Református főgimnázium, Debrecen, 1856
Jelentés afrikai utamról.*) Miselőtt Utazásom csekély eredményét bemutatnom, szükségesnek látom megemlíteni, hogy annak czélja nemcsak nem tudományos volt, hanem inkább ellenkezett, legalább akadályozólag hatott a czélszerű búvárkodásra és gyűjtésre. Ugyanis súlyos mellbeteg növendékemmel küldettem ki, hogy az egyiptomi és núbiai langyos száraz tél adja neki meg azt, mit itthon az orvosi tudomány már meg nem adhatott; annál fogva a Nil völgyétől messzebb vivő kirándulást soha nem tehettem, mert növendékemet elhagynom nem lehetett, s ő nem volt képes semmi fáradságos vállalatra. Egyetlen egyszer távoztam el tőle egy reggel estig tartó kirándulásra. Azonban, ha Alsó-Egyiptomot, vagyis a Nílus deltáját kivesszük, mellynek Flórája és Faunája különösen gazdag ugyan a több részeké felett, de a déleurópaiakhoz még nagyon sokban hasonló; ezenkívül az egész Közép- és Felső-Egyiptom, mint szinte Nubia is az első zuhatagtól a második zuhatagig vagy Yadi Halfáig, nem egyéb, mint a Nílus folyama, s annak keskeny partja, melly itt volt, mint a régi Memfisz helyén, s mint Felső-Egyiptomban Kenneh és Dendera közt egy egész mérföldnyi szélességben is mivelhető ugyan, de legnagyobb részén csak néhány száz vagy tíz ölre terjed, sőt Núbiában, kivált a nyugati parton igen sok helyen, a sivatag homok puszta egészen a folyam partjáig terjed. E szerint Egyiptomnak és Núbiának Flóráját és Faunáját épen a Nilus partjain láthatja az ember legnagyobb változatosságban. Van ugyan Egyiptomnak a Nilus völgyétől távolabb is egy nevezetes tartományja, a Fájum, melly néhány négyszög mérföldre terjed, s mellynek mind gyümölcse, mind gabonája, mind különösen olajkészítésre használt rózsái igen nagy, és megérdemlett hírben állanak; de én ezt meg nem látogathattam, mint szinte azon apróbb, de több napi járó földre eső Oasisokat sem, mellyek minden tekintetben igen érdekesek lehetnek. Sőt én meg vagyok győződve, hogy magában a puszta belsejében is igen érdekes lenne egy természetvizsgálónak néhány hétig vizsgálódással és gyűjtéssel foglalkoznia, és ha sok újat nem fedezne is fel, de sok régi balvéleményt és ferde fogalmat ronthatna le, s hozhatna helyre. Földtani tekintetben pedig bizonyosan sok eredménynyel jutalmazna meg egy illyes utazás, mert nem kell képzelni, hogy Lybiának sivatag pusztája egy homoktenger volna, borítva csupán hullámos halmoktól, ha az utazó, — mint a tengeren — delejtije után vehetné s folytathatná irányát, — hiszen így könnyű lenne a pusztában utazni! Nem homok-tenger az, mint a költők nevezni szokták, hanem hegyeknek és völgyeknek labyrinthusa, — egy nagy síktető átszeldelve vizellen mély folyam medrekkel, mellyeket kiszámíthatatlan évek előtt mosott valami vízroham, behálózva kiharapdált partú meredek völgyekkel, mellyeknek odúi az ottani számos macskafajoknak biztos menhelyet, s kopasz sziklarétegei a földtanásznak (geologus) kedvező tanulmányozási anyagot szolgáltatnak. — Gyakran megesik, hogy elindul az utas egy szép sima fenekű völgyön, s egy *) Olvastatott először 1856. jun. a kir. magyar térin. tudományi társulat előtt, midőn értekező keleti útjából hozott gyűjteményeit bemutatta. 1