Debreczeni Ujság, 1930. július (34. évfolyam, 244-270. szám)

1930-07-01 / 244. szám

1930 stak­tus . A Keresztény Községi Párt emelte ki a romokból Budapestet Wolff Károly nagy beszéde a párt tízéves jubíleumán Budapest, június 30. Vasárnap délelőtt zsúfolásig meg­telt a pesti Vigadó nagyterme. Buda­pest valamennyi kerületéből felvonul­tak a keresztyén pártszervezetek tagjai, hogy résztvegyenek a Keresz­tény Kö­zségi Párt tíz éves jubiláris közgyűlésén. Az elnöki emelvényen Sipőcz Jenő dr. Budapest székesfő­város polgármestere is megjelent. A j diszgyűlést Joanovich­ Pál ügy­vezető elnök, felsőházi tag nyitotta meg, majd átadta a szót a párt vezé­rének, Wolff Károlynak. A pártvezér beszéde — A munka ünnepét üljük — kezd­te Wolff Károly beszédét — és nyu­godtan elmondhatjuk, hogy ez a tíz év pozitív eredmény, nem beszéd, ha­nem cselekedet. Ha azt kérdezi va­laki, hogy mit tettünk, azt felelem, hogy a kötnyörgőkből, a koldusokból prakat cs­iltunk. Azelőtt a városhá­zán évtizedeken keresztül a keresz­ténység, mint kérő, könyörgő, apró kicsi párt merészelt létezn­i. És Ga­líciából és egyébhonnan bejött törzs­­i,főnökök uralkodtak Budapesten, az­­ország szivében. (Úgy van, úgy Ivan!) A polgármesterek a múltban­­azt a szót kimondani, hogy ők ke­resztény nem­z­eti alapon állanak, el­­csapatás terhe mellett sohasem mer­ült. — Szent István hagyományait ■Visszavezettük a városházára, össze­kapcsoltuk a nemzeti érzésű vidéket az ország szivével, a fővárossal. Le­­hengerítettük a szabadkőművesség szikláit a telkekről. Odaálltunk a pol­gárság közé és azt mondottuk, hogy Budapesten van húsz százalék nem keresztény, de nyolcvan százalék ke­resztény és azoknak a jogát követel­tük. Bebizonyítottuk, hogy keresz­tény-nemzeti alapon is lehet pénzügyi poltikát folytatni, hogy a vallás nem magánügy, hogy a keresztény világ­nézetnek a városházán és a parla­mentben is érvényesülnie kell. Wolff Károly ezután felsorakoz­tatta a Keresztény Községi Párt tíz éves működésének eredményeit. Tíz év alkotásai emlékeznek arra, — mondotta, — hogy tíz évvel ezelőtt mi volt Buda­pest? A rongyos villamosvasutakra, a kitörött ablakokra, a kórházakra, amelyekben nem volt lepedő, nem volt maszter, a városházára, amely­nek pénztára ki volt fosztva? A Ke­resztény Községi Párt felemelte a ro­mokból a székesfővárost. Pénzügyeit­­konszoldáltuk, külföldi adósságait rendeztük, békét, haladást teremtet­tünk. Az ipar és kereskedelem támo­gatása nálunk sohasem volt frázis. Megteremtettük a Kisipari Hitelszö­vetkezetet. A közművek fejlesztésén kívül szociális vonatkozásban is so­kat tett Budapest. Tizenkétezer gyer­mek és tízezer felnőtt részére létesí­tettünk étkeztetési akciót. Ennek ke­­r­etében a hatezer ingyenebéd számát felemeltük tizenháromezerre. A gyer­mekeknek ingyen tejet adunk. .Rend­szeresítettük az iskolaorvost az is­kolanővér-intézményt, a gyermekek nyaraltatását tizennyolcezer gyerme­kig fejlesztettük. Új napközi otthono­kat, csecsmővedő intézeteket, bölcső­déket, gyermekotthonokat, üdülőtele­peket és egyéb szociális intézménye­ket létesítettünk. Az építkezések te­rén a főváros hozta meg egyedül a maga áldozatát. Lakásokat építettünk fiókkönyvtárakat, új parkot a Belvá­rosban. Tizenhárom új plébániát és templomokat a város minden részé­ben. Építettünk iskolákat, az idén hét új iskola épült. Eljártunk tizenötezer keresztény polgár érdekében és leg­nagyobb részüket kenyérhez juttat­tuk. Megépítjük a nagy vásárcsarno­kot, fejlesztjük a helgyi kikötőt és a legutolsó napokban megszavaztunk negyvenhatmillió pengőt, amelyet utolsó fillérig hasznos beruhá­zásra és a munkanélküliség enyhítésére for­dítunk. A Keresztény Községi Párt törté­nelmi szükség — A tíz év küzdelmei után büsz­kén, öntudatosan állapíthatom meg, hogy ma, a gyanúsítások idejében nagy érdem, hogy még az ellenfeleink sem merik azt mondani, hogy az a zászló, amelyet kezemben tanokt, nem tiszta és nem m­ocsoktalan. A város milliárdnyi értékei felett tiszta kézzel uralkodtunk. Mi kenyérpolitikát csi­náltunk és akarunk csinálni. A Keresztény Községi Párt törté­nelmi szükség és ennek jegyében ki­áltom oda Budapest népének: tíz év példája, tíz év elhatározása arra int, hogy minél több az ellenfelünk, annál erőteljesebben ké­ mink a keresztén­­­­városházáért, Nagymagyarországért. Csilléry András lelkes beszéde után Wolff Károly meleg szavak kíséreté­ben a keresztyén magyar asszonyok vezérének, Toperczer Ákosnénak, Si­pőcz Jenő polgármesternek és a párt törvényhatósági bizottsági tagjainak átadta a Keresztény Községi Párt díszes emlékplakettjét. Az impozánsi nagygyűlés a Himnusz lelkes eléneklésével ért véget. Olcsó afini vásár Bébe áruházban Szent Anna­ utca 7. szám. Grenadinok valódi francia áru 1.78, T.97 Foulard selyem 3.98 Monszinok, legújabb, 100 széles 5.98 Panamavásznak divat színekben 2.28 Monsu, elsőrendű minőség 1.58 Nyers selyem, egész finom 418, 5.18 Selyem puplinok 3.18 CSAK ELSŐRENDŰ G­ARANTÁLT MINŐSÉGEK. DEBRECENI ÚJLÁC Hírneves késmárki csemege juhfurót az egész Magyarország területére 5 kg -os fabödőnyökben 9 pengőért szállít bérmentve utánvét mellett Szepesi Lajos juhturógyára Kezmarok. Legitimista gyűlés Sopronban Apponyi Albert megcáfolta a puccshíreket Sopron, június 30. A Férfiak Szent Korona Szövetsé­gébe tömörült legitimisták vasárnap délután alapították meg soproni helyi szervezetüket és ez alkalomból Ap­­ponyi Albert gróf, Széchenyi József gróf, Hunyady Ferenc gróf, Östör Jó­zsef, Flandorfer Ignác és Baracs Mar­cel is megjelentek a gyűlésen. Keő József nyugalmazott tábornok üd­vözlő szavai után Baracs Marcel szó­lalt fel, majd Hunyady Ferenc gróf beszédében Albrecht királyi herceg­ről szólott, végül kijelentette, hogy puccs nem lesz, mert az erőszakkal hozott király maradandó király nem lehet. Beszéde idején hangoztatta, hogy a gombamódra tenyésző és terjedő hí­resztelések szükségessé teszik hogy, időnként mgnyilatkozzanak mert bár­mennyire is időszerűtlennek mondják tását nem engedhetik a talajt eldud­­vásodni. — Részünkről — mondotta Appo­­nyi — sem ma, sem­ bármikor, soha olyan kísérlet nem fog létezni, tr.gy céljaink elérése szempontjából­­ az ország biztonságát­ vagy létérdekeit kockáztatná. Ebből folyólag vad fantázia szüle­ményének kell nyilvánítanom a min­dennde puccsszerű kísérletekről szó­ló híreszteléseket, amelyeket e kije­­lentésm­ után jóhiszeműleg többé snki fenn nem tarthat. Perkorreská­­lok minden olyan eljárást, amely a nemzettel való komoly megállapodás megkerülésével akarna befejeztt té­­nyekt létesíteni és csak azt óhajtom, hogy minden oldalon hasonlóképp gondolkozzanak és cselekedjenek. ­ Az angol alsóház hatvannyolc kép­viselője emlékiratban hívta fel a kor­mány figyelmét a nemzeti kisebbsé­gek szenvedéseire. Az emlékirat ki­emeli, hogy a Népszövetség ma az egyetlen szerv a kisebbségi sérelmek orvoslására, de egyáltalán nem felel meg ezirányú kötelességeinek. A ki­sebbségi garanciaszerződések — folytatja tovább az emlékirat — a gyakorlatban nem válnak be, a leg­több kisebbséget megakadályozzák panaszuk előterjesztésében és a leg­újabb eljárási reformok sem javítot­ták meg a 35 millió kisebbség sor­sát. Tavaly negyvenkét kisebbségi ügyet terjesztettek a Népszövetség elé, a Népszövetség azonban csak kettőt vett tárgyalás alá. A memorandum ezután hivatkozik arra, hogy MacDonald még kor­­mányrajutása előtt cikket írt, amely­ben a kisebbségi panaszok technikai akadályainak megszüntetéséit és egy teljes nyilvánossággal dolgozó állan­dó kisebbségi bizottság felállítását sürgette a mandátumos bizottság mintájára. E bizottság feláll­ítása nél­kül — mondja az emlékirat — szó sem lehet a kisebbségi problémák megoldásáról. Addig is azonban, míg ez megvalósítható lesz, követelik a memorandum aláírói, hogy a kor­mány a szeptemberi­­ népszövetségi ülésen bizottság kiküldését javasolja a kisebbségi garanciaszerződések végrehajtásának és a kisebbségek védelmére hivatott népszövetség és népszövetségen kívüli intézmények működésének megvizsgálására s re­formjavaslatok kidolgozására. Ez a bizottság beutazná az összes érde­kelt országokat, a helyszínen tanul­mányozná a kérdést és,a népszövet­ségi tanácsnak legkésőbb 1531 má­jusáig jelentést tenne. Hatvannyolc angol képviselő memorandumot intézett a Népszövetséghez a kisebbségek érdekében A baj­tár s­i e­lem megerü­stéstt ra­gsáyozták a piarista diákszövetség vasá­rapi közgyillisén (A D. U. tudósítójától.) A debreceni Piarista Diákszövet­ség vasárnap délelőtt 11 órakor tar­totta évi rendes közgyűlését Ruffy- Varga Kálmán dr és Lukács József ir elnöklete alatt a piarista gimná­­zium dísztermében. A közgyűlésen a­agok szép számmal jelentek meg. _Lukács József, a Szövetség nép­szerű ügyvezető elnöke nyjtotta _|peg elkes szavakkal a közgyűlést. Rétiek civül nagy tetszést aratott az a kom erét esettel megvilágított bejelenté­se, hogy a Diákszövetség nemcsak a f­iatal diákok védő és istápoló szer­­ve, hanem gondja van arra is, hogy z öreg diákok között békét teremt­eni Üdvözölte ezután a 20­ éves ta­­­lkozóra összegyűlt diákokat Utána ! Diczig Alajos titkár olvasta fel új jelentését. A jelentést a közgyű­­ls egyhangúlag elfogadta, Dr Tar­jn Oszkár terjesztette elő a zár­­támadást és a költségelőirányzatot, melyet a közgyűlés elfogadott. M­­ajd a megüresedő rendes választ­, lányi helyekre Schütz Ernő alezre­­est, Szarukán­­Sándor bankigazgatót álasztotta meg a közgyűlés, vá­­lsztm­ányi póttagokká pedig Molnár Lajos vendéglőst és dr Kontsek Béla m­ársegédet. A választmány, javaslatára a szö­vetség tiszteletbeli tagjaiul megvá­lasztották egyhangú lelkesedéssel dr Vásáry István polgármestert, vitéz Siposs Árpád vegyesdandárparancs­­nok, altábornagyot és Balás Károly kormányfőtanácsost, üzletigazgatót. A közgyűlést dr­­uffy Varga Kál­mán elnök hangulatos és fordulatok­ban gazdag, amellett mély tartalmú beszéddel rekesztette be. A magyar élet jövője — úgymond — a búza és a lélek megerősítésén­­múlik. Gazda­­sági téren, a mezőgazdaságot kell ’megmenteni, de ez re­­m elég, hanem a"telkeket is meg kell­‘erősíteni. Erre szolga­l, a diákszövetség. A szép el­nöki Beszédet a hallgatóság lelkes tapssal honorálta. VARRÓGÉP [SINGER VARRÓGÉP részv. társ. Piac­ utca 79. szám.

Next