Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 5. kötet
P - PERJESZT - PERJESZTÉS - PERK - PERKÁL - PERKÁLSZÖVŐ - PERKÁSZ - PERKÁTA, (1) - PERKÁTA, (2) - PERKE - PĚRKED, (1) - PERKED, (2) - PĚRKĚL - PĚRKÖLTSÉG - PERKUPA - PERLAK - PERLÁSZ - PĚRLEKĚDÉS - PĚRLEKĚDIK - PERLEP - PĚRLÉS - PĚRLŐDIK - PERME - PERMED - PERMEDEG - PERMEDĚZ - PERMĚG - PĚRMESZT - PERMESZTÉS - PERMESZTŰZ - PERMET
183 PERJESZT— PERLEKEDIK PERLEP—PERMET 184 nyes, vagy sátorozó. (Juncus pilosus.) Molnár Albertnél am. juncus effusus, mely Diószeginél békaszittyó. PERJESZT, (perjeszt) áth. m. perjeszt-étt, htn. —viv. —em. par. perjeszsz. A Csereháton Gömörben, s Abaújban am. alája gyújtani, gerjeszteni. A székelyeknél : permeszt. 1. ezt. Rokon a Balaton melléki pervyeszt. PERJESZTÉS, (per-jesz-tés) fn. tt. perjesztés-t, tb. —ék. Alágyujtás. V. ö. PERJESZT. PERK, puszta, NEMES—, falu Nyitra m. helyr. Perk-re, —én, —röl. PERKÁL, fn. tt. perkál-t, tb. —ék. harm. szr. — a. v. —ja. Vékonyabbféle gyolcsszövet gyapotból. Németül : Berkan, olaszul : barracano, francziául : bouracan. PERKÁLSZÖVŐ, íperkál-szövöösz. m. Takács, vagy gyáros, ki perkálféle szöveteket készít. PERKASZ, erd. falu Szászváros sz. helyr. Perkász-ra, — on, — ról. PERKÁTA, (1), mn. tt. perkátát. Növénynem az öthímesek seregéből és egyanyások rendjéből; bokrétája tölcséres, ránczba szedett, kinyílás előtt öszvesodrott, csúcsos, kúpos hegyű; bibéje gombos, gömbölyű, minden faja felfutó szárú. (Ipomoea. LA Nevét valószínűleg bokrétájának pergére sodrott alakjától kapta, mintha eredetileg pergéje volt volna. PERKÁTA, (2), falu Fehér m . hely r. Perkátára, —n, —ról. PERKE, női kies. kn. tt. Perkét. Kis Pere, Erzsike, Böske. L. PERZSI. PERKED, (1), (pérked) önh. m. pérked-tem, — tél, —étt. A rekkenő hévség miatt fű, gabona elaszik, elperzselődik. Balaton melléki szó. V. ö. PER gyök (1). Rokon vele mély hangon : pirkad. PERKED, (2), puszta Szabolcs m., helyr. Perked-re, —én, —röl. PERKÉL ; PERKÉLÉS ; PERKÉLT, 1. PERGÉL, PERGÉLÉS;PERGÉLT. PERKÖLTSÉG, (perköltség!ész. fn. Általán mindazon kiadások, költségek, melyekbe bizonyos pernek lejárása kerül, p. az ügyvédi dij, a szükséges okmányok megszerzésére költött pénz stb. A vesztett félt a perköltség megtérítésére ítélni. PERKUPA, falu Torna m., helyr. Perkupára —n. —ról. PERLAK, mváros Szala m.; helyr. Perlak-ra, — on, —ról. PERLÁSZ, falu Gömör m.; helyr. Perlász-ra, —on, —ról. PERLEKEDÉS, (per-él-ek-édés) m. tt. perlekedés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. 1) Két vagy több személy között folyó szóteli veszekedés. Kosz házasok, testvérek, szomszédok perlekedése. 2) Viszonyos állapot, midőn a peres felek a biróság előtt bizonyos kereset miatt vitatkoznak, törvénykezés, pereskedés. PERLEKEDIK, (per-él-ek-éd-ik) k. m. perleked-tem, —tél, —étt. 1) Másod vagy többed magával folytonos, gyakori szóbeli veszekedésbe keveredik. 2) Törvényesért. mint peresfél, a biróság előtt bizonyos kereset miatt pert folytat, törvénykezik, pereskedik. PERLEP, falu Bars m. helyr. Perlep-re, —én, j —röl. PÉRLÉS, (pér-él-és) m. tt. perlés-t, tb. —ék. Cselekvés midőn valaki perel. V. ö. PERÉL. PERLODIK, (pér-él-ő-d-ik) belsz. m. perlöd-s lem. —tél, —Ott. Szabó Dávidnál am. perlekedik; 1. ezt. Molnár Albertnél is eléjön : perlödés — perlekedés. PERME, (per-me), m. tt. permét. Székelyesen am. permet, permeteg, apró, parányi cseppekben hulló eső. Gyöke azon per, mely is pereputty, s hang-s változattal a piri, pirinyó, pirinkó szókban kicsit jelent, s rokon a parvus, pars latin szók gyökéhez. Alakjára hasonló az elme , eszme , szuszma , duzma, tutyma, szuszma szókhoz. Rokon hozzá a vastaghangu s apró, a földet alig vagy vékonyan lepő havat jelentő székely porka, továbbá a persa bárán (eső), mongol horogban (eső), s ez utóbbi csaknem egészen , egyezik a porka szóval. PERMED, PERMED, (permed), önh. m. permed-t. 1) Apró szemecskékben csepegővé lesz. Ebből származott permedeg, keményítve permeteg, mint: förged förgeteg, csörged csörgeteg, lankad lankatag, s több mások. 2) A székelyeknél am. gerjed, gyuladásnak ered. Értelmi viszonyban áll vele a permesz, pl. permesztüz, gerjedező, elevenedő tűz, és az áth. permeszt, gerjeszt, gyúlaszt. E jelentésénél fogva a tüzet, égést jelentő pér gyökből származik. V. ö. PÉR, gyök. PERMEDEG, székelyesen am. permeteg. PERMEDÉZ, 1. PERMETÉZ. PERMÉG, (per-még) önh. m. permég-lem. —tél, -étt. L. PERMETÉZ, és v. ö. PERME. PERMESZT, (per-m-esz-t) áth. m. permeszt-étt, par. —sz. hbn. —ni v. —em. Valamely testet gerjedővé tesz, gerjeszt, lassan-lassan gyúladásba, forradásba hoz. Tüzet permeszteni. Tejet permeszteni — forrolintani (Kriza J.). A székelyeknél divatos. Alkatra rokonai : törmeszt, termeszt, s mennyiben az m és v rokon ajakhangok : perveszt, olvaszt stb. PERMESZTÉS, (per-mesz-tés) fn. tt. permesztés-t, tb. kék. Gerjesztés, felforralás. V. ö. PERMESZT. PERMESZTÜZ, (permesz-tüz) ész. fn. A székelyeknél am. gerjedező, elevenedő tűz. PERMET, (per-me-t v. per-m-et) fn. tt. permetét. Igen apró szemekben hulló eső. Néhutt : permete és permeteg. Törzsöke vagy a székely perme, melyhez a t hang vagy te szótag toldalékul járult; így lett a szuszma , duzma szókból szuszmali, duzmati; vagy talán csak perm, mint a régieknél szereim, (honnan : szerelmetes), hatalm , oltalm, stb. L. PERME.