Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 5. kötet
P - PĚRÜGYELŐI - PĚRÜGYELŐSÉG - PERVÁNY - PERVAT - PERVÁTA - PĚRVESZTES - PĚRVESZTÉS - PĚRVITEL - PĚRZS - PERZSA - PERZSAKŐBALZAM - PERZSAMÉZGA - PERZSAORSZÁG - PERZSAUL - PĚRZSBŰZ - PERZSBŰZŰ - PĚRZSĚL - PĚRZSĚLÉS - PERZSI - PERZSIA - PERZSIAI - PERZSIKE - PERZSSZAG - PES, (1) - PES, (2) - PES, (3) - PĚSDÍT - PESEL - PESELÉS - PĚSĚLY - PESES - PĚSG - PESHED
189 PERÜGYELÖI—PERZSELÉS PERZSI—PESHED 190 PERÜGYELÖI, (per-ügyelöi) ösz. mn. Perügyelöt illető,arra vonatkozó. Perügyelöi munka, kötelesség, díj, fölebbezés. PERÜGYELŐSÉG, (per-ügyelőség) ösz. mn. Perügyelöi minőség. Több perügyelő együtt véve. PERVÁNY, falu Sopron m. helyr. Perványba, — ban, —ból. PERVAT, puszta Veszprém m. helyr. Pervatra, —on, —ról. PERVÁTA v. PERVÉTA, m. tt. pervátát. Különös hajlék vagy a háznak valamely zuga, a végre készítve, hogy a szükséget elrejtve lehessen végezni benne, szokottabban : árnyékszék, puhaszék, népies körülírással, oly hely, hová a király is gyalog jár, gúnyosan : Pilátus konyhája. Egyezik vele a franczia privé, angol privy, és a középkori latinban : privata (t. i. sedes); s hihetőleg ebből alakult a magyar perváta is ; valamint a némely tájakon divatozó budár is úgy látszik am. a franczia boudoir. PERVESZTÉS, (pervesztes) ösz. mn. Azon peresfélről mondják, kit a bíró (mint alperest) elmarasztalt, vagy (mint fölperest) elutasított. PERVESZTÉS, (pervesztés) ösz. mn. Állapot, midőn valamely peresfél az ügy érdemében a bírótól nem kedvező ítéletet vagy végzést kapott. PÉRVITEL, (pér-vitel) ész. fn. L. PERFOLYTATÁS, 2. PERZS, 1. PERS. PERZSA, fn. és mn. tt. perzsát. Perzsiában honoló, vagy onnan származott személy, továbbá, ezen országból való, azt illető, arra vonatkozó. Régibb iratainkban : kazul. PERZSAKÖBALZAM, (perzsa-köbalzam) ösz. fn. Köbalzam neme, melynek hazája Perzsia. PERZSAMÉZGA, (perzsa-mézga) ösz. fn. Perzsiában tenyésző bizonyos növénynek sárgás vagy barnás mézgája, melyet gyógytapaszul használnak. (Sarcocolla). PERZSAORSZÁG, (perzsa-ország) ösz. fn. L. PERZSIA, PERZSÁUL v. PERZSÁUL, (perzsaul) id. Perzsa nyelven. Perzsául beszélni, olvasni, írni. PERZSBÜZ, (perzs-büz) ösz. fn. Perzselt vagyis égett szőrnek, hajnak, zsírnak stb. bűze, szaga. PERZSBÜZÜ v. —BÜZÜ, (perzs-büzü), ösz. mn. Aminek perzselt bűze vagy szaga van. PERZSEL, (perzsél) áth. m. perzselt. Bizonyos testekről a szőrt, hajat, tollat leégeti. A hajat megperzseli a hozzá csapott láng. A rókát kiperzselni lyukából. Különösen a megölt disznónak szőrét leégeti, hogy bőre ropogósabb, s húsa szalonnája tartósabb legyen. Akármint perzseljék , nem lesz ebből szalonna. (Km.). V. ö. PERGÉL. PERZSELÉS, (perzselés) m. tt. perzselés-t, tb. ék, harm. szr. —e. Cselekvés, midőn perzselnek valamit. Disznóperzselés. V. ö. PERZSÉL. PERZSI, női kn. tt. Perzsi-t, tb. —k. Erzsi, Örzse. Az előtét, mint a Pila, Pere, Panna, Pista nevekben: PERZSIA, m. tt. Perzsiá-t. Ország és állam neve déli Ázsiában, melynek területi nagysága a legrégibb kortól máig különféle változatokat szenvedett. A mai Perzsia (melyet a lakosokran-nak neveznek, ámbár ez régente sokkal terjedelmesebb birodalmat foglalt magában), tulajdonképen Nyugati Perzsia határai északról : ázsiai Oroszország különösen Trans-Kaukasia, a káspi tenger, és Turkesztán (Khiva és Bochara); keletről Afghanistan (vagy Keleti Perzsia) és Beludsistan; délről a perzsiai tengeröböl, és Omán tenger, s nyugotról ázsiai Törökország. Régibb iratainkban : Kazulország. PERZSIAI, (perzsiai) mn. tt. perzsiai-t, tb. lak. Perzsiából való, azt illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Perzsiai kereskedők, keresztények, muzulmánok, stb. PERZSIKE, női kn. tt. Perzsikét. L. PERZSI, ERZSIKE, PERZSSZAG, (perzs-szag) ész. fn. L. PERZSBÜZ. PES, (1), f. tt. pes-et, tb. —ék. harm. szt. — e. A nemi részeken kifolyó húgynak hangja, egyszersmind a húgy maga; honnan : peselni am. hugyozni. Néhutt e hangzóval : pös; élesebben : pis, melyből pisál származott. Műveltebb osztályok nyelvén : vizelet. Mint hangszók egyeznek vele a török isemek ( peselni), persa písáb vagy písár (pes), német Pisse, pissen, franczia pisser, olasz pissare, szláv pis, mocs, finn pissan peselek stb. PES, (2), elvont gyöke 1) peshed v. pesved, v. pessed és pesheszt, 2) pesset szóknak és származékaiknak ; 1. az említett szókat. PES, (3): 1. PEZS. PÉSDÍT, PÉSDÜL, 1. PÉZSDÍT, PÉZSDÜL. PESEL, (pesel) önh. m. pesel-t. Hugyozik, kisebb szükségét végzi. Némi kicsinyő jelentése van, miért jobbára gyermekekről mondják ; máskép : pisál ; műveltebb osztályok nyelvén : vizel. PESELÉS, (peselés) m. tt. peselés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Hugyozás, pisálás ; műveltebb osztályok nyelvén : vizelés. PESELY, tájdivatosan am. persely. PESES, (peses) mn. tt. pesés-t v. —et, tb. — ék. Pessel nedvezett, büzdített, hugyos. PÉSG; PÉSGÉS; PÉSGÖ, 1. PÉZSEG; PÉZSGÉS ; PÉZSGÖ; PESHED, (peshed) enh. m. peshed-t. Mondjuk holmi állati s növényi testekről, és ólukról, midőn nedvök rohadó erjedésnek indulván romlani, penészedni, nyálkásodni kezdenek, mi leginkább a szabad lég hiánya, vagy veszteglés, vagy nagy melegség miatt szokott történni. Peshed nyárban az álló víz. Megpeshed a hús, étel. Innen átvért. peshed az oly ember, kinek ereje a veszteglés, tunyaság miatt elgyöngül, elromlik.