Debreceni Szemle, 1997 (5. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
1997 / 1. szám - TUDOMÁNYTÖRTÉNET - Jászberényi József: Küszöbön... A Csokonai kritikai kiadásokról
Jászberényi József munkatársi kapcsolata volt ugyan Juhász Gézával, de több ponton vitáztak is vele, pl. az életmű sokoldalúságát illetően. A további kiadások megszületését azonban újabb gondok nehezítették. Az anyaggyűjtés, illetve a kutatócsoport — melynek tagjai olyan neves és kánonképző irodalmárok lettek, mint Julow Viktor, Pukánszkyné Kádár Jolán, Szuromi Lajos, Vargha Balázs, Szilágyi Ferenc — létrehozatala és összehangolása nagyon sokáig tartott. Az információhordozók és a kutatói kapcsolatok technikai hiányosságai, a kézirat-katalógus kezdeti hiánya, az időközben megváltozott kritikai kiadási szabályzat — ami pl. az első kiadott könyv anyagát is átalakításra kényszerítette, hiszen az új kánon szerint a modernizáló helyesírást a közlésben az eredeti helyesírásnak kell felváltania —, a váratlan betegségek és egy haláleset is nehezítette a munka eredményességét, azaz egy újszemléletű kritikai kiadás első kötetének megszületését. Végül 1975-ben, jórészt az említett debreceni, illetve a városhoz valamiképpen kötődő irodalmárok és az Akadémiai Kiadó révén megjelent a szemléletben is módosult első kötet, ami Csokonai korai (1785 és 1790 között írt) verseit tartalmazta. E kötet — miként az azt követő kettő még — Julow Viktort jegyezte szerkesztőként, a későbbi kiadások azonban a koordináló halála miatt Szuromi Lajos és Szilágyi Ferenc nevei alatt, de műnemenként más szerkesztők vezetőmunkájával jelentek meg. Az eredeti tervekből az új szerkesztők megtartották az 1975-ös szerkezeti koncepciót: az első munkacsoport terve tíz kötetre szólt, amely öt líra- két drámaegy széppróza- illetve egy levelezés- és egy jegyzetkönyvet foglalt magába. E könyvek mára három kivétellel kiadásra kerültek: a líra felelőse Szilágyi Ferenc egy híján végzett munkájával (s utolsó könyve is lektorálás után van), a drámakiadó Pukánszkyné Kádár Jolán 1979-ben megjelentette a teljes anyagot, s 1997-re — a nyomdai munkálatok függvényében — az 1996-ig már egy kötetet kiadó és egyet már nyomdába küldött Debreczeni Attila is megjelenteti a feladatául jutott prózai rész utolsó szegmenseit is (a Levelezést, illetve a Tanulmányok és feljegyzéseket). A meglévő kötetek szerkezetei nagyon hasonlítanak egymásra, s nagyjából pontosan követik a mindig aktuális szövegkritikai kiadási szabályzatot. A kötetekben a mindig érvényes kritikai kánonok vonatkozó pontjai több egyenrangúnak elismert ajánlatából az egyik változatlant követve, a filológiai apparátus egy tömbben, a főszövegek után, kisebb betűvel szedve fordul elő, s tartalmazza a kézirat adatait, a megjelenés és keletkezés kérdéseit, a szövegkritikai tevékenység részletezését, a tárgyi és nyelvi magyarázatokat, s többször a verselést, a dallamot, illetve az idegen kiadások előfordulási helyeit. A továbbiakban a korábbi verseskötetekre vonatkozó kritikai állítások alkalmazhatóságát vizsgáljuk meg a legújabb Csokonai kiadásban, a Szilágyi Ferenc szerkesztette, 1994-es, IV. számú verseskötetben, amely a költő 1797 és 1799 közötti verseit tartalmazza. E vizsgálattal szándékunk szerint — a küszöbön állva — betekintést nyújtunk egyúttal a Csokonai kutatás jelenlegi műhelyébe is, s megmutatjuk a kutatás múltjának és jövőjének innen látszó lehetséges alapkérdéseit. Elsőként néhány szót az új kötetről: a könyv Csokonai 83 versét tartalmazza, melyekben gyakran együtt található meg a fdozofikus, a szerelmes és a népies én