Csongrád Megyei Hírlap - Délvilág, 1990. április (47. évfolyam, 77-100. szám)

1990-04-02 / 77. szám

Kapar a buldózerkutya A szegedi JATE klubjában vitriolos „hangvételű” karikatúrákat szemlélhetnek az érdeklődök. Stefan Popa temesvári karikaturista szenvedélyes munkái joggal keltik föl az érdeklődést. A román nyelvű szöveg datálása szerint nem mai keletű karikatúrákról van szó, ami már így is nagy teljesítmény, hiszen valóságos tárháza a szerzői kritikának. Karikatúráinak társadalmi bírálata egyértelműen nyugtázza, hogy a helyzet tarthatatlan. A helyzet, valóban tarthatatlan volt. Ilyen és ehhez hasonló karikatúrák nemigen jelenhettek meg a diktatúra alatt és ha megjelentek, az egyenlő volt az öngyilkossággal, hogy mást ne mondjak. A karikatúra különös műfaj. Nem szükséges, hogy a szerző aláírja mit ábrázol. Régen rossz, ha egy kép, egy általánosítható görbetükör magyarázatra szorul. A jó karikatúra agitatív erejű „plakát”, amely egyszere informál és mozgósít, leleplez és érzelmeket gerjeszt. A címeket azért mégis felsorolom, mert azok is informálhatják az olvasót, behatárolhatják a témakört, amelyben az alkotó mozog. A Könnyek című karikatúrán csenevész gyerekek, a Kocsi című karikatúra kerekei helyén a meghajlott szerelők, a Motoros egyik lábán görkorcsolya, a Kitárt ablak a kérdőjelekre néz, na és ott van a Zenekar, amely valóban az ősi nagy melódiát játssza. Stefan Popa buldózere előtt egy kutya kapar, a tojásfejűek pedig a semmibe bámulnak. A karikaturista munkái korhűek és önmagukért beszélnek. Nincs híján a humornak sem a szerző, a bátorságáról, nagyvonalúságáról pedig csak felső fokban írhatok. Félelem nélküli karikatúrák ezek és szinte valamennyi a „diktátor és társulata” végnapjairól szólnak. (ner) Stefan Popa „humora" Ha lehet, hogy a szegedi városi kórház melletti utcák egyikét a kórházalapító Pozsgai Ignácról, a másikat pedig a kórházigazgató Boros Józsefről nevezték el, hajlik rá a köztudat, hogy Pulz Lajost is kórházi személyiségként ismerje el. Ráadásul neki a nagy kórházi komplexumból a titokzatos tébolyba jutott. Alaposan kell ismernie Szeged közeli múltját annak, aki tudja, Pulz tábornok (altábornagy) nem katonaorvos volt, hanem közönséges vezénylő hadfi. Szegedhez is annyi köze van csupán, amennyi Tisza Lajosnak. Amikor jött az árvíz, akkor dőlt el, hogy nekik ebben a városban kell hírnevet szerezniük. Péter László Szeged utcaneveiben olvasható, hogy a temesvári katonai parancsnok az árvízi mentési munkálatokért Lipótrendet kapott, belső titkos tanácsi címmel fölszerelve. A titkos tanácsi cím föltehetően titkos tanácsost jelent. Nagy blama, legalábbis utólag nézve, hogy Lipót-rend valahogy összekapcsolja a fővárosi tébolyda ugyancsak híres Lipótmezejével. Azt hiszem, most jött el a nagy kérdés ideje: végleg rehabilitáljuk a Pulz utcát? Szeptemberben adták át rendeltetésének Szeged legújabb klinikáját, de csak félárbocos átadásnak nevezhetjük, mert a műtők hiányában máig csak a hajdani tébolyda lakói és az Idegklinika „A" osztálya költözhetett át Bele. Lényeg az, hogy 1989. októberétől nem laknak már tébolyodott betegek a Pulz utcában. Elkezdtem utána járni, hogyan kapcsolódott össze az a főtiszti név az elmekórtannal. A hozzáférhető könyvekből az ugyan kiderül, hogy 1880- ban, tehát a Város víz utáni rekonstrukciója első évében már így nevezik, de tudnom kéne azt is, mikortól tébolyda a tébolyda. Közvetítőket kértem, kerestem, kutattam, de első nekifutásokra csak azt sikerült megtudnom, hogy amikor Szegedre költözött a kolozsvári egyetem, akkor már az volt. Fontos szögletköve ez is a történelemnek, de nem elég. Telefonálásaimmal zaklattam a professzori titkárnőt, a hajdani egyetemi főtitkárt, az orvosegyetemi könyvtárigazgatót, a szintén hajdani városi főorvost, végül Szeged legújabb monográfiája szerkesztőségi titkárát kértem meg, lapozzon bele a harmadik kötet még mindig kéziratban lévő anyagába. A támpontot tőle kaptam: 1901-ben készült el a kórház Kossuth Lajos sugárúti részén a sebészeti osztály, és ugyanebben az évben adtak át egy-egy udvari épületet. Az egyik az elmebetegek, a másik a nemibetegek gyógyulását szolgálta. Igaz ugyan, hogy sokkal rohamosabban épült újjá az akkori szeged, mint ahogy a mostani építési tempóból következtetni lehet, de ez a gyorsaság elsősorban a belsőbb városrészekre érződhet. Talán nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, a mindössze huszonegy éves Pulz utca akkortól kezd igazán városi színvonalú lenni, amikor a tébolyda megnyílik. Ma ugyan hajlamosak vagyunk minden régi időt boldog békeidőnek mondani, de íme a bizonyíték, akkor is sokan voltak már, akik belerokkantak a nagy rohanásba, és összegabalyodott fejükben a gondolat. A párkák akkor is termeltek már selejtet, az emberek életfonalát fonva, és haladó hagyománykén tovább is megőrizték, ezt a szokásukat. Túlságosan nagy szellemi frisseség nem is kellett tehát ahhoz, hogy a Lipót-rendes tábornokot póriasan összekapcsolják a „bolondok házával”. De az is lehet, hogy az eddigi 89 esztendő alatt nőtt egybe a két fogalom. Arra nézve bizonyosat mégse mondhatok, hogy lekopik-e az utcáról ez a ragadvány. Az talán biztos, hogy nem megy át az új klinikával a Semmelweis Ignác utcára, hiszen a női klinika meghatározza e név használatát. Az a körülmény föltehetően semmi szerepet nem játszik majd, hogy az anyák megmentője végül maga is megtébolyodott. Azért is bizonytalan vagyok, mert úgy hallom, pszichiátriai rehabilitációt szolgál továbbra is a régi épület, nappal szanatóriumi jelleggel. Hogy ez pontosan mit jelent, nem csak én nem tudom. Úgy tűnik, sokáig viselnie kell még Pulz Lajos utcájának a tébolydás tábornok kiegészítést akkor is, ha teljesen egészséges volt testben és lélekben egyaránt. Az utókor olyan szerzet, méltánytalanságokat is elkövet. Puszta hálából. HORVÁTH DEZSŐ Pulz utcai kérdőjelek A tébolydás tábornok Még mindig vas- és acélmarokban az egyházi iskolák (Folytatás az 1. oldalról.) óvodák közül legalább néhány ismét a hívő családok gyermekeinek nevelő szolgálatába állhasson. Annak ellenére, hogy már lelkiiszeti és vallási törvény biztosítja a jogokat. Csakhogy a 40 év alatt megszokhattuk már, a törvények csupán annyit érnek, amennyit a gyakorlatban megvalósítanak belőle. Szeged szerencsés, ugyanakkor szerencsétlen helyzetben van. Szerencsés, mert van egy olyan agilis, fáradságot nem ismerő püspöke, mint Gyulay Endre, s van egy dinamikus aktíva bázisa, a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) helyi csoportjai, s nem utolsósorban a hívők egyre karakteresebb közössége. Ami a szerencsétlenség, az a tanácsi hivatal, illetve egyes oktatási intézményvezetők értetlensége, tehetetlensége. Akiknek évtizedekig természete volt a hínáros állandóság, azoknak nem érdeke a változás. Éppen ezért sziszifuszi, csigatempós az előrehaladás. A KÉSZ-esek ígéretekből lassan már kiállítást rendezhetnek, míg a konkrét intézkedések továbbra is váratnak magukra. * Egy jó hete, mintha történt volna valami. Matusik Sándor, a városi tanács művelődési osztályának vezetője látogatást tett Gyulay püspök úrnál. A szakigazgatás vezetője listákat szorongatott a kezében, melyek alapján a tanács kegyeskedik engedni a nyomásnak. A nyolc, valamikor egyházi kézben levő óvodából mindössze egyet, a belvárostól ugyancsak távoleső Szabadság téri 75 férőhelyes intézményt ajánlották — nem véletlenül —, melyről hajlandók tárgyalni. Volt persze a szakigazgatás képviselőjének több más ajánlata is. Ide egy csoportot, oda egy csoportot, amoda egy csoportot. Meglehetősen fura látvány lenne az imádkozó apácák jelenléte e többségi világi óvodákban. Egészen megdöbbentő az a tanácsi gondolkodás, mely szerint az esetleg ismét egyházi kezelésbe kerülő óvodában a gyermekenkénti évi 4180 forintos állami normatíván kívül az óvoda semmiféle más támogatást nem kaphat. Ez annyit jelent, hogy két hónapra biztosított a működés. Míg más óvodáknál természetes a további működéshez szükséges tanácsi támogatás, addig az egyháziaknak nem jár semmi. Gondolkodom: ezek szerint népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szerveink, vagyis a tanácsok a hívő embereket deklaráltan nem képviselik, gyermekeiket a támogatott kategóriából a tűrtbe teszik. Bezzeg adózó állampolgárnak a vallásos szülő is jó?! Iskolaügyben nem sokkal rózsásabb a helyzet, csak „potyogtatott” osztályok indítására van lehetőség. Ami itt is a legnagyobb baj, minden a világ végén. . Az óvoda és iskolaelosztás vészesen hasonlít a volt MSZMP-óvodák országos szortírozásához. Az ellenzéki pártokat amennyire csak lehetett, a perifériákra küldték. A tanárképző főiskola vezetésével komolyabbak a tárgyalások a 2-es gyakorlóiskola, a volt zárdaépület visszaadásáról. A jószándék itt megvan, csakhogy a tanárképzősöknek sem nagyon van hová menniük. A szovjet csapatok kivonulásával, laktanyacserékkel tán megoldható ez a probléma is. Amikor a katolikus iskolák visszaigényléséről van szó — Benyik György KÉSZ-elnök szavaival élve — senki ne gondoljon egy új Vörös Hadsereg jövetelére ... Az egyház türelemmel, békességgel, de határozottan követel iskolajussából vissza, fokozatosan, mértéktartással. Úgy tűnik, a római katolikus egyház, s személy szerint a Szeged-Csanád Egyházmegye püspökének tekintélye kevés ahhoz, hogy a városi tanács illetékes apparátusa ne engedménynek, hanem a hívő emberek természetes emberi jogának tekintse egyes oktatási intézmények egyházi működtetését. Éppen ezért Gyulay püspök úr aláírásgyűjtésbe kezdett, a sajtón keresztül is kérve a gyermekeiket egyházi iskolába járatni szándékozó szülők levélben jelentkezését. A levélkötegek tán majd hatásosabbak lesznek! A helyi rendszerváltásig úgy látszik, ez már csak így megy ... ORFI FERENC 2 Interdiszciplináris konferencia Nagykőrösön Hiedelmek, szokások az Alföldön Háromnapos jubileumi interdiszciplináris konferenciát rendeznek Nagykőrösön április 9—11-ig. A konferencia arra törekszik, hogy a régészet, történettudomány, s a néprajz segítségével megkísérelje feltárni a hiedelem és a szokáskultúra archaikus rétegeit, az interetnikus hatásokat, s mégha a teljes feltárás lehetetlen feladatnak bizonyul is e konferencia keretében, körvonalazni a tájegységek etnikai közösségek főbb jellemvonásait és rendszereket. A konferenciát Balassa Iván, a Magyar Néprajzi Társaság elnöke nyitja meg. Tájegységünket négy előadó képviseli a háromnapos tanácskozáson. Vályi Katalin (Móra Ferenc Múzeum): Egy rendhagyó temetkezés a középkori Szeren. Szenti Tibor (Hódmezővásárhely): Kurválkodás Dél-Alföldön, levéltári büntetőperek alapján, 1723—1843 között Torma József (Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem) Névmágia. Polner Zoltán: A szülés hiedelmei címmel tart előadást Pályázat ifjúsági célokra Másfél millió gazdára vár A megyei ifjúsági alap felosztása az idén ismét pályázati úton történik. Kérjük a megyei ifjúsági szervezeteket és a megyében működő pártok ifjúsági tagozatait, hogy az 1 millió 500 ezer forint összegű ifjúsági alap felhasználására tegyenek javaslatot azoknak a céloknak és témaköröknek a megjelölésével, melyek támogatását az „Alapból” szükségesnek ítélik meg. A javaslatokat a Csongrád Megyei Tanács Elnöki hivatalához, dr. Pesti Judit ifjúsági titkárhoz címezve várjuk, legkésőbb 1990. április 17-ig. Telefonon érdeklődni a 21- 622/175, vagy a 14-619-es számon lehet. Magányosok klubja Indul Együtt könnyebb! „Egyedül érzi magát? Nincs kivel megosztania problémáit? Nincs igazi barátja? Szeretne társaságba járni?” Ha foglalkoztatják az előbbi kérdések, szeretettel várnak minden kedves érdeklődőt április 7-től, minden szombaton 18 órától 22 óráig a városi klubközpontban (Makó, József Attila u. 5.). Jelszavunk: Együtt könnnyebb! Ha egyedül érzi magát, köztünk a helye. Belépődíj: 30 forint, melyet a klub működtetése érdekében szednek. Szeretettel vár minden érdeklődőt a magányosok makói klubja. Hasznos kiadvány: Vám 1990. Új határátkelőhelyeket nyitnak A külföldre utazó magyar állampolgárok számára hasznos kiadványt jelentetett meg a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága. A Vám 1990 című füzet az utazóknak a vámmal kapcsolatos teendőit, jogait és kötelezettségeit, a behozható áruk mennyiségi kereteit, a vámkezelés módját, a vámkiszabás alapját képező érték megállapítását és leggyakrabban előforduló áruk vámtételét taglalja. A kiadvány közli néhány európai ország vámrendelkezéseit is. A füzet arról is tájékoztat, hogy a közeljövőben a magyar —osztrák határszakaszon tizenöt, a magyar—jugoszláv viszonylatban négy, míg a magyar-román határszakaszon hét új határátkelőhely nyitását tervezik. A legtöbb olvasót minden bizonnyal a január elsejétől érvényes új vámszabályok érdeklik, egyebek közt az a rendelkezés, hogy a 15 ezer forint egyedi értéket meghaladó árukat minden esetben a kereskedelmi vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával vámkezelik. Ezen kívül a behozott áruk után 25 százalék áfát is kell fizetni, így például a videolejátszó, a videokamera, a videomagnetofon vámtétele 12,1 százalék, a turmixgépek, a konyhai robotgépek után pedig 50 százalékos vámot kell fizetni. A számítógépek és alkatrészeinek vámtétele 6,2 és 20 százalék között mozog, míg a személygépkocsi után 40 százalék a vám. Beiktatják Tőkés Lászlót Tőkés László temesvári lelkészt, a nagyváradi központú, Királyhágó-melléki református egyházkerület új püspökét május 3-án iktatják be hivatalába — közölte a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa az MTI-vel. A kolozsvári központú református egyházkerület ugyancsak püspökválasztás előtt áll. Az egyházkerület április 20-i közgyűlésén döntenek egyrészt az újonnan létrehozott egyházmegyékről, valamint a püspökválasztás áprilisi, illetve legkésőbb májusi lebonyolításáról. HÉTFŐ, 1990. ÁPRILIS 2.