Cukoripar, 1957 (10. évfolyam, 1-12. szám)
1957-01-01 / 1-3. szám
4 Cukoripar X. évf. (1957), 1—3. sz. Komáromi Gy.: Cukorrépatermelésünk néhány időszerű kérdése pótvetéshez a gyár mindig ad magot, szükségtelen tehát károsan takarékoskodni az első vetéshez kiadott répamaggal. A vetőgépek közül mindig a műtrágyaszóróval kombinált répavetőgépet részesítsük előnyben. Ez a géptípus a legtöbb termelő részére elérhető, mert a cukorgyárak a kombinált vetőgépeket a községekben a répaterületek arányában tartják kinn. A műtrágyaszóróval kombinált vetőgéppel a kezdeti fejlődést nagymértékben növelő nitrogén tartalmú műtrágyákat (Linzi, Pétisó) szórjuk ki foszfor műtrágyával (Szuperfoszfát) keverve. (Káliműtrágyát is indokolt adagolni, ha ősszel nem szórtuk ki.) Kát, holdanként tavasszal legalább 30 kg nitrogén és 80 kg foszfor-műtrágyát használtunk sorbavetve. Közönséges vetőgéppel történt vetés esetén, a tavaszi talajmunkák megkezdése előtt szórjuk meg egyenletesen répaföldünket legalább két, holdra számított 50 kg nitrogén, 100 kg foszfor- és 40 kg káli-műtrágyából álló keverékkel. Vetés után a magtakaró használatát ne hagyjuk el. Az így vetett cukorrépa gyorsan, egyenletesen és erőteljesen fog kikelni. A további ápolás szakszerűsége és lelkiismeretessége, a kártevők figyelése és az ellenük történő védekezés azonnali megindítása biztosítja a termelő munkájának eredményességét, mely a jelenlegi kedvező cukorrépa-árak mellett ismét a legmagasabb jövedelmet biztosító növénnyé teszi a cukorrépát. A jövedelem növekedése természetszerűleg eredményezi a cukorrépa termesztési arányainak növelését a jó gazda gazdaságában. Sokezer termelő jelentette be ősszel lekötött területének növelését, mert látja azt a biztonságos, minden piaci ingadozást kikerülő jövedelmezőséget, amit a cukorrépa biztosít. A cukorrépa vetésterületének helyes arányú növelésére mind termelőszövetkezeteinkben, mind az egyéni termelőknél lehetőséget nyújt a kötelező gabona beszolgáltatás megszűnése. A cukorrépa arányának növelése azonos a gazdálkodás belterjességének növelésével, ami nemcsak a növénytermesztés általános eredményjavulásával mérhető le, hanem az állattartás hozamainak jelentős emelkedésével is. Ezen utóbbinak különösen az értékes cukorgyári melléktermékek ésszerű felhasználása útján van jelentősége, ha figyelembe vesszük, hogy az egyszer préselt friss cukorgyári répaszelet új áranként 5,— Ft, a száraz szeleté 83,— Ft, a melaszé 80,— Ft, amelyeket éppen az új árfeltételek alapján ingyen, minden térítés nélkül kap a cukorrépatermelő. Összegezésképpen, az elmondottakból azt az egyszerű következtetést kell levonnia minden olyan tsz-ünknek és egyéni termelőnknek, akinek répatermelésre alkalmas földje van, hogy üzemi adottságaik felső határainak mértékéig terjesszék ki cukorrépatermelésüket, s a cukorrépaterületük leggondosabb művelését hajtsák végre. A helyes irányú elhatározás végrehajtására most még van idő, kössék meg termelési szerződéseiket azok, akik még nem szerződtek, akik pedig egész szántóterületükhöz, arányosan eddig alacsony területre szerződtek, egészítsék ki cukorrépaszerződésüket a körzeti felügyelőnél, illetve a községi cukorrépafelelősnél. Tanulmányok a vetőmagvizsgálat köréből Mennyi répamagot vessünk? Dr. Schermann Szilárd, a mezőg. tud. kandidátusa. OVEF:■ ‘ A jó cukorrépamag minőségi követelményeit ezidőszerint az MNOSZ 6375 szabályozza. Az itt szereplő határértékek mind tisztaság, mind csírázóképesség tekintetében lényegében azonosak az általánosan ismert „német norma“ határértékeivel. Minthogy a közeljövőben a tisztasági vizsgálat terén valószínűleg általánosan át kell térnünk az ún. nemzetközi módszerre, amely a nagyobb egyöntetűség és gyorsabb munka érdekében a „tiszta anyag“ megítélésében az eddigi módszernél enyhébben jár el: felmerült a vetőmagminőségi szabványok általános átdolgozásának szüksége, hogy a követelményeket a megváltozott értékelésnek megfelelően kiigazítsuk. Ennek során átdolgoztuk egyebek közt a cukor- és takarmányrépamag minőségi szabványait is. Ezt az átdolgozást a Magyar Szabványügyi Hivatal szakértőbizottsága el is fogadta, úgyhogy az mint kész tervezet várja az esetleges hozzászólásokat. Ez átdolgozás során azonban messzebb mentünk annál, hogy a tisztaság és csírázóképesség határértékeit esetleg egymáshoz képest kölcsönösen kissé eltoljuk — ahogy azt a tisztasági vizsgálat nemzetközi módszere általában megkívánta. Ez alkalommal ugyanis időszerűnek tartottuk egyben felvetni azt a kérdést is, hogy répamagszabványunk, illetőleg az ennek alapján szolgáló „német norma“ mesterkélt és kissé egyoldalú rendszere helyett nem állíthatunk-e fel természetesebb és igazságosabb rendszert. Elméletileg ezt a kérdést már egy korábbi dolgozatomban tárgyaltam (a répamag használati értéke. Növénytermelés. 2. 1953. 1—2. sz.) és erre most azért térek vissza, mert az új szabványtervezet megjelenése alkalmából szeretném a cukorrépatermelés és a cukoripar illetékes tényezőit a javasolt új rendszer előnyeiről meggyőzni s őket ennek elfogadására megnyerni. A „német norma“ követelményeiről az a véleményem, hogy túl merev, mesterkélt és igazságtalan. Nem egyforma értékű a nagygomolyú és aprógomolyú répa számára, de az aprógomolyúaktól sokkal többet követel, mint a nagygomolyúaktól. Többet, mint amennyit a nagygomolyú áruval azonos használati érték szempontjából követelni kell és még többet, mint amennyit az aprógomolyú áru