Cukoripar, 2001 (54. évfolyam, 1-4. szám)

2001-01-01 / 1. szám

2 Szolnokon született és tanulmányait is ott kezdte el. Érettségi vizsgát azonban már a Budapesti Álla­mi Gyakorló Kereskedelmi Középiskolában tett 1946-ban. Még ezen a nyáron visszakerült Szolnok­ra és ott a cukorgyárban - ahol édesapja rézműves volt - villanyszerelők mellett töltötte a nyarat, de a kampány kezdetekor a répaosztály adminisztrátora lett. Ekkor kezdődött az egész munkásságán átívelő répás életpálya. Katonának is a répaosztályról vo­nult be és 1952-ben leszerelése után is oda tért vissza. Ambiciózus fiatalember volt. Hamarosan csoportvezető lett. A cukorgyár gondoskodott szakmai képzéséről és 1953 tavaszán elvégzett egy termeltetési tanfolyamot. Ezután körzeti ellenőr, majd egy év múlva répafelügyelő lett. Később vezette a Hatvani­­, és a Selypi Cukorgyár répaosztályát. Jó szervező, gyors rendszerező képességgel, nagy szorgalom­mal, fáradtságot nem ismerve végezte szakmai munkáját. Ezeket a tulajdonságait és a kiváló irányító képességét szem előtt tartva nevezte ki az iparvezetés 1964-ben a Magyar Cukoripar Orszá­gos Vállalat Szállítási és Rakodásgépesítési Osztályának vezető­jévé. A nagy erőpróbájú feladatokkal egyidőben ismét tanult. Si­keresen végezte el a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet, mely­nek Mezőgazdaságtudományi Karán agrármérnöki diplomát szerzett. A 60-as és 70-es évek a cukoripart óriási feladatok megoldá­sa elé állították. A nagyüzemi répatermesztés szakosított gépesí­tése és az évente 5-6 millió tonna cukoripari szállítás - alap­anyag, segédanyagok, termékek - rengeteg problémájának meg­oldása csak jól szervezett, jól irányított szakapparátussal volt megvalósítható. A répa minőség szerinti átvételére való felkészülés során éve­ken át igen sok, a matematikai­ statisztika módszereivel megha­tározott számú mintát elemeztek és értékeltek a cukorgyárak la­boratóriumai. Eközben az egyik legfontosabb feladat a minták állagmegóvása volt. Meg kellett szervezni a korrekt mintaszállí­tást a répatáblától a laborig. Pintér Pál egyik fő erőssége a gyors áttekinthetőképesség, a kezdeményezés és a jó szervezés volt. Intézkedései körültekintő­ek, megfontoltak voltak. Kiemelkedően példás volt kapcsolata az országos szállítási ágazatok vezetőivel. Ezek a kapcsolatok ne­héz helyzetekben - és ilyenek sokszor voltak - nagy segítséget nyújtottak az iparnak. Munkásságának idejére esett a cukorrépa-ter­mesztés komplex gépesítése. Alkalmazásba kellett venni a szemenkénti vetőgépeket, a félautomata fe­jelő és kiemelő gépeket, prizmarakókat és a mecha­­nizált répatárolókat. A beszerzési források lehetősé­gei között a legsikeresebben alkalmazható jármű­ürítővel kombinált előtisztító, prizmázó gépeket kel­lett beszerezni. Gondoskodni kellett ezek kezelőinek képzéséről, a berendezések szerviz­lehetőségeiről és az alkatrészek utánpótlásáról. Nagy horderejű feladatok voltak ezek, hiszen egy­­egy esztendőben­­ a ma már elképzelhetetlen hosszússágú­­, 150-160 napos kampány végén is elfogadható, de legalább is még feldolgozható minőségű répa kellett. Ehhez hozzáértésre, jó csapatmunkára és derűre volt szükség a gyárakban és a köz­pontban egyaránt. Pintér Pálnak ez megadatott. Közösségkedve­lő, jó kedélyű volt, sok baráttal. 1976-tól ő lett a Cukoripari Vállalatok Trösztjének kereske­delmi igazgatója. A tröszt sok szervezeti, hatásköri változást ho­zott, ami magában hordozta a permanens feszültséget, ami ak­kor manifesztálódott mindennapi munkájában, amikor a tröszt megszűnésével a létrehozott Cukoripari Szolgáltató Közös Vál­lalat igazgatójaként nem mindig barátságos légkörben kellett a feladatokat munkatársaival megoldania. Tágabb környezetének sokirányú változása, személyes, csalá­di életének sokáig rendezetlen problémái, majd tragédiája, szel­lemi és fizikai kondícióinak nagyfokú romlásához vezetett. Már nem volt a régi és pusztította is önmagát. Nehezen tudott, talán nem is akart lépést tartani a változó és egyre nehezedő gazdál­kodási körülményekkel. Ezért korengedményes nyugdíjaztatását kérte, amit 1986. december elsején lehetővé is tettek számára. Ez az időszak sem kezdődött számára könnyen. A sok barát el­maradt, az iránta való érdeklődés gyérebb lett. De az élet újra felé fordult. Adott neki a sors egy odaadó hű társat, feleséget, aki sok szeretettel, állandó figyelemmel visszaadta önbecsülését és szép életet élhetett haláláig. A sok régi barát, munkatárs mind eljött a temetésére, hogy egy utolsó főhajtással megadja a végső tiszteletet a barátnak és annak a kollégának, akivel sok kellemes órát és sok szakmai si­kert lehetett elérni. Pali nagyon szerette a kanyargó Tisza mentét, ahol született, de végső nyugodalmat egy Mátra­aljai temető békéje adott Neki. PINTÉR PÁL 1928-2000 CUKORIPAR LIV. évfolyam (2001) 1. szám ŐRIZZE EMLÉKEZETÜNK MELITA személyiségét, munkásságát Szótlanul, panasz nélkül ment el, pedig súlyosan beteg volt. Küzdött a kór ellen, mindvégig dolgozott. Minisztériumi munkaköre révén került kapcsolatba a cukori­parral. Megszerette ezt az iparágat. Felismerte értékeit, szel­lemi és technikai felkészültségét. A hatósági feladatköréből adódó lehetőségeket maximálisan felhasználva támogatta a 80-as évek beli küzdelmeinket, majd az iparág számára legin­kább elfogadható, azonnali tőkét hozó privatizációt. Abszolút korrekt volt. Nyugdíjazása után már csak és kizárólag a cukoripar gondja­inak, bajainak megoldását segítő munkákban vett részt. Jó köz­gazdász volt. Azonnal felismerte az összefüggéseket és állami­gazgatási gyakorlata révén hatékonyan tudta segíteni elemzései­vel, megoldási javaslataival a nem kevés gonddal küzdő ipart. Kovács Árpádné - Melitta - szerényen, sok emberséggel tu­dott együtt dolgozni régen is, most is a kollégáival, munkatársa­ival. Közülük sokan lettek őszinte barátai. December 15-i halálhírét döbbenten fogadtuk. Családja na­gyon szűk körben vett tőle búcsút. Ezt tiszteletben tartva mi majd egy-egy szál virággal fogunk tisztelegni előtte a Rákoske­resztúri Köztemetőben lévő csendes sírjánál. Emlékezetünk őrizni fogja.

Next