Debreczeni Ujság, 1931. augusztus (35. évfolyam, 170-194. szám)
1931-08-01 / 170. szám
Debrecen, 1931* Előfizetesi ára egy bóra 3 P negyedévre 9 P Egyes szín in hétkóznai 13 fill., vasárnap 20 üll. ill.hitvatil Kossuth utca 3. szám, l. emelet ..kM~*~« ^ ■ ■ . xfr-‘- ^yVmr'W*'-^- - * 4./ 2314A . . . .£/?- Z **-JV/j»** *h„ , XXXv. évfolyam 170. szám. Szombat, augusztus 1. DEBRECZENI ÚJSÁG -Hipufmp Felelős szerkesztő vitéz KOLOSVÁRY-BORCSA MIHÁLY Szerkesztőség Józse kfr herceg- toa 16. szám : Felefonszámok filidibWatat -4( Szerkesztőség: 3-48 — 'é 'el 8-37) Nyomda 3-47 Igazmondó elvtársak Az egyetemes szocialista konciliumról, a II. Internacionale bécsi kongresszusáról hét külföldi elvtárs átlátogatott Budapestre. Jöttek nyilvánvalóan azzal a borzongó kíváncsisággal, ahogy egyegy különleges izgalmakat áhító nyugati kultúrember látogat el a szovjet szennyes s véres poklába, jöttek magyarországi elvbarátaik sötét és vérszagú információival, megnézi azt a földet, amelyen a Conti-utcából világgá terjesztettírek szerint éhínség, korbács, börtön és bilincs a munkások osztályrésze, szenvedés és elnyomatás a proletársors. » Ez a szemle, mint az egyik liberális lap tudósításának minden tendenciózus beállításán is rikítóan átütközik, igen kellemetlenül sült el a szociáldemokratáinkra nézve. A rémségeket váró vörös argonauták egyik hollandi vezetője kijelentette, hogy igen jó impressziókat nyert, majd magyarországi elvtársaira tekintettel tapintatosan a következőket mondotta: „Azt hiszem, sok mindenféle nem igaz, amit az ember hall."Nem kevésbbé érdekes vallomásokat tett az utasok másik vezetője, az amerikai, szociáldemokrácia egyik vezetőegyénisége. Kimondotta, hogy odaát, a demokrácia tengerentúli honában partját mint „politikai felforgatók landáját kezelik." Az amerikai nagyüzemek legtöbbje egyszerűen kirúgja a szervezett munkást, akiknek nyomora elképzelhetetlen s a társadalom nem hajlandó értük semmiféle áldozatra. Végül még azt az indiszkrét leleplezést is elkövette, hogy ecsetelte az amerikai proletárok gyűlöletét a másfajt, a néger munkásokkal szemben (nesze neked zsidókérdés!), ami „bizony sokszor atrocitásokra ad alkalmat.“ A magyarországi cicerone-elvtárs, aki ezeket a kellemetlen őszintesésegeket hallgatta, bizonyára szívta a fogát bosszúságában és a „Népszava“ is aligha közölte le Ten Mient és Retuart urak megnyilatkozásait. Hogy is tehette volna meg, amikor a két gyanútlan nyugati ember tiszteletreméltó becsületességgel egyszerre két kínos igazságot kent oda a magyarországi pártfelek orra elé. Először azt, hogy becsapták és félrevezették őket a magyar állapotokról terjesztett hazugságaikkal; másodszor, hogy a Duna-parti parlamentben anynyit gyalázott „reakciós“, „fehérterroros“ országban összehasonlíthatatlanul jobban megy a dolga a munkásságnak, hogy a társadalom és az állam megértése messze felülhaladja szociális eredményeivel a legcivilizáltabb, dúsgazdag nyugati állam által fentartott állapotokat. Ila az ember arra gondol, mint folyik sora a legtöbb európai országban is a munkásosztálynak: az angol és német proletáriátus sokmillió főre rugó munkanélküli tömegeinek, ha Amerikára néz, ahol egy-egy bányavidék, vagy nagyüzem sztrájkját ma is gépfegyverrel és gázgránátokkal szokás megoldani és a proletár valóban jogtalan pária, ha végigvonultatja lelki szemei előtt a brazíliai erdőirtásoktól a Zsilvölgyi medencéig mindama területeket, hol a munkássorsok leperegnek, kénytelen újra felvetni a kérdést: miért annyi rágalom, gyűlölet, ferdítés a magyar állapotokkal szemben, holott a mi munkásainknak életmódja trianoni elesettségünk idején is messze felülmúlja a legtöbb külföldi ország munkásságának élet-standardját. Miért nem lehet a magyar munkást — ahova vére, lelke, temperamentuma, gondolkodásmódja hozza, —beolvasztani a nacionalista polgári társadalom nagy egységébe? Vájjon nem hasznosabb volna-e országnak, nemzetnek, polgárnak, munkásnak egyaránt vállt-vállhoz vetve együtt dolgozni a jobb jövőért? Nem szebb és méltóbb élet lenne a krisztusi hit, a hazafias meggyőződés kettős szent jegyében összefogni? Ki bírna erre becsületes, igaz magyar szívvel nemnet válaszolni? Hol a józan, komoly érv, amely az árva, széttépett, kolerus kis magyar nép osztályok szerint való egymás elleni testvérharcának hasznos voltát meg tudná magyarázni? És mégis, a sír szélén is dulakodni kell a két egytestvérnek, magyar munkásnak a munkás magyarral, mert emennek szegénységére a burzsuj gúnynevét ragasztotta a szociáldemokrácia dús jövedelmeken élő vezérkara: a Buchingerek, Büchlerek, Epsteinek, Rothensteinek, Mónusok, Peyerek, Propperek, Piklerek, Peidlek, Györkit a magyart magyarra uszító idegen lelkű társainersze, Galiciából senki sem hozhatja magával az ezeréves haza szeretetét és a Megfeszített elleni gyűlölet is ősi örökség Marx rabbinus fiának követőinél. A higgadt hollandus elvtársnak elég volt egy nap arra, hogy kimondja a maga mérsékelt temperamentuma szerint való, de annál határozottabb ítéletét fölöttük. „Sok mindenféle nem igaz, amit az ember hall." Jó volna ezt a túlontúl tapintatos formában megállapított igazságot megszívlelnie a magyar munkásságnak is. ■aaawKwwiBÍiag• EGYRE ÉLESEBB HANGON FOLYIK A FELHATALMAZÁSI VITA Komoly tanácskozás helyett botrányok és durva személyeskedések színtere a képviselőház Szilágyi Lajos heves összecsapása Gaál Gasztonékkal Szombattól kezdve IS órás ülések lesznek Budapest, Július 31. Almásy László elnök a képviselőház pénteki ülésén bejelentette, hogy Buchinger Manó mandátuma ügyében levél érkezett a képviselőházhoz, amelyben bejelentik, hogy Buchinger a választás idején nem volt választható. Miután a bejelentés a házszabályoknak megfelel, további intézkedés végett a közigazga-Napirend előtt Mojzes János szólal fel, a földreform útján juttatott földek árának leszállítása tárgyában. Mojzes János: A föld jövedelméből nem képesek kifizetni a vállságföldek árát a földhöz jutatottak. Itt nem gondoskodnak am, hogy ezek az emberek alacsonyabb árat fizethessenek, meg fog hiúsulni a földtási bírósághoz teszi át. Ezután az elnök felsorolta, hogy Martonnty Gyula, Schmidt Miklós, Beck Lajos, Szabóky Jenő, Diniek Ödön, Orosdy Fülöpné báróné, Lázár Andor,valamint a budapesti harmadik (déli) kerület mandátumai ellen panasz érkezett a közigazgatási bírósághoz. Éppen azért ezeket a mandátumokat a B. jegyzékbe sorozza, reform eredménye, pedig a jobbágyság felszabadítása óta soha sem volt még nagyobb szükség a föld igazságos elosztóéra, mint most. Kevés földreform járt olyan megrázkódtatással, mint éppen a miénk és mégis oly kevés eredményt hozott. Wekerle Sándor pénzügyminiszter: Ismerem a váltságárak fizetésénél felmerült nehézségeket és tudom, hogy a fizetési kötelezettségeknek nem szabad veszélyeztetniük azt a nagy célt, amit a földreform szolgált. A földből való kimozdítás minden egyes esetét végrehajtás előtt elém kell terjeszteni. Nyugodtan bejelenthetem, hogy egyetlen ilyen eset sem történt. (Helyeslés) Valamit azonban mindenki képes fizetni, bármily súlyosak is legyenek a viszonyok, csak azért, hogy jószándékát, fizetési akaratát bizonyítsa Ahol azonban ez az akarat nincs meg, erősebb eszközökhöz kell nyúlni. Kun Béla: Az akarat még van,’ csak nénz nincs! Wekerle Sándor: Igen sok esetben: néni annak a kezén van már a föld, akinek a földreform során juttatták.. Az ilyenekkel szemben a szociális Magas a váltságföldek ára st 16 oldalas lap arató fillér MirMtSMlMMMMiMM lói szimunkusú kedvezményes jegyszelvény a Margit-szpanofürdőbe és a Városi Uszodába.