Csongrád Megyei Hírlap, 1979. október (24. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-02 / 230. szám

2 Kína nemzeti ünnepe PEKING Éliás Béla, az MTI tudó­sítója jelenti: Kína lakossága mértéktar­tóan emlékezett meg a nép­­köztársaság kikiáltásának 30. évfordulójáról. Megfigyelők ebbe a keretbe illesztik nek­­­le azt a pohárköszöntőt, amelyet Hua Kuo-feng párt­­elnök és miniszterelnök mondott a nemzeti ünnep előestéjén tartott parlamenti fogadáson. Hua Kuo-feng ezúttal úgy értékelte az elmúlt három évtizedet, hogy nem szólt Mao Ce-tungról. Eltűnt az idei pohárköszöntőből a kul­turális forradalom is, amely­nek legfőbb szószólói — a szónok szerint — ellenforra­dalmár összeesküvők voltak, és csak megdöntésük után vált lehetővé, hogy Kína po­litikai és gazdasági életét ismét normális vágányra te­reljék. Pohárköszöntőjének külpo­litikai részében Hua Kuo­­feng azt húzta alá, hogy Kí­na népe fejleszteni kívánja baráti kapcsolatait és együtt­működését a világ országai­nak népeivel. FOGADÁS A KÍNAI NÉPKÖZT­ÁRS­ASÁG NEMZETI ÜNNEPE ALKALMÁBÓL Feng Jü-cssu, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövet­ségen. A fogadáson megje­lent Veress Péter külkeres­kedelmi miniszter, Házi Ven­cel külügyminiszter-helyet­tes, Szili Géza nehézipari miniszterhelyettes, valamint társadalmi, gazdasági és kul­turális életünk több ismert személyisége. ÜDVÖZLŐ TAVIRAT A Kínai Népköztársaság megalakulásának 30. évfor­dulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Hua Kuo-fenget, a Kínai Népköztársaság államtaná­csának elnökét. (MTI) Szovjet—görög tárgyalások MOSZKVA. Hétfőn megkezdődtek Moszkvában a szovjet—gö­rög tárgyalások, amelyeken a két ország miniszterelnöke és külügyminisztere vesz részt: szovjet részről Alek­­szej Koszigin és Andrej Gro­­miko, görög részről Konsz­­tantin Karamanlisz és Geor­­giosz Rallisz. Széles körű eszmecserét folytattak a szovjet—görög kapcsolatok kérdéséről, és megállapították, hogy az el­múlt években jelentősen fej­lődött a két ország együtt­működése. Megszilárdultak, kiszélesedtek a két ország államférfiainak, szervezetei­nek kapcsolatai, számos fon­tos, államközi szerződést kötöttek meg. Ez a fejlődés megfelel a szovjet és a gö­rög nép barátsága hagyomá­nyainak, s kifejezi az euró­pai politikai légkörben vég­bement javulást — állapít­ja meg a tárgyalásokról ki­adott közlemény. fi nemzetközi jogot és az egyetemes humánumot egyaránt sérti az ENSZ-közgyűlés határozata Dr. Antalffy György nyilatkozata Az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakának a Pol Pot-rezsim elismerésével kapcsolatos döntéséről dr. Antalffy György professzor, a Magyar Jogász Szövetség elnöke, a Bé­­ke-világtanács emberi jogokkal foglalkozó bizottságának tagja nyilatkozatot adott az MTI munkatársának.­­ A határozat az egész haladó emberiség, a világ államai többségének felháborodá­sét, egyet nem értését váltotta ki. Ma már köztudottak azok a tények (Kambodzsa lakosságának­ csaknem felét kitevő, há­rommillió ember — köztük gyerekek és öregek — megsemmisítése), amelyeknek már csak az egyetemes humánum alapján is a Pol Pot-rendszer támogatásának a megvonását kellett volna kiváltaniuk, mint ahogy ténylegesen ki is váltották a világ nagyobbik részében.­­ Az ENSZ közgyűlésének határozata figyelmen kívül hagyja az államok kép­viseletére vonatkozó nemzetközi jogi sza­bályokat is. A nemzetközi jog ugyanis azt a kormányt ismeri el az állam képvisele­tére jogosultnak, amelyik a tényleges ha­talmat gyakorolja az ország területén. Az pedig korántsem ismeretlen tény, a Pol Pot-rezsimet támogató államok körében sem, hogy lényegileg Kambodzsa egész területén a Népi Forradalmi Tanács gya­korolja a tényleges hatalmat. — Fnnak a orszá­gok havannai csúcsértekezletén félre nem érthető módon kifejezésre jutott az álla­mok többségének véleménye, a Pol Pot­­rend­szer el nem ismerése, elítélése.­­ Mégis, az ENSZ közgyűlésének a ha­tározathozatalra vonatkozó szabályai le­hetővé tették, hogy relatív többséggel, azaz tulajdonképpen kisebbségi döntéssel a Pol Pot-rendszer képviselői ülhessenek az ülésterem Kambodzsa részére fenntar­tott székein.­­ Az ENSZ-közgyűlés határozata ter­mészetesen nem változtatta és nem is vál­toztathatja meg az államok többségének a népi kormány elismerésére irányuló akaratát. Nem változtathatja meg, hiszen közgyűlési határozattal csupán Kambodzsa és az ENSZ, mint szervezet közötti vi­szony — minden bizonnyal átmeneti — „rendezéséről” van szó. Ez a határozat sem ténylegesen, sem jogilag nem pótolhatja az egyes államok elismerő aktusát. — A népi kormány támogatását kifeje­ző, egyre nagyobb számú elismerés min­den bizonnyal arra fogja késztetni az ENSZ közgyűlését is, hogy revideálja dön­tését, s azok részére biztosítsa az ENSZ fórumain a részvételt, akik nem három­millió halott „képviselői”, hanem az újjá­épülő Kambodzsa küldöttei — fejezte be nyilatkozatát dr. Antalffy György profesz­­szor. (MTI) Brezsnyev a leszerelésről A leszerelés időszerű kérdéseiről folyta­tott megbeszélést Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke a Szo­cialista Internacionálé leszerelési munka­­csoportjának küldöttségével, amely Kalevi Sorsa, a Finn Szociáldemokrata Párt el­nöke, a munkacsoport elnöke vezetésével tartózkodik Moszkvában. Brezsnyev rámutatott: a Szovjetunió Kommunista Pártja mindig kulcsfontos­ságú kérdésnek tekintette a leszerelést, amely minden ország dolgozói számára létérdek. Létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy fontos lépéseket tegyenek a fegyver­kezési verseny korlátozása felé. Az SZKP KB főtitkára ugyanakkor fel­hívta a figyelmet arra, hogy az enyhülés és a leszerelés ellenségei még korántsem tették le a fegyvert Az SZKP KB főtitkára szólt azokról az imperialista propagandatevékenységekről is, amelyek az állítólagos szovjet veszélyt igyekeznek felhasználni. Megállapította: ez hazugság, és csupán a fegyverkezési ver­seny kezdeményezőinek ködösítése, köztük azoké, akik most olyan terveket szorgal­maznak, amelyek megvalósulása Nyugat- Európát a Szovjetunióra irányzott ameri­kai fegyverek kiindulópontjává változtat­nák. Ezek az erők veszélyes játékot foly­tatnak a tűzzel — mondotta Brezsnyev —, a Szovjetunió senkit sem fenyeget, senki ellen sem készül támadást indítani — mondotta az SZKP KB főtitkára.­­ A Szovjetunió tartós békére törekszik, s amikor kiépíti védelmét, semmit sem tesz azon felül, ami elengedhetetlenül szüksé­ges a saját és a szövetségeseinek biztonsá­gához. Leonyid Brezsnyev arra hívott fel, hogy a leszerelés terén a szavakról térjenek át a tettekre. Kalevi Sorsa és Bernt Karlsson, a Szo­cialista Internacionálé főtitkára köszönetet mondott Leonnyid Brezsnyevnek azért, hogy pontosan és világosan kifejtette a Szov­jetunió álláspontját a leszerelés problémái­ról. (MTI) Puja Frigyes külügyminisz­ter, az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán részt vevő ma­gyar küldöttség vezetője New Yorkban találkozott Lud­mila Zsivkova bolgár kulturális miniszterrel, a bol­gár ENSZ-küldöttség vezető­jével. Puja Frigyes hétfőn látogatást tett dr. Kurt Waldheimnél, az ENSZ fő­titkáránál, majd a magyar külügyminiszter találkozott Kamphay Boupha laoszi meg­bízott külügyminiszterrel, majd Uppadit Pancsarijang­­khun thaiföldi külügyminisz­terrel. * Leonyid Brezsnyevnek, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökség­­e elnökének vezetésével ok­­tóber 4-én szovjet párt- és kormányküldöttség érkezik hivatalos, baráti látogatásra az NDK-ba. a Német Demok- SOROKBAN­ ratikus Köztársaság megala­kulásának 30. évfordulója al­­almából * II. János Pál pápa hétfőn befejezte háromnapos íror­szági látogatását és kora dél­után Bostonba, az Egyesült Államokba utazott. A tervek szerint kedden New Yorkban felszólal az ENSZ-közgyűlés ülésszakán. A Magyar Népköztársaság és a Nicaraguai Köztársaság kormánya megállapodtak, hogy nagyköveti szinten dip­lomáciai kapcsolatokat léte­sítenek. * A Spanyol Szocialista Mun­káspárt (PSOE) rendkívüli kongresszusa ismét Felipe González Márquest választot­ta meg a párt főtitkárává. A plenáris ülés több dokumen­tumot hagyott jóvá, amelyek meghatározzák a párt politi­kai jellegét és jövendő poli­tikáját. A Panamavárosban ülést tar­tott a Béke-világtanács el­nöksége. Az ülés résztvevői felhívást fogadtak el, amely követeli: akadályozzák meg az új amerikai rakétafegyve­rek Európába telepítését. A Béke-világtanács felhívja a nemzetközi, ezen belül első­sorban az európai közvéle­mény figyelmét arra, hogy bizonyos washingtoni körök nyomására a NATO bele­egyezését készül adni az amerikai „Pershing—2” típu­sú rakéták és szárnyas raké­ták Nyugat-Európában törté­nő elhelyezéséhez. A Béke­világtanács felszólít vala­mennyi békeszerető erőt: te­gyen haladéktalanul lépése­ket e tervek meghiúsítására. * Urániumkészletek a világban A szénhidrogének­kel való ellátás okoz­ta nehézségek miatt megnövekedett az urán iránti érdeklő­dés. Emelkedik az urár-­oxid világpiaci ára — 1 kg megközelítő­leg 100 dollár — és ezzel párhuzamosan olyan kitermelési el­járások iránti érdek­lődés is, amelyek korábban még gazda­ságtalannak minő­sültek. Figyelemre méltó az az eljárás, ami­kor a hagyományos bányászat helyett fú­rólyukakon keresztül vegyszert permetez­nek az ércet rejtő talajba, ezzel mint­egy kioldják az uránt az anyakőzetből, majd az oldatot a felszínre szivattyúzzák. Az új eljárások be­vezetése egyelőre akadályokba ütkö­zik, melyek részben technológiai, részben politikai eredetűek. Ezért valószínű, hogy a térképünkön az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szerve­zet) jelentése alapján ábrázolt uránium­készletek jelentős részének feltárása csak 2000 után kez­dődik el (TERRA) Japán választások Obira adui A japán politikai naptár eredetileg csak 1988 végére fel» vett általános választásokat, de Okira Maszajosi miniszter­­elnök döntése alapján már az idén szeptemberben feloszlat­­ták a parlamentet, s október 7-re kiírták az országos vá­lasztásokat. A CÉL: A KÉNYELMES TÖBBSÉG Az évtizedek óta megszakítás nélkül kormányzó Libe­rális Demokrata Párt köreiben nem is titkolják: „kényel­mes többséget” akarnak biztosítani maguknak az alsóház­ban. Nem kis célkitűzés — bizonyos előrejelzések szerint azonban reális. A konzervatív, nagytőke irányította párt népszerűsége a 60-as évek végétől a 70-­es évek közepéig megállíthatatlanul csökkenőnek tűnt, de az elmúlt pár esztendőben ismét szilárdabb talajt érezhet a lába alatt. A politikai megfigyelők számára nem kétséges az LDP győzelme; a vélemények csupán az elérhető mandátumok száma, illetve az ellenzéki pártok lehetséges eredménye körül térnek el. (A sok milliós példányszámú japán napi­lap, a Jomiuri Simbun egyik friss közvéleménykutatása sze­rint az LDP az utolsó, 1976-os választásokon szerzett 42 százalékkal szemben most legalább 46 százalékra számít­hat.) Az LDP optimizmusára alapot ad a választások mes­teri időzítése is. Obira döntését mindenekelőtt a gazdasági megfontolások diktálták. Japán inflációs és munkanélküli­ségi rátáját ugyanis (4—6, illetve 2 százalék körüliek) jó néhány fejlett tőkés ország irigyelhetné, s az életszínvona­lon még nem vált érezhetővé a kőolaj idei áremelkedése sem. Ez a helyzet viszont hónapok alatt megváltozhat. A kormánypárt így meg akarja őrizni lépéselőnyét, különösen, hogy jövőre más — népszerűségének aligha kedvező — lé­péseket is tervez: többek között az általános fogyasztási adó bevezetését fontolgatják. A gazdaság növekedési üte­mének 5—6 százalék körüli stabilizálódása sem jelenti azt, hogy Japán túljutott a szűkülő exportlehetőségek és az iparszerkezet átalakításának nehézségein. „A kormányzatot jelenleg az izgatja leginkább, hogyan tartsa életben az üzle­ti fellendülést anélkül, hogy elszabadulna az infláció” — idézi a Far Eastern Economic Review című hongkongi lap egy tokiói szakember véleményét.­ ­ ELLENZÉKI ESÉLYEK A politikai elemzések kevés sikert jósolnak a japán ellenzéknek. Emlékeztetnek az áprilisi helyhatósági vá­lasztásokra, ahol — főként a baloldali pártok akcióegysé­gének hiánya miatt — sorra a jobboldali, nacionalista je­löltek arattak győzelmet. A Szocialista Párt ennek ellenére sem fogadta el a kommunisták együttműködési ajánlatát. (A Kommunista Párt az alkotmány háborúellenes törvé­nyeinek védelmére valamennyi haladó erő összefogását sürgette.) A szocialisták helyzetét gyengíti, hogy nem nyúj­tanak valódi alternatívát a japán belpolitika számos prob­lémájára, így például a környezetvédelem, az energiafel­használás, vagy az adóügyek kérdésében. Nem aknázták ki kellő határozottsággal az amerikai repülőgépgyárak meg­vesztegetési botrányait sem, amelyek pedig alaposan meg­tépázták az LDP vezetésének jó hírét. A többi, középutas párt (Komeito, Demokratikus Szo­cialista Párt stb.) szintén belső nehézségekkel küzd. Hosszú idő óta a kormánypárt felé hajlanak; elhatárolódásuk a baloldaltól többek között a Kínával való szövetség és a „szovjet fenyegetés” rémképével indokolt katonai kiadá­sok terén mutatkozik meg. A TÁGABB HORIZONTON Ez a mozzanat már a szélesebb, a nemzetközi viszo­nyokra is kiható következményekre utal. Az LDP remélt si­kere ugyanis nem pusztán a japán belpolitika kisebb-na­­gyobb módosulását, még csak nem is csupán Ohira szemé­lyes pozíciójának megerősödését jelentené. Abszolút parlamenti többség birtokában a miniszterel­nök gyakorlatilag komolyabb ellenzéki akadály nélkül va­lósíthatja meg külpoltikai elképzeléseit is. Márpedig 10 hónapos vezetése alatt Ohira elsősorban az Egyesült Álla­mokkal való együttműködés fokozását helyezte előtérbe. A kereskedelmi kapcsolatok mellett — ahol a 12 mil­liárd dolláros japán többlet változatlanul érzékeny vita­pont — szorosabb formákat keresnek a politikai és katonai kapcsolatokban is. Rendszeressé válnak a közös hadgya­korlatok, és sűrűn hivatkoznak a szigetország „szerepvál­lalási szükségességére”, amelyet mindenekelőtt a csendes­óceáni térségben kellene fokozni. SZEGŐ GÁBOR KEDD, 1979. OKTÓBER 3.

Next