Déli Hirlap, 1939. április-június (15. évfolyam, 74-145. szám)

1939-04-01 / 74. szám

2 ii 0fiÍ4a^ 1939. április 1 > i i. i ii ,i—a*—■— u i i —— .i.i ii --I ' ■■■■ '"in ■■ ■ Mussolini találkozni fog Göringgel Rómából jelentik: Beavatott helyről származó értesülések szerint Mussolini miniszterel­nök még e héten találkozik Göring tábornaggyal Nápolyban. Híre jár, hogy ezen a találkozáson Franco tábornok is részt fog venni, de ha utazás~»^n akadályozva lenne, úgy hármuk között a találkozó később jön létre. Szombaton beszél Hitler Londonból jelentik: Az egész közvélemény nagy érdeklődéssel várja Hitler szombatra jel­zett beszédét, amelyet a német kancellár Wilhelmshafenben fog elmondani. Az hiszik, hogy a német kancellár ez alkalommal válaszolni fog Chamberlain birminghami beszédére. Elmarad a hatalmak közös nyilatkozata Londonból jelentik: Az itteni diplomáciai körök és a sajtó megítélése szerint mindinkább csökken a három-, vagy négyhatalmi nyilatkozat megtételének esélye, minthogy Lengyelország, a legfontosabb kulcsállam, nem­ hajlandó olyan lépésre, amely Német­ország ellenségeskedésének tenné ki és nem hajlandó nyíltan szövetkezni Szovjet­­oroszországgal sem. A súlypont mindinkább a támadás esetén teendő közös lépésekre és titkos katonai együttműködésre tevődik át. Döntő fon­tosságúnak tartják Beck lengyel külügyminisz­ter londoni látogatását. A Press Associated meg­állapítja, hogy a legutóbbi európai események után a megbékülési politikát már nem tartják lehetségesnek Angliában. La Sandre francia légügyi miniszter hétfőn Lon­donba utazik, hogy tárgyaljon a két ország légi együttműködéséről. BECK LENGYEL KÜLÜGYMINISZTER HÉTFŐN LONDONBA ÉRKEZIK A Times mai száma közli Beck lengyel kül­ügyminiszter londoni látogatásának programját. A lengyel külügyminiszter hétfőn érkezik meg az angrol fővárosba és a következő napon, kedden, felkeresi lord Halifax angol külügyminisztert, majd a külügyminisztériumban tiszteletére ren­dezendő ebéden vesz részt. Kedden délután Chamberlain miniszterelnöknél tesz látogatást, míg este vacsorán vesz részt a miniszterelnöksé­gen. A lap megjegyzi, hogy ez alatt megbeszélé­seket fognak tartani. Szerdán délelőtt folytatják a tárgyalásokat, míg a déli órákban az angol ki­rályi pár látja vendégül a lengyel külügyminisz­tert Windsorban. Este a londoni lengyel nagy­­követség ad ebédet a külügyminiszter tiszteleté­re. A következő napon, csütörtökön, Beck kül­ügyminiszter az angol tengerparton megtekinti az angol flotta felvonulását. Eden, Churchill és Duff Cooper mozgalma, amely arra irányul, hogy bővítsék ki a­­ jelenlegi angol kormányt, az angol kormánypártban nagy visszahatást keltett. Százötven konzervatív kép­viselő indítványt terjesztett elő, amelyben arra kérik az alsóházat, fejezze ki bizalmát Chamber­lain és kormánya iránt és ítél­jen el minden kí­sérletet, amelynek cél­ja, hogy a mai izgalmas és kritikus helyzetben aláássa az általános bizalmat. Londonból jelentik: Chamberlain miniszter­elnök az angol alsóházban történt többrendbeli felszólalásra, amelyben az angol-francia kapcso­latokról érdeklődtek, a következőket válaszolta: “ A kötelező katonai szolgálatra vonatko­zólag megbeszélések folytak a Londonban tar­tózkodó Lebrun köztársasági elnökkel. Ezeknek a megbeszéléseknek eredményéről azonban még nem lehet nyilatkozni. Chamberlain miniszterelnöktől ezután azt kérdezték, hogy egyáltalában szó lehet-e az ál­talános védkötelezettség bevezetéséről, mire ki­jelentette, hogy a tárgyalásokról egyáltalában nem nyújthat felvilágosítást és így nem válaszol­­hat a kérdésre. Végül megkérdezték, hogy mi­lyen álláspontra helyezkedik az angol kormány a lengyel problémával kapcsolatban és hogy nem küld-e az angol kormány semleges megfi­gyelőt annak megállapítására, hogy mi történik a Lengyelországban élő német kisebbségekkel. Buttler külügyi államtitkár válaszolt erre a kérdésre és megállapította, hogy e tekintetben a lengyel kormányt illeti a kezdeményezés, ami eddig nem történt meg. Ezután­­ megkérdezték, hogy ezt a kérdést tárgyalni fogják-e Beck vár­ható londoni tartózkodása során, mire Buttler kijelentette, hogy a lengyel külügyminiszter lon­doni tartózkodása során valamennyi Lengyelor­szággal kapcsolatos kérdést meg fognak vizs­gálni. Megszakadtak a magyar-szlovák tárgyalások a szlovákok által bejelentett területi igény miatt Pozsonyból jelentik. A Reuter iroda jelen­tése szerint jó i informált szlovák politikai körök­ben úg­y tudják, hogy a szerda délutáni minisz­tertanács elhatározta, hogy az Ung folyó völ­gyében 20 kilométernyi széles területet átadnak Ma­gyarországnak. Ezzel szemben a magyar kormány 40 kilométer széles területsáv átadását kérte. A szlovák kor­mány arra az álláspontra helyezkedik, hogy az Ung-völgyi területátadás ellenében Magyaror­szág adja át a Pozsony-galántai vasútvonalat, amit a bécsi megegyezésnél Magyarországnak ítéltek oda. Pozsonyi hivatalos helyről jelentik, hogy a Budapesten tárgyaló szlovák bizottság vezetője Pozsonyból Bécsbe utazott, hogy a német ha­tóságoknak jelentést tegyen a tárgyalások me­netéről. A Havas távirati iroda jólinformált helyről úgy tudja, hogy 1­ szlovák kormány­­ jegyzéket intézett a né­met­­ kormányhoz, amelyben beszámol a Magyarországgal folyta­tott tárgyalásokról és további utasításokat kér. A MAGYAR DELEGÁCIÓ VISSZA­UTASÍTOTTA A SZLOVÁK KÖVETELÉST Budapestről jelentik. Félhivatalos­­ jelentés szerint a magyar és szlovák delegáció délután öt órakor ülést tartott. A szlovák delegáció a m­a­­gyar kormánynak március 28-án átadott­­ javas­latára válaszképen magyar területekre jelentett be igényt, amelyet a magyar delegáció kereken visszautasí­tott. A szlovák delegáció erre kormányától új utasításokat kért. A SZLOVÁK KÜLÜGYI ÁLLAMTITKÁR BÉCSBEN TÁRGYALT A HELYZETRŐL Pozsonyból jelentik. Az olasz Stefani-iroda és a Német Távirati Iroda szerint jól értesült kö­rökben úgy tudják, hogy a szlovák kormány haj­landó elfogadni a magyar határokat Kelet-Szlo­­venszkó új határvonala ügyében. Már tanácsko­zások folynak az új határvonal technikai kérdé­sének rendezéséről. A szlovák határmegállapító bizottság délben utazott el Budapestről. Zverko­­vos szlovák külügyi államtitkár, a szlovák dele­gáció vezetője, szerdán délután Bécsben illetékes német tényezőkkel megismertette a helyzetet. KÓRHÁZVONAT ÉRKEZETT BUDAPESTRE Budapestről jelentik: Csütörtökön reggel 3 órakor a déli pályaudvarra érkezett az első kór­házvonat, amely 100 sebesültet és 162 beteget szállított a Felvidékről a magyar fővárosba. Olaszország nem ratifikálta, de elismerte a Mussolini-Laval egyezményt Még tavaly tavasszal sem emeltek kifogást a megállapodás érvényessége ellen. Mit tartalmaz a decemberi olasz jegyzék, amelyet most hoztak nyilvánosságra ? Páriából jelentik: A Daladier miniszterelnök rádióbeszédében említett 1938. december 17-ikői oksz jegyzéket és a francia választ közzétették. Az említett oksz jegyzék, amelyet Ciano gróf Francois Poncent római francia nagykövetéhez intézett, meg­említi , hogy az 1935. január 7-iki olasz-francia egyzménynek, amelyek az afrikai érdekek szabályo­zására vonatkozó szerződésekből állanak, nem léptek hatályba, miután jóváhagyásuk kicserélése sohasem történt meg. Még csak tárgyalásokat sem folytat­tak — folytatja az olasz jegyzék —, hogy Tunisz tekintetében különleges egyezményt létesítsenek, noha ennek az egyezménynek ugyancsak azon a na­pon kellett volna életbe lépnie, mint magának a szer­ződésnek, így tehát az olasz-francia szerződés sem jött létre teljes egészében. Gyakorlati szempontból semmiféle eredménnyel nem jártak az 1935 január hetediki megállapodások és miután Olaszország új helyzetbe jutott, új egyez­ménnyel kell szabályozni Franciaország és Olaszor­szág viszonyát. Olaszország figyelemreméltó áldo­zatokat vállalt, azzal számolva, hogy Franciaor­szág szintén mérsékli magatartását a keletafrikai olasz terjeszkedéssel kapcsolatos szükségletek te­kintetében. A jegyzék végül kifejti, hogy az 1935. január hetediki egyezmény, vagyis az úgynevezett Mussolini-Lavail féle megállapodás elvesztette tar­talmát és nem tekinthető érvényben levőnek, sőt történelmileg is idejét múlta. Az olasz kormány jegyzékére a francia kor­mány Francois Poncent útján december huszonötö­­dikén válaszolt. A jegyzék megállapítja, hogy az 1935. január hetediki egyezményeket, amelyek Fran­ciaország és Olaszország között a fennálló ellen­téteket szabályozzák, a francia kamara 1935. már­cius huszonkettedikén és huszonhatodikán kilenc szavazat híjján egyhangúlag jóváhagyta. Megál­lapítja a válasz, hogy az egyezmény ratifikálása azért­ nem történhetett meg, mert Olaszország ma­ga kívánta ezt elhalasztani, de ettől eltekintve Franciaország az egyezmény végrehajtása tekinte­tében mindent elkövetett és­­ tiszteletben tartotta Olaszország különleges érdekeit is, amennyiben a Djibuti-Addis-Abeba vasúttársaság 2500 részvényét olasz csoportnak adta át. Ciano gróf 1938. május tizenkettedikén a francia ügyvivőkkel­­ tárgyalva sem­miféle elvi kifogást nem emel az 1935. évi egyez­mények életbeléptetése ellen, tehát az olasz kormány még tavaly tavasszal semmiféle politikai meggon­dolás szempontjából nem ellenezte az 1935. évi egyezmény fenntartását. A francia kormány ez­után részletesen felsorolta azokat a kezdeményezé­seket, amelyeket a két ország viszonyának javítá­sa érdekében megkísérelt. Ezek közé tartozott az etiópiai hódítás elismerése. Mussolini több ízben kifejezte elismerését a francia nagykövet előtt, hogy mennyire értékeli Franciaország mérséklő ma­gatartását, amelyet Genfben tanúsított. Tekintettel arra, hogy Franciaországban 3 és fél millió külföldi él a belügyminiszter elhatározta, hogy a külföldi politikai ügynököket és agitátorokat letartóztatja és sürgősen eltávolítja az országból. A megbíz­ható külföldieket a mezőgazdasági és fegyverkezé­si iparban fogják elhelyezni,

Next