Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)
1961-07-13 / 4043. szám
2. oldal Titkárnőt keres magyar cég, Buenos Aires belvárosában. Munkaidő: 10—1 és 3—7 óráig. Magyar és spanyol nyelvtudás. Jelentkezni lehet a Délamerikai Magyarság szerkesztőségében minden délben 12—1 közt. Építési - kőműves - ,beton- és átalakítási munkákat vállal Szalay és Jeszenssey — Vitrey Olaguer y Feliti 3123 T. E. 73—6517. Munkanapokon este fél 8-tól Balgránot. Fordításokat, technikait is perfektül, angol, német, spanyol magyar nyelven elvállal Háden László, gyermekbénulás következtében otthoni munkára kényszerült nős, 2 gyerekes családapa. Ajánlatokat a Kárpát kiadóba kérünk. Lakás Don Torquato. Gyermektelen házaspár keres szoba-konyhás lakást a Capitalban. Leveleket “Megbízható” jeligére a kiadóhivatalba. Megbízható nő mindenes szakácsnőnek egyedül álló hölgyhöz okmányokkal, referenciákkal felvétetik. T. E 76—5241. (4) Bejárónő 10—3-ig kerestetik. T. E. 76—5241. (4) Értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy átvettem a HOSTERIA MUNRO-t Déli étkezés, Ízléses konyhával. Esténként szép termünk bankettek és baráti összejövetelek, tánc rendezésére kínálkozik, mérsékelt árak mellett. — Családi tánc minden szombat, vasárnap s ünnepnapokon, 16 órától. — Szabad belépés. Binder Ernő Av. Schlottmann - Munro T. E. 740—0093. MEGJELENT a Délamerikai Magyar Hírlap 1961 évi évkönyve 410 oldalon, sok szép elbeszéléssel. Ára 120.— peso Kapható a D. Magyarság könyvosztályán MEGJELENT Dr. Bobu'a Ida: A szumér-magyar rokonság kérdése. Buenos Aires kiadás. Ara: 100 peso Kapható a Kiadóhivatalban Toki Horváth Gyula és zenekara szép magyar nótákat ad elő, longplay lemezen. — Kapható a kiadóhivatalban. Magyar és spanyolnyelvű könyvek | Délamerikai Magyarság könyvosztálya Dr. Girsik Géza Lavalle 361 — TB.: 31-2819 . Buenos Aires ’’DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” 1961. július hó 13. E DITORIAL ARTICULO DE “EL Cuando se dice que en Cuba hay hoy trescientos mil pri sioneros políticos no se está exagerando. Y si uno de esos prisioneros refiere las brutalidades y crímenes que en esas prisiones se cometen no estará diciendo mentiras. Hoy, todo el que llega de Cuba dice que aquello es un infierno. Y es verdad. Se dice que fue un prisionero, no estará mintiendo. Yo, cubano exilado en este país, fui prisonero de Castro. Un prisionero de la bestialidad del comunismo. Estuve preso siete días con sus noches. Más de 170 horas. Y cada uno de los minutos que pasé en las prisiones de Castro rogaba porque me viniera la muerte. Estuve hacinado en el teatro Blanquita. Una edificación construida para entretener al público y que hoy lleva el nombre, por paradoja, del hombre que más ha hecho reír al mundo. Teatro Chaplin. Pero allí todos lloraban. Habíamos cinco mil prisioneros. Más de quinientas mujeres. Muchas de ellas en el estado crítico de la mujer. Una abortó. Otras enfermaron. Nosotros teníamos dos servicios sanitarios. Ellas, que estaban en un primer piso, sólo tenían uno. En un segundo piso había más de trescientos hombres. Dicen que eran los más peligrosos. Ellos no tenían ser vicios sanitarios. Sus necesidades las hacían en el suelo o en papel periódico. Luego las depositaban en carretillas que un preso, vigilado por un mili ciano luego llevaba a las rocas que dan al mar, en la parte de trás del teatro. Nosotros AVANCE CRIOLLO”: — YO FUI I*RISIONERO DE CASTRO manteníamos una “cola” constantemente para ir al servicio. Nunca se desintegró. Los que entraban volvían de nuevo al final para cuando les tocara. X as mujeres y los hombres de los pisos de arriba nunca pudieron lavarse y sólo tenían agua para tomar que les traían de afuera. Los de aba'jo utilizaban una llave de los baños. Pero luego se supo que ésa acometida estaba unida a las tuberías de los servicios. Hubo casos de tifus. Y de disente.1 ía No dieron alimentos los dos primeros días. Luego, algunos familiares comenzaron a traerlos. Los milicianos se encargaron de que sólo llegara una mínima parte de ellos. Tampoco les traían comida a les guardianes y utilizaban la c'e los presos. Había siete médicos prisioneros y éstos organizaron un botiquín de urgencia. Se hizo una colecta entre los presos para comprar medí ciña pues los milicianos se negaron a darlas. Posteriormente se hizo cargo del teatro un capitán del G-2. Y ofreció medicinas. El jefe de los médicos presos era el Dr. César Kiverő Partagás. A él se debe que muchos no murieran. Sin embargo tres murieron Dos afectados del corazón. Uno herido de una “bala perdida”. Nueve perdieron la razón. A tres de ellos hubo que ponerles camisas de fuerza. Daban gritos de desesperación y de rodillas pedían que los mataran. En muchas ocasiones, por la madrugada nos despertaban pare darnos la noticia de que todos Íbamos a morir. Que “no podían estar cuidando gusanos mientras la Patria era invadida”. Cuando se conoció el fracaso de la invasión cesaron las amenazas. Durante todo ese tiempo estuvieron miles de familiares frente a la puerta del teatro Blanquita. Ni la noche ni el sol ni la lluvia ni las baíss de los milicianos que tiraban al aire para amedrantarlas las movieron de allí. En una ocasión se rumoró que los presos quemarían el teatro. Ellos buscaron piedras y ladrillos para asaltar el local. Mujeres y ancianos y niños estaban dispues tos también a luchar por nosotros. Un día llegaron médicos del Ministerio de Salud Pública y dieron la orden de clausurar el local. La fetidez, la falta de alimentos, de salu bridad, de ventilación, producía una epidemia. No se responsabilizaban con nada si no ,’sa ^abandonaba el local. Un día después llegó la orden de libertad. Pero debían “cha' quear a todos”. Fotos y huellas como si fuéramos delincuentes. Dos días duró el chaqueo y fue ron 48 horas desesperantes. V * I?) Al salir, la amenaza: “ya sa'• ben, si viene otra invasión o X si )ios siguen agrediendo los "mperialistas, volverán a estar 7 presos. Y la próxima vez será más duro. Sus nombres se les dará a los Comités de Vigilancia de cada cuadra y en pocos minutos estarán otra vez presos. Uds. siempre serán ene migos y nunca estarán de núes tro lado. Tomen su orden de libertad”. Y le entregaban a uno un papel. Era un pasaporte al infierno. * GÁCSÉR IMRE (Sao Paulo) CIKKE: Tízmillió aláírás Az elnémított magyar nemzet helyett, tíz millió magyarnak nevében tíz millió szabad polgárnak aláírását kérjük a forradalom ötéves évfordulójára. Követelje tíz millió szabad ember a leigázott tíz millió magyar helyett azokat a jogokat, melyeket öt évvel ezelőtt a magyar nép a forradalomban vérrel akart kiharcolni és amelyeket az Egyesült Nemzetek határozatba foglaltak: az önrendelkezést, a szovjet csapatok kivonását és szabad választásokat nemzetközi ellenőrzéssel. Nem kérünk anyagiakat, nem uszítunk háborúra. Tíz millió szabad ember erkölcsi támogatását akarjuk a fenti három pontunk aláírásával, hogy szeptemberben az ENSZ előtt feküdjék a sok ezer ív bizonyítékául annak, hogy a szabad világ közvéleménye nem felejtett. Tollas Tibor, a Nemzetőr szerkesztője ezt a munket hagyta ránk rövid látogatásakor. Szomorú volna, ha az a pár napos lelkesedés, melyet ittlétekor kiváltott belőlünk, szalmaláng természetünk törvényével csak szép emlék maradna, de tettek nem követnék. Szeptemberben Délamerika leghatalmasabb országából arányos mennyiségben az Egyesült Nemzetek asztalán kell feküdnie az aláírásoknak. Ha végrehajtottuk, akkor végre elmondhatjuk magunkról, hogy valami gyakorlatit is tettünk nemzetünkért. Sokszor kérdeztük magunktól, mit tehetünk népünkért? Kerestük azt a formulát, amellyel legjobban szolgálhatunk körülményeink szerint? Kutattuk azt a módot, hogyan mozgathatjuk meg a menekült magyarság egészét egy gyakorlati teendő elvégzésére. A forradalom lelkes nemzedékéből ellátogatott hozzánk annak egyik kiváló képviselője s megmondta, mit tegyünk. Olyan programot kaptunk, mely felül áll minden pártpolitikán, független minden hatalmi érdektől, tiszta, hátsó gondolat nélkül való. Csak egyet akar elérni, azt, hogy a Szovjetuniót a forradalom ötéves évfordulójára ott és azokkal az eszközökkel verje meg, ahol neki legjobban fáj: a szabad világ közvéleményénél. Ki ne emlékeznék közülünk a Szovjetunió stockholmi békefelhívására, mely milliók békevágyával visszaélve, a kommunizmus malmára hajtotta a vizet? Kinek ne járna eszében az a propagandaharc, melyet kémei megmentésére indított el ismételten, ki ne látná, hogyan vezeti félre nap mint nap a jóakaratú nyugati közvéleményt hamis és hazug jelszavaival? — Nem dolgozunk, nem is akarunk dolgozni a terror eszközeivel, mint halálos ellenségünk, de a több százezer külföldön élő magyarnak módjában áll hogy munkahelyén, iskolában, gyárban, irodában, családi és baráti környezetében felrázza az embereket a magyar nemzet érdekében azzal, hogy hármas követelésünket aláíratja velük. Hisz nem kérünk mást, mint azt, ami minden népet egyaránt megillet. Most, amikor idevárjuk a magyar népet elnyomó rendszernek képviseletét, amikor keressük a módokat, miképpen vehetjük fel a küzdelmet bomlasztó és félrevezető tevékenységével, alkalmasabb feladatot nem is kapthattunk volna. Amikor a kommunizmus féktelen támadást indít a délamerikai kontinens meghódítására, olyan fegyvert kaptunk kezünkbe, mely nemcsak népünknek szolgál, hanem felrázza Délamerika népeit is. Ezért tartjuk a Gondviselés ajándékának, hogy éppen ezekben a napokban, éppen Trianonnak gyászos évfordulóján látogatott el hozzánk röpke pár napra a forradalom fiatalságának egyik legtisztább és legdinamikusabb képviselője. Megmondta, mit tegyünk. Rajtunk a sor. Nincs helye kicsinyhitűségnek, megtorpanásnak. Csak magunkat vádolhatjuk, ha engedünk szál maláng természetünknek és elejtjük azt a fegyvert, melyet olyan váratlanul kezünkbe adtak. Nem riaszthat bennünket vissza az sem, hogy munkánk közben meg nem értésre, elutasításra találunk. — Szabad földön, szabad emberek közt élünk, ahol mindenkinek meg lehet a maga véleménye. De nem riadhatunk vissza a meggyőzés nehéz feladatától sem, ha arra alkalom kínálkozik. Szívósság, türelem, okosság és megértés kell ehhez a feladathoz. Sok tapintat. Főképpen pedig teljes odaadás. 1956 ősze életeket követelt a magyar nemzettől. — Tőlünk nem kéri egyenlőre az életet, de kér munkát. Ha ezt megtagadjuk, kiközösítjük magunkat a nemzetből, árulói leszünk azoknak, akik otthon az elnyomásban figyelik, mit tesznek értük a szabad földön élő testvéreik. Megalakult az aláírásgyűjtő bizottság A napokban megalakult Argentinéban a “Comisión Popular Pro Liberación die Hungría” című szervezet, amely fő céljának aláírások gyűjtését tekinti a magyar ügy megsegítése érdekében. A bizottság vezetőivel Tollas Tibor buenosairesi tartózkodása során tárgyalt. A bizottság vezetőinek többsége diák. Elnökké választották Eduardo Ricardo Pérez Calvo joghallgatót. — Titkárok: Maria Rosa González Pondal és Ernesto H. de la Vega orvostanhallgató.Választmányi tagok :Eduardo Acevedo mérnökhallgató, Humberto Medrano joghallgató, Filiberto de Oliveira Cézár (hijo) és José Roque Pérez Calvo, az állatorvosi fakultás hallgatója. A bizottság megkezdte működését és kapcsolatokat épített ki argentin vidéki centrumokkal. Minden argentin provinciában megkezdődik rövid időn belül az aláírásgyűjtés.* A bizottság központjának címe: Córdoba 1505, 8. em. Dep. 16. Telefon: 42—1118. Gyűjtőíveket a bizottság szervezetek és érdeklődők számára rendelkezésre bocsát. PÓK ZOLTÁN FOGORVOS - SZÁJSEBÉSZ Rendelője: PALPA 2477 (Cabildo 1000) T. E- 76 - 2782 - Lakás 740 - 5315. - NYLON ét ACAELICO FOGSOROK legrövidebb idő alatt. Dr. BALOGH KOVÁCS JUDIT gyermekorvos Rendel: kedden és csütörtökön délután 15—18-ig. OLIVOS, Av. Maipu 2468 Dr. Korompai Imre szülész és nőgyógyász v. egyetemi tanár Rendel hétfőn, szerdán, pénteken 17—19 óráig és megbeszélés szerint Tronador 1770 T. E. 52—3544 Dr. KESSERÜ ISTVÁN belgyógyász Rendel: hétfőn 16—20, szerdán és pénteken 18-20 óráig. J. E. URIBURU 1033 T. E. 82—5846 és 83—6852 Dr. Bakos Károly belgyógyász a Hospital Fernandez orvosa. A német betegsegélyző orvosa. Pte. Umbera 288, Beccar. T. E. 743—3995 Rendel: kedd, csütörtök, szombat, 14—16 óráig Dr. BOIGEN BME. MITRE 1305 T. E. 45—2428 A Hospital Alvear orvosa. Vérbajok, bőrbetegségek. Tüdőbajok. Szívbaj. Női betegségek. X-sugarak. — Rendel: d. e. 10.től este 20 óráig. — Vasárnap is ünnepnapokon 10-12 közt. Dr. WEISZ ANDRÁS fogorvos Rendel: hétfőn szerdán fs pénteken 15-20 óra között. BERNAL OESTE, Dardo Rocha 191S FONGK