Csongrád Megyei Hírlap, 1984. március (41. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-01 / 51. szám
Jugoszlávia Zasztavakarrier A névről — Zasztava — szinte mindannyiunknak mindjárt a jugoszláv kisautók jutnak az eszünkbe. Bár az utóbbi időben kevesebbet hallunk róla, déli szomszédunk iparának ma is egyik büszkesége az az autógyár, ahol ezek a személygépkocsik készülnek. A Crvena Zasztava immár több mint három évtizedes múltra tekint vissza, s annak is negyedszázada, hogy az olasz FIAT-cég licence alapján elkezdték gyártani a Jugoszláviában és külföldön egyaránt népszerű személygépkocsikat. Az elmúlt harminc esztendőben két és fél milliót gyártottak, évente 150—200 ezer új autó hagyja el a szerelőszalagot. A gyár eredményes munkájának egyik tanúbizonysága — s ezt a jugoszláv határ mentén élők nap mint nap tapasztalják —, hogy déli szomszédaink kedvence mind a mai napig ez a kisautó, sőt az utóbbi időben mintha más személygépkocsikkal szemben is a Crvena Zasztava termékeit részesítenék előnybe. A torinói FIAT licencének megvétele annak idején szerencsés vállalkozásnak bizonyult, nemcsak a kragujeváci gyárnak, hanem az ország egész előrelépni készülő személygépkocsi-iparának. Az első Zasztava 1959-ben gördült ki a gyár kapuján. Húsz évvel később, 1979-ben az ország öt autógyárában már 270 ezer ,különböző típusú autó készült el A Crvena Zasztava a nehezebb időkben is állta, a sarat. 1980-ban — amikor a világ autóipara már válsággal birkózott, s több jugoszláv autógyár is kénytelen volt csökkenteni termelését — egymaga 190 ezer személygépkocsit küldött a piacra a 237 ezres országos termelésből. A Zasztavák változatlan kelendőségére, egyre növekvő népszerűségére a magyarázat viszonylagos olcsóságukban, takarékos üzemanyag-fogyasztásukban és szerény méretükben lelhető meg. Emellett a gyár újabb és újabb típusokkal jelentkezett. A Zasztavák mellett kis családi autókat készített Jugo—45 ésJugo—55 márkajellel. Ezek 45, illetve 55 lóerős motorral működnek, háromajtósak száz kilométerenként 5,8 liter benzint fogyasztanak Érdemes megemlíteni, hogy Kragujevácban egy elektromos meghajtású, könnyű teherautóval is kísérleteznek amely árammal, teljesen zajmentesen működik. A Crvena Zasztava külföldön ma is mintegy 50 ezer autót ad el évente. A felek vásárlói közé Egyiptom, Hollandia, Görögország, Nagy- Britannia, Bulgária és hazánk tartozik. A gyár és a magyar Mogürt 1981-ben tízéves kooperációs megállapodást kötött. A magyar fé részegységeket és alkatrészeket szállít (ezeket a Magyar Gördülőcsapágy Művek és Bakony Művek gyártja), ezért kész autókat kap cserébe. A megállapodás értelmében a mostani 1000—2000 darab helyett, 1985-től, 4— 5000 Zasztava kerül majd magyar piacra. K. M. Családi autó a Jugo—45. (Fotók: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A Zasztava 101-esek a szerelőszalagon 2 “ Magasabb követelmények, növekvő önállóság Beszélgetés dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala vezetőjével Szükséges, sőt szükségszerű volt, megkövetelte a társadalmi-gazdasági fejlődés ... Ezt a mondatot sokszor és sokan elmondták, leírták az utóbbi hónapokban a közigazgatási átszervezéssel, a járások megszüntetésével, a városok, nagyközségek és községek tanácsi önállóságának növelésével kapcsolatban. De hogyan hatnak vissza a közigazgatási változások a helyi társadalmi és gazdasági fejlődésre? Erről és az átszervezéssel kapcsolatos egyéb kérdésekről érdeklődtünk dr. Papp Lajos államtitkártól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának vezetőjétől.— Hány embert érintett személy szerint az átszervezés, és mi lett a további sorsuk? — Számunkra — é, ebbe beleértem a Tanácsi Hivatalon kívül a megyei tanácsok vezetőit is — egyáltalán nem volt mindegy, hogy hová és hogyan helyezkedik el háromezer-négyszáz ember. Ennyien dolgoztak ugyanis a múlt év végéig a járási hivataloknál. Most már elmondhatom, hogy a személyi kérdések túlnyomó többsége a közigazgatás és az érintett dolgozók érdekeit is szem előtt tartva, elintéződött. A függő ügy kevés. Vannak, akik június végén mennek nyugdíjba, továbbá mintegy húszan nem válaszoltak arra, hogy elfogadják-e a részükre felajánlott állást, és végül akadt néhány tanácsi dolgozó, aki munkaügyi döntőbizottsághoz fordult. A Tanácsi Hivatalhoz eddig mindössze egy panasz érkezett. — Milyen anyagi kihatásai vannak az átszervezésnek? — Mint ismeretes, a feladatok átcsoportosításának arányában, a városok, a városi jogú nagyközségek, valamint a községek takácsapparátusai a volt járási hivatalok létszámának csak a kétharmadát kapták meg. Az így felszabadult béralapból a községi tanácsok dolgozóinak helyzetén igyekeztek javítani. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy a községi tanácsházán dolgozók ezután többet kapnak, hanem elsősorban azzal az előnnyel jár, hogy végre lehetőségünk lesz megfelelő végzettségű szakembereket alkalmazni olyan munkahelyeken is, ahol eddig éppen az anyagiak miatt volt hiány szakképzett közigazgatási dolgozókban. Eddig már több mint ezernégyszázan kaptak oklevelet az Államigazgatási Főiskolán, tehát van utánpótlási lehetőség. A magasabb követelményekhez szükség is van a jól képzett közigazgatási szakemberekre. — Magasabb követelményeket említett. Mit jelentenek ezek a gyakorlatban? — Sokszor elmondtuk, mégsem lehet elégszer hangsúlyozni: a cél a helyi önállóság, távlatokban a megye és a település közti közvetlen kapcsolat. Ez év elejével átkerült a hatáskörök döntő része a községi, nagyközségi tanácsokhoz, végtére is ők ismerik legjobban, legközelebbről a helyi lakosságot, természetes, hogy legeredményesebben ők tudják intézni az ügyeket. Magasabb követelményt jelent az ügyek növekvő száma, amelyeket az eddiginél öntevékenyebben önállóbban kell elintézni. Magasabb követelményt jelent az is, hogy a helyi tanácsoknak jobb, intenzívebb munkakapcsolatokat kell kialakítaniuk a lakossággal, hiszen csak így számíthatnak az önálló településpolitika további kibontakozására. A községek nagyobb részében mindez már ma is gyakorlat. Ezeknek a követelményeknek kell fokozatosan másutt is megfelelni. — Hogyan változik az irányítás? — Mint említettem, hosszabb távon az a cél, hogy a megyék közvetlenül irányítsák a községi tanácsok apparátusának munkáját. Most még a megyék megbízásából a városok közreműködnek a községekben folyó tanácsi munka felügyeletében, ellenőrzésében, szakmai irányításában. Erre főként ott van szükség, ahol sok a kis község, amelyek tanácsait nem lehet egyik napról a másikra segítség nélkül hagyni. Ahol viszont, jobbára nagyobb települések vannak — mint például egyes alföldi megyékben —, ott már ma közvetlenebb lehet a megyei és a községi tanácsszervek kapcsolata, a megye kevésbé kényszerül igénybe venni a városok közreműködését a községek irányításában. Mindezt máris gyakorolhatják a megyei irányítású nagyközségek esetében. A községi tanácsok segítésénél azonban fontos, hogy a megyei vagy a városi tanács apparátusa ne végezze el a munkát a községi tanács helyett, hanem tanítsa meg rá, hogy mit,hogyan csináljon. A megyei irányítás jellegén, stílusán is változtatni kell, hogy az utasítás, a közvetlen beavatkozás helyébe még jobban a keretszerű szabályozás lépjen, amely szabadabb mozgást hagy a helyiek számára, több lehetőséget nyújt a kezdeményezésre, önálló döntésre. Ezzel párhuzamosan ugyanakkor tervszerűbben, hatékonyabban szükséges ellenőrizni, hogyan dolgoznak a helyi tanácsoknál, miként, mennyire tudnak élni az önálóságsal. — Mennyire vannak meg ennek az önállóságnak a feltételei? — Természetes, hogy ma, az átszervezés utáni első hónapokban ezt még nem lehet pontosan felmérni, de éppen ezért kaptak és kapnak több irányú segítséget a községi apparátusok, hogy mindinkább kialakulhasson a nagyobb feladatok megoldásához szükséges, kvalifikált apparátus. Mindenekelőtt a helyi tanácsok vezetőitől várunk sokat. Kezdeményezni akaró és tudó vezetőkre van szükség, olyanokra, akik képesek dönteni, nem várnak mindent fentről. Jobban fel kell tárni a helyi lehetőségeket. A vezetőnek olyan közérdekű célt, feladatot kell kitűznie, amit a lakosság elfogad, és a megvalósításban cselekvően részt vesz. — Ez feltételezi, hogy a lakosságnak az eddiginél nagyobb beleszólása lesz a helyi ügyekbe, nem utolsósorban a költségvetésbe is... — Beleszólás eddig is volt, most is van, de feltétlenül kívánatos, hogy sokkal tartalmasabb legyek. Az lesz a helyes, ha először megkérdezik falugyűlésen, hogy mire szeretné fordítani a helybeli lakosság a rendelkezésre álló összegeket, majd a tanácstestület is véleményt nyilvánít, instrukciókat határoz meg apparátusának. Ezekután a tanácsapparátus megnézi, mennyi pénz lesz és az mire elegendő, javaslatot dolgoz ki, majd azt ,újra a tanácsülés elé tárja, döntés végett. Itt határozzák el — a közvélemény igényének ismeretében — véglegesen, hogy például orvosi rendelőt építsenek előbb, vagy a falu útjait, azok közül is melyiket hozzák rendbe. A község lakói tudják ugyanis a legjobban, hogy mire van sürgősebb szükség, s ha arra éppen nincs elég pénz, társulással vagy társadalmi munka felajánlásával is tudnak segíteni. Hozzá kell tennem: falugyűlést ezután minden községben kell tartani, legalább évenként. Eddig — mint köztudomású — csak a közös tanácsokhoz tartozó községekben volt kötelező falugyűlés összehívása. Nagyobb településeken községrészenként, a városokban utcánként, vagy akár háztömbönként célszerű összehívni a lakosságot a tanácsi tervek, programok megvitatására, a lakosság tájékoztatására, véleményének, javaslatainak megismerésére. SOROKBAN Budapest: Szerdán folytatta munkáját Budapesten a SZOT központi iskoláján .,Az ember felelőssége a mai világban” címmel szervezett nemzetközi tudományos konferencia, amelyen 15 országból, mintegy 100 neves személyiség, jeles marxista filozófus és vallásos világnézetű gondolkodó, teológus vesz részt. A MÁV vezérigazgatóságán szerdán a szovjet és a magyar vasút képviselői közösen értékelték a záhonyi MÁV- üzemigazgatóság vasutasai és a szovjet vasút határállomási kollektívái közötti nemzetközi munkaverseny tavalyi eredményeit. A két vasút által alapított vörös vándorzászlót ezúttal a szovjet vasutasok nyerték el. Moszkva: Nyikolaj Tyihonov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán a Kremlben fogadta William Verityt, az amerikai—szovjet kereskedelmi és gazdasági tanács társelnökét. Az amerikai üzletember, aki egyben az Armco Steel-cég igazgató tanácsának is elnöke, azzal a céllal érkezett a szovjet fővárosba, hogy a testület soron következő, New York-i tanácskozásával kapcsolatos kérdéseket megvitassa. Bejrút, Damaszkusz: Amin Dzsemajel libanoni és Hafez Asszad szíriai elnök szerda estig kétszer is tárgyalt Damaszkuszban. A találkozók tartalmáról hivatalosan semmit sem közöltek. Egyelőre azt sem tudni, hogy a libanoni államfő meddig marad aszír fővárosban. A libanoni ellenzék vezetői pozitívan nyilatkoztak az útról. Szerintük Dzsemajel a libanoni válság ,,arab megoldása” mellett döntött. Peking: Szerdán hivatalosan bejelentették Pekingben, hogy a kínai—szovjet külügyminiszterhelyettesi konzultációk negyedik fordulója március 12-én kezdődik Moszkvában. A kínai tárgyalófelet ezúttal is Csiem Csicsen külügyminiszter-helyettes vezeti. Róma: A nyugat-európai fuvarozók sztrájkbizottsága szerdán reggel úgy döntött, hogy azonnal felfüggesztik a több mint egy hete tartó, a közutak forgalmát bénító akcióikat. A szállítók ugyanis ígéretet kaptak arra, hogy az NSZK és Ausztria kormánya azonnal tárgyalásokat kezd az olasz kormánnyal a vámellenőrzés egyszerűsítéséről. Ottawa: Pierre-Elliott Trudeau kanadai kormányfő kedden bejelentette lemondási szándékát miniszterelnöki tisztségéből. A hírt a kormányfő sajtótitkára közölte, hozzáfűzve, hogy a miniszterelnök szándékáról levélben értesítette a liberális párt elnökét. A 64 éves Trudeau lemondása akkor lép érvénybe — kb. 3 hónap múlva —, amikor a Kanadai Liberális Párt megválasztja új vezetőjét, ugyanis a kormányfő most a liberálisok vezetője. Dakká: Május huszon hetedikén parlamenti, és elnökválasztásokat rendeznek Bangladesben — jelentette be szerdán Hosszain Mohammad Ersad tábornok elnök. Ríjad: A kétoldalú gazdasági együttműködés és a közel-keleti helyzet kérdéseit vitatta meg szerdán befejeződött szaúd-arábiai látogatásán, Rijadban Felipe González spanyol miniszterelnök vendéglátójával, Fahd szaúd-arábiai királlyal. A spanyol kormányfő másfél évvel ezelőtti hatalomra jutása óta most először tesz közel-keleti körutat, az Egyesült Államok keleti partvidékén meghúzódó New Hampshire egyike az USA legkisebb államainak, „alulról számítva” nyolcadik a sorban. Politikai súlya azonban óriási. Az Egyesült Államok elnökválasztási tapasztalata ugyanis azt mutatja, hogy ez a kis állam sajátos társadalmi keresztmetszete az egész, világrésznyi országnak. Feltehetően ezzel függ össze, hogy az Egyesült Államokban 1952 óta csak olyan jelölt vonulhatott be a Fehér Házba, aki előzőleg megnyerte New Hampshire államban pártjának előválasztását. Ráadásul: az amerikai választási harc bonyolult menetében ez az első „igazi” előválasztás, ahol a résztvevők titkos szavazással döntenek Így lélektanilag is óriási hatása van az egyes pártokon belül kibontakozó vetélkedő eredményére. A kormányon levő republikánus párt szempontjából csak kisebb jelentőségű volt a keddi előválasztás. Itt ugyanis Reagannek nincs párton belüli riválisa. Mégis, érdemes megemlíteni, hogy a demokrata pártinak bejegyzett szavazók 6 százaléka Reagan nevét írta a listára. Ebből a szempontból New Hampshire első üzenete az, hogy Reagan politikai pozíciói a libanoni kudarc, a fokozódó bírálatok ellenére még mindig rendkívül erősek. New Hampshire azonban mégsem a republikánusok miatt volt igazán érdekes. Az Egyesült Államok politikai közvéleménye elsősorban a demokrata jelöltségre pályázó politikusok párharcát figyelte. Előzőleg Iowa államban egy más természetű, kevésbé fontos pártgyűlésen a papírforma már alapos módosulást szenvedett. Igaz, az általában favoritnak tartott volt alelnök, Mondale ott imponáló fölénnyel győzött. Ő nagyjából a párt centrumát képviseli, és a szakszervezetek is támogatják. Iowában a legnagyobb meglepetés az volt, hogy a tőle határozottan jobbra álló, lényegesen konzervatívabb jelölt Glenn volt űrhajós a vártnál sokkal kevesebb szavazatot kapott Viszont az enyhén radikális baloldalinak tekinthető Hart coloradói szenátor feltört a második helyre. (Hart pillanatnyilag sokkal határozottabban ellenzi Reagan politikáját, mint Mondale. Különösen vonatkozik ez Washington közép-amerikai és libanoni magatartására.) Ilyen előzmények után általában arra számítottak, hogy az egyébként meglehetősen konzervatív és gazdag New Hampshire államban Mondale feltétlenül megszerzi a demokrata választópolgárok több mint 30 százalékának szavazatait. Hart szenátor pedig 20—22 százalékot kap. A papírforma azonban teljesen felborult. New Hampshire második üzenete az amerikai politikai közvéleményt a választási harc első szenzációs meglepetésével ajándékozta meg Mondale feltűnő és látványos vereséget szenvedett. A szavazatoknak mindössze 29 százalékát tudta megszerezni, míg Hart több mint 40 százalékot ért el, és ezzel az élre ugrott. Ha egyszerűen az 1952 óta érvényes eredményekből indulnánk ki, akkor azt lehetne mondani, hogy immár nem Mondale-nek, hanem Hartnak van a legnagyobb esélye a demokrata elnökjelöltség megszerzésére. Ez azonban távolról sem biztos. Iowa és New Hampshire azt is bizonyítja, hogy a demokrata jelöltek számára az egész kampány a meglepetések sorozata lehet Némileg többet tudunk majd meg március 13-án, hat államban lesz előválasztás. Ezek közül néhány déli állam, ahol elméletben Hallnak kevesebb esélye van, s ahol a jobboldali Glenn volt űrhajós még összeszedheti magát, pillanatnyilag az események azt tükrözik, hogy a demokrata szavazótáboron belül mégis csak van egy radikálisabb réteg, amely komolyabb, egyértelműbb alternatívát keres Reagan elnökkel szemben, mint amilyet Mondale nyújthatna. New Hampshire meglepetése után a demokrata párton belüli pozícióharc mindenképpen nyitottabb lesz, mint azelőtt, és nem lehetetlen, hogy egészen a július 16-án San Francisco városában tartandó pártnagygyűlésig nyitott is marad. Ezt persze Reagan — aki biztosan ül a republikánus nyeregben — nyilván megelégedéssel szemléli. (1 -E) New Hampshire üzenete CSÜTÖRTÖK, 1984. MÁRCIUS 1."