Csongrád Megyei Hírlap, 1984. március (41. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-14 / 62. szám

Koncert — vastapssal Hegedűs Endre zongoraestje Á közönség ízlését, érdek­­lődésének irányát lehetet­len dolog bármilyen képlet­be foglalni. Kiket, milyen tömeget érdekel, vonz egy zongoraest ? Az embereket ugyanis nem általában egy koncert, hanem X vagy Y zongoraestje érdekli. Ez esetben Hegedűs Endre kedvéért ültek be annyian hétfőn este a Petőfi Műve­lődési Központ nézőterére, amekkora hallgatószámmal ritkán találkozunk a gya­korta érdektelenségtől ful­ladozó vásárhelyi koncert­életben. Egyúttal az is be­bizonyosodott, hogy egy népszerű és kivételes adott­ságokkal rendelkező művész képes olyanokban is érdek­lődést kelteni a zene iránt, akiket ez a művészet ko­rábban hidegen hagyott, ki tud mozdítani az élő muzsi­ka kedvéért a tévéfotelek kényelméből, másfelől pe­dig felhívja a figyelmet koncertműsorokon esetleg ritkán szereplő mestermű­vekre is. A program Bach, e-moll toccatájával kezdődött, és mintegy „bemelegítésként” l a nagyszabású zárólogában mindjárt különös erővel vonta hatáskörébe a hall­gatóságot, a világot járó, nagy koncert- és versenyru­tinnal rendelkező pianista eleganciájával. Az első rész (és többek számára feltehetően az egész est) legélményt adóbb perceit Beethoven: C-dúr szonátájának tolmácsolása­­jelentette. Ez a Waldstein grófnak ajánlott mű a zene­szerző nagy stílusfordulója­­inak egyik első terméke, a Fidelio első változatával és az Eroicával egy időben ke­letkezett. Igazi nagy zongo­raszonáta, amely méretei­ben is messze túlnő elődein, időtartama majdnem 30 perc. A zongorahangzás új színeit teremtette meg Beethoven ebben a virtuozi­tást, technikai felkészültsé­get alaposan próbára tevő műben. Hegedűs Endre elő­adásában nagyszerű élményt­­jelentett ezt a derűs, sugár­zóan napfényes szonátát hallani. Imponáló erőteljes­sége, magával ragadó fris­­sesége mellett dinamikai árnyaltságával tűnt ki, cso­dálatosan szép pianókat produkálva. Nem kevésbé jól sikerült a drámai megfogalmazású, vulkanikus erejű vívódáso­kat, ellentéteket tükröző Chopin-darab, a b-moll scherzo bemutatása. A szünet után újabb ze­nei csemege következett. Schubert életének utolsó évében komponálta az f-moll fantáziát, amely nemcsak négykezesésnek, hanem a zeneszerző egész életművé­nek első sorába tartozik. Az expozícióban megszólaló főtéma csodálatosan szép dallama azonnal magával ragad, hogy azután a szer­ző és az előadók jóvoltából mindvégig hatása alatt tart­son. A tolmácsolásban He­gedűs Katalin kitűnő part­nernek bizonyult. Az együtt­­muzsikálás nagyszerű össz­hangja a szellemet, humort árasztó Scherzóban és a zá­rótételben érvényesült leg­inkább. A koncertet a kétségkívül csattanónak szánt Sztra­­vinszkij-darab, a Petruska zongoraátirata tetőzte be. Természetes törekvése a szólóhangszerek művészé­nek, hogy állandóan pró­bára tegye önmagát; mire, mennyire, mennyivel többre képes azt megelőző önma­gánál. Mit vállal, aki a Petruskához nyúl? „... ví­zióm támadt egy hirtelen elszabadult paprikajancsiról, aki a maga zuhatagszerű ördögi arpeggióival végső­kig csigázza a zenekar tü­relmét, ez viszont fenyegető fanfárokkal válaszol neki. Ebből iszonyatos zenebéna kerekedik, amely, tetőpont­jára jutván, a szegény pap­rikajancsi fájdalmas és pa­naszos összeomlásával ér véget.” — fogalmazza meg művéről maga Sztravinszkij. Hogyan lehet mindezt a zongorán kifejezni? Való­ban ördögi technikával. Ritkán látható és hallható ez így, ilyen színvonalon, mint amilyet most Hegedűs Endre produkált. Rikító szí­nek, vásári komikum, ironi­kus és groteszk ábrázolás — lélegzetelállító megoldások­kal, s összességében is bra­vúrosan. Porzó siker, vastaps kö­vette a bemutatót. A mű­vész három ráadás számmal (egy Chopin etűddel, Liszt XV. Magyar Rapszódiájá­val és Schumann szimfoni­kus etűdjeinek egyikével) köszönte meg az elismerést. KIRÁLYHEGYI OTTILIA Egy üzem , egy iskola Érdekes tapasztalatcsere A Hazafias Népfront V. kerületi bizottságának szer­vezésében került sor Vásár­helyen a kerületben működő iskolák és az őket patronáló szocialista brigádok vezetői­nek tanácskozására, melyen részt vett a kerületi párt­szervezet képviselője is. A találkozót tulajdonképpen az is tapasztalat hívta életre, hogy a néhány évvel ezelőtt indult Egy üzem , egy is­kola mozgalom akciói a kez­deti lendület után mintha egy kicsit alább hagytak vol­na mindkét fél részéről. A tapasztalatcserén részt vevő pedagógusok, iskolaigazgatók és a szocialista brigádveze­tők mondták el tapasztalatai­kat. Az Alföld!­­Porcelángyár szexnén Kató brigádjának ve­zetője elmondta, hogy ők el­sősorban gyermeknapon, nő­napon és gyárlátogatáson vesznek részt, közösen a ki­csinyekkel. Sokat segítet a brigád a különböző takarítá­si, iskolaszépítő munkákban is. A HÓDIKÖT Ady Endre brigádja arról számolt be, hogy közösen vettek részt kocogónapon és tanulmányi kiránduláson a gyerekekkel, s ez igen kedves esemény volt. Társadalmi munkában polcokat festettek az iskolá­nak. Gallyas Istvánné nyugdíjas pedagógus, a dr. Münnich Ferenc iskola volt tanára a HÓDIKÖT Export brigádjá­nak tevékenységéből egy új színfoltot emelt ki. Ez a kol­lektíva osztálykönyvtárat lé­tesített és évente körülbelül ezer forint értékű könyvvel ajándékozta meg a gyereke­ket. Rendszeresen részt vet­tek a különböző eseménye­ken, és nagy gondot fordítot­tak a gyermekek pályavá­lasztásának segítésére is. Új területét mutatta be az iskolai nevelőmunka segíté­sének a Metripond-óvoda Brunszvik Teréz brigádja. Ők arról szóltak, hogy sík­bábokat és betűsíkokat ké­szítenek az első osztályosok­nak, amit igen nagy öröm­mel fogadnak az iskolában. Egyben kérték, hogy a jövő­ben mindig eltehessék a nagycsoportos óvodásokat az iskolakezdés előtt ismerked­ni a dr. Münnich Ferenc is­kolával. A kérés meghallga­tásra talált, így ez évtől a Metripo­nd-óvodások mindig ide látogathatnak. Komoly eredményekről számolt be a Víz- és Csator­namű Vállalat kollektívája. A Kun Béla általános iskola vízvezetékének felújítását, karbantartását vállalták, és végezték az elmúlt időszak­ban is, és ez anyagi tekintet­ben sem elhanyagolható. Ivó­­kutat létesítettek, és ezen a télen még arra is sor került, hogy a hirtelen jött nagy hó miatt „gyorssegélyt” nyújtsa­nak hósöpréssel az iskolának. Talán ez is egy példa arra, hogyan alakulhat ki szoros és jó kapcsolat, szinte bará­ti együttműködés az iskola és a brigádok között. Az Alumíniumszerkezetek Gyára II. Rákóczi Ferenc brigádjának tagjai társadal­mi munkában festettek, me­szeltek, esőcsatornát készítet­tek. Az ő kezük munkáját­ dicséri az apróságnak tűnő — a gyakorlatban azonban igen hasznos kis akasztók felszerelése az iskolapadok­ra. Cselőtei Józsefné, a dr. Münnich Ferenc iskola pe­dagógusa arról a módszerről beszélt, ahogy ők indítják el az egy üzem n egy iskola mozgalmat. Az első szülői értekezletet júniusban tart­ják, már akkor ismerkednek a szülőkkel- Év elején szo­cialista szerződést kötnek az osztályok egy-egy brigáddal. A közös rendezvények közül kiemelte azt a kirándulást, melyet a szülőkkel közösen tettek a szegedi Füvészkert­­ben. Szabó.. László, a­­ kerületi pártszervezet titkára öröm­mel jegyezte meg, hogy a ke­rület iskolái és a pártszerve­zet között régóta szoros, jó kapcsolat van. Számos kö­zös rendezvényt tettek szín­vonalassá és bensőségessé a tanulók, szavalattal, énekka­ri számmal, vagy éppen hangversennyel. A CSOMIKERT Október 8. brigádja arról adott tájé­koztatást, hogy oka Münnich Ferenc iskola és a kerületi pártház környékének parko­sítását végzik rendszeresen. Nőnapkor virággal kedves­kednek a kerület nőaktívai­­nak. Gál Sándor, a Münnich Ferenc iskola igazgatója em­lékeztetett az Egy üzem — egy iskola mozgalom, ered­ményeire, például a „minden iskolának televíziót” akcióra, az óvoda- és iskolabővítések­re, és azokra a karbantartá­si munkákra, amelyek anya­gi értéke igen jelentős. El­mondta, hogy az iskoláknak az anyagi segítségen túl na­gyon fontos az, amit az ér­zelmi nevelés területén tud­nak nyújtani a szocialista brigádok, s erre alkalmat adnak a különböző közös rendezvények. Lényegesnek tartotta, hogy a szocialista brigádok nyújtsanak segítsé­­get a jövőben a hátrányos helyzetű gyerekek családi környezetének felderítésében, és viszonylagos rendezésé­ben. A Kun Béla iskola igazga­tónője, Rózsa Dezső ne tájé­koztatást adott arról, hogy nagyon jó, kapcsolat alakult ki az Alföldi Porcelángyár KISZ-szervezete és az úttö­rőcsapatok között. Különö­sen eredményesnek tartotta a KISZ-életre való nevelést, amit a nyolcadik osztályosok között folytatnak az üzemi képviselők. Felajánlotta a brigádoknak a pedagógusok segítségét az évente zajló Munka és műveltség mozga­lom felkészítő előadásaiban. A Népművészeti és Házi­ipari Szövetkezet Május 1. brigádjának hozzászólása zárta a tapasztalatcserét, öt-­­­leles vállalásukat Márton­­ Sándorné, a népművészet mestere tolmácsolta, elmond­ván, a népművészetet szeret­nék kiállítások és szakkörük segítségével megismertetni a gyerekekkel. A tanácskozás kétségtele­nül érdekes volt. A mozga­lom eredményei bizonyítják, ha megfelelően koordinál az iskola és az üzem, a kapcso­lat mindkét fél részére tar­talmazhat újat, és főleg hasz­nosat. DURA GÉZÁNÉ A tanácskozás résztvevői (Fotó: Farkas Dezsőnél SZERDA, ma MÁRCIUS)­­. Rendezvények Vásárhelyen A Dél-Alföld madárvilága és természetvédelmi problé­mái címmel dr. Molnár Gyu­la diavetítéssel egybekötött előadást tart a városi tanács klubjában március 15-én, csütörtökön délután 5­ra­kor. * Színészek a porondon cím­mel Juhász Jácint és Andai Györgyi színművészek elő­adóestjére kerül sor ma, szerdán este 6 órai kezdet­tel a Németh László városi könyvtárban. * Befejező előadásához érke­zett a Művészetek vándor­­útján című sorozat Vásárhe­lyen, az egészségügyi klub­ban. Záróprogramként már­cius 15-én este 6 órai kez­dettel Tóth Sándor tart dia­vetítéssel illusztrált elő­adást a mai magyar művé­szetről.* Március 15-én, csütörtökön délelőtt 10 órától gyermek­­programot szerveznek a HÓDIKÖT Vorosilov utcai kultúrházában, mesefilme­ket vetítenek óvodások ré­szére. Délután fél 4-kor kezdődik ugyanit a Petőfire emléke­zünk című rendezvény, amelynek házigazdái a költő nevét viselő szocialista bri­gádok lesznek. „Iparos" ember­­ a kisipar élén T­udom, hogy nem így van, mégis arra gon­dolok : egész eddigi életében erre a feladatra ké­szült Pál János, a KIOSZ vásárhelyi alapszervezetének új titkára ... Alsó tagozatos általános is­kolás kisdiák volt, amikor már édesanyja mellett meg­ismerte a kisiparosok életét, küzdelmes munkáját. Nem­csak látta nap, mint nap, ho­gyan születnek anyja keze alatt a szebbnél szebb nec­­cek, hanem maga is kivette részét a munkából. Amíg szülei távol­ voltak, otthon­ról ő adta ki az anyagokat a bedolgozóknak, és fizetett a behozott félkész áruért. Gyakran utazott át egyedül Mindszentre is, ugyanezeket az ügyeket intézni. De még ezzel sem ért véget túl ko­rai munkáinak köre. Ő volt az éjszakai kísérő is, aki a portékával megpakolt kosa­rakat az állomásra cipelte, kerékpárral, hogy azok a távoli piacokon minél jobb vevőre találjanak. Mikor arról kérdezem, ho­gyan tudta összeegyeztetni a sok elfoglaltságot az iskolai kötelezettségekkel, csak any­­nyit válaszol: gyakran még főztem is ... Az önállóság magas fokára jutott el tehát már gyermekkorban, ami csak tovább folytatódott a középiskolai kollégiumi évek­ben. 1964-ben beiratkozott a szegedi Textilipari Techni­kumba, majd oklevéllel a zsebében, elhelyezkedett a Pécsi Kenderfonó és Szövő­ipari Vállalatnál. Erre az időszakra így emlékezik: — A dolgos hétköznapok 1968-ban kezdődtek el „is­mét” számomra. Egy bő­rönddel a kezemben költöz­tem be a pécsi albérleti szo­bába, ahol egy vásárhelyi iskolatársammal együtt lak­tam. Akkor kezdtem el va­lójában önállóan élni és dol­gozni. De nem sokáig, mert katonai szolgálatra hívtak be­­ Szentesre. Nem panasz­kodom, mert vidáman, gyor­san telt el a két év. Ám a leszerelés után sem térhetett vissza munkahe­lyére. Szülei betegsége ha­zaszólította. Nemsokára meg i­s nősült, és ismét iparos csa­ládba került. Felesége szülei takács kisiparosok voltak. Az ő segítségükkel előbb egy kis, majd egy nagyobb teljesít­ményű jacquard-mintázóké­­pességű szövőgéphez jutot­tak. — Bár kezdetben próbál­koztunk síkkötéssel is, de miután­ a takács szakma több lehetőséget kínált, és egyút­tal megélhetést is biztosított nekünk, feleségem kiváltot­ta az iparigazolványt. Ké­sőbb nehézségeink támadtak, aminek kivédése érdekében és a HÖDIKÖT Vállalatnál kerestem állást magamnak. Azért, hogy megtanuljam a kötő-hurkoló szakmát, 3 mű­szakos munkát vállaltan­. E­lsajátítva az új isme­reteket, fél év múltán a vállalat technoló­giai, majd műszaki-fejleszté­si osztályára került. Újabb lépcsőfok a „célhoz”: beis­kolázták a budapesti Ipar­­jogvédelmi Szakiskolába. A szerencsés véletlennek kö­szönhetően jól össze tudta egyeztetni a budapesti uta­zások kettős célját: a ta­nulást és az anyagbeszerzést, valamint az áruértékesítési teendőket.­­ Ez megint óriási tanuló­idő volt számomra — mond­ja. — Ekkor saját bőrömön tapasztalhattam a már akkor is gondot jelentő anyagbe­szerzési problémákat az anyaghiányt és a pult alól történő vásárlást... Ugyan­akkor megismerhettem az iparosok és a kereskedők kö­zötti számlaadás elméleti és gyakorlati kötelezettségeit, valamint az egész áruforga­lommal kapcsolatos morált is. Később — családi okok miatt — otthon már nem kamatoztathattam ez irányú ismereteimet, illetve tevé­kenységemet. Ezután ismét tanult. Ki­végezte Budapesten a kö­zépfokú Terv és Beruházói Szakiskolát, ahol különböző építőipari, könyvelési és számviteli ismeretekből szer­zett képesítést. Munkaköré­vel együtt járt a gyakori vi­déki kiküldetés, amelyet szü­lei kérésére nem vállalt to­vább. Ekkor helyezkedett el a vásárhelyi városi tanács vb termelés-, ellátásfelügye­leti osztályán, mint kisipari előadó. Majd két évvel ké­sőbb tagja lett az önálló el­ső fokú árhatósági csoportnak, aminek keretében a kisipa­rosok tevékenységével kap­csolatos árellenőrzések, vala­mint panaszbejelentések ki­vizsgálása vált feladatává. Nem volt ugyan hálás sze­rep — mondja —, de mégis elsősorban a kisiparosok ér­dekében történt. — Ezt követően jött a legutóbbi dátum: 1984. feb­ruár 1., amikor is megkeres­tek a szakosztályvezetők, és megkérdezték tőlem, hogy elvállalnám-e az alapszerve­zeti titkári teendők ellátá­sát. Egy nap gondolkodási időt kértem, és igent mond­tam. Úgy érzem, döntésem alapos, hiszen ismerem a kisiparosok életvitelét, prob­lémáikat és lehetőségeiket. Bízom abban, hogy tudok segíteni az utóbbi időben megoldatlanul maradt prob­lémákon, és ugyanakkor ab­ban is, hogy azok, akik ed­dig támogattak munkámban, ezután is segítségemre lesz­nek. • A­nnak érdekében, hogy ez a szervezet való­ban betöltse azt a szerepet, amit a kisiparosok joggal elvárnak tőle. JOÓ ERZSÉBET (Fotó: Lázár Mihály/) Könyvtári nyitvatartás Vásárhelyen, a Németh László városi könyvtár és gyermekkönyvtár nyitva tar­tási idejében változás tör­tént. Ezek szerint: szomba­tonként a felnőttkönyvtár és olvasóterem reggel 9 órától délután 4 óráig tart nyitva, míg a gyermekkönyvtárat reggel 9 órától délután 2 óráig látogathatják a gyer­mekolvasók. Filmklub Március 16-án, pénteken este fél 8-kor kezdődik Vá­sárhelyen, a METRIPOND­­Vasas Művelődési Ház film­klubjának következő prog­ramja. Ezúttal a Félénk va­gyok, de hódítani akarok cí­mű filmet vetítik. Bámulató Vásárhelyen csütörtökön este 6 órakor az Ifjúsági Ház­ban ju-jutsu-bemutató lesz. Közreműködik Kelemen Ist­ván csoportja. Elmarad az előadás A március 20-ra hirdetett Hubay Miklós Római karne­vál című előadás a fősze­replő betegsége miatt elma­rad Vásárhelyen, a Petőfi Művelődési Központban. Az előadásra egy későbbi idő­pontban sor kerül. -----------5

Next