Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-09-28 / 4054. szám

1961. szeptember hó 28. SÍKLAMftítikAi MAGYARSÁG­» S­­otáal A Néphadsereg nem a nép hadserege A magyar városokban, a régi, hősi emlékműveket tel­jesen betepte a fű és a gaz. Ezeket nem szabad gondoz­ni és még a 46-os szabadság­harcra sem vlik nyilvánosan emlékezni. Ezzel szemben gombamódra elszaporodtak a moszkvai katonai cukrász stdusúan készített édeskés, ízléstelen, a szecesszió ko­rára emlékeztető szovjet hősi emlékművek, piros mű kőbe faragva , de mindig következetesen ízléstelen for­ma­ban. Estére orosz katonai emlékművekből tömegévet látni mindenütt. Vannak vá­rosok, mint pl. Debrecen és Miskolc, ahol 4-4 orosz ka­tonai emlékmű is van a leg­szebb helyeken és a teme­tők főhelyen. De nem egy községben is 2-3 van! és hogy elárulja magát a “független” magyar gyar­mati adminisztráció! Trakto­ros találkozók, a szovjet vi­lágbirodalom nagyjainak szü­letés- és névnapjainak alkal­mából, ifjúsági ünnepélyek és szégyenszemre magyar nemzeti ünnepek alkalmával kihajtják a népet csorda­­módr­a koszorúzni. De nem ám a magyar, hanem a szov­jet emlékművekhez! Ma­gyar szobrot az alkotmány eltörlésének ünnepén sem szabad koszorúzni. Fagy­laltozó a harci repülőgépben Az ifjúság militarista ne­velése mindennél előbbre való Magyarországon. En­nek érdekében néha egész eredeti ötleteket is megva­lósítanak. Legutóbb a légie­rő egy kiselejtezett kétmo­­toros repülőgépét a kőbá­nyai Mázsa­ téren állították fel és cukrászdát rendeztek be benne gyermekek számá­ra. Körötte kerthelyiséget létesítettek „társadalmi mun­kában”. A kis pionírok pe­dig fagylalt nyalogatása és krémes majszolása közben tanulják meg egy hatalmas bombát hordó gépmadár be­rendezéseinek nevét, isme­rik meg alkatrészei funkció­ját. Vajon, ha majd ilyen halott gépmadarak helyett bombaterhes “gyermekcuk­rászdákba” kényszerítik ő­­ket a szovjet határok védel­me érdekében, nem fagy-e ajkukra a pálcára tűzött fagylalt? Gavrilov Veszprémben Egyre szaporodik a min­denféle szovjet-magyar kö­zös “fegyvertény” a Szov­jetunió magyar óriás­bázi­sán, a magyar népi demokrá­ciában. Ilyen “emlékezetes élmények” a bajtársiasság szellemének felmélyítését szolgálják és a közönséget hivatottak megnyerni a szov­jet-magyar együttműködés gondolatának. Persze a pro­paganda közben a ‘békés e­­gyüttélés” elcsépelt sláge­­­rét pergeti, amelytől már Magyarországon is fáj a hall­gatóság dobhártyája. Minden "közös fegyver­tény” például, hogy a ma­gyar és szovjet katonai mű­vészegyüttesek és zenekarok együtt gyakorolnak, közös műsorokat tanulnak be, a­­melyben természetesen do­minál a szovjet rész. Nem az oroszok játszanak és éne­kelnek magyar muzsikát, vagy mutatnak be magyar táncot és színdarabot, ha­nem a magyarok a gyerme­teg, századeleji pántlikás, kispolgári stílusban készült orosz remekműveket. Veszprém városának ju­tott az elmúlt hónapokban az a kitüntetés, hogy ott hozták össze hosszabb időre a “nagyhnn” Gavrilov-együt­­test és a Magyar Néphadse­reg Központi Művészegyüt­tesét. A Petőfi Színház fa­lai visszhangoztak a szov­jet és magyar­ nagydobok dübörgésétől és a sokféle trombita ham­sogásától meg a többszáz torkú kórus da­laitól. A szovjet együttes tagjai igen értik ,hogy kell elhúzni a nép nótáját, hi­szen sapkáik bordó selyem szalagja is elárulja ,hogy a belbiztonsági szervezet, a művészi tehetségéről és mű­vészetéről messze földön is­mert MVD tagjaiból toboroz­ták. A nagy közösülésből született a “Felszabadulási ünnepi Műsor’'', amely ál­lítólag “a muzsika, tánc és ének közös nyelvén tolmá­csolta a megbonthatatlan ma­gyar-szovjet barátság, a fegy­verbarátság igazi érzéseit”. A megbonthatatlanság leg­ékesebb bizonyítéka egyéb­ként 1956! “Maga Vlagyimir Gavri­lov” is kitüntette személyes fellépésével a magyar közön­séget. Ezt olyan áhítattal hirdették ki, mintha maga Nikita cár balalajkázott vol­na egy davaj­ gitáron. Mész­szire vezetne, ha az egyes “poétikus és bájos” számo­kat egyenként óhajtanók méltatni. Elégedjünk meg annak regisztrálásával, hogy a kivezényelt közönség min­denütt és mindig “dübörgő tapssal” jutalmazta a na­gyok nagyjait, a szovjet e­­gyenruhás előadóművésze­ket. De nem hallgathatjuk el, hogy a Nyugat is méltó he­lyet kapott e nem minden­napi programban. A legmeg­hatóbb poétikus zene- tánc­költemény e vonatkozásban Nyikoláj Szmirnov nevéhez fűződik, aki “A szabadság­szobor árnyékában” címmel “nagyszabású tánckompozí­­ció­ i” szerzett. És témája mennyire oroszosan “mai és igazi”. Jelle­mzését egy hi­vatalos szövegből idézzük: iy“A New York-i Szabadság­szobor tövében az imperia­lizmus társadalmának jelleg­zetes, lezüllött képviselői, valamint a Ku-­Klux-Klan tagjai majdnem halálra lin­cselnek egy néger proletárt. Végül is a kikötőben idéző szovjet hajó matrózai men­tik meg”, mint az naponta előfordul és a szovjet szerző jóvoltából az életből merí­tett papírra kottázva most a zeneirodalomba is bevo­nult. “A barátság tánca’ című tánckompozíció koreográfiá­ját Vadacs Tibor szerezte. Van-e, ki e nevet nem isme­ri? E magyar Dragilev pá­ratlan invencióval egy utcai táncjelenetet örökített meg szovjet katonák és magyar leányok közt. Ó, nem 1945- ből, hanem 1961-ből! A felszabadulás napjának hangulatát a harmadik kor­szakalkotó modern táncjá­ték, “Újpesti hajnal”, ugyan­csak Vadacs Tibor és a nem kevésbé világhírű Bödör Bé­la idézte, természetesen a hivatalos szovjet-magyar fel­fogás és történelem-átírás szellemében.* A szovjet-magyar katona­­műsorok fény- és csúcspont­ját a műsor végén azok po­ltikai­ kiértékelése képezi, amely abból áll, hogy a párt­szervezet, a szakszervezet, a helység dolgozóinak, a Ha­zafias Front, a művelődési házak vezetősége, a helyi katonai alakulatok képvise­lői és az ifjúság szószólói felolvassák az előkészített­­ kalapokról rebegő köszö­­netüket és elragadtatásukat. Nem egyszer horkolásba fullad a késő éjszakába nyú­ló bemutató. Egy disszidens Tapolcán mindenki isme­ri Freund Elemért, aki egy repülőgéppel akart nyugat­ra disszidálni. Szegény fe­je rajtavesztett.A kommu­nista állam már régebben “Prügelknabe"nak használ­ta, hol bezárta, hol kienged­te. Elkeseredetten készült a szökésre, összekapart 500 dollárt, szerzett térképet, fe­szítővasakat és egyéb ko­­moly “turista felszerelési­”, amely nélkül hovatovább egy nyugati utazás alig lesz elképzelhető , ha valakit n­em a rendszer küld, hanem saját szakállára akarja meg­ismerni “az imperialista­ ka­pitalizmus mocsárvilágát”. Freundot a rendőrség szedte le a repülőgépről. Nem két­séges, hogy pár esztendőre újra bevarrják a börtönbe. (Folytatjuk) Írta: HUN LÁSZLÓ rt-% fe ü-wwti'is *$»«$>.»• »; ? - - * * • ©• « - ti * « ti£ » »3e « Éti » ő» «6* • É» * i * a ■ « 5* « í » « £ « %£■ * a5 » > « " CJI ATRACCIONES EN Hí @© @ © 0 @ @ Color, gracia; alegría y drama tTrt la tradicional Plaza de Acho, en Lima. Corridas los días 8, 12. 15. 22 y 29 -*^,1 pe Octubre, con la intervención de los siguientes toreros: Paco Camino. "We -T .*<" i rÜÁ Jaime Ostos. Gregorio Sánchez. José julio. Curro Romero. Chamaco. José María Clavel, Ganaderías: J. Pedro Dornecq, Ruando, Gállese, Las Sali­nas, Chuqurzongo jjÉda GRAN •Y» *•Y. k•Y*k *Tik •Y» INTERNACIONAL DEL 4.000 expositores de más de 40 países exhibirán sus productos en los 23 amplios pabellones, que ocupan una superficie de 240.000 m2. 12; AL 29 DE' Q€.TU9Rji ■.■.■.■.V.V.V.V.’.W.V.V.V.V.V.WA^VVAV.V.'.V.V.V.’ ; EXCURSIONES ECONOMICAS HUANCAYO. ferias dominicales y típica ciudad en lo alto de los Andes. cuzco, centro antiquísimo de la civilización Incaica. iQUifos, ciudad en el corazón de la ¡ungía, Explorando el nacimiento del Rio Amazonas y visita a la tribu india Yahua, a TARIFAS ECONOMICAS DESDE BUENOS AIRES a LIMA ida y vuelta Economy U$S 200.­Ida y vuelta - JET Economy U$S 223.­t k * jqj jo? jot ^ ANIVERSARIO DE MACHU PICCHU Este añp se celebra el 50° Ani­versario del descubrimiento de una ciudad que estaba integra» mente oculta por siglos en Jas profundidades de los Andes. Este hallazgo se debe al gran explorador Hiram Binghams * s *•Y» •Y« *•Y*****k •Y* •Y* HOY Q ILLÁMÉ PIDA FOLLETO DESCRIPTIVO A SU AGENTE DE VIAJES Int. 226-302 ^

Next