Debreceni Szemle, 2012 (20. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)

2012 / 1-2. szám - TANULMÁNYOK - Nagy Sándor: A Keleti-főcsatorna múltja, jelene és jövője

Nagy Sándor James Abernethy skót vízépítő mérnök - az utóbbi hiánynak a kiküszöbölésére - 1866-ban az öntözőcsatornán szükséges vízmennyiség biztosítása érdekében a Tiszán duzzasztóművet tervezett, amelynek koronáját a tokaji­­ vízszint fölé 3,8 m-rel maga­sabbra kívánta építeni. Benedek Pál az Alsó-Szabolcsi Ármentesítő Társulat későbbi főmérnöke 1867-ben ugyancsak duzzasztómű megépítését javasolta, amely a vizet 2,5- 3,2 m-re emelte volna a tokaji 0 pont fölé. Az 1860-as száraz éveket azonban csapadéko­sabb évtizedek követték, ezért az öntözőcsatorna megépítésének gondolata hosszú ideig feledésbe merült. Ezt bizonyítja, hogy az első világháborúig mindössze a Földművelés­­ügyi Minisztérium Csatornázási Osztálya készített tervet a Tiszántúl öntözésére. Az első világháborút lezáró trianoni békediktátum kritikus helyzet elé állította az országot. Az eddig aránylag biztos gabonatermést nyújtó Bácska és Bánát elveszett, s egy az Alföldet sújtó aszály éhínséggel fenyegette az országot. Gondoskodni kellett tehát az ilyen tragé­dia megelőzéséről, s ezt csak az Alföld gabonatermő területeinek öntözése által lehetett elhárítani (Net3). A célok megvalósítása érdekében két komolyabb terv született, az egyik 1922-ben Czverdely-Trummer Árpád irodájából, amely szerint a hajózó csatorna 160 km-es hosszúságú lett volna, 40 m3/s vízátbocsátású, és 95 000 ha terület öntözését szolgálta volna. A másik Ruttkay Adó főcsatornájának terve volt 1932-ben, amely 136 km hosszú, 110 m 3/s vízhozamú csatorna lett volna, és 806 000 ha öntözését tette volna lehetővé. Ezeket a terveket azonban szintén elvetették, mivel ezekkel a paraméterekkel rendelkező ÉVI CSAPADÉK KÖZEPES MAGASSÁGÁNAK ELOSZLÁSA. •­­ÍZABOLCSI HEVES f&tfAJOfc LOPRÓ1 ^p..*NAGY- KÖRÜ SOMOGY:sánap; ÍbaranyaGbács-bodr Forrás: Net2. A közepes évi csapadék mennyiségének eloszlása az 1860-as években

Next