Csongrád Megyei Hírlap, 1980. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-02 / 231. szám
Gyártmányfejlesztés sokmilliós feltakarítással Országos jelentőségű korszerűsítés Vásárhelyen Boros Árpád műszaki osztályvezető irodájában van egy kinagyított fényképfelvétel, amely a szegedi Szabela-híd egy részét ábrázolja. Ott sorakoznak a tűzött, egyenes karú közvilágítási oszlopok, a Csongrád megyei Fémtechnikai Vállalat gyártmányai. Nemcsak Szegeden, de az ország más területein is találkozhatunk ezekkel a termékekkel. — Éppen ma jártak nálunk a DÉDÁSZ képviselői Pécsről, hogy rendeljenek gyártmányainkból — mondotta az osztályvezető. Az előkészítés alatt álló pécsi trolibuszhálózat útvonalához a közvilágítási és felsővezeték-tartó acéloszlopokból kértek, ez esetben 200-at. A közeljövőben pedig a bolgár fővárosnak készít vállalatunk 190 darab 13 méter magas oszlopot. A kongreszszusi palota környezetében a közvilágítási fényrendszert szerelik rá, az 1981-es bolgár pártkongresszus tiszteletére. Egyik alapterméke a fémtechnikának a kandeláber, amiből évente több mint 3 ezer készül a vállalat szentesi gyáregységében. Összességében nem tesz ki nagy számot az ebből keletkező éves árbevétel (a vállalati 230 milliónak körülbelül 15 százaléka). Annál lényegesebb viszont az az országos jelentőségű és az egész népgazdaságra kedvezően ható műszaki, technológiai fejlesztés, amely csupán ennél a gyártmánynál sok millió forintot takarít meg az államnak az anyagtakarékosság és a termék jobb alkalmazhatósága révén. Eltérő konstrukciók egységesítése Erről a törekvésről, a takarékossági intézkedésekkel és a gazdasági szabályozók elveivel összhangban álló technológiai fejlesztés eddigi eredményeiről, távlati terveiről adott rövid tájékoztatót Boros Árpád gépész- és gazdasági mérnök: Hat éve vettük át e gyártmánycsalád készítését az Elzett Művek vezérigazgatóságától. Megkaptuk hozzá az összes dokumentációkat, gyártóeszközöket, berendezéseket. Akkor 49 féle, zömében eltérő konstrukciós alapelvű és tervezésű volt ez a termék, részben egyedi, de legtöbb esetben ’10—13 darabos kis sorozat gyártással készülhetett. — Hallottuk, hogy később tipizálták. — Igen. 1978 májusában NIM megbízásból az energiafelügyelet és az ÉVITERV közreműködésével megkezdődött az acéloszlopok mérettipizálása. Még abban az évben elkészítettük a tűzött karú, tipizált, egységes közvilágítási és felsővezetéktartó oszlopcsalád terveit, 8 féle fénypontmagasságra, 3 féle fénypontbenyúlásra és 3 féle karszámra redukálva. Több szempontot is figyelembe vettünk, mint például a cserélhetőséget és a városesztétikai követelményeket. — Mik voltak az előnyei? — Az egységes gyártmánycsalád kialakításával nőtt a termelékenység. Azóta átlagosan 150 darabos sorozatokban tudjuk készíteni. Könynyebb lett a készletgazdálkodás és az anyagbeszerzés, mert a tipizálás következtében kevesebb anyagfajtából épül fel a termék. — Vannak további tervek, elképzelések? — A fejlesztés nem állhat meg. Nemcsak a nehéz gazdasági helyzetünk, de a világpiaci helytállás is követeli, hogy olcsóbban, gazdaságosabban és jó minőséggel termeljünk. Íme a gyártmány használati értéke Már 1977-ben megbíztuk az Erőmű és Hálózattervező Vállalatot gyártmánycsaládunk statikai felülvizsgálatával. Ennek eredményeként készült el közremű kód és aélekés az 1980 első negyedében kiadott ágazati típusterv. Ennek leglényegesebb része a közvilágítási és felső vezeték-tartó oszlopok, s alkatrészeik cserélhetősége Többek között talpcsavaros alapozással és egységes szerelőpanelek, lámpacsatlakozások kialakításával. Jelenleg is folyik vállalatunknál, az új típustervek alapján, a gyártmányok és felszerszámozásuk tervezése, és remélhető, hogy 1981 végére elkészülünk vele. — Milyen eredményeket várnak az újabb fejlesztéstől? — Optimisták vagyunk e tekintetben, azai úgy érzem, Indokolt. A továbbtipizálással lehetővé válik az 500 darabos részegység-sorozat gyártás, ami 15—20 százalékkal növeli a termelékenységet. Körülbelül 13 százalékkal csökken a gyártmány anyagszükséglete. Javul a termék szállíthatósága, amely jelenleg speciális gépjárműveket igényel. Rendkívüli mértékben megnő az acéloszlopok használati értéke a könnyű szerelés, a cserélhetőség révén. Például útvonal-átszervezésnél, átrendezésnél van ennek különösen jelentősége. Az oszlopokat lehet variálni, a kívánalomnak megfelelően átszerelni. Több szempontból előnyös ez a várostervezésre, fejlesztésre. Vevőink döntő többsége ugyanis az áramszolgáltató vállalatok közül kerül ki, s azok rendszeresen kommunális tanácsi beruházási keretekből vitelezik ki a közvilágítást Távlati tervek További tervek előkészítésén is dolgozik a fémtechnikai vállalat. Elkészíti, az általános géptervező intézettel együttműködve, a hatodik ötéves terv végéig az acéloszlopgyártó technológia rekonstrukcióját. Ezen belül tervezik, hogy táblalemez helyett acél szélesszalagból gyártják ezt a terméket, amely ugyanolyan tartós és jó minőségű lesz, mint a táblalemezből gyártott oszlop. Az osztályvezető végül megemlítette, hogy a műszaki életben talán szokatlan munkamegosztást vezettek be ennél a termékcsaládnál. Technológusi kezekbe adták a gyártmány fejlesztését is, hogy a fejlesztés és kivitelezés méginkább összhangban legyen. KOVÁCS IMRE Zenei világnap — méltó módon Rézfövések sikere (Tudósítónktól) A városi tanács művelődésügyi osztálya, a Petőfi Művelődési Központ és az Állami Zeneiskola kedden hangversenyt rendezett a hatodik zenei világnap alkalmából. A művelődési házban megjelent szépszámú közönséget Szalai Györgyné, a zeneiskola igazgatója köszöntötte, majd arra emlékeztetett, hogy az UNESCO Zenei Nevelési Tanácsa 1975-ben nyilvánította világnappá október 1-ét. Részleteket olvasott fel Yehudi Menuhin, Dmitrij Sosztakovics, Szabolcsi Bence, Szokolai Sándor és Bárdos Lajos zenéről szóló gondolataiból. Igen, csak a legnagyobbak tudják megfogalmazni a muzsika lényegét, melyet már az ókori görögök is az istenek ajándékának tartottak. A zene nem pusztán a hangok egymásutánisága, hanem találkozás, azonosulás önmagunkkal. Elkísér bennünket a bölcsőtől a sírig, tehát a legemberibb — mondotta Szalai Györgyné. A beszéd elhangzása után következett az est szenzációja, a budapesti „Reneszánsz” Rézfúvós Kvintett fellépése. Az Állami Hangversenyzenekar, a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara és az Állami Operaház fiatal művészeiből verbuválódott együttes hat esztendeje alakult. A sors által adományozott tehetségük folytán, játékukról csak felsőfokokban beszélhetünk. Szinte törvényszerű volt, hogy tavaly elnyerték a párizsi Maurice André nemzetközi verseny első díját Mint nevük elárulja, elsősorban az 1450-től 1600-ig terjedő időszak rézfúvós muzsikáját művelik, amit toronyzenének is szokás nevezni, utalva a hajdani előadások helyszínére. Az idézett kor és maga a műfaj teszi, hogy általában a zenerajongók körében is kevésbé ismertek az olyan szerzők nevei, mint Scheldt, Farnadoy, Mouret vagy Holborn. A komponisták tehát ismeretlenek voltak, de a kvintett előadása, a tökéletes technikai felkészültség a nagyszerű dinamika még a legínyencebbek ízlését is kielégítette. A tagok (Petz Pál és Palotay István — trombita, Füzes Péter — kürt, Farkas István Péter — harsona és Szabó László — tuba), akik közül néhányan nemzetközi versenyeken egyénileg is díjat nyertek már, külön-külön is bizonyították tudásukat. Szabó László Vivaldi g-moll szonátáját játszotta, tubán, mely igazán nem tartozik a szólisztikus hangszerek közé. Ezután Füzes Péter szólaltatta meg Haydn D-dúr kürtversenyét. Szünet után Farkas István Péter adta elő Cook Balivar-trombone solo című spanyol táncát, majd Petz Pál és Palotay István tolmácsolta Vivaldi két trombitára írott C-dúr concertóját A művészek úgynevezett barokktrombitán interpretálták a művet, amely kis méretével és magasabb hangolásával tér el a megszokott hangszertől. Zongorán kíséri Zsigmond Zoltán, a vásárhelyi zeneiskola volt növendéke, a Zeneművészeti Főiskola másodéves hallgatója. A hangversenyre a koronát két modern mű — Arne Previn Kvintettje és Philps Jones Svájci dalok című opusza — tette fel, amely nem nélkülözte a humoros, groteszk elemeket sem. Az orkánszerű tapsot az igen szimpatikus muzsikusok ráadással köszönték meg. A város zenepártoló közönsége bizonyára egyetért a kéréssel: a „Reneszánsz” kvintettet szívesen látnánk, hallanánk az Országos Filharmónia bérleti koncertsorozatában is. NAGY ATTILA A budapesti ,,Reneszánsz” Rézfúvós Kvintett CSÜTÖRTÖK, 1980. OKTÓBER 2. Zenét ünneplő gyerekek ■ Zsúfolásig megtelt szerdán a vásárhelyi Ságváry Endre Általános Iskola ének-zene szaktanterme. Harmadik osztálytól egészen a nyolcadikig minden korcsoport képviseltette magát a helyiségben szorongók között. Nem mindennapi élményben volt részük. A zenei világnapot ünneplő iskolások Sebestyén Mártát, a Sebő-együttes egykori szólistáját látták vendégül. Jelenleg a Muzsikás együttessel dolgozik. A művésznő nemcsak a népdalok világából, hanem a néptáncból is ízelítőt adva pillanatok alatt kitűnő hangulatot teremtett. Érdeklődést keltően beszélt a gyerekeknek a különböző tájegységek hagyományairól és a gyűjtőmunka módszereiről is. A találkozót a közös éneklés tette végül a zenei világnap igazi ünnepévé. Közművelődési Évanyitó Különleges évnyitónak is nevezhetnénk a munkaértekezletet, amelyen az évad kezdetén vezetők, hivatásos népművelők és a közművelődést üzemi, vállalati szinten szervezők értékelik az elmúlt évi, és tervezik a most kezdődő munkát. Indokolt ez, hiszen a szocialista normák érvényesítése közgondolkodásunkban, életmódunkban, a szabad idő felhasználásában egyaránt sürgető követelmény. A közművelődés eredményeit — mint azt beszámolójában Gál József művelődésügyi osztályvezető elmondotta —, nem az intézményhálózat, a párt- és állami vezetés, a társadalmi szervek és gazdálkodó egységek tevékenységében, főként együttműködésük hasznosságában mérhetjük. A munka tárgyi feltételei kisebb személyi feltételei jelentősebb mértékben javultak az utóbbi időszakban. A fő figyelem a munkások és az ifjúság művelődési formáira összpontosult. A továbbiakban még ütemesebb előrehaladás szükséges, mégpedig az anyagi és szellemi erőforrások koncentrálásával. A jelszó ez lehetne: Megfelelő rendezvényeket a megfelelő helyre ! Felesleges háromszor (különböző intézmények szervezésében) a városba hozni egy műsort, háromszor fizetni érte, amikor jó szervezéssel egyetlen este mindhárom rendezvény közönsége kényelmes körülmények között élvezhetné ugyanazt. • Az Ifjúsági Ház kivételével, amelynek élére most került új vezető, egyenletesen fejlődik az említett intézmények munkája. A Petőfi Művelődési Központ, jó szakköri tevékenysége mellett, az induló évad színházbérletezésével is elégedett lehet. A hangversenybérletekről, sajnos, nem mondható el ugyanez. Kisebb az érdeklődés a tavalyinál ... Talán a legdinamikusabbnak az a tevékenység nevezhető, amelyet a Németh László városi könyvtár végez a közművelődésben. Programjai rendszeresen eljutnak Sóshalom, Szikáncs, Mártély közönségéhez is. Az intézmény felelősségét növeli az a tény, hogy az új általános iskolai tantervben már szerepelnek a könyvtári ismeretek. Már ki is dolgoztak egy programot, amely lehetővé teszi, hogy valamennyi 3. osztály évente három alkalommal ellátogathasson a gyermekkönyvtárba. Amikor a KISZ városi bizottsága meghirdette a Könyv és ifjúság pályázatot, a könyvtárosok azonnal összegyűjtötték a szükséges anyagot. Mindeddig azortban még egyetlen (!) alapszervezet sem jelentkezett segítségért... Közel tízezer látogató kíváncsi az Őszi Tárlatra, 50 ezernél többen keresték fel a Tornyai János Múzeum 16 idényjellegű kiállítását. Évi 100—120 a szocialista brigádok részére rendezett tárlatvezetések száma. A TIT olyan szervezet, amelyet a kapcsolatok éltetnek. Vásárhely valamennyi oktatási intézményével és 47 gazdálkodó egységgel működik szorosan együtt a városi szervezet, tehát él, és nem is akárhogyan! Angol és orosz nyelvtanfolyamaival az idén már az óvodákba is „betört”. * Sokat ígérő programmal kezdődik a közművelődési évad Vásárhelyen, és biztatónak tűnik a folytatás is. Október 5-én nyílik az Őszi Tárlat. Bethlen Gábor születésének 400. évfordulójára tudományos ülés megrendezésével és Pátzay Pál Kossuth-díjas szobrászművész Bethlen-szobrának avatásával emlékeznek meg. A várostörténeti monográfia I. kötete mutatkozik be október 17-én, a Csongrád megyei levéltári napok keretében összehívott tanácskozáson. A 100 éves artézi kutat ünnepli a hidrológiai társaság november 14-én, ekkor történik Kiss Kovács Gyula szobrászművész díszkútjának avatása is. Az úttörőmozgalom 1981 - ben lesz 35 éves. Áprilisban várható a Németh László emlékszoba átadása, és az első félévben (júniusra) lehet számítani a Kiss Lajos emlékkönyv megjelenésére. Ekkor tartja majd 3 napos ülésszakát Vásárhelyen a Magyar Néprajzi Társaság is. Mindezeknek a rendezvényeknek (és még a számtalan egyébnek is) a lebonyolítása valóban csak jó szervezéssel, az erők összefogásával lehet sikeres. Ritkán lehet ennyire hiánytalanul együtt látni mindazokat, akiket a közművelődési munka érint, mint ezen a legutóbbi évadnyitón. Tavaly például a központi intézmények vezetőin kívül alig volt jelen más a megbeszélésen. Mégis, a szinte 100 százalékos megjelenés mellett is hiányzott valami. A művelődésügyi osztályvezető és a tanácsi közművelődési intézmények vezetőinek beszámolóját most valóban minden érdekelt hallhatta. Amiért mégsem vált igazán munkaértekezletté a megbeszélés, azt éppen a hozzászólások, a széles körű tapasztalatcsere hiánya okozta. * Talán, majd jövőre ... — KIR — Ünnepség a METRIPON- ban Pajtásak írják (Tudósítónktól.) A vásárhelyi METRIPOND Mérleggyár pártbizottsága és gazdaságvezetése a fegyveres erők napja alkalmából ünnepséget rendezett a vállalat munkásőrei, a polgári védelem és az MHSZ aktivistái részére. Az ünnepségen — ahol megjelent többek között Oláh János, az MSZMP városi bizottságának munkatársa, valamint Tóth Sándor, a Szántó Kovács János munkásőrzászlóalj parancsnoka — elsőként Szabó István, a vállalati pártbizottság titkára méltatta a honvédelem különböző területein eredményesen tevékenykedők munkáját. Ezt követően Tótos József vezérigazgató kitüntetéseket és pénzjutalmat adott át a kiemelkedő munkát végzőknek. A Honvédelmi Érdemérem 30 éves fokozatával jutalmazta Bartucz Sándort, Szathmári Károlyt és Rischák Félixet, a 10 éves fokozatával pedig Nyilas Lászlót és Benkő Istvánt. Országos parancsnoki dicséretben részesült Kiss Pál és Szabó Lajos, Kiváló Munkásőr kitüntetést kapott Borbás Ferenc, valamint Juhász Lajos. A Szolgálati Érdemérem 15 éves fokozatát vehette át Albert Sándor, Szabó József, Szabó Lajos, Zsigárcsik László. Megyei parancsnoki dicséretben részesült Borbás Ferenc és Zsigárcsik László. Dicsérő oklevelet kapott Hegedűs László és Tóth Ernő. A munkásőr jelvény 5 éves fokozatában és pénzjutalomban részesült Borbás Ferenc, Bajnóczi János és Sulyok András. BALLA MIHÁLY ISSN om.0912 Czuczi Rita, a vásárhelyi József Attila iskola Petőfi Sándor rajának krónikása arról számol be, hogy kellemes hangulatú rajfoglalkozást tartottak a Parkerdőben. A nyári szünet után ez volt az első találkozásuk, és ezt emlékezetessé tette — írja — a szalonnasütés közbeni nagyszerű hangulat. * A Zalka Máté iskola 4 b. osztályos tanulóinak nevében Kiss László mondott nyilvános köszönetet az ÉLIKER Vállalat 104. százada Petőfi Sándor brigádjának, az osztály patronálójának és a Marx Tsz-nek, akiknek jóvoltából egy élményekben gazdag napot tölthettek Budapesten. 5