Czuczor Gergely – Fogarasi János: A magyar nyelv szótára, 6. kötet
Ü - ÜLTET - ÜLTETÉS - ÜLTETETLEN - ÜLTETMÉNY - ÜLTETMÉNYÁGY - ÜLTETMÉNYĚS - ÜLTETMÉNYĚZ - ÜLTETŐ - ÜLTETŐFA - ÜLTETŐGÉP - ÜLTETŐVAS - ÜLTETVÉNY - ÜLTETVÉNYÁG - ÜLTETVÉNYÁGY - ÜLTETVÉNYĚS - ÜLTETVÉNYĚZ - ÜLTETVÉNYFŰZ - ÜLTŐHELY - ÜLÜ - ÜM - ÜMEG - ÜMGET - ÜMMENT - ÜN - ÜNÉ - ÜNG
669 ÜLTET—ÜLTETŐGÉP. ÜLTETŐVAS—ÜNG. 67 - ben : „És felültepék, ki megholt vala." (Lukács VII.) így a Katalin Verses legendájában : „Poroszkájára ültepék És az nép keziben (kezibe) lépék." (Toldy P. kiadása 10 lap.) ÜLTET, (ültet)mivel t.m. ültettem, —tél,—étt, par. ültess.) Tettleg eszközli, hogy valaki bizonyos helyre üljön . Pamlagra, székre ültetni a vendéget. Asztalhoz ültetni, előre, hátra, jobbjára, baljára Ültetni valakit. Lóra iltetni a legényeket. 2) Házi madarakat kiköltés végett fészekbe rakott tojásokra tesz. Tyúkokat, ludakat, réczéket ültetni. „Lepkék házatoktól messze ne lépjetek, Időnek javában tikakot ültessetek." Feddő Ének a 16-dik századból. 3) Átv. növényeket tenyészés végett töveiknél, gyökereiknél fogva stb. földbe tesz, latinosan , plántál. Fákat, zöldséget ültetni. A fiatal csemetéket a faiskolából kiültetni,átültetni. Továbbá, némely növények magvait, gümöst, hajmáit, csucsorait stb. külön-külön csinált likakba, fészkekbe rakja, dugja, leássa. Bábot, borsót, burgonyát, dinnye-, tökmagot stb. ültetni. Különbözik tőle vet, pl. búzát, kölest. V. ö. VET. ÜLTETÉS, (ültetés) m. tt. ültetés-t, tb. —ék, harm. szr. —e. Cselekvés, mely által valakit v. valamit ültetünk. Asztalhoz ültetés; tyúk Ültetés ; faültetés. V. ö. ÜLTET. ÜLTETETLEN v. ÜLTETLEN, (ültet[et]len) mn. tt. ültetetlen-t, tb. —ék. Növényekre vonatkozólag, ami ültetés nélkül nő. Ültetetlen cserjék, sarjak. Továbbá amit el nem ültettek , vagy amit be nem ültettek. Sok ültetetlen csemete hever a kertében. A kertnek egy része még Ültetetlen. Határozóként am. ültetetlenül. ÜLTETMÉNY, (ültetmény) m. tt. ültetményt, tb. —ék. harm. szr. —e. Minden növény, melyet ültettek, elv. átültettek. Továbbá ily növényekkel bővelkedő földterület, vidék. Czukornádültetmény, dohány ültetmény. Máskép: ültetvény. ÜLTETMÉNYÁGY, (ültetmény-ágy) ész. m. Kerti ágy, melyben ültetmény van vagy lesz. ÜLTETMÉNYES, (ül-tet-mény-és) 1. ÜLTETVÉNYES. ÜLTETMÉNYEZ, (ül-tet-mény-éz) ön- és áth. m. ültetményéz-tem, —tél, —étt, par. —t. Ültetéssel foglalkozik. Ültetménynyel ellát. Eléjön Szabó Dávidnál. ÜLTETŐ, (ül-tet-ő) mn. és m. tt. ülető-t. 1) Földmives, erdész, kertész, ki gyönge növényeket, gümöket stb. ültet. 2) Eszköz, melylyel valamely növényt átültetnek. V. ö. ÜLTETŐGÉP, ÜLTE-TŐVAS. ÜLTETŐFA (ültető-fa) 1. ÜLTETŐ VAS alatt. ÜLTETŐGÉP, (ültető-gép) ész. m. Kicsiszerü gép bádog pléhből, melyet gyönge növények, különösen dinnyés virág -plántáknak földrészekkel együtt gyökerestül való kiverésére és átültetésére használnak. ÜLTETŐVAS, (ültető-vas) esz. f. Hosszúkás szegforma eszköz vasból, melylyel gyönge növények pl. dohány-, káposzta-, paradicsomalma-, karalábéplánta átültetésénél, gyakran szőlőültetésnél is a földben likat fúrnak. Ha az fából van , ültetőfa. ÜLTETVÉNY, (ül-tet-vény) m. tt. ültetvény t, tb. —ek. harm. szr. —e. Egyes növénysarj, fiatal csemete, melyet más helyre ültettek. Néha több fiatal növénynyel beültetett nagyobb térséget is igy neveznek. ÜLTETVÉNYÁG, (ültetvény-ág) ész. mn. Levágott nyers ág, melyet tenyészés végett földbe ültetnek. Fűzről vágott ültetvényágak. ÜLTETVÉNYÁGY 1. ÜLTETVÉNYÁGY. ÜLTETVÉNYES, (ültetvény-és) mn. és fn. 1) Mint mn. tárgyesete: ültetvény és tv. —et, tb. —ek. 2) Ültetvénynyel vagy ültetvényekkel ellátott , ültetvényekkel bővelkedő. Ültetvényes kert, szántóföld. Mint m. tárgyesete : ültetvényes t, tb. —ek. Ültetvény v. ültetvények birtokosa. Dohány-, czukornádültetvényes. ÜLTETVÉNYÉZ 1. ÜLTETVÉNYEZ. ÜLTETVÉNYFÜZ , (ültetvény-füz) ösz. fn. Füz, mely ültetett ágból nőtt, különböztetésül a magról kelt, vagy töröl hajtott fűztől. ÜLTŐHELY, (ültő- v. ültü-hely) ösz. fn. Ülőhely. Azért fel sem kelek ültőhelyemből. ÜLÜ, a székelyeknél különösen Gegő Nicephor és Incze József szerént, Csikszékben a mölyv, kánya ; némely kiejtés után : illlíl. Szabó Elek szerint „azon récze nagyságú ragadozó madár, mely a tyúkokat s némely más szárnyas állatokat szokta pusztítani ; innen tyukász ülü, galambász ülü, madarász ülü fajai is vannak ; a tyúkász legnagyobb, a galambász kisebb, a madarász akkora mint egy rigó. Különböznek az ölyvtől, mely a mezőkön szokott járni s egerek után leselkedni és nagyobb a tyúkász ülünél is." Mindazáltal alig szenved kétséget, hogy valamint az ölyv szó úgy ülil is az öl igétől származik s am. ölő. ÜM. HÜM. ÜMEG v. ÜMÖG v. ÜNG 1. ING. ÜMGET 1. HÜMGET; és v. ö. ÜNGET. ÜMMENT, (ümment) önh. m. ümment — étt, hbn. —ni v. —eni, par. —s. Horváth Zsigmond szerént Balaton mellékén valamit bizonyítani, vagy helybehagyni akarván, fejbólintva azt mondja : ümm! Néhutt, ilhü, s talán Hmm is össze van vonva ebből: ühüm. ÜN, régies ön helyett pl. a Nádor-codexben : „ün kíjeken" am. önkéjökön, azaz önként. „Ün maga" a Góry-codex kiegészitéséhez. VII. lap. L. ÖNNÖN. ÜNE régiesen am. ünő; 1. ezt. ÜNG 1. ING.