Debreceni Szemle, 1989 (9. évfolyam, 1. szám)

1989 / 1. szám - EGÉSZSÉGÜGY - Karmazsin László: A magyar egészségügy strukturális feszültségei

Egészségügy A magyar egészségügy strukturális feszültségei „ahogy én látom,...” „minden tévedés jogát fenntartom” .AZ elfogultság tényét is vállalom” Nincs könnyű helyzetben ma a cikk felkért szerzője, mert a magyar egészségügy­ről írni felelősségteljes dolog és bizonyos szintű rálátást is igényel. Mégis elvál­laltam, mert harminchat esztendeje foglalkozom a gyermekek egészségügyének szolgálatával, voltam felelős állami vezető is - így a felkérést nemcsak megtisztelő feladatnak tartom, hanem úgy érzem, kötelességem is nyilatkozni. Először szeretném definiálni, meghatározni, mit értek én egészség alatt. Az egészséget a szomatikus (a testi), pszichés és pszichoszociális dimenziók egyen­súlyának tartom. A különböző életszakokban az egészség szempontjából változó az egyes dimenziók jelentősége, egyensúlyuk az élet minden szakaszában döntő. Pl. az öregedés és az öregkor szempontjából a legjelentősebbnek látszik a szemé­lyiség, azaz a pszichés dimenzió, melynek segítségével a korral járó, elkerülhetet­len testi és pszichoszociális hanyatlás kiegyensúlyozható. Ha ez nem történik meg, az öregedés kiegyensúlyozatlan, deviáns lesz, az egyén „előbb hal meg” szociálisan és pszichésen, mint szomatikusan. A személyiség fejlődésében vi­szont a gyermekkor és a nevelés látszik döntő szerepet betölteni. Úgy tűnik, hogy az egészség, boldogság, kiegyensúlyozott személyiség szoros összetartozása nem olyan tisztán, világosan és egyértelműen él a tuda­tunkban, amint azt jelentősége megérdemelné. Ugyanakkor mindenki boldog­ságra törekszik, gyermekei boldogulását akarja, tervez, remél, teszi a dolgát. Életvezetésében, gyermekeivel való foglalkozás során, magatartásában, „kisu­gárzásában” azonban elemi hibákat vét, szem elől téveszti a „lényeget”, és cso­dálkozik, amikor zsákutcába kerül, ha boldogságkeresése közben az önpusztítás gondolatával is foglalkozik. Mindezek eredményeképpen egészsége súlyosan ká­rosodik vagy éppen gyermekein veszi észre csodálkozva, hogy bár „mindent megtett”, „mindent megadott nekik”, azok fejlődése helytelen, nem kívánt irá­nyú lesz, testi vagy lelki zavar tünetei mutatkoznak náluk, nyugtalanok, nem ta­lálják helyüket a társadalomban. Ebből a néhány, bevezető mondatból kitűnik, hogy az egészségi állapot do­mináns meghatározója a bennünket körülvevő mikro- és makrovilág. 3

Next