Déli Hirlap, 1942. július-szeptember (18. évfolyam, 148-224. szám)
1942-07-19 / 164. szám
Timișoara XVm. évf., 161. ^ ARA W ^ Vasárnap, 1942 julius 19 Dr. vrcn ® ncH^ENDRE | A Romániai Magyar Népközösség Iapa 1 dr.varnay elemér A török semlegesség sarkpontja A Dardanellák, ami alatt az Égei tengert a Márvány tengerrel összekötő keskeny szorost értjük, minden olyan háborúban, mely a Közelkeletet érinti, igen fontos szerepet játszanak. A Dardanellák a törökök birtokában vannak évszázadok óta és sikerült is megtartani annak ellenére, hogy Oroszország két évszázada nem egyszer igyekezett azokat megszerezni. Hogy Törökországnak sikerült a Dardanellák fölötti uralmat annak ellenére is birtokban tartani, hogy a múlt világháború rá nézve szerencsétlenül végződött, az azzal magyarázható, hogy a nagyhatalmak féltékenykedtek egymásra és semhogy beleegyezzenek abba, hogy valamelyikük kizárólagosan bírja őket, inkább meghagyták Törökországnak. Legutóbb Klikben Molotov szovjet külügyi népbiztos berlini látogatása alkalmával merült fel a kérdés és csak Németország ellenállásán múlt, hogy Moszkva rá ne tegye a kezét a Dardanellákra. Bár a helyzet az első világháború óta lényegesen megváltozott, a szovjet igények ma is teljes egészében fennállanak. A megoldás tekintetében ma is ugyanazok a szempontok irányadók, mint annak idején. A probléma megoldásának módozatai egyeznek azokkal, melyeket huszonhét év előtt Szaszonov akkori orosz külügyminiszter az ántant elé terjesztett. Akkoriban a feltételeket előnyös, elfogadható és elfogadhatatlan osztályokba sorozták. Az első, az Oroszországra nézve legkedvezőbb megoldásokat tartalmazó csoport, a csatornák megszállását tárgyalta. A második Oroszország ellenőrzésének bevezetését tartalmazta A harmadik csoport az összes Oroszországra nézve kedvezőtlen megoldásokat tárgyalta. Az első csoportban felsorolt megoldások bármelyikének érvényesülése Oroszországnak olyan erős hatalmat adott volna a kezébe, hogy újabb háború esetén a Fekete- tengerbe a leghatalmasabb ellenséges flotta sem juthatott volna be. A Dardanellák kijáratánál ugyanis az Égész tengeren fekvő néhány sziget Lemnosz, Imbrosz, Szamotrakosz és Ténedosz is Oroszország birtokába jutott volna. Ezek a szigetek uralják a szoroshoz vezető utat és ezáltal a Földközi-tenger felől háború esetén blokád lehetetlenné vált volna. A szorosok mindkét partján néhány kilométer széles területsáv ugyancsak orosz kézbe került volna. Az orosz, illetve az orosz-—török ellenőrzési megoldás érvényre jutása esetén ez már a második csoportba tartozik a következő főbb pontok voltak az irányadók: 1. Oroszország és az összes feketetengeri államok korlátlan kereskedelmi és hadihajózási útjának biztosítása a szorosokon át, valamint Törökország kizárólagos ellenőrzési jogának megszüntetése. 2. Idegen államok hadiflottájának a feketetengeri vidékről való szigorú kitiltása és az orosz, illetve orosz— török ellenőrzés bevezetése. 3. A szorosok bejáratainál orosz katonai támaszpontok létesítése. A harmadik csoportban fel voltak sorolva az elfogadhatatlan és Oroszországra nézve veszélyes esetek; a szorosok semlegesítése és nemzetközivé tétele. Az 1923. évi lausannei értekezlet ebben a harmadik csoportban megemlített megoldások szellemében döntött. Rendelkezései a mai napig is érvényesek. A semlegesítés abból áll, hogy a szorosok partjain tilos bármilyen katonai erődítmény építése. Viszont bármelyik hatalom hadiflottájának szabad átvonulni a szorosokon, csak hadműveleteket nem szabad végezni a semlegesített vizeken. A török ellenőrzés korlátolt mértékben megmaradt. A csatornák leszerelése — katonai szempontból — nem lényeges, mert a világháború alatt bebizonyosodott, a gallipoli partraszállás, hogy a rögtönzött állások is megbízható védelmet nyújtanak az itteni földrajzi adottságok folytán kitűnően megerősíthető csatornáknak. Ami a Dardanellák nemzetközivé tételére vonatkozik, ez a jogi forma a semlegesítéssel függ össze. Ennek köz Ismert példája a Szuezi csatorna volt, ahol az ellenőrzés egy nemzetközi bizottság kezében volt. A mai megváltozott helyzetben a nemzetközi ellenőrzés a Dardanellák esetében elvesztette gyakorlati jelentőségét, de a háború utáni időkben a Szovjetunió számára — katonai szempontból — talán ez volt a legsúlyosabb csapás. A szovjet részéről semmiesetre sem volna megoldás az csatornák semlegesítése vagy nemzetközivé tétele. A mostani háború bizonyítja ezt. Ha már nem tudták megszerezni, úgy az lett volna a kívánságuk, hogy az ő ellenőrzésük, illetve török—szovjet ellenőrzés alá kerüljenek. Ez maga után vonta volna azt a követelést, hogy katonai támaszpontokat létesíthessenek a csatornák bejáratánál, amint azt Finnországban Hango szigetén tették. Törökország semlegességét és megtámadhatatlanságát a Dardanellák biztosítják. Ezt a semlegességet nem merték megsérteni a bolsevisták sem, akik bíztak abban, hogy Törökország az ő oldalukon avatkozik bele a háborúba. A Dardanellák semlegessége révén lett a Fekete-tenger a szovjet flotta egérfogója, mert hajóik a Krm-félsziget elvesztése után már csak a Kaukázus néhány kisebb kikötőjében húzódhatnak meg ahol ki vannak téve a német zuhanó bombázók állandó támadásainak. A Dardanellák jelentősége minden háborúban nagy és semlegességük döntően befolyásolta a mostani hadműveleteket is. A győztes csapatok átlépték a Sztálingrád felé vezető vasútvonalat Német, olasz, román, magyar és horvát csapatok vállvetve harcolak a keleti harctér déli részén Negyvenezernél több szovjet hadifogoly Rzen körül A keleti harctér eseményeit már nem tagadhatja a szovjet hírszolgálat sem és a bolsevista lapok nyíltan panaszkodnak, hogy a tengelyhatalmak győzelmei a front mögött is kedvezőtlenül éreztetik hatásukat. A pánik általános és az emberek azt beszélik, hogy csak csoda menthetné meg a vörösöket a bekerítéstől. Ez Timosenko hadseregének déli szárnyára vonatkozik, melyet a németek és szövetségeseik a legnagyobb lendülettel üldöznek. Vorosilovgrad elfoglalása után a Don és Donecz között még harcoló vörös csapatok harapófogóba kerültek és nem valószínű, hogy innen sikerülne visszavonulniuk. A rend a bolsevista egységek között teljesen felbomlott és vad összevisszaságban menekülnek dél és kelet felé. A németek már Rosztovot is közvetlenül fenyegetik. Ennek elfoglalása nagy csapás lenne a szovjetre nézve, mert fontos vasúti csomópont és itt vonul keresztül az egyik olajvezeték, melynek segítségével a haderőt olajjal látták el Bakuból. A másik olajvezeték Bakuból Katumba vezet, de ez nem sokat használ majd nekik, ha elvágják az itt harcoló csapatokat, melyeknek a Kaukázusba kell visszavonulniuk, ha nem akarnak megsemmisülni. A németek legközelebbi hadicélja Kalacs városka elérése, mely a Don déli folyásának hajlásában fekszik szemben Sztálingráddal. Itt a Don alig száz kilométerre van a Volgától és a két folyót csatorna köti össze. A Voronestől délkeletre és a tegnap elfoglalt Vorosilovgradtól keletre előrenyomuló német és szövetséges hadak itt óriási bekerítő hadműveleteket végeznek és ha sikerül Timosenkonak ezt a seregrészét körülzárni, úgy ez a vörös tábornagy hadseregének megsemmisítését jelenti. A német főhadiszállás legújabb jelentése A német vezéri főhadiszállásnak pénteken délben kiadott hivatalos jelentése szerint a keleti harctól déli részén gyors egységek a Donecztől keletre visszavonuló ellenséget a Don alsó folyása felé szorítják vissza. A német és szövetséges csapatok átlépték a Sztálingrád felé vezető vasúti vonalat. Számos ellenséges csapatrész kelet felé vonulva, át akarta törni a német bekerítő csapatok vonalát. A német légierő hatásosan támogatta az összes hadműveleteket, menetelő ellenséges csapatokat és utánpótlási vonalakat bombázott. A keleti harctér déli részén folyó harcokban igen tevékenyen vesznek részt a szövetséges csapatok is, így június 29. óta egy magyar hadsereg, július 7. óta egy olasz hadsereg, amelyhez az olasz expedíciós hadtest is tartozik, továbbá egy román hadcsoport, amely már Charkovnál is kitüntette magát, valamint horvát csapatok harcolnak együtt a németekkel. Gyors egységek meglepetésszerűen elfoglaltak egy szovjet repülőteret, amelyen ötven ellenséges repülőgépet zsákmányoltak, részben pedig megsemmisítettek. A Kaukázus partja mentén egy szovjet páncélos cirkálót a repülők bombái súlyosan megrongáltak. Voronesnél az ellenség minden támadását visszaverték A keleti front középső részén saját támadások helyi eredményeket hoztak. Azewnél a körülzárt ellenséges csapatok megsemmisítése folyamatban van és itt a foglyok száma negyvenezernél többre, a páncélosok száma 220-ra, az ágyuk száma 738-ra, a gépfegyverek és gránátvetők száma pedig 1660-ra emelkedett. Északon a Murman-vasúti vonalat több helyen a német repülők bombái megszakították. Anglia középső részén sikeres bombatámadásokat intéztek különböző gyári berendezések ellen. Egyes angol gépek északi Németország partvidéke ellen kíséreltek meg támadást. A támadó gépek közül kettőt lelőttek. Német búvárnaszádok Afrika nyugati partjai mentén egy erősen biztosított brit hajókaravánból hat kereskedelmi hajót lőttek ki 39.500 tonna űrtartalommal. Az Atlanti-óceánban a Mississippi torkolatánál és a Panama csatornánál tíz kereskedelmi hajót sülyesztettek el 68.500 tonna űrtartalommal. A Jeges-tenger északi részén német búvárnaszádok támadása folytán elsülyedt egy hatezer tonnás szállítóhajó. Ezzel az ellenség különböző, egymástól távoleső tengerrészeken tizenhét hajót veszített, 115.000 tonna űrtartalommal. Sluván vasárlolt az amerikai partok mentén A Stefani iroda jelenti: Az amerikai tengerészet hivatal közlése szerint az Atlanti-óceánon torpedólövéssel elsülyesztettek egy közepes nagyságú norvég hajót, mely angolszász szolgálatban állott. Az elsülyesztés háromszáz kilométerre az amerikai partoktól történt. Ugyancsak elsülyesztettek az Atlantióceánon és a Mexikói öbölben két közepes nagyságú amerikai hajót. Az Egyesült Államok kereskedelmi tengerészete január óta 395 hajót veszített. HÁROM ÓRÁNKINT EGY HAJÓ Berlinből jelenti a Rador. A legutóbbi huszonnégy óra alatt kilenc ellenséges hadihajót és kereskedelmi gőzöst sülyesztettek el. Ezek között van két szovjet búvárnaszád, amelyet finn vizeken pusztítottak el és hét ellenséges kereskedelmi gőzös, amelyeket a Fekete-tengeren, az Atlanti-óceánon és Délamerika nyugati partjai közelében sülyesztettek el