Polgár fiúiskola, Csongrád, 1934
A történelemtanítás legyen elsősorban hazafias nevelés írta : Tél József. Merjünk bátran szembenézni a tényekkel, ne próbáljuk elpalástolni a valóságot, ez a haladásnak, az egy lépcsővel való emelkedésnek az első föltétele. Nagy önáltatás volna például azt állítani, hogy történelemtanításunk megtalálta a biztos módszerét, hogy az eredményekkel maradék nélkül meg lehetünk elégedve, hogy itt nincs semmi korrigálni való. A világ történelmi evolúciója ebben a korban is új színeket, eszméket, eseményeket dob fel, a történettudomány napról napra új adatokkal, új oldalról megvilágított tényekkel és újonnan felfedezett szempontokkal áll elénk, a tanítás metodikája állandóan halad, új utakat, módszereket talál. Szükséges tehát, hogy időnként minden magyar pedagógus a fejlődés új fokához igazodjék, szükséges a dolgokat megbeszélni, hogy így a haladás útja, módja, célja mindig jobban megtisztuljon, kivilágosodjék előttünk. A címben jelölt tétel fejtegetésére közelebbről két körülmény adott impulzust: az egyik az, hogy az idei Rákóczi-évforduló aktualitást ad a magyar hazafias nevelésről való elmélkedésnek, a másik pedig, hogy mivel a magyar közoktatásügy miniszteri székében a magyar történettudomány egyik legkiválóbbja ül, minden új gondolat a megfontolás tárgyát képezi,s a magyar iskolákban a történettanítás a reformkorát érheti el. A történelmi evolúció iránya. Ha valaki csak az újságokon keresztül is figyeli a világ folyását, lehetetlen, hogy észre ne vegye, milyen nagy átalakulások korát éljük. Ha az egyes történelmi korok között elképzelhető egy határ, akkor most mi ehhez értünk. Csak a címbetűket kell olvasnunk az újságokban s a lélek titkos hallószerve föltétlenül észreveszi, hogy egész Európában (az érzékenyek konstatálják, hogy az egész világon) dübörög a föld, fönn a Hitler-ifjak százezres embererdőinek kemény lépései alatt, nyugatról az olasz balisták nagy lelkesedése zúg, keletről az új erkölcsű orosz ifjúság készül meg nem tisztult célú harcra és életre. Elementáris erővel tör ki az ifjúság szívéből a hazafias láng, sokszor talán rikítóan bántó soviniszta színekben, de ki tud féket vetni a szilaj csikóra. Majd lehiggad az magától. A nacionalizmus, a nemzeti gondolat, a hazafias érzés a reneszánszát, megújhodását éli. Az egész világ egy ismeretlen célú nagy harcra készül, nemcsak technikailag, de szellemileg is fegyverkezik, csak mi álljunk itt révedezve, tétlenül s például a történettanításunkban (ami a lélek fölfegyverzését jelenti) az ötven éves nagy béke alatt kialakult kényelmes, lehiggadt metódussal és tempóval tanítgassunk? Itt most Vörösmarty víziójában meglátott „nagy temetési napról“ van szó. Trianonban már nagy ceremóniával, nemzetközi asszisztenciával egyszer félig eltemettek bennünket, most várjuk be a végleges eltemettetést? A szláv, a germán tenger már nagyon ostromol bennünket s az ezeréves szikla most