Heti Délkelet, 1995. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)

1995-01-08 / 1. szám

Változó áfák Számos ponton változtak január 1-jétől az áfa­­fizetés szabályai. A leglényegesebb közülük az adókulcs emelkedése, amelynek értelmében az ed­digi 10 százalékos kedvezményes kulcs 12 száza­lékra emelkedik. Az áfa-bevallás rendszere is átalakul. Idén havi bevallásra azok kötelezettek, akiknek tavaly az el­­számolandó általános forgalmi adójuk nettó ér­téke pozitív előjelű volt és meghaladta az egymil­­lió forintot. Ennél kisebb volumenű adózóknak a negyedéves bevallás lehetősége áll rendelkezésükre. Bizonyos esetekben az APEH ezeknél az adózók­nál is engedélyezhet gyakoribb áfa-bevallást és -el­számolást, ha ennek megalapozott indokai van­nak. Ilyen indok lehet például a nagyexportő­rség, illetve nulla kulcsos termék forgalmazása. Kellemetlen előjelű változás lehet többek szá­mára, hogy megszűnik az apportként behozott im­porttermékek áfa-mentessége. Ugyanakkor némi­leg bővül az alanyi adómentesség választásának lehetősége, hiszen az idei évtől egységesen egymil­lió forintig vehető igénybe. A lakásépítők áfa-visszaigénylésének lehető­sége megszűnt. Azok azonban, akik 1992 után kezdték meg az áfa-visszaigénylést, még az idén is igényelhetnek vissza áfát az általuk vásárolt épí­tőanyag stb. után. Erre azonban csak akkor van lehetőség, ha a visszigénylést még 1995. január 1- je előtt megkezdte az építkező és ha még nem érte el az engedélyezett visszaigénylési összeg határát. Budapest nem akar békebíró lenni Nincsen áram a Vajdaság­ban, ettől függetlenül továbbra is izzanak a közélet képzelet­beli telefonvonalai. Mint isme­retes, a nyáron megalakult Vaj­dasági Magyar Szövetség azzal a kéréssel fordult a napokban a Határon Túli Magyarok Hiva­talához, hogy tegye lehetővé Szabadkán jugoszláv-magyar bank létrehozását, a kettős ál­lampolgárság létrejöttét, vala­mint Budapesten iroda felava­tását. Csubela Ferenc volt nép­­képviselőt, a VMSZ elnökét teg­nap délután ómoravicai ottho­nában értük utol. Elmondta, hogy már a nyá­ron azzal kereste meg a szövet­ség a magyar kormányt, hogy tegye lehetővé, a VMSZ eljut­hasson Göncz Árpád köztársa­sági elnökhöz és a parlament elnökéhez. Ebből ezidáig nem lett semmi, nagy részben an­nak köszönhetően, hogy a VMSZ és az Ágoston András ve­zette Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közössége között fi­noman szólva nem éppen fel­hőtlen a viszony. Tabajdi Csaba államtitkár ugyan azt szeretné, ha a két vajdasági magyar szervezet között megin­dulna a párbeszéd, csakhogy más az óhaj és más a realitás. Tulajdonképpen törvényszerű volt a szakadás és az új szerve­zet megalakulása, mégpedig amiatt, hogy a VMDK túlságo­san elbürokratizálódott, lega­lábbis Csubela Ferenc véle­ménye szerint. Sajnos, az elő­állt válsághelyzetet a magyar­­országi illetékes szervek nem úgy kezelik, ahogyan azt kelle­ne. Nagyon is tudják Budapes­ten, hogy mi van Vajdaságban, csak nem akarják, úgymond, a békebíró szerepét felvállalni. Mindenesetre a szabadkai­ak kezdeményezésére most a VMSZ előállt a fentiekben is­mertetett elképzeléseivel, és kí­váncsian várja az anyaország reagálását. (dányi) HETI DÉLKELET Sered­i János Csak nézünk, mint Kati a moziban A világ legfantasztikusabb s egyben a legtalányosabb népe a maja. Nekik volt a legpontosabb naptáruk. Nem is egy, hanem kettő. Az egyik szerint az év 365, a másik szerint 260 napból állt. A tudósok mind a mai napig törik a fejüket, hogy minek kellett nekik a kétféle naptár. A rejtélyt azonban nem sikerült kibogozni. Miként azt sem, miért hagyta el ez a csodálatos nép gyönyörűséges városait, fényes templomait, bámulatos szobrait, s egyik napról a másikra egy sivár terü­letre költözött, holott semmiféle okot nem találnak a múlt kutatói, ami erre kényszerítette volna őket. A pénzügyi politikánk arra predesztinál minket, hogy a jövő évezred tudósai figyelmének középpontjába kerüljünk. Itt van mindjárt a naptárunk. Nekünk is kettő van. Az egyik tizenkét hónapból áll. A másik a 13. havi fizetési felvágott­ból. Fantasztikus, mondják majd a jövő évezred tudósai. De még ennél is fantasztikusabb az az összhang, ami a nép és a koalíciós kormányunk között kialakult. A jelek arra mutat­nak ebben az évben már az első naptól kezdve, hogy nálunk mindenben a népakarat érvényesül. Mit is akar ez a nép? A választások igazolják - már akik elmentek szavazni -, szó­val ez a nép azt akarja, hogy rendbe tegyük a gazdaságun­kat. Mari néni is tudja, hogy nem jó dolog, ha tartozik a szomszédnak. És mi nem akarunk senkinek tartozni. Szóval ez a nép úgy döntött, hogy rendbe tesszük a költségvetésün­ket. Ennek pedig egyetlen járható módja, útja nem az­, hogy körülnézünk a portánkon, hogy ki dézsmálja az állami va­gyont, huncutkodik az állami pénzzel, és nem is az, hogy ta­karékoskodjunk, meg hogy munkával állítsuk talpra az or­szágot, ugyan, kérem, mi úriemberek vagyunk! Felemeljük az árakat - a gázt, a villanyt, az üzemanyagot, a húst, a ke­nyeret, meg mindent, aminek az árát fel lehet emelni egészen a csillagos égig. Aztán bumm! Leértékeljük a forintot. Kü­lügyminiszterünk a nép nyelvén szólt. Az óévben megfogal­mazta a rádióban egy csicsergő riporternek, hogy 1995-ben össze kell húzni a nadrágszíjat. De ugyanakkor felcsillan­totta a reményt. A kormány hamarosan felrajzolja a jövő ké­pét. Ez valóban hiányzik. A jövőkép mindennél fontosabb. Az Antall-kormánynak nem volt jövőképe. Bele is bukott. Bezzeg Rákosi Mátyásnak volt. Az a bizonyos tyúk, amit nem szabad megenni, míg ki nem fejlődik, mert aranytojá­sokat fog tojni. Vitathatatlan, Rákosi elvtárs történelmünk legzseniálisabb jövőképalkotója volt. Tapsolt is neki az egész ország. A csecsemőtől az aggastyánig. Ám 40 év alatt csak kifejlődhetett az a bizonyos tyúk, amelyik aranytojásokat tojt. Ugyan hova tűnt? Semmit sem lehet hallani róla. Bizo­nyára valaki privatizálta. Szóval nagyon kell a jövőkép. Be­festeni rózsaszínűre az egész eget. Aztán csak nézünk, mint Kati a moziban. Természetesen összetett kézzel, nehogy kifá­radjunk. Fantasztikus nép a magyar, fogják mondani a jövő évez­red tudós kutatói. Biztosan a majáktól származnak. De ha netán reinkarnáció folytán feltámadna egy Erich von Dani­­ken-hez fogható koponya, minden bizonnyal vitatni fogják maja rokonságunkat, ehelyett tömérdek érvvel támasztva alá, hogy a magyarok csakis az ufók leszármazottai lehet­nek, akik a második évezred vége felé annyira összehúzták a nadrágszíjukat, hogy már nem is volt gyomruk. Az ám, de volt jövőképük! 3 Gál Zoltán, a parlament elnöke a közelmúltban az esetleges kormányátalakítást firtató kérdésre azt válaszolta, hogy véleménye szerint működőképesebb lenne a kormány, ha annak az SZDSZ elnöke is tagja lenne. A címlapon Gál Edit felvétele. Heti Délkelet. Független polgári hetilap. Felelős szerkesztő: Tomka Mihály Munkatársak: Fehér József, Gál Edit, Nédó Géza, Seres Sándor, dr. Serédi Salát János, Zsiák Éva Szerkesztőség: 5600 Békéscsaba, Derkovits sor 2. IV. emelet (Ifjúsági Ház) Telefon/fax: 66/325-211,16-os mellék. Hirdetési szakelőadók: Leszkó Pál, Szente István (Tel.: 66/321-455 Fax: 66/441-108). Kiadja és nyomtatja: Hungária-Info Kft, Békéscsaba, Kétegyházi út 18. Tel.:(66) 445-412 Felelős vezető: Bohus Ákos HU-ISSN 1215-7538

Next