Debreczeni Ujság, 1941. május (45. évfolyam, 98-123. szám)
1941-05-11 / 107. szám
to DEBRECZENI ÚJSÁG-HAJDUFÖJD IMI május 11. vasárnap Egy debreceni egyetemi professzor adta a magyarságnak az esztétikai tudomány és irodalom legteljesebb enciklopédiáját Dr. Mitrovics Gyula nagy műve, „Az alkotás szemlélete“ Az idei magyar könyvpiacnak ha nem* * legdivatosabb, de minden valószínűzést «szerint legértékesebb és legsúlyosabb terméke egy debreceni egyetemi professzor könyve volt : „A műalkotás sremlélete“. A nemi országosan ismert tudós és esztétikus : dr. Mitrovics Gyula. A debreceni Tisza István tudományegyetem fakultásai bizalmából dr. Mitrovics Giyula lett az 1940—41. évre az egyetem rektora. Szép, de nehéz és felelősségteljes ez a tisztség, amely valóban magasztos dekórum s egyben férfi»« hiitelességvállalás. Érdekes véletlen, hogy éppen ebben az időszakban jelent meg Mitrovics Gyula legértékesebb, legszélesebb horizontú műve, „A műalkotás szemlélete“, amely nemcsak hazag kellő munka, hanem az esztétikai kultúráltak legegyetemesebb szintézise -is magyar nyelven. Maga az illusztris szerző élete főcéljának mondja ezt a művét én joggal-Én két évvel ezelőtt nyertem átfogóbb bepillantást Mitrovics Gyula általános oeuvre-jébe, — ha csak közvetve is — amikor a kimerítő éjszakai szerkesztőségi munka után, minden fáradtságtól elfelejtkezve, több héten keresztül a hajnali lírákig olvasgattam a Mitrovics Emlékkönyvet. Haránszky—Jósi László, Holló István, Faragó Tibor, Vajthó László és Zombor Zoltán, az 1939-ben megjelent Mitrovics Emlékkönyv kitűnő szerkesztői, a nagy professzor barátai és tanítványai esszéivel szinte ktérképszerűm mutatták be Mitrovics Gyula bámulatosan gazdag, sokoldalú és értékes munkásságát a bölcselét, lélektan, esztétika, irodalomtörténet és neveléstudomány terén. Már ekkor élményszerűen éreztem, hogy Mitrovics több, mint nagy tudós és képzett esztétikus. Ő kivételes értéke a magyar kultúrának és örök büszkesége a debreceni egyetemnek. Azóta nagyobb gonddal és figyelenességgel forgattam Mitrovic* néhány, könyvtáramban lévő munkáját, míg most ,,A műalkotás szemlélete“ című fömiíréral, úgy érzem, feltette a koronát tudományos munkásságának templomára. „A MŰALKOTÁS SZEMLÉLETTE“ nem "/áraz hisztétizálás. Kétségtelenül tudományos mű, de nemcsak a szakemberekhez szól, hanem a nagyközönséghez is, mármint az intelligens közönséghez. És ha keserűen vallom, hogy irodalmunk, művészetünk éppen a szükséges kritikai és esztétikai irányítás hiánya miatt tért le a helyes útról, meg kell mondanom, hogy a Magyar Esztétikai Társaság elnökétől ezt a művet már régóta vártuk, sőt joggal követeltük. Hiszem, sőt tudom, nem az ő tudása, hogy „A műalkotás szemlélete“ csak most kerül a magyar olvasó kezéle. Szerencsére ez a ..most" még nem jelent „későt“ s a Mitrovics főműve termékenyítő hatással lesz az általános ízlés megnemesítésére, kiegyensúlyozására. Miről szól „Az alkotás szemlélete“ ?... Szinte felölel minden kérdést, amely a művészet, a szép, az esztétika, a zene, a képzőművészet, az irodalom és a mozgásművészet körébe tartozik. Röviden és tömören , mindenfajta és mindenféle művészet egyetemes enciklopédiája. Igazi „szellemi vademeeam“ a művészetek szépségekkel telített csodálatos dzsungel tetlén, amelynek isteni szépségét csak az élvezheti igazán, aki érti is. Meddő törekvés volna egy napilap korlátozott terjedelmén belül részletesen foglalkozni Mitrovics nagy művével. Ezekben a hajszolt időkben ilyen ismertetésre nem is mernék vállalkozni. Inkább csak néhány olyan gondolatot ragadok ki, amelyek élesen rávilágítanak Mitrovics szellemi életének roppant gazdagságára. " A MŰVÉSZET LÉNYEGÉRŐl, szólva, a kiváló szerző alaptételként állapítja meg, hogy „az ember lelke művészetében nyilatkozik meg leghiánytalanabbul.“ Ez a tétel a legtökéletesebb bizonyíték Mitrovics keresztény és konstruktív világszemléletére, aki a továbbiakban hangsúlyozza, hogy „ ... az igehirdetés mellett a művészetek a legszárnyalóbb tolmácsai az ember Istenbe vetett hitének.“ Másik fontos tétele, hogy ..a művészeti kifejezés“, ami azt jelenti, hogy „a kifejezés fogalma magában egyesíti a művészetben a tartalomnak és alaknak válhatatlan egységét.“ A SZÉP fogalmának tisztázása évezredek óta foglalkoztatja a filozófusokat, költőket és esszéistákat. Mitrovics tömiimi inordil a különfél rímelésekel, végül az axiológiai értelmezés alapján arra a megállapításra jut, hogy „a szépet mint valamiben vagy valahol érvényesülő értéket lehet megfelelő eredmény reményével tanulmányozni.“ Ezzel kapcsolatban azt is megállapítja, hogy „a szép a jóval és igazsággal felsőbbrendű értékek,... bár egymással nem azonosíthatók.“ Hasonlóan érdekes az a tétele, amely szerint „míg az igaz és a jó, főleg az utóbbi, tárgyi értékek, addig a szép az élményekkel való benső kapcsolata miatt kiválóan alanyi érték.“ Ezt követően „Az esztétika módszerei és problematikája“ című fejezetben a szerző nagy alapossággal foglalkozik a különböző módszerekkel, a vonatkozás és viszonyszerűség kérdésével a szép fogalmával kapcsolatban. „AZ ESZTÉTIKAI KÖZÖSSÉG“ című fejezet nagyon mélyen szántó problémákat tárgyal. Egyik alaptételként állítja fel az azonos ingerek mellett az érzetek és hangulati velejáróik azonosságát, főleg az egyazon kulturális közösségben élő egyéneknél. Ugyanakkor azonban rámutat a művész egyéniségének, a fajnak, és a nemzetnek a fontosságára is. Egyfelől hittel és meggyőződéssel vallja, hogy „ami bizonyos fokig és bizonyos körön belül képesít bennünket a művészetek megértésére és élvezésére, az a kulturális közösség“, másfelől megdönthetetlenül nyilatkoztatja ki, hogy „a nemzeti jelleget semmiféle fejlődés nem győzi le“ s „valamely nép kultúrája mennél fejlettebb, egyenletesebb és határozottabb irányú, annál erőteljesebb tényezője a nemzetközi együttműködésnek is.“ Mély meglátásról tesz tanúságot az a megállapítása is, hogy „nem volt még költő vagy művész, aki faji közösségéből kikapcsolódva, nagyot teremtett volna.“ A MŰVÉSZETEK FELOSZTÁSÁVAL foglalkozik ezután Mitrovics Gyula. Ismételten megállapítja, hogy az érték átválaszthatatlan a viszony fogalmától, de az esztétikum központjában mindig az ember áll. „A művészi kifejezés kettős rést szolgál. Az egyik a művész esztétikai élményeinek alkotás alakjába való átömlesztése, a másik a közönség lelkében hasonló élmények fölébresztése.“ A fejezet végén eredeti elgondolásban közli a művészetek felosztását az esztétikai megismerés, a szemlélésformák, az élményjelleg, a tartalom és kifejezési eszköz szerint. Ez a felosztás olyan érdekes és eredeti, hogy önkéntelenül csodálattal kell adóznunk Mitrovics páratlan esztétikai invresziójának és kivételes tudásának. „AZ ESZTÉTIKAI MEGISMERÉS“ című részben a szerző két nagy csoportjára foglalkozik a tér bronzás, a vonalvezetés, a hang, a színezés, a költészet, a szónoklattan, az iparművészetek, az építészet, a szobrászat és a képírás problémáival. Az egyik csoportban az esztétikai észrevétel, a másikban az esztétikai megértés az alap. Az egyes fejezetekben Mitrovics imponáló alapossággal, egyben rendkívül élvezetes és szemléltető stílusban ismerteti meg az olvasóval a legelvontabb fogalmakat. Ugyanakkor például a térbeosztás problémáit az anyagszerőséggel kapcsolatban is meglepő eredetiséggel magyarázza meg. Elég csak egy példát megemlíteni, íme: „A debreceni Káplár Miklós hortobágyi tájképei és alakjai kiválóan alkalmasak lettek volna a szőnyegtechnikára“. — írja Mitrovics, — „mert az alakokat csak egypár erős vonással, de nagyon kifejezően jellemzi és a távoli látóhatárt és a felhőket is csak egy-egy nagyon jól ellesett vonat varázsolja oda.“ Az ilyen eredeti meglátásokban a tudós éles szeme egyesül a művészetet élvező ember biztos ízlésével. Ezek a fejezetek egyébként felölelik az alkotó művészetek minden ágát s így nem érzem magam hivatottnak, hogy néhány sorban megismertessem azokat az elveket, szempontokat és gondolatokat, amelyeknek a szerző közel tíz nagy ívet szentel. El kell olvasni ezeket a fejezeteket, mert csak úgy foghatjuk fel Mitrovics Gyula esztétikai munkásságának gazdagságát, sokrétűségét és kapcsolatait az élettel , a művészettel. „A ZENE" című fejezetet a szerző felkérésére éppen „esztétikai rendszeri teljessége kedvéért“ báró Schroeder Attila írta, aki valóban elsőrendű szaktekintély. Sehroeder Attila báró az akusztikai naturalizmusból indul ki, ismerteti a fizikai zeneelmélet kérdéseit, a formalisztikus és transzcendens zeneesztétikát, majd szól az, abszolút zenéről és program zenéről. 10 tennészstesen többször említi Schopenhauert, akinek nem egyleteit veszi bonckés alá. Ugyanakkor kifejti a valódi programzene lényegét, végüst hangsúlyozza, hogy a zene elsősorban és kiváltkép érzelmi művészet. Schroeder dr. érdekes példákkal, jellemző idézetekkel világítja meg elméletét s külön is figyelemreméltó az a megállapítása, hogy „ ... az esztétikai élvezethez vezető utak különfélék. Ez azonban nem jelenti azt, mintha a modern zene nem ugyanazon örök esztétikai kategóriákat célozná, melyeket a régebbi művészei.“ Az „IRODALMI MŰVEK ESZTÉTIKAI MEGÉRTÉSE“ című fejezetben ismét Mitrovics Gyula veszi át a szót s a poétikai elméletek élményszerűségét ismertetve, sorra vizsgálja a belvilág és külvilág költészetének műfajait. A líra, az epika és a dráma az a három nagy csoport, amely az emberiség irodalmi kultúráját jelenti. Mitrovicsnak mindenről van valami érdekes, találó és eredeti megállapítása, így többek között a mai drámával kapcsolatban megállapítja, hogy „a nagyközönség, sőt — bizonyos mértékig — a kritika is az értéket mindenek fölött a tárgyban keresi a művészi feldolgozás helyett.“ Abban azonban talán túloz, hogy „... sohasem a tárgy a művészi érték, hanem a feldolgozás.“ Ehhez a feje célcsoporthoz tartozik a mozgásművészetekről szóló tanulmány. Itt Mitrovics megint nagyon sok új és eredeti dolgot mond. A mozgókép esztétikai taglalása ilyen esztétikai Szakszerűséggel Mitrovics könyvében olvasható magyar nyelven legelőbb. A hangosfilm fejlődési zavarairól szólva így ír: „A film helyesen ismerte fel feladatát abban, hogy összefüggő képeket fűzzön hosszabb egységbe. Ehhez társult most a szöveg, a helyzet természetéből kifolyólag vékony .«.alakból összefonva. A kettő erőszakolt társítása szegényes, vékony szöveget kényszerített egységbe a gazdag képsorozattal.“ Ebben a csoport- ’ ban szól a szerző a művészi táncról, melyet találóan az alaki szépség művészetének nevez. „AZ ESZTÉTIKAI ÉRZELMEK“ című fejezet előőbb az érzelmekkel elméleti síkon foglalkozik, majd nagy alapossággal magyarázza a szépérzelmek alapelemeit. Ezzel kapcsolatban szól a műélvezet és műalkotás érzelmi kölcsönösségéről, majd rátér az esztétikai nevelés lényegére. „Itt a műalkotások megértésére a közönség lelkét előkészítettük, ennél már számára megnyitottuk az esztétikai élvezet lehetőségét.“ A továbbiakban ismét elméleti szempontból taglalja a szerző a tárgyi és közösségi érzéseket, majd az esztétikai tetszés lényegéről azótva a következő szellemes és remek megállapítással fejezi be nagy művét: „... a szépélményeknek a tárgya olyan jelenség, mely lehetőleg érzéki behatások alapján, látási és hallási érzetek vezetése mellett a magasabbrendű képzet- és érzelmtársulásokat tudattalanul képes fölidézni és lebonyolítani: a szemlélőre mindig a kifejezés erejével, egyéni jellegével és egyénien hat s mindig valamely egész benyomását kelti. Ilyen a tárgya az esztétikai tetszésnek, ez tetszik. Ha akarjnk, így is mondhatjnk : ilyen a szép.“ I lefejezésül betűrendes névmutató áll az olvasó rendelkezésére tájékoztatás végett. A névmutató — sajnos — nem teljes és alapos bővítésre szólni. Mitrovics munkáját egyébként 43 részben színes, részben fekete nyomású képmellérzlet díszíti. Ezek egyben szemléltető illusztrációkul is szolgálnak a szerző mondanivalóihoz. „A műalkotás szemléleted“ a Kozégvölgyi és Társa cég adta ki eltemerésreméltó gondossággal és áldozatkészséggel. Ezzel a művel nagy szolgálatot tett a magyar esztétikai irodalomnak és a közönségnek egyaránt. BENYOVSZKY PÁL Akkumulátor üres hasznait legolcsóbban ! Rétinél Piac-utca 42.1 Ifja zárul a VUmel OmneityHcU anyagát UatHop lUttoewxiAUi, há**gibók. Besssáttiokkunk már arról, hogy a Német Iktdomnányos Intézet debreceni szervezete dr. Heybey Wolfgang egyetemi német lektor irányításával folyóiratkiállításrt. rezidezett a Déri Múzeumban. A kiállítás anyagát először Debrecenben mutatták be a közönség állandóan növekvő érdeklődése mellett. Az elmúlt héten több mint 3000 látogatója volt a kiállításnak. Az irodalmi képes és szakfolyóiratok garmadáját fiatalok, öregek egyforma érdeklődéssel olvasgatták beutalásul az a kívánság, hogy a kiállítást hosszabbítsák meg. Idevonatkozókig dr. Heybey Wolfgang tárgyalásokat folytatott,a Német Tudományos Intézet budapesti központjának egyik kiváló vezetőjével, dr. Heckel Ernst professzorral, aki feleségével a német egyetemi tanárok kíséretében városunkba érkezett, azonban mivel a folyóirat anyagát hétfőn már Kolozsvárra kell irányítani, erről nem lehet szó, így tehát a közönség csak a mai napon tekintheti már meg a német folyóirattermés gazdag gyűjteményét. A kiállítás délelőtt 10—kg és délután 4—7-ig áll a közönség rendelkezésére. A kiállítást egyébként a Debrecenbe érkező német egyetemi tanárok is megtekintik a mai nap folyamán. Bizonyára nagy örömükre szolgál, hogy ebben várcsig-vérig magyar városban olyan szép közönsége van a német folyasi razikiállításnak. Nyugalmazott MÁV. főtisztviselők összejövetele Élénk érdeklődés mellett folyt le a ny. MÁV főtisztviselők május navi összejövetele az Angol Királynőben aholmándi Mámdy Bertalan igazgatóhelyettes megnyitó beszéde után dr. Biktaházy Bruckner Erno m. kir. egészségügyi főtanácsos, főorvos kegyeletes szavakkal emlékezett, meg Zonda Ferenc ny. főfelügyelő, a MÁVOSZ debreceni csoportjának elnöke, több kitüntetés tulajdonosaitak elhúnyt táról, aki a magyar vasútagságnak egyik dísze, melegszívű kartára s hű barát volt. Halálát az ítéletvezetőség homlokzatán gyászlobogó jelezte és özvegyéhez a társaság részvéttéviratot intézett. Koporsóját három hősi halált halt kiváló fia : a hadiiskolát, végzett tiszt, az ezredorvos, a tanár tetemeit mellé sírboltba helyezték és itt dr. Major Sándor ny. főtanácsos tolmácsolta a vasutas társadalom meghatott búcsúját. Mester István felügyelő bemutatta Zivuska Andor tamácsos, a neves író köttői szépségű levelét, melyben kényszerű tó- i volmaradását mentette ki s melyben „Anyák napjának“ küszöbén emséges gondolatokban emelt piedesziáit az örök szeretet megtestesítőjének , az Édesatyának. Takács Gyula műszaki tanácsos a társaság nevében üdvözölte Both Andor felügyelőt azon alkalomból, hogy ma, Both Béla, a Nemzeti Színház rendezője néhány nap előtt újszerű elgondolással és fényes sikerrel rendezte a Csokonai Színházban az Ember tragédiáját. Túrai Miklós felügyelő a kedvezményes tüzelőanyag igénybevételét az új menetrendet ismertette a tőle megszokott szabatossággal. Nagy József felügyelő a vasutasok családgondozó egyesületének múlt évi működését, Vida József felügyelő a nyugdíjasok helyzetének javítására irányuló emlékirat ügyét ismertette. Felszólaltak még Ferenczy Viktor, Toroczkai József, Both Andor felügyelők, utóbbi meggyőző erővel a kortársi összetartás szükséges és hasznos és egyben díszfádé tányéré hivatkozva bizonyította be, mennyire helyes és felemelő volna, ha az összes kartársak megjelennének állandóan a havi egyszeri összejöveteleken. A társasára irányuló emlékirat ügyét isa hangulatban.