Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1858-12-07 / 23. szám

184 egyes emberek életében, vagy egyes városok történetében többszöri felmerülés által a figyelmet magára vonja, így például Nagy Constantin császár életében május hó tette magát nevezetessé, mert abban fejezte be Konstantinápoly körfalainak építését, abban szentelte be a várost, és meghalt. (11. 12. 22. május). Ugyan egy napon múlt ki erőszakos halállal Stuart Mária férje és féltestvére (10 febr. 1567. 1571.), ugyan egy napon végeztettek ki Howard Katalin és Gray Janka angol királynék (12. febr. 1542. 1554) és ugyanezen boldogtalan holnapban vérpadra lépett egy másik királyné, Stuart Mária, és orgyilkoltatott I. Jakab (1820. febr.) . Erzsébet angol királyné is e holnapban fejeztette le híres kegyencét Essex grófot, t. i. febr. 25-én ((1601.) mely napon ((1500.) V. Károly császár született, és saját fia is, a vitéz Don Juan d’Austria látott először napvilágot. Ezenkívül február holnapja még több tekintetből nevezetes V. Károly életében, mert 24-én győzte meg I. Ferenc királyt Paviánál, (1525 ) császárnak koronáztatott Bolognában VII. Kelemen pápa által (1530.) és visszavonult St. Just estremadurai zárdába (1557.); február 22-én (1530.) olasz, febr. 7-én (1518) spanyol és siciliai királynak koronáztatta magát. Július 4-én az éjszakamerikai egyesült államok függetlenségi kinyilatkoztatásának évnapján, három elnökük meghalt : Adams John, Jefferson Tamás (1826. ugyanegy napon) és Monroe Tamás (1831.) Tournay városa novemb. 30-án négy ízben elesett, 1511. 1513. 1521. és 1581 évben, fiú, apa és ősatya által elfoglaltatván. (Lásd : De Leone belgico, ejusque topographica atque historica descriptione liber. Michaele Aitsingero auctore, Coloniae Ubiorum 1583). — VI Károly császár életében emlékezetes October holnapja. October 1-én 1685. született, October 12-én 1711. császárnak választatott, October 9-én 1705. a cataloniak segélyével Barcellonát és Valenciát elfoglalja, octob. 30. 1711. Majlandon Károly Fülöp neuburgi pfalzgróf által a választási decretumot fogadja, oct. 3-án 1735. Fleuryban békét köt, melyet Spanyolhonnak Nápolyt és Siciliát átengedi, October 20-án 1740. meghal. — Badeni Lajosnak két ízben kedvezett October 14-ke. Ez napon 1686. Pécset vette be rohammal, 1698. Widdint, de 1702. Villars tábornagy által Friedlingennél megveretett, a veszteség mindkét részen majdnem egyenlő lévén. II. Suleiman zultán igen fontosnak tartotta aug. 29 napját és pedig joggal, mert ez napon Belgrád és Buda esett hatalmába, és Mohácsnál sorsteli győzelmet nyert. Azért a törökök e napot szerencsét hozónak lárták, mely véleményben utóbb is még több siker által megerősítettek. Maga Bécs rettegett az 1683. évi ostrom alkalmával e napon, és a polgárok és katonák aggodalmas várakozásban törték azt, vájjon nem fog-e ismét kedvezőnek a törököknek mutatkozni. Úgy mint a törökök legdicsőségesebb zultánja, azok meggyőzője Jenő savoyai herceg is két győzelmet számít egy napra, September 11-ére, nevük : Zenta és Malplaquet. Cromwell szintén két ízben győzött September 13-án Dunbar és Worcesternél ; Napoleon háromszor június 14-én t. i. Marengo, Friedland és Győr mellett. Egyátaljában különös előszeretettel volt Napoleon a holnapok 14-ik napjaira, így január 14-én (1797. 1810.) Rivolinál győzött. Hannoverát a westfaliai királyságba kebelezte; martius 14-én (1804) hadportyázást küldött a Rajnán át Enghien elfogatására; június 14-én a fenebbi három győzelem; július 14-én (1815) Maitland a Belerophon kapitányának adta meg magát; septemb. 14. (1812) Moszkóban volt, főhadiszállása a Kremlben; October 14-én (1799) Egyptomból Párisba visszaérkezett, 1808 az erfurti congressust berekeszté, 1809. a bécsi békét kötötte, 1805 és 1806. az ulmi és jénai csatát nyerte. — Ha valaki még több ilyen chronologiai összefüzéseket szeret, olvassa meg, miként kezdi meg Hormayr József báró, az Anemonák első kötetének írását. Nem éppen szándékunk kimeríteni az ily szerencsés vagy szerencsétlen, vagy legalább nevezetes napok találkozását. *) Az ilyen chronologiai összevetések nem arra valók, hogy jóslatok mondassanak belőlök, mint talán a byzanciaké és törököké a birodalom vesztéről, hanem ezek bennünket emlékeztetnek, hogy azokat nagy férfiak is figyelmükre méltatták. Tudjuk, hogy Napóleon szintúgy mint Wallenstein a szerencsés meg szerencsétlen napokat szokta emlegetni; oly szokás, melyre az ember könnyen vezettetik, mihelyest életünk némely fontosabb eseményei egyes napokban ismételve előfordulnak. Utóbb már meg sem elégszünk, hogy a véletlen kapcsolja össze a bizonyos belső rokonságban lévő történeteket, hanem önhatározásból sokszor fontosabb teendőinket oly napra kitűzzük, mely előzött tapasztalások nyomán nekünk erre legalkalmasbnak tetszik. Nem lehet abban a fantázia hasztalan kóválygását látnunk, vagy hajlamot a cabbala-ra és mysticismusra, mert kitűnő, országokra, nemzetekre befolyással bíró férfiaknál is, kiket bizonyosan nem vádolhatjuk szellemi éleslátás hiányáról, feltaláljuk mi ezen előszeretetet bizonyos napok iránt. Midőn mi ezt teszlik, legtöbb esetben mintegy a költői igazságot akarjuk képviselni, mely a színmű utolsó szakaszában megkivántatik, hogy megelégedjünk cselekvényi szervezetével és tanával. Az újabb kor sok példáját mutatja, hogy az állami társaságok élén álló férfiaknál nem mindig kirekesztőleg a jelen idő engedte célszerűség, kényelmesség és ráérés vétetett tekintetbe, hanem hogy a múltba pillantottak vissza, és arra vonatkozólag közömbösnek .) Hammer azok összetűzésénél, majdnem oly balul járt mint Salvandy, miután ozmán történelmének egyik helyén azt mondja, hogy Rhodos sziget is augustus 29-én esett Suleiman hatalmába (december végén helyett) és hogy Jenő savoyai herceg is három győzelmet nyert September 11-én a Zenta, Malplaquet és Chiari mellettit (holott az utóbbi September 1-én vivatott). Hormayr tört. zsebkönyvének (1824) egyik cikke, mely hihetőleg szintén Hammer tollából folyt, szintén hamisan combinálja, hogy Rudolf, az első osztrák császár halála napján nyerte meg az utolsó német habsburgi császár a koronát Frankfurtban, mert ezen események egyike július 14-ére a másik 15-ére esik.