat készíte­nek a legkülönbözőbb for­mákban és méretekben, ezenkívül kisebb mennyiség­ben üvegárukat, vázákat, hamutálcákat és dísztárgya­kat Dolgozik már a nemré­gen üzembe helyezett am­pullagyártó üzem is, ahol készítenek még különféle gyógyászati és laboratóriumi célokat szolgáló üvegcséket is. A gyártelep tovább bő­vül — ezóta talán már ké­szen is vannak —, s izzólám­pa, vagy ahogyan a magyar és kubai szakemberek egy­formán mondják: fényfoná­sok gyárát toldják a megle­vő épületek mellé. Magyar oldalról az Egyesült Izzó a gazda­. Magáról­ a gyártásról aligha érdemes írni, hiszen minden pontosan olyan, mint az orosházi vagy a salgótar­jáni gyárakban. Csupán a hőség nagyobb valamivel, bár a trópusi meleg ellené­re jól légkondícionálják az üzemcsarnokokat. Egyetlen számadat: évente 133 millió darab üveget készítenek a gyárban, három műszakban folyamatosan dolgoznak. Az emberekről inkább érde­mes pár szót mondani. Amikor az üzemvezető megtudta, hogy magyar újságíró vető­dött hozzájuk, összekürtölte az ott dolgozó magyarokat. A testes, szőkés férfi, Szor­­csik István, a salgótarjáni öblösüveggyárból került a havannai üzembe 1970-ben. Azt mondja, hogy a „ház­tartási présárunál” dolgozik, s közben segíti a szomszédos gépeknél dolgozó kubai kol­légáit is a szakma egyre tö­kéletesebb elsajátításában. — Milyen tanítványoknak bizonyulnak a kubai férfiak? — Tanulékonyak és igen szorgalmasak. Minden ellen­kező híreszteléssel szemben, szeretnek dolgozni. Lenyom­ják a nyolc órát, és örülnek, hogy ilyen korszerű gyárban lettek munkások. Az talán külön előny a számukra, hogy a szabadban is meg­szokták a nagy meleget, mert itt az üveggyári ke­mencék mellett különben is meleg van. — Beszélhetnék egy tanít­ványával? — Miért he? — mondja, és elsiet a présgépek irányába, majd hamarosan visszatér egy magas néger fiatalem­berrel, aki kezét nyújtja és megszólal magyarul: — Üdvözlöm barátom — mondja ízes, palócos dialek­tussal. Később kiderül: rö­vid ideig Salgótarjánban volt szakmai képzésen. S nem is a magyarországi tanulmány­­útját, vagy a gyári munká­ját említi elsőnek, hanem azt, hogy az üveggyáriak kö­zül többedmagával Angolá­ban harcolt, amiért dicsére­tet és kitüntetést is kaptak. Egyébként hadd említsem meg itt, hogy ahány olyan kubaival beszélgettem, aki részt vett az angolai fölsza­badító harcokban, mind na­gyon büszke erre a tettre. Ha netán önéletrajzot kell írniuk, vagy egyébként föl­emlegetni­­életük történetét, az angolai harcokat nem hagynák utolsónak. Ahogyan mondják, rokonaiknak, őse­iknek nyújtottak segítséget a szabadsághoz, így ők két­szer vívták saját forradal­mukat, előbb Kubában, majd szülői rokonaiknál Angolá­ban. Egyébként a kubai fil­mesek egész estét betöltő riportműsort készítettek An­goláról, a forradalmi felsza­badító harcok eseményeiről. Amikor Havannában voltam, a Yara moziban vetítették a filmet, állandóan telt ház előtt. Magam is majd más­fél órát álltam sorba, mire bejutottam a moziba, amely folyamatosan játszik, mint a pesti híradó mozi. Fredy Camara, a nyúlánk néger fiú örömmel meséli el az angolai eseményeket, megemlíti, hogy nem a hát­só vonalban teltek napjai. Dicséri a magyarokat, akik az üveggyár létrehozásában nagy segítséget adtak, tech­nikai,­­ technológiai és szak­mai téren. — Hálásak vagyunk a ma­gyaroknak, külön a tarjá­niaknak — néz mesterére, Szorcsik Istvánra, aki barát­ságosan hátbaveregett, elhá­rítván a fölösleges szavakat. — Mennyit keres, hogyan él? Beszéljen keveset magá­ról. — A családomról... Édes­apám Havanna mellett egy kis faluban élt, volt egy kis házacskánk, de földünk nem volt. Egyszóval napszámba járt az apám, a zafra, vagyis a nádaratás idején pedig el­ment az ültetvényekre cu­kornádat vágni. Kevés bért fizettek, rosszul éltünk. Anyám beteges volt, amikor a negyedik testvéremet szül­te, meghalt. Apám és a leg­idősebb leánytestvérem ne­velt minket, fiatalabbakat. Most egészen jó, nem panasz­­­kodhatom. Itt megkeresek havonta 200—220 pesót is. Tudja, a gyárban az átlag­­kereset 150 peso, van, aki csak százat keres, vannak, akik 250 pesót is hazavisz­nek fizetéskor, ami igazán nagyszerű eredmény. Én is nős vagyok, van egy kislá­nyom, hároméves. A felesé­gem az egyetemen dolgozik, a konyhán segédszakács, ő sem panaszkodik. Ebben az évben egyébként is nagy öröm ért, lakást kaptam a gyártól. Mi építettük, én magam is három hónapig ott dolgoztam a mikrobrigád­­ban. Egyszóval jól vagyunk mi itt, magyar pajtás — fe­jezi be tarjániasan magya­rul. (Folytatjuk.) Genfi leszerelési világkonferencia Magyar küldöttek felszólalását Szajtó Zoltán, az MTI kiküldött tudósí­tója jelenti: A társadalmi szervezetek leszerelési vi­lágkonferenciája kedden szakbizottságok­ban folytatta munkáját. A „Leszerelési ak­ciók és a közvélemény szerepe” témakörrel foglalkozó, III. számú bizottságban felszó­lalt Pethő Tibor, az Országos Béketanács elnökhelyettese is, és egyebek között rámu­tatott annak az érvnek a tarthatatlansá­gára, amelyek szerint a tudományos-tech­nikai forradalom haladása időben előtte jár a leszerelési intézkedéseknek, így — az érv hangoztatói szerint — nem lehet szó valóságos leszerelésről. A kérdés­ azonban elsősorban politikai, nem pedig technikai természetű — hangsúlyozta a magyar kül­dött. Pethő Tibor azt javasolta, hogy a konferencia végén elfogadandó ajánlásokat juttassák el az Interparlamentáris Unió genfi titkárságához, hogy az IPU március­ban Lisszabonban megtartandó tanácsülése a dokumentum figyelembevételével foglal­­kozhassék a leszerelés kérdésével. Nagy jelentőséggel bírna — mondotta az OBT elnökhelyettese —, ha az ENSZ-közgyűlés­­ május 23-án kezdődő rendkívüli üléssza­kán a nem kormányközi szervezetek és az IPU — a széles nemzetközi közvélemény, illetve a parlamentek képviseletében — együttesen lépnének fel a leszerelés érde­kében. A „Nyilatkozat a leszerelésről” témával foglalkozó bizottság ülésén dr. Straub F. Brúnó akadémikus is felszólalt. A leszere­léssel kapcsolatos ellenőrzési módszerek tökéletesedésével foglalkozva, példákkal bizonyította, hogy a fegyverkezés megszál­lottjainak érvei, amelyek szerint az ellen­őrzés hiányosságai miatt lehetetlen a lesze­relést megvalósítani, nem helytállóak. A konferencia keddi munkanapján ke­rült sor Braun Gyulának, a DÍVSZ kül­döttének felszólalására is. A KISZ KB külügyi osztályának vezetője beszámolt az európai if­júság Budapesten megrendezett le­szerelési konferenciájának eredményeiről és a DIVSZ nevében átnyújtotta a genfi konferencia elnökének a budapesti talál­kozó záródokumentumát. Az I. bizottságban helyet foglaló dr. Simai Mihály akadémikus a fegyverkezési verseny gazdasági kihatásait elemezte. A nemzetek palotájában folyó nagy je­lentőségű tanácskozás szerdán folytatja munkáját SOROKBAN Vasile Pungan, Ceausescu elnök tanácsadója, a román hírügynökség keddi jelentése szerint február 14. és 25. kö­zött látogatást­ tett. Washing­tonban, ahol találkozott Cyrus Vance amerikai külügymi­niszterrel, Zbigniew Brze­­zinskivel az amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanács­adójával, valamint az üzleti és tudományos élet képvise­lőivel. A megbeszélések so­rán a román—amerikai kap­csolatokról, valamint a köl­csönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről volt szó. * Jugoszláviában kedden — a helyi és az általános vá­lasztások meneteként —meg­kezdődtek­­ a küldöttségvá­lasztó, gyűlések. A­­választá­sokat ez év tavaszán az or­szág 1974-es alkotmánya, az önigazgatási rendszer sajá­tosságai alapján tartják meg. * David Owen brit külügy­miniszter — aki hivatalos látogatást tett Jordániában és Izraelben — kedden vissza­érkezett Londonba. * Dr. Adib Al-Daudi, Hafez Asszad szíriai köztársasági elnök politikai tanácsadója kedden megkezdte a Perzsa­öböl menti öt államot (Szaúd- Arábia, Kuvait, Bahrein, Ka­tar és az Egyesült Arab Emírségek) érintő körútját. Útjának első állomása Rijad. A szocialista küldöttségek erőfeszítései Belgrádban BELGRÁD Az Egyesült Államok és más NATO-országok tovább­ra is akadályozzák a belgrá­di találkozó pozitív záró­okmányának elkészítését. Mint ismeretes, Belgrád­ban hasznos és alapos véle­ménycsere folyt az európai biztonsági értekezlet záró­okmányának megvalósításá­ról, a kölcsönös kapcsolatok javításáról, az európai biz­tonság és együttműködés megszilárdításáról, valamint az enyhülés folyamatának el­mélyítéséről. A Szovjetunió és a többi szocialista ország számos konkrét javaslatot tett a­­ fegyverkezési hajsza beszüntetésére, a gazdasági, a­­ tudományos, a műszaki, a kulturális és az egyéb termé­szetű együttműködés fejlesz­tésére.­­ A szocialista országok kül­döttségei továbbra is erőfe­szítéseket tesznek azért, hogy a találkozó záróközlemény elfogadásával konstruktív módon fejeződjék be. A szovjet küldöttség olyan, mindenre kiterjedő okmány­­tervezetet nyújtott be, amely magában foglalja a találkozó valamennyi résztvevője által egyeztetett tételeket. A nyu­gati országok küldöttségei el­utasították ezt a szovjet ter­vezetet, annak ellenére, hogy az jó alapul szolgált volna a záródokumentum kidolgo­zásához. A szocialista országok kép­viselői a múlt pénteken a nem hivatalos konzultáció­kon kijelentették, hogy egyetértenek a semleges és az új,nem kötelezett küldött­ségek által előkészített záró­okmány-tervezettel és azt kölcsönösen elfogadhatónak tartják. Az Egyesült Államok képviselője és NATO-beli szövetségesei viszont szembe­helyezkedtek a tervezettel. Franciaország Választás előtt... PÁRIZS Giscard D­estaing hétfői tv-beszédében ismét felszó­lította a választókat, hogy fordítsanak hátat a baloldal­nak. A francia elnök emlé­keztetett január végi beszé­dére, amelyben a „helyes szavazásra”, a baloldal el­utasítására buzdította a fran­ciákat. Hírügynökségi értékelések szerint a felhívás — ha nem is­­mondja ki szó szerint — a jobbközép kormánykoalí­ció újbóli megválasztására próbálja rávenni a franciá­kat. A pénz vásárlóereje és a fogyasztás A pénz, az ár, a fogyasztás és kölcsönös ösz­­szefüggéseik problémái iránt az utóbbi időben fokozódott mind a tudományos érdeklődés, mind pedig az anyagi szükségletek kielégítésére áru­vásárlás útján kényszerülő mindennapi ember érdeklődése is. Sokszor hangoztatott, közismert gazdasági igaz­ság, hogy elfogyasztani csak azt lehet, amit meg­termeltünk. Valóban, a fogyasztás és termelés il­letőleg a gazdasági fejlettség között szoros a kapcsolat. Bizonyos számítások szerint azonban például a cukorfogyasztásunk egyre inkább meg­haladja azt a szintet, melyet gazdasági fejlettsé­günk alapján elvárhatnánk. Igaz, ebben közre­játszik a pálinkafőzésre, borcukrozásra a törvé­nyes rendelkezésekkel ellentétesen felhasznált cukor is.­Húsfogyasztási szintünk pedig a nálunk másfélszer-kétszer fejlettebb országok szintjét is eléri, vagy azt meg is haladja. Hasonló a helyzet a lisztféleségek fogyasztási szintjével, nem is be­szélve a magas zsírfogyasztási szintünkről. Fej­lettségünkhöz mérten tehát e termékekből „pa­zarlónak” tekinthető fogyasztásunk. Vegyük eh­hez hozzá, hogy — talán a zsírt kivéve — ezek a termékek a világpiacon keresettek. Érdekes viszont, hogy a tejfogyasztásunk a biológiailag kívánatosnál és fejlettségünkhöz mérten is ala­csonyabb. Zöldség- és gyümölcsfogyasztásunk a miénkhez hasonló földrajzi adottságú országok­hoz képest szintén kevesebb a kívánatosnál. Do­hányzásban a világranglista harmadik-negyedik helyét foglaljuk el. Igaz, az alkoholfogyasztás és gazdasági fejlettség között nincs mérhető kap­csolat, magas fogyasztási szint párosulhat ala­csony gazdasági fejlettséggel, és fordítva, mégsem ítélhetjük kedvezőnek, hogy e tekintetben is a vi­lág élvonalába „küzdöttük fel” magunkat. Élel­miszer-fogyasztásunk mai helyzetének kialakulá­sát sokan sajátos árrendszerünkre vezetik vissza. E néhány példa is rávilágít arra, hogy ki, mennyit, miként és milyen anyagi javakat fo­gyaszt, s vesz igénybe különböző szolgáltatáso­kat, nem a termelés általános színvonala alapján határozódik meg közvetlenül. A termelés és fo­gyasztás közé ékelődik ugyanis, mint közvetítő, az elosztás és a forgalom egész folyamata, me­lyek maguk is viszonylagos önállósággal rendel­keznek. Ez a tény a fogyasztás differenciált meg­közelítésére ad lehetőséget. Mindezen túl azonban ki tagadhatná a min­dennapos gyakorlat ama igazságát, hogy az élet, az életlehetőségek, a fogyasztás maga az anyagi feltételeket megtestesítő pénzre koncentrálódnak. Az emberi életérzés általános szabály szerint, pe­dig az élni akarás, sőt a megélni akarás. Élni, ha lehetséges, nem nehezen és nem is rosszul, ha­nem egyre jobban. Ma jobban, mint tegnap,­ és holnap jobban, mint ma. Noha, ami igazán szá­mottevő, az nem anyagi javaink mennyisége, ha­nem életünk minősége, mégis, mai életünket az egyén, a háztartás, a vállalat, a nemzetgazdaság és a világgazdaság szintjén egyaránt a pénzköz­pontúság át- meg átszövi. Az anyagi (pénz-) szemlélet térhódítása miatt az embereket vala­miféle erkölcsi magasságból hibáztatni minden további nélkül így nem lehet, nem indokolt. In­kább elgondolkodtató az, hogy az emberek a nép­­gazdasági érdekre való apellálást hallva, szinte feltételes reflexként a pénztárcájukhoz nyúlnak, mert úgy érzik, hogy az anyagi élet valamely te­rületén korlátozzák őket. Gazdasági reformot hajtottunk végre, de vajon van-e ezzel összhang­ban álló szemléletreform, pedig erre szükség van, hogy a szocialista társadalom saját természetének megfelelően működjön. A pénz, „mint olyan”, egyértelműen konkrét, történelmileg azonban sokértelmű társadalmi rendszerenként, még társadalmi osztályonként is nemcsak mennyiségi különbségei, hanem a ben­ne levő (általa közvetítődő) emberi viszonyok jellege, valamint a tárgyi és humán tartalom bel­ső-külső aránykülönbségei szerint is. Ma nálunk a pénz egyszerű hétköznapi valóság mint jövede­lem, mint fizetés, melyért az összes törvények értelmében meg kell dolgozni. Az más kérdés, hogy mennyi pénzért, kinek, mennyit, mit kell dolgozni. A pénz így emberi méretűvé vált sá­táni emberfelettiségéből. Olyan eszköze az állam­nak — melynek születésekor a bábák a pénzver­de, a bank és a pénzügyminisztérium —, amely­ben mint jövedelemben, az emberek eléggé köz­vetlenül és teljesen egyértelműen le tudják mér­ni társadalmi helyezésüket, megbecsülésüket. A dolgozó megkapja a fizetést aszerint, hogy mun­kája mennyire hasznos, értékes a társadalmi, po­litikai, gazdasági és tervezési célok szempontjá­ból. Ennek az értékelésnek a mértékétől függ, hogy az emberek miként tudnak élni: könnyen, nehezen, vagy irigyelt módon. A pénzzel tehát értékelünk, illetve értékelődünk. De vajon ho? Közel-Kelet. Diplomáciai tárgyalások KAIRÓ, JERUZSÁLEM Az Egyiptom és Izrael kö­zött közvetíteni igyekvő Alfred Atherton amerikai külügyi államtitkár a múlt héten kezdte meg diplomá­ciai ingázását... hogy, előmoz­dítsa a két ország között ki­dolgozandó elvi nyilatkozat megszövegezését. Kedden délután Tel Aviv­­ból Kairóba érkezett Alfred Atherton amerikai külügyi államtitkár, és nyomban tár­gyalóasztalhoz ült Moham­med Ibrahim Kamel egyip­tomi külügyminiszterrel. A két politikus az egyipto­mi—izraeli tárgyalások fel­újításával kapcsolatos lehe­tőségeket vizsgálja meg, an­nak a válasznak ismereté­ben, amelyet a párbeszéd folytatására tett egyiptomi javaslatokra Izrael adott. A jordániai fővárosban úgy tudják, hogy Atherton szom­baton Ammanba látogat, és találkozik Husszein jordániai királlyal. Mint ismeretes, az Egyesült Államok szeretné elérni, hogy Jordánia be­kapcsolódjék az amerikai el­képzelések szerint megvaló­sítandó közel-keleti rende­zésbe, s csatlakozzék Egyip­tom és Izrael közvetlen tár­gyalásaihoz. Hadgyakorlat BONN Az Északi- és a Balti-ten­geren, valamint a Skagerrak és Kattegat-szorosban meg­kezdődött a nyugatnémet ha­ditengerészet hadgyakorlata. A több mint két hétig tartó gyakorlaton angol, belga, dán, holland és francia haditenge­részeti egységek is részt vesznek, 35, különböző osztá­lyú hadihajóval. Sztrájk , Peruban LIMA Csaknem száz sebesült és 200 tüntető letartóztatása: ez az első napi mérlege a perui 48 órás általános sztrájknak. A sztrájkot, amely hétfőn kezdődött a Perui Dolgozók Általános Szövetsége (OGTP) felhívására, a perui rendőr­ség hasztalanul próbálta le­törni. A 700 000 tagot szám­láló baloldali szakszervezeti szövetség azt követeli a kor­­mánytól, hogy részesítse ál­talános amnesztiában a po­litikai foglyokat, adjon ismét munkát a tavaly júliusi sztrájkban részt vett és ezért elbocsátott mintegy 4000 em­bernek. SZERDA, J?­ IBIBOTUS .

Next