Debreczeni Ujság, 1932. május (36. évfolyam, 98-118. szám)
1932-05-01 / 98. szám
189747 Debrecen, 1932. XXXV1. árfolyam 98. Előfizetési ára: egy hóra 2.40 P. Negyed évre 7 P. Félévre 14 P. Esész évre 26 P. Egyes szám h* hétköznap 10, vasárnap 20 fillér. felelős szerkesztő: Titér KOLOSVAHT-BORCSA MIHÁLY Szerkesztőség és nyomda József kir. herceg-utca 14 Telefon 23—48. Kiadóhivatal Kossuth-utca 3. szám. Telefon: 21—41. Ba A marxizmus veszte „A marxizmus meghalt, éljen a szocializmus!“ — Elmúlt vasárnap a barnaingesek ezzel a jelszóval rohamozták meg a német földön a szociáldemokrácia utolsó fellevárait. És amit milliók írtak a horogkeresztes zászlókra, úgy látszik nem csak a jelszó volt, nemcsak puffanó frázis, hanem igazság, amelynek cáfolhatatlan bizonyságát adta a választás eredménye. Azóta eltelt egy hét és a világ még mindig nem tud felocsúdni a meglepetésből. Azon a földön, amely klasszikus hazája volt a marxi dogmának, ahol született Marx Kapitala s amelyről világgá indultak Engels tanai, ahol egy évtizede még tízmillión akarata rakott alkotmányt ezeknek az eszméknek alapkövére, most egyszerre összeomlott a dogmák bábeli tornya. Hiába tervezték Talmudon csiszolt fényes elmék, hiába magasította égig generációk vak gyűlölete, hiába támasztotta proletár-milliók vére, válla, a rettentő omlást nem tudja kikerülni ez az építmény. Alapját talán nem is egészen a hitleri erők földindulása rázta meg, kapuját nekicsak az új idők faltörő kosa repesztette szét. A marxista szociáldemokráciát utolérte saját végzete, amely kikerülhetetlen falumként folytonosan beteljesedik rajta. Vesznie kell mindenütt, ahol uralomra jut. Angliában, ahol legkevésbbé volt dogma, a nyári választások söpörték el, Franciaországban, hol a kispolgári mentalitással kényszerült paktumra lépni, komoly, friss erők törnek ellene, Itáliában a fascista légiók takarították el beteg roncsait, Ausztriában egészenBécsig göngyölítették fel a frontját s Németországban bebizonyosult, hogy végleges bukását nem tarthatja fel sem erő, sem terror, sem a vörös proletariátus szervezettsége. Hiszen éppen a német földön verték meg, gázolták tönkre legjobban saját eszközeivel. Nem csendőrszurony, nem szolgabírói terror, nem a sötét reakció, hanem a demokrácia, a titkos szavazás, a népmilliók sokat emlegetett akarata verte ki az államhatalom ,,schuppe“-ezredekkel, arany hegyekkel és a hatalom minden eszközeivel védett sáncaiból. A marxizmusnak el kellett szenvednie azt a csúfságot, hogy nem ,,erőszakszervek“, nem gyűlölt kapitalisták, vagy pohos burzsujok, hanem egyszerű, nincstelen proletárok marsonak fel ellene elsöprő diadalmenetben, az eltiportnak hitt, kigunyolt nacionalizmus magasan lengő zászlói alatt. A szociáldemokráciának meg kellett érnie a napot, mely megmutatta, hogy elavult, ósdi tan, amelyet túlhaladott az’ idős országa ma már éppannyira ’ a múlté mint a sokat szidott Hohenzollern birodalom, hiszen éppen a német fiatalság pártolt el tőle, bizonyítván ezzel, hogy a marxista öregek lassú kihalásra ítéltettek. Utánuk már nem ifjúkommunisták jönnek, hanem az új Németország Romulus és Rémusait a hitleri farkas táplálja fel a nacionalizmus örök és kiapadhatatlan anyatejével. Idehaza magyar földön, azokban az időkben, mikor még felkelőben volt a vörös nap, a mi marxistáink nagyon szerették hangoztatni, hogy a magyarság egy évszázaddal, vagy jobb esetben egy évtizeddel mögötte jár a nagy kultumépeknek. Nem képes megérteni az idők szavát, a korszellem parancsát, amely Napnyugaton már az Internacionálé dallamára zeng. S most velük együtt nekünk kell konstatálnunk, hogy a korszellemet illetőleg valóban igazuk van. Amikor végig a világon mindenütt betört a szocialista front, amikor mindenütt a földön fekszik a marxista bálvány, ez a szerencsétlen magyarság még ma is ott tart, hogy pusztáin éjente fel fel lobognak a vörös lidércek, falvaiban vörös jövendőt ígérnek nagyszájú agitátorok, marxista világmegváltást hisznek jámbor pusztai népek, szabók elvtárshoz járnak kézcsókra a balmazújvárosi Messiás-látók. Itt még magyarázni, hirdetni, prédikálni kell, hogy a marxizmus meghalt, mikor a „műveit Nyugaton“ már kinyúlt, élet-télen kadavere láttatja holtát. Bizony, bizony ha a magunk portáját nézzük, el kell ismerni, hogy elmaradtunk a világtól, csak éppen nem úgy, amint, a szocialisták hiszik. Elmaradtunk korszerű reformokban, de elmardtunk a korszerű eszmékben is. Ma, május elsején, amely ma már legfeljebb csak a Conti-utcán ünnep, de mindenütt másutt Európában amolyan kegyes emlékezés egy régi halottra, itt magyar földön is rá kell jönni mindenkinek, hogy a vörös nap lebukóban van. Fénje nem tudott több meleget adni a sázlódó proletár gyermeknek, sugara nem érlelt több búzát az éhezőnek, papjai balgán ígértek világmegváltást, tűzimádó népét itt hagyta éhes gyomorral, hideg lélekkel, nyomorúságban. Európa egénuj fényességű, melegebb napok járnak, uj marsra dong a milliók lába, uj hittel tele a fiatalok szive s a Holnap ott masíroz már a római légiók vesszőnyalábja, a barnaingesek horogkeresztes zászlói alatt egy erősebb, tisztább, emberibb szocializmus és egy igazságosabb, de épp szert megsemmisíthetetlen nacionalista eszme verhetetlen legyőzhetetlen hadseregében. A magyar Holnap sem lehet hát vörös tegnap, a magyar ifjúság sem lehet hát, marxista öregség. A jövendő Magyarország a korszerűbb, jobb, szociálisabb elrendezettségű ország, több kenyeret adó föld, szélesebb ölelésül magyar szolidaritás lesz a minden magyart egybefoglaló nacionalizmus gondolatában. S ha mi is végrehajtjuk a magunk korszerű reformjait, akkor ma még zendülhet a munkás Marseillese dallamán, a tegnap dala a vörös táborban énekelhetik, hogy „miénk lesz a jövő“ mi döntheteten hittel hihetjük, hogy őket már elfelejti a világ, mint egy rossz, lidérces álom sírba bukdácsoló fantomjait s a jövendő, csak akarni kell, a magyar jövendő nem az övék, de Isten úgy segéljen, mégis a miénk lesz. (mars.) a magival? kormány az első évnegyedben jelentékeny Haladási jell az ország pénzügyi egyensúlyának helyreállítása terén A népszövetség pénzügyi bizottságának magyarországi képvislője közétette jelentését - A helyhatóságok és a törvényhatóságok kiadásainak csökkentését és a közüzemek leépítését kell sürgősen végrehajtani Budapest, április 30. Royal Tyler, a nemzetek szövetsége pénzügyi bizottságának képviselője, Magyarország pénzügyi helyzetének alakulásáról a nemzetek szövetségének pénzügyi bizottságához negyedévenként jelentést küld. A nemzetek szövetsége most hozta nyilvánosságra az 1932. év első negyedére vonatkozó jelentést. E jelentésben Tyler megállapítja, hogy a szóbanforgó három hónap alatt a magyar kormány az állami pénzügyek egyensúlyának helyreállítása terén további jelentékeny haladást tett a pénzügyi bizottság októberi budapesti tárgyalásai alkalmával megállapított 565 millió pengős kereten belül tartotta, a kiadásokat pedig a folyó bevételekből fedezte. Ez jelentékeny eredmény, különösen ha figyelembe vesszük a kereskedelem stagnálását. Igen jelentékeny eredmény, hogy a pénzügyminiszter hivataloskodásának három első hónapjában képes volt a bevételek és kiadások egyensúlyát biztosítani és olyan költségvetést terjeszteni elő, amelynek színvonala igen közel jár a pénzügyi bizottság által októberben javasolt színvonalhoz. Bár körülbelül 45 millió pengő beföldi kölcsönt kell felvenni ebben a költségvetési évben az állami pénzkészlet biztosítására, mégis azt lehet mondani, hogy a pénzügyi egyensúly kilátásban van, kivéve az állami üzemeket és a helyhatóságokat. A helyhatóságok tekintetében a helyzet még mindig sötét. Erélyes és objektív vizsgálatra van szükség, amelynek eredményeit minden fenntartás nélkül közé kell tenni. Az eddig elért megtakarításokat kevésnek tartja. Tekintettel az adófizetők által az állami költségvetés egyensúlyozása tekintetében hozott határozatokra, a jelentés nem tartja megengedhetőnek, hogy a helyhatóságok továbbra is ugyanolyan színvonalon tartsák kiadásaikat, mint a virágzó években. A jelentés megállapítja, hogy a 806,2 millió pengő bevétel kellő elővigyázatossággal irányoztatok elő. Hogy azonban az 1932—33. évi kiadások és bevételek valóban egyensúlyban maradjanak, több bizonytalan tényezőtől függ. Rámutatott arra, hogy a költségvetésben foglalt kiadáscsökkentések az 1932—33. év kezdetétől terveztetnek. Megokoltnak látszanék azonnal életbeléptetni. A jelentése ezután részletesen foglalkozik az állami üzemek kérdésével. Ezek az üzemek sürgős és meg nem oldott kérdések. Tárgyalások folytak, hogy a vasgyárak magánkézre adassanak, de eredménytelenül. Az államvasutak súlyosan szenvednek Magyarország külkereskedelmének fojtogatása következtében. Mindaddig, amíg a bürokratikus módszerekkel szemben nem vezettettek be a vasutak minden ágazataiba a kereskedelmi módszerek, nem lehet azt mondani hogy nincs remény a javulásra. A jelentés ismerteti az önkormányzatok költségvetési adatait is megállapítja, hogy az önkormányzatok 1932. évi költségvetéseiben mutatkozó csökkenések összehasonlítva az 1931. évvel, körülbelül öt százaléknak, azzal a 17 százalékos megtakarítással szemben, amelyet a mostani költségvetési előirányzat hogy remény van a javulásra. Ezután részletesen közli a Nemzeti Bank mérlegének legfontosabb adatait. A gazdasági helyzetről szólva a jelentés kiemeli, hogy a legutóbbi hónapban a forgalom tovább, csökkent. Magyarország exportja 1931-ben 38 százalékkal hanyatlott és 1932 január és február hónapjában 42 százalékos csökkenést mutat az előző év ugyane hónapjaival összevetve. Miután azok a piacok, amelyek régebben Magyarország A lap ára 20 fillér