Csongrád Megyei Hírlap, 1984. október (41. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-17 / 244. szám
Odesszai költők estje Évadnyitók a Szegedi Irodalmi Kávéházban Egy immár némi hagyománnyal is rendelkező szegedi kezdeményezésnek, az irodalmi kávéháznak új évadját hétfőn este a Royalban dr. Túras Géza, az estek szervezője és szerkesztője nyitotta meg. „Testvérvárosunk, Odessza! Költői est” — ez volt a nyitórendezvény programja, melyet — ezúttal — mérsékelt érdeklődés mellett bonyolítottak le. Pedig többen is eljöhettek volna. Nem csupán azért, mert az est kapcsolódott a Szeged felszabadulásának 40. évfordulóját ünneplő-méltató rendezvények sorához, hanem azért is,, mert színvonalas irodalmi, zenei élményben lehetett volna részük. Dr. Fenyvesi István egyetemi adjunktus a kezdetektől vázolta fel a két testvérváros, Odessza és Szeged kapcsolatát ,melynek, mint az előadó is említette, Péter László külön kis könyvet is szentelt). Szavai nyomán megelevenedett előttünk a régmúlt Odesszája. Tények, adatok, szemtanúk vallomásai, írók tanúságtétele. Mindenből kaptunk egy-agy villanást S volt valami jelképszerű is abban, hogy bevezetőként Bartók hegedűversenyének részlete csendült fel, méghozzá az odesszai származású David Ojsztrah tolmácsolásában. Ahogy haladtunk előre az időben, úgy gyarapodtak a két város kapcsolatára utaló megjegyzések is. A hallottakból egyértelműen nyilvánvalóvá vált, hogy mindaz, ami napjainkban e két várost — és hadd tegyük gyorsan hozzá: megyénket és az odesszai területeit összeköti, annak kezdetei a régmúltban gyökereznek. A barátság mai szálainak kiindulópontja a tegnap és a tegnapelőtt Múlt és jelen eseményei így alkotják kapcsolataink oly szep, színes szőttesét Szigety Lajos adjunktus az 1981-ben Szegeden és Odeszszában egy időben napvilágot látott „A partok felett” című költ® antológiáról beszélt, amely 11 szegedi — vagy innen származó — és 17 odesszai költőt vonultat fel reprezentatív alkotásaikkal. Azonosságokra és különbségekre egyaránt figyeltek a kötet összeállítói, egyben arra is ügyelve, hogy az úgynevezett lokális színek, tartalmak lehetőleg ne „direktben”, hanem inkább áttételesen tükröződjenek az olvasó elé tárt lírai panorámában. Odesszai barátaink lírája tartalmilag igen sokrétű. A színképben éppúgy fellelhetők a forradalmi harc, mint a második világháború motívumai. De van példa az oldott lírai attitűdök jelentkezésére is: a természetközelségre, az intim hangulatokra, a lélek belső rezdüléseinek tükröztetésére. A bemutatott versek hűen mutatták mindezt — egyben arra is utalva, hogy az odesszai költészet, megtartva korábbi közéleti hevületét, egyben bensőségesebbé, a tükrözött világot tekintve egyénibb színezetűvé, még tán azt is mondhatnánk, „individualizáltabbá“ vált az utóbbi évtizedben. A József Attila Tudományegyetem „Bölcsész” színpadának három tagja inkább elmondta, mintsem „szavalta” a bemutatott verseket — s ez az előadásmód, úgy érezzük, előnyére vált produkciójuknak. A lényeget akarták tolmácsolni, sallangok nélkül, nem akartak — művészkedőn — „hozzátenni” valami oda nem tartozó pluszt a szövegekhez. Hogy az est zenei élménynyé is válhasson a résztvevők számára, arról Janurik Márta hegedű- és Kerek Ferenc zongoraművész gondoskodott Előbb Bartóknak egy korai — húszéves korában írt — hegedű-zongora szonátájának III. tételét szólaltatták meg megérdemelt sikerrel. A posztromanikus, bizonyos ,magyaros” motívumokat is felvonultató mű jó lehetőséget adott J. M.nek bravúros technikája csillogtatására, a mű hangvétele pedig arra, hogy tükröztesse: az érzelmek sem állnak távol előadói világától. K. F. a tőle megszokott kitűnő teljesítményt nyújtotta a szonáta itt bemutatott, harmadik tételének megszólaltatásakor, majd Bartók Allegro barbaro-jának tolmácsolásával egy töprengő alkatú pianista komor színeket szenvedélyt és nagy ívű lendületet egyaránt kedvelő interpretátori világába engedett bepillantást. Kettejük kitűnő teljesítményének köszönhetően a zenei betétek nem pusztán járulékos elemei voltak a költői estnek, hanem a fénypontjai. (PTI) Szakszervezeti tanácskozás Tegnap délelőtt a szakszervezeteik Csongrád megyei székházában, Ökrös János elnökletével ülést tartott a Pedagógusok Szakszervezete Csongrád megyei bizottsága. A napirenden levő témák közül először Bencsikné dr. Bagonyi Júlia, a megyei művelődési osztály munkatársa ismertette a letelepedési segély érvénybe lépett új szabályzatát Az új intézkedés értelmében a letelepedési segély felső határa 25 ezer forint amely 3—5 év egy helyben lakás mellett igényelhető. Ezután Fabula Andrásné megyei titkár és Tábory János politikai munkatárs számolt be a két ülés között végzett munkáról. Elsősorban a pedagógusok élet- és munkakörülményeivel foglalkozó szakszervezeti információkat vitatták meg. Majd Tábory János szólt az elnökség intézkedési tervében foglalt megyei feladatok végrehajtásának helyzetéről, és körvonalazták a közelgő szakszervezeti választásokkal kapcsolatos feladatokat. idr nevezte Azúzországnak. Napfénnországnak a CoteetsAzúrt a francia Riviérát a Földközi-tengernek Mentemtől nyugatra Saint-Tropez, sőt Marseille határáig terjedő, mintévé kétszáz kilométeres partját. Legnagyobb városa, a Alpes-Maritimes (Tengeri Alpok) megye székhelye, a 360 000 lakosú Nizza, franciásan Nice (a latin Nicea, állítólag a görög Nikaia, győzelmes szóból) 1969 óta Szeged testvérvárosa. Erről sajnos nem tud Bajomi Lázár Endre, de Hódmezővásárhely és Vallauris kapcsolatáról igen; kétszer is megemlíti, hogy — szellemes szavával — ikervárosok. (Ennek is elmondta etimológiáját: a latin Vallis Laureae, vagyis :ja babér völgye", nevét ugyanis babérerdeiről kapta.) Bajomi Lázár Endre a magyar—francia kapcsolatok szenvedélyes kutatója, főként Párizs múltjának, magyar vonatkozásainak fáradhatatlan búvára. (..Parizológiai mániája” — vallja — „már-már parazitológiai.”) Tucatnyi könyve közül is kiemelkedők a francia főváros nevezetes negyedeiről (Montmartre, 1967; Montparnasse, 1969; Quartier Latin, 1971) írott művek sajátos ötvözetei a művelődéstörténetnek, útikalauznak és a szellemes csevegésnek, olykor benfentes pletykálkodásnak. Ez utóbbit sem hátrányára mondom, hiszen éppen ez a különleges hangvétel teszi élvezhetővé azt a hatalmas ismeretanyagot, amelyet minden könyve fölhalmoz. Így az Azúrország is. (Éppen ezért kár, hogy tartalommutatója le van nagyolva, és használatát sem könnyíti meg névmutató, pedig egyúttal megkímélte volna a szerzőt a sok ismétléstől, ide-oda utalástól.) Nizza, amely a könyv legnagyobb terjedelmét foglalja el, Gallia és Itália határán viszontagságos történelme folyamán hol ide, hol oda csapódott mígnem 1860-ban kényszerű egyezséggel francia lett. (Ámbár a második világháború alatt, 1942 és 1944 között, ismét Olaszország tette rá kezét.) Jelképe e kettősségnek, hogy legnagyobb szülötte, Garibaldi — az olasz nemzetállam megteremtője. Bajomi Lázár Endre leltárba szedi nemcsak Nizza neves szülötteit azokat is, akik később Párizsban éltek, alkottak, hanem halottait is: azokat, akik itt hunytak el (pl. Somerset Maugham. Isadora Duncan. Paganini. Roger Martin du Gard. Henri Matisse; a magyarok közül István nádor, Justh Zsigmond, Károlyi Sándor, Lakatos László), sőt, sokuk e földben is nyugszik. (Hyeres-ben lett öngyilkos Mednyánszky Cézár.) Egyenként veszi szemügyre mástál, más vidék mindazon neves személyiségeit, akik itt kerestek gyógyulást vagy alkotó nyugalmat. Királyok, hercegek, grófok mellett természetesen főként írókról, festőkről és zeneművészekről ír. (El nem mulasztja hímnemű hőseinek fiúszerető különcségeit változatos és szellemes rokonértelmű szavakkal elújságolni) Három magyar vonatkozású emléktáblához zarándokolhat el a magyar utas Napfényországban. Nizzában Azúrország Bajomi Lázár Endre új könyve Adyóhoz és Jókaiéhoz, Cagnes-sur-Merben József Atilláéhoz. (Egy helyt a szerző tévesen 1926-ra, teszi József Attila ottani nyaralását, utóbb helyesen 1927-re.) Nagyon érdekesek különben, amiket az emléktáblákról mond. Nálunk, ahol még Bartók márványtáblájának is akadnak ellenzői, s ahol Móricz Zsigmondnak sincs semmi jele, elképzelhetetlen, ami Nizzában természetes. Jules Romains regényének költött alakjait örökíti meg a szöveg, imigyen: „Antoine, az újságáruslány. Jallez, a tanár. Az élet édességének hősei, ezen a téren kezdték szőni szerelmüket” A mű negyedik fejezete (Az Azúrpart ma) szabályos útikönyv, a francia Riviéra helységeinek egyenkénti leírása. A dolog természete szerint itt a legtöbb ismétlés a többi, a történeti és személyenkénti tárgyalást nyújtó fejezetekhez képest Érdekes néhány párhuzam Nizza és Szeged múrtjában, jellegében. Tájszólása még különösebb, mint a mi öj zésünk: a niszárt a provanszálnak is helyi változata (e nyelven a város nevének ejtése Nisszal). Az ő várukat is felrobbantották: nekik is van fogadalmi templomuk, az ő színházuk is leégett, ők is akkoriban kaptak vasutat mint mi. Nizza is kb. ott van a francia városok nagyságbeli sorrendjében, ahol Szeged a magyaréban (negyedik-ötödik). Napfényország fővárosában az évi napsütéses órák száma 2725, Szegeden. ..a napfény városában” pedig 2100 körül. Nizza, akár Újszeged, a rózsák városa, ámbár utóbb kiderül, hogy virágkertészetében a mimóza vezet, csak utána jön a rózsa. Itt is volt lőportárrobbantás, akár nálunk 1849-ben ... Szeged szülötte. Sőtér István volt 1948-ban a nizzai Földközi-tengeri Egyetemi központ — nemzetközi szabadegyetem — magyar tanszékének, az ún. Petőfi-tanszéknek a vendégtanára, s Madártávlat című könyvében szép portrét írt Napfényországról, Nizzáról. Érdekes, hogy a hegyi falunak, amelyben André Gide és André Malraux talált alkotó menedéket. Reauebrune-nak (Bajomi Lázár szellemes szokása szerint megmagyarítja a földrajzi neveket, s ezt Barnabérének fordítja) ugyanúgy Havi Boldogasszonynak van ajánlva „édes, Dia, tömjénszavú temploma”, mint a mi nagy gótikus műemlékünk, az alsóvárosi templom. „Ha a látogató éppen augusztus 5-én ér ide, megláthatja az említett pestis ideje óta minden évben megtartott körmenetet .. Akár nálunk a havi búcsún . . Többször említi a szerző, de egyszer sem írja le részletesen a híres karnevált, amely a velenceinek és a nápolyinak az utánzására 1873 óta csalogatja a vendégeket, s csak véletlenül sérti az olvasó a szövegből, hogy ez nem azonos a virágcsatával (bataille de fleurs), amelyet szintén gyakran emleget. Ezt legbővebben a szegedi felsőipariskola tanárának, Lovassy Andornak a leírásából ismerjük. De nagyon sajnáljuk, hogy Bajomi Lázár Endre nem ismerte Móra Ferencnek Virágcsata az ismeretlen katonával című tárcáját (1929), amely a szegedi író társadalombírálatát is, a tőle szokott szellemességgel és iróniával, hozzá társítja az esemény ábrázolásához. Szintúgy kár, hogy nem tud a szerző Mórának Fodor Jozefa-ról szóló írásáról, mert az Egy magyar nabob-ból Jókai-hősként ismert színésznőnek nem talált életrajzi adatait is meglelhette volna benne, így Móra szerint az Azurparton nyaralgató énekesnő Fontaineblau-ban lakott, valószínűleg ott is hunyt el. Meglep, hogy Bajomi Lázár Endre eon csak említi a most nyolcvanéves Graham Greene-t, a nagy angol írót, Antibes lakóját, de nem szól híres küzdelméről, amelyet a nizzai maffia, közelebbről az 1967-ben Szegedre is ellátogató Jacques Médecin polgármester ellen cikkekben, röpiratban folytat. (Erről könyvének írása közben, 1982. február 13-án nagy cikkben számolt be a Magyar Nemzetben Várkonyi Tibor.) Van még néhány, apró szeplő, amely zavarja olvasót. Tanácsnok és a városatya nem egy: Jacques Bounin, az emléktáblát szaporító lelkes nizzai művelődésügyi tanácsnok a város tisztviselője volt, nem pedig önkormányzati, törvényhatósági bizottsági tagja. Demosthéne Ollivier nem Liszt Ferenc apósa volt, ahogy egy helyi írja, hanem násza („vejének édesapja” — ahogy másutt mondja). A nizzai templomok közt külön említi a két pravoszlávot és az egy görögkeletit, holott mindkettő ugyanazt a felekezetet jelenti. Zavaró modorossága, hogy könyvének szereplőit nem egyszerűen a nevükkel mutatja be, hanem szinte mindig hozzáteszi. ..egy X. Y. nevű”. Említi, hogy a nizzai Chéret Múzeumban látta László T. Fülöpnek két jeles arcképét. Mindkettőt valamelyik Gerliczy gróf (helyesen báró) adományozta, s mindkettő családtagot ábrázol, az egyik Gerliczy Ferencet (1903), a másik Gerliczy Félixet (1927). A Gerliczyek Deszk földesurai voltak, uradalmukat 1796 körül Gerliczy Ferenc (1859— 1914) nagyapja kapta a királytól. Gerliczy Félix (1819— 1895) arcát bizonyára fénykép után készítette a kiváló arcképfestő — hacsak nem valamely hasonnevű, leszármazottját ábrázolta. Hasznos lett volna egy-két lapon a további kutatást útbaigazító bibliográfiai tájékoztatás. Különösen nekünk, a testvérváros olvasóinak, akik e kitűnő könyvvel a kezükben szeretnénk ellátogatni „ikervárosunkba” és Napfényországba, s kapcsolataink kibővítéséhez többet szeretnénk megtudni Nizzáról és a Tengeri Alnok megyéről. Hátha Nizza és Vallauris után a két megye kapcsolata is megszületik. PÉTER LÁSZLÓ ----------------------- Nívódíjak táncművészeknek A Magyar Táncművészek Szövetsége elnökségének döntése alapján 11 táncművésznek, illetve pedagógusnak ítélték oda a szövetség nívódíját, az 1983—84-es évadban nyújtott kiemelkedő teljesítményükért. Az évad legjobb baletttáncosának járó díjat Hágai Katalin (Magyar Állami Operaház) és Ladányi Andrea (Győri Balett) kapta, a legjobb néptáncos Csizmás Miklós (Magyar Állami Népi Együttes) és Gantner István (Magyar Néphadsereg Művészegyüttese) lett. Az Állami Balettintézet legjobb balettnövendékének járó nívódíját Balaton Regina (VIII. évfolyam) vehette át. A balettpedagógus nívódíját Ligeti Mária (Színház- és Filmművészeti Főiskola) és Farkas Gyuláné (Budapest), a néptáncpedagógusi nívódíját Földesi János (Madocsai Népi Együttes) és Salamon Ferencné (Martonvásári Gyermekegyüttes), a társastánc pedagógusi nívódíját Filla Edéné (Budapest) és Peczárszky Katalin (Szentes) kapta. (MTI) Faplasztikák a klinikakertben Tegnap délután a szegedi szótéri faplasztikákat. Hat, gyermekgyógyászati klinikából készült játék várja ka parkjában ünnepélyes ezentúl a gyerekeket, telkeretek között felavatták a bek között két hinta, egy megyei rajztanár-tovább- galambpár, két nagy harcsa, képző stúdió és a me- és egy sárkánykígyó. Az iyei képzőművészeti síó- egyik hintán az alkotók is rök ásotthalmi alkotótáboré- megörökítették nevüket, azban készült faplasztikákat, alábbi bejegyzéssel: Hegyi. A megjelenteket dr. Keczer Pataki, Cserjés, Mészáros, Tamás, a megyei tanács vb Siflis. A hangulatos kis araművelődési osztályának vétóünnepségen a szegedi vezetője köszöntötte, majd dr. ke utcai általános iskola Sebe János, a megyei párt kamarakórusa működött bizottság osztályvezetője át- közre, Korsósné Balogh Kandta rendeltetésének a Ját- talvi vezetésével. Elismerés magyar rajzfilmeknek Minden idők 50 legjobb animációs filmjei közé került Rófusz Ferenc A légy, és Jankovics Marcell Fehérlófia című produkciója: a két alkotást egy 35 tagú bizottság választotta ki a közelmúltban Los Angelesben megrendezett animációs olimpia alkalmából. A filmszemlén a kiválasztott produkciókat az „Animáció bajnokai” című sorozatban mutatták be. A neves filmszakemberekből álló bizottság tagjai által a legjobbnak ítélt alkotások között olyan alkotók produkciói szerepelnek, mint Walt Disney, Norman McLaren, John Huglay, Jiri Trnka. (MTI) Emlékmúzeum Bábolnán A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát a legkorszerűbb aurotechnika elterjesztésén kívül különös gondot fordít a nagyüzem történeti emlékeinek megőrzésére is. Képünkön: a házi múzeum egy részlete. (MTI-fotó : KS) SZERDA, 1984. OKTÓBER 11.