Déli Hírlap, 1970. augusztus (2. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-24 / 197. szám
Az MSZMP Központi Bizottságának irányelvei a párt X. kongresszusára (Folytatás az 1. oldalról.) 1971—75 között 30—32 százalékkal emelkedjék a nemzeti jövedelem, s ebből a fogyasztás részaránya 75—77 százalék, a felhalmozásé pedig 23— 25 százalék legyen. A termelés növekedését legnagyobb részt a munka termelékenységének javításával kell elérni. Gazdasági fejlődésünk fontos eleme a nemzetközi munkamegosztásban való intenzív részvételi a KGST keretei között tevékenyen kívánunk közreműködni az együttműködés új, hatékonyabb formáinak kidolgozásában és alkalmazásában. Ezi feladataink szükségessé tea gazdaságirányítás módszerének további tökéletesítését. Az életszínvonal további emelésében a reálbérek növekedése kapjon meghatározó szerepet, és a jövedelem növelése az eddiginél következetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez. A negyedik ötéves terv ezzel összhangban az egy főre jutó jövedelem 25—27 százalékos és az egy keresőre jutó reálbér 16—18 százalékos növelését irányozza elő. Biztosítani kell, hogy 1971—75 között 400 ezer lakás épüljön fel, s ezzel a 15 éves lakásépítési program keretében ból. állásfoglalását teljes mértékben magunkévá tettük. Azóta javult a kommunista és munkáspártok közötti viszony. Az irányelvek megállapítják, hogy egyetlen kommunista és munkáspárt története sem választható el Lenin művétől és az SZKP történetétől, az antikommunista nézeteket, antimarxista irányzatokat a nemzetközi mozgalomban egyaránt ideológiai harcban kell legyőzni. Az imperializmus elleni harcban akcióegységre törekszünk minden testvérpárttal akkor is, ha bizonyos kérdésekben eltérnek is véleményeink. Mindenkor síkraszállunk a kommunista mozgalom egységéért, a testvérpártokkal való együttműködésért. A párt a jövőben is abból indul ki, hogy munkásosztályunk, népünk érdekei és a proletárinternacionalizmus érdekei összhangban állnak egymással. 1975-ig egymillió kás készüljön el. újra Kultúrpolitikánk fő feladata az eszmei harc fokozása, a marxista—leninista ideológia hegemón helyzetének erősítése, a szocialista kultúra fejlesztése, a magas eszmei és erkölcsi színvonalú szocialista közgondolkodás, a szocialista embertípus kialakítása. Jelentősen fejlesztenünk kell közoktatásunkat, különös gonddal kell foglalkoznunk a fizikai dolgozók gyermekeinek iskoláztatásával. A művészetek sajátos eszközeikkel segítsék megérteni és formálni gazdagabb, egyszersmind bonyolultabb világunkat, a marxista kritika az eddiginél határozottabban lépjen fel az eddigi helytelen nézetekkel szemben. A IX. kongresszus óta előretört a párt vezető szerepe. A jövőben a határozatokat következetesen végre kell hajtani, és fokozni kell az alapszervezeti munka hatékonyságát. Elengedhetetlen a a pártdemokrácia és a szocialista demokrácia fejlesztése, differenciáltabban és gyorsabban adjunk választ a párttagságot, a lakosságot foglalkoztató kérdésekre. Az irányelvek részletesen elemzik a tömegszervezetek munkáját és megszabják további feladataikat. A párt nemzetközi kapcsolatairól szólva megállapítja a Központi Bizottság, hogy azok nagymértékben kiszélesedtek. Kivettük részünket a kommunista és munkáspártok 1969. júniusi moszkvai nemzetközi tanácskozásának előkészítéséből és munkájá 4: Séta. (itgotha Tibor íehrérele.) Hidraulikus lökhárító a gépkocsin Autóközlekedési szakemberek olyan gépkocsit terveztek, amelynek elöl és hátul levő ütközőit nagy teljesítményű hidraulikus lökhárítókra erősítették, és amelyen automatikusan fél méternyire kitolódnak, amint az autó eléri az óránként 50 km-es sebességet. Mivel útközben a gépkocsik közötti távolságnak jelentősnek kell lennie, ezért az előretolt ütközők senkit sem zavarnak, viszont óránként 80 kilométeres sebesség esetén bekövetkező összeütközésnél is garantálják a teljes biztonságot! 250 népi hangszerművész Kodály Zoltán törekvéseinek szellemében negyedszer rendezték meg az országos népzenei találkozót Kecskeméten, a zeneszerző szülővárosában. Az idei találkozó a Magyar Rádió népzenei fesztiváljával bővült. Az ország minden részéből összesereglett mintegy 250 népi hangszerművész, énekes, népzenekutató, író és költő, valamint a szomszédos baráti országokból érkezett szakemberek, énekesek és együttesek adtak randevút egymásnak Kodály városában. Vasárnap a város főterén szabadtéri hangversenyen mutatkozott be a 12 citera- és tamburazenekar. A fiatal népdalénekesek és együttesek a színházban adtak hangversenyt. A népzenei műsorokon kívül három különböző, reprezentatív népművészeti kiállítás anyagában gyönyörködhettek az érdeklődők. A 4. kecskeméti népzenei fesztivál vasárnap este a színházban megtartott nagysikerű népzenei hangversennyel zárult. Szovák vendégek Kazincbarcikán Ma este 7 órakor Kazincbarcikán, az Egressy Béni Művelődési Központ színháztermében vendégszerepel a kétszeres Állami-díjas és az olasz Dante aranyéremmel kitüntetett keletszlovák Stárskei CHEMKO Vállalat művelődési klubjának énekés táncegyüttese. Az előadás elé nagy érdeklődéssel tekint a város lakossága. Ifjúgárdisták országos seregszemléje Az ifjúgárdisták első országos seregszemléjének záróünnepségét vasárnap délelőtt tartották a Köztársaság téren. Két napon át az ifjúgárdisták legjobbjai — több mint 500 fiú és lány —, mérték össze tudásukat, ügyességüket, vetélkedtek a győzelemért a különféle honvédelmi sportágakban, lövészetben, tereptanban stb. Az ünnepségen osztották ki a szemle versenydíjait a legjobban szerepelt rajoknak, szakaszoknak. Az összetett versenyt Borsod megye szakasza átverte Szabolcs és Békés megyei Cízógárdwáiái előtt. Új tantárgy: beszéd művelés A tanárképző főiskolákon, a tanító- és óvónőképző intézetekben új tantervek és programok lépnek életbe az 1970—71-es oktatási évben, de mindhárom intézménytípusban csak az első évfolyamon, s fokozatosan vezetik majd be a felsőbb évfolyamokon is. Ilyen új tantárgy a beszédművelés. Tanulása kötelező lesz valamennyi pedagógusjelölt számára. A beszédművelés oktatása a leendő nevelőket segíti majd abban, hogy minél szebben, tökéletesebben beszéljenek magyarul. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban elmondották: a főiskolákon és a képzőkben továbbra is megkülönböztetett gondot fordítanak a nevelőmunka színvonalának emelésére. Ezt a célt szolgálják a bevezetésre kerülő új dokumentumok, előtérben áll az is, hogy tökéletesítsék az ifjúság közötti mozgalmi munkára való felkészítés tartalmát, módszereit és rendszerét. Ennek érdekében rendezik meg október második felében — a KISZ Központi Bizottságának úttörő osztályával közösen — azt a tanácskozást, amelyen a kisdoboz- és úttörő-csapatvezetők képzéséről tárgyalnak majd a részvevők. MISKOLC EGY HETE A lakó védelmében Amióta megjelent az új lakástörvény-tervezet, ugrásszerűen nőtt az érdeklődés a szövetkezeti otthonok iránt. Sokan szövetkezetire változtatták az igényüket — pontosabban: bejelentették ezt a szándékukat — azok közül is, akiket már besoroltak az állami lakásra jogosultak közé. Az érdekeltek így okoskodnak: ha sikerül összespórolni az induló tőkét, a további anyagi terhek alig nagyobbak a szövetkezeti lakásnál, mint az államinál, s az előbbi mégiscsak a saját tulajdonuk lesz. Egyrészt az igények ilyen irányú változása, másrészt a működési körüket bővítő új jogszabályok megjelenése magyarázza, hogy a lakásszövetkezetek a közfigyelem fókuszába kerültek, munkájukról egyre több szó esik a különböző fórumokon. Foglalkozott ezzel a kérdéssel a városi tanács végrehajtó bizottsága is a múlt heti ülésén. Az első lakásszövetkezet 1959-ben alakult meg Miskolcon, s ma már 15 működik. A 105 szövetkezeti épületben összesen 4268-an élnek. E számok csak a mennyiségi növekedést jelzik, de a fejlődés tartalmi vonatkozásaira is rámutatott a végrehajtó bizottság elé terjesztett jelentés. Több lakásszövetkezet nemcsak irodahelyiséggel, hanem klubszobával is rendelkezik ma már. S csak irigyelni lehet azoknak a házaknak, lakónegyedeknek a lakóit, melyekben házi javító brigád működik. A leglényegesebb teendőnek azonban a szövetkezeti tagok jogainak védelmét tartják a szövetkezetek. S e téren még van is tennivaló bőven. Mint ismeretes, 1969-ig a lakásszövetkezeteknek nem volt érdekképviseleti szervük. Az idén életbe lépett jogszabályok végre rendezték ezt a kérdést: lehetővé vált, hogy az Általános Fogyasztási Szövetkezetek Megyei Szövetségének tagjaként működjenek. A 15 miskolci szövetkezet közül 14 élt is ezzel a lehetőséggel. Gazda tehát már van ideje tovább javítani a már említett jogvédelem hatékonyságát. Ha statisztikát készítettek volna arról, hogy milyen problémák szerepeltek leggyakrabban a közgyűléseken, az első helyre a különféle kivitelezési hibák kerültek volna. Egyre sürgetőbben vetik fel a szövetkezeti tagok, hogy a beruházónak — a városi tanács tervosztályának — jobban a sarkára kellene állnia például a szavatossági igények érvényesítésekor. Ha már rosszul készíti el az építő vállalat a vízcsapot, parkettát és egyebet, legalább javítsa ki a megadott határidőn belül, s ne bújhasson ki ez alól a kötelezettség alól semmiféle indokkal! Persze, még jobb lenne megelőzni a bajokat, s ennek érdekében maguk a lakásszövetkezetek tehetik a legtöbbet. Feltéve, hogy már az építés idején teljes hatáskörrel működnek. Helyes tehát az elhatározás: alakuljanak meg a szövetkezetek idejekorán és megbízottjaik kísérjék figyelemmel mindvégig az építők munkáját, így már menet köziben figyelmeztethetik az építő vállalatok vezetőit az észlelt hibákra. Utólag ugyanis mindig nehezebb orvosolni a bajokat. S később a tatarozásokat is könnyebben, gazdaságosabban végeztethetik el majd, ha — mint tervezik — a meglévő javítóbrigádok mellett jól felszerelt karbantartó részleget is szerveznek. Úgy tűnik tehát: a lakásszövetkezetek egyre inkább betöltik hivatásukat, gondos intézőivé válnak a lakók ügyének. Milyen jó lenne — sóhajthatnak fel most sokan —, ha így védenék az állami lakásban élők jogait is! BÉKÉS DEZSŐ Barnán, vagy fehéren? Véletlenül volt sör is az utasellátó fiúnál, s mire Leilére értünk, magasra csapott a hangulat. Régi ismerősként ölelgettük azt a középkorú férfiút is, aki Siófokon kopogtatott be a fülkénkbe. Pedig csak annyi közünk volt hozzá, hogy ő is a Balaton partján töltötte a szabadságát. Egyébként még hasonlítani sem hasonlított hozzánk. Már úgy értem, hogy mi mindannyian olyan barnák voltunk, mint a négerek, ő viszont olyan fehér, mint aki meszesgödörben üdült. Pista nem is állta meg szó nélkül: — Mondja, hogyan sikerült elkerülnie a napot? Útitársunk — kire már átragadt a fülke tetejét feszegető kedvünk — e kérdésre váratlanul elkomorodott, s valami olyasmit motyogott, hogy a barna bőr néha lehetetlen helyzetbe sodorja az embert. E furcsa magyarázat felcsigázta kíváncsiságunkat, s addig élni sem hagytuk, míg el nem kezdte az alábbi históriát: — Egyszer életemben — mint mindenki — én is szerelmes lettem, mégpedig vállalatunk tündérszép titkárnőjébe, Micikébe. Reménytelen volt számomra az ügy. Sem külsőm, sem beosztásom — egyszerű kontírozó könyvelő vagyok mindmáig — nem volt elég vonzó ahhoz, hogy Micike akárcsak egyetlen barátságos pillantást is rám pazaroljon, félermár el is temettem magamban az érzést, amikor egy nyári üdülés után összetalálkoztunk a hivatal folyosóján. Megállt, összecsapta rózsás kacsóit, s felkiáltott azon az ezüstösen csengő hangján: — Jesszusért! Hogy maga milyen állati barna, Gézuka! Bár Lajos vagyok, ez a mondat mérhetetlen örömmel és reménnyel töltötte el a szívemet. Hát hogyne, amikor Micike észrevett, szólt hozzám, sőt megcsodált. Áldottam az üdülőfelelőst, s — materialista mivoltam ellenére — még a jóistent, is, hogy szép időt adott. Másnap frissen vasalt fehér inget, világos nadrágot öltöttem — kihangsúlyozandó barnaságomat —, s módját ejtettem, hogy megforduljak a titkárságon. — híresek, a szép barna Gézuka! — mordíta köszönés helyett a drága nő, s ha nem is olyan kedvesen, mint az előző napon, ismét rámmosolygott. A szerelmes ember — önök is tudják — balga. Én már arról kezdtem álmodozni, hogy lesz két szép szőke gyermekünk, s úgy élünk, mint a galambok. De jaj. Micike érdeklődése mindössze három napig tartott. Aztán éppen olyan unottan nézett rám, mint azelőtt. Nem akartam elhinni a szörnyű valót. Magamban kerestem a hibát. Felfedeztem, hogy barnaságomat máris megfakította az iroda dohos, füstös levegője. Azt hittem, hogy ha sikerül ismét visszaszereznem bőröm bronzos csillogását, álmom beteljesedik. S ettől kezdve minden szabad időmet napozásra áldoztam. Sajnos, a nap általában munkaidőben sütött. Ezért, elkezdtem bliccelni, hogy legalább egykét órát a strandon tölthessek. Elhanyagoltam a munkámat, s előbb fegyelmit, aztán utolsó figyelmeztetést kaptam. Talán ki is rúgnak, ha egy napon — ez feldúlt lelkiállapotomnak volt tulajdonítható — nem nyitok be kopogtatás nélkül a titkárságra, s nem pillantom meg Micikét, egy nálamnál is gyengébb külsejű, alacsonyabb beosztású és öregebb kollégám karjában —, aki ráadásul olyan fehér volt, mint a fal. Ettől a kínos jelenettől aztán merész fordulatot vett a sorsom. Úgy határoztam, hogy,, Idáig jutott a mesélésben útitársunk, amikor fékezett a vonat Fehérváron és pánikszerűen összekapkodva csomagjait, egy kurta visszlát!ot kiáltva, faképnél hagyott bennünket. Az ablakon át még látni véltük, hogy egy tenyeres-talpas szőke hölgyet kap karon a tömegben. Máig is találgatom, mi lehetett a történet vége: Micike későbbi kiadása volt-e vajon a rá váró csöppet sem vonzó hölgy? Nem akarom elhinni. Ez esetben ugyanis a história valóban szomorú. Még tanulsága sincs. Mert az isten tudja ezek után, hogy napozzanak-e, vagy húzódjanak, árnyékba , az igaz szerelemre sóvárgók.b. a