Debreceni Szemle, 2001 (9. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2001 / 3. szám - SZEMLE - Orosz Beáta: "Szilágyi Ferenc: "Az Ész világa mellett..."
Szemle Szilágyi Ferenc: „Az Ész világa mellett...” Tanulmányok a magyar felvilágosodás irodalmáról Magyar Egyetemi Kiadó, Budapest, 1998. 610 lap Rendkívül gazdag, mintegy ötven tanulmányt tartalmazó kötetet vehet kezébe a felvilágosodás kori magyar irodalmat kutató, illetve azt kedvelő, mélyebben megismerni kívánó olvasó. A szerző ismert és kevésbé ismert 18. századi költőkről, írókról, fölfedezetlen művekről tár föl új adatokat, tényeket, filológiai összefüggéseket. A középpontban Csokonai Vitéz Mihály áll, valamint az ő lelki, szellemi kapcsolatai: mestereivel, az európai irodalommal, elődeivel, kortársaival, szűkebb baráti körével. Kazinczy, Földi és Csokonai viszonyának néhány részletére világít rá a Mesterek s a tanítvány című tanulmány. Hogyan fordult Kazinczyhoz az ifjú tanítvány? Kinek a közvetítésével ismerte meg Földi verstani nézeteit, valamint a rímes-időmértékes versformát? Milyen szerepet játszott ebben a kollégiumi hagyomány? Végül újra fölveti a máig tisztázatlan kérdést: Földi felesége volt-e a Rózsi-versek címzettje? A költő Rousseau-rajongása, szellemi rokonságuk mindannyiunk számára ismert tény, de az kevésbé, hogy hol volt ennek az élménynek a „forrásvidéke”, kinek a közvetítésével ismerte meg először a francia író gondolatait. Ennek tisztázását kísérli meg eddig tévesen értelmezett adatok helyesbítésével az „Édes anya a’ természet...” c. írás, a Csokonai „Nationalcharakter”-e pedig a Herder-élmény forrásait, nyomait kutatja. A kötet egyik különösen érdekes, szórakoztató olvasmánya: Csokonai anekdotikus találkozása Bessenyeivel, Berzsenyivel, illetve Kölcseyvel. Ebben egy anekdota variációs lehetőségeit ismerhetjük meg. Nem kell hozzá más, mint néhány Csokonaitól származó verssor, egy „többjelentésű” helységnév (Kovácsi), máris elmondható a történet a Bihar megyei Hegyközkovácsiban, Pusztakovácsiban, a Buda környéki Nagy- Kovácsiban vagy akár Székelyföldön is, így, a helységnevektől függően, „összehozhatjuk” Csokonait Bessenyeivel, Berzsenyit Kölcseyvel vagy akár Kölcseyt Bessenyeivel. Néhány tanulmány a költő személyiségéhez, alkotási módszereihez enged közelebb bennünket. Csokonait a katedrán látva képet kapunk tanítási módszereiről, amelyeket (néhány kivétellel) a mai pedagógusok is megszívlelhetnek, hiszen kivételes tehetségével sikerült megcáfolnia a latin mondást („Quem dii oderunt, praeceptorem recerunt” - „Akit az istenek gyűlöltek, pedagógussá tették”) megverselő diákköri versének sorait, képes volt „még a bogácskárón is rózsákat fakasztani”. Vajda Julianna versesfüzete regénybe illő, szerencsés véletlen folytán került nyilvánosságra. A kötet több verset tartalmaz Csokonaitól, s nagy része feltehetően Lilla kézírása. Az íráskép és a füzet elrendezése sok mindent elárul a csalódott tulajdonosról, a versek írójáról és a szomorúan végződő kapcsolatról. Csokonai tolla nyomában járva néhány pillanatra betekinthetünk a költő műhelytitkaiba. A kéziratok tanulsága alapján találgathatjuk, hogy stilisztikai, hangzásbeli, logikai, verstani avagy politikai okokból változtatott-e meg a költő az idők során egy-egy verssort. Mindemellett feltárul néhány alkotásának gondolatvilága, figyelemmel kísérhetjük kiadatlan, valamint ál Csokonai-művek felfedezését, megismerhetünk egy újabb kötetet a költő nagyrészt elkallódott könyvtárából, egy ismeretlen könyvajánlást a Diétái Magyar Múzsa Teleki Sámuelnek ajánlott példányából, leírást kapunk az elpusz- 469