Déli Hírlap, 1971. május (3. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-03 / 102. szám

^ Borsodi Vegyikombinát. Kiss Attila olajfestménye A második vendégjáték­on írta meg az én regén­yemet ? A szarajevói Kamaraszínház ’55 második miskolci produk­ciója, melyre a Játékszín intim környezetében került sor áp­rilis utolsó napján, megfelelt a várakozásnak. (Már elöljá­róban megjegyzem, hogy ebben nagy része volt a kitűnő Vujicsics Sztojának, aki jó magyarsággal és remek dinamiz­mussal fordított számunkra.) Jugoszláv barátaink tehetsé­ges és bátran kísérletező művészek. Hogy ezek a kísérletek­ mennyi értéket tárnak fel a modern színművészet számára, arról külön tanulmányt lehetne írni. (Josip Leste, a színház rendezője, ezt a tanulmányt valószínűleg meg is írja.) Más kérdés, hogy a végleges és maradandó eredmény csak a kí­sérletek befejezésével (ha egyáltalán be lehet ezt színházban fejezni) jelentkeznek. Az „ön írta meg az én re­gényemet” című dráma is magán viseli a kísérlet nyo­mait. Zoran M. Jovanovic műve persze éppen elég in­tellektuális izgalmat hordoz ahhoz, hogy feszült figye­lemmel kövessük a két sze­replő minden rezdülését. Az író divatos témát vá­laszt. Az ember magányos­sága, egyedül maradása (ha úgy tetszik elidegenedése) számos műnek vált már alapgondolatává. Zorán M. Jovanovic egy sajátos „kísér­leti laboratóriumban”, zárt térben vizsgálja, hogyan vi­selkedik a két alany. Vajon tényleg a börtönök — védel­met is nyújtó — zártsága, vagy a szanatóriumok magá­nya késztetne bennünket ön­vizsgálatra, számvetésre? És fel lehet-e mérni ilyen ste­ril körülmények között azt az igazi okot, amely elidege­nített bennünket? Mert a jugoszláv író „beoltja” ugyan hőseit különböző traumákat okozó injekciókkal melyek a pszichológiai elemzés során (a darabot végignézve) mind kitűnően elemezhetők, csak éppen az marad mindvégig titok, hogy voltaképpen mi­lyen társadalmi talajból ke­rülnek ezek a vírusok az emberi szervezetbe? (A „ven­dég-munkás” probléma mé­lyebb elemzése például na­gyon érdekelt volna bennün­ket.) És ide kívánkozik még a következő kérdés is: miért menekülnek (mert menekül­nek!) Zoran M. Jovanovic hősei a valóságos, vagy akár csak a saját egyéniségük börtönébe, mikor annyira kínzó számunkra mindenféle egyedüllét, mikor náluk senki nem óhajtja jobban a társ, a másik ember közel­ségét? Szenvedélyeik, általá­nos emberi gyengeségeik ko­vácsolnák számukra a rácso­kat? Ezekre a kérdésekre válaszolni kellene a szerző­nek ... De nézzük az előadást. Ez a kísérlet kétségtelenül job­ban sikerült. Pedig a rende­zőnek nem volt könnyű dol­ga. Már csak azért sem, mert Zoran M. Jovanovic mű­ve eredetileg rádiójátéknak készült, s a szövegkönyvön aligha hajtottak végre lénye­ges változtatásokat. Josip Lesicnek meg kellett kompo­nálnia azt a teret, s megta­lálni azt a koreográfiát, mely visszafogottságában is jól segíti a belső történé­seket. Így született meg az a sajátos játék, melyet szinte premier plánban produkált előttünk Uros Kravljaca és Hranislav Rasic. Mindkét színész, (de különsen Uros Kravljaca,) páratlan mozgás­­kultúrával rendelkezik. Esz­köztáruk kimeríthetetlennek tűnik. S a precíz koreográ­fia olyan indulatok közepet­te születik, hogy formai bra­vúrra nem is gondolunk. Úgy hiszem ezt a játékstí­lust, melyet a magyar kö­zönség láthatóan élvezett, behatóbban kellene tanulmá­nyoznunk .... GYARMATI BÉLA M­un­kásdalárdák Nyolcvan évvel ezelőtt, 1891. május 3-án tartotta alakuló közgyűlését a munkás kultu­rális tömegmozgalom egyik értékes hajtása, a több évti­zedig tevékenykedő Budapesti Munkás Dalegylet. A munkásdalárdák Magyar­­országon is szinte a munkás­­mozgalommal együtt szület­tek, azzal nőttek föl, vele együtt izmosodtak meg. Akár­csak a munkásság szerveze­teinek, e dalárdáknak is sok üldöztetésben volt részük, de ez sem riasztotta el kedvenc dalegyleteiktől a szervezett munkásokat, a kultúrára vá­gyó fiatalokat. A Budapesti Munkás Dal­­egyletből és társaiból alakult meg 1907-ben a Magyarorszá­gi Munkásdalegyletek Szövet­sége, amelyhez az 1920-as, 30-as években 70—75 dalár­da tartozott, háromezer tag­gal. Külön méltatást érdemelne az a rendkívül értékes tevé­kenység, amelyet a fehérter­ror éveiben a kommunista vezetés alatt álló Szal­más - kórus, majd később a Ván­dor-kórus fejtett ki. I hangverseny Amikor megjelent a dobo­gón, lelkes taps köszöntötte; tisztelők, barátok, kollégák és növendékek ünnepelték Konti Izidórust 75. születés­napja alkalmából rendezett hangversenyén. Városunk népszerű Dóri bácsija — fogalom. A lelkes, lelkiismeretes, kiemelkedő eredményre vezető pedagó­gusmunka testesül meg alak­jában. Legjobb növendékei mint kürtművészek, kürtta­nárok zenei életünk megbe­csült tagjai. Szólójátékáról legendák keringenek; biztos hangmagassága, puha, szép indítása, muzikális játéka év­tizedekig megbecsült érték­mérő volt a „szakmában”. Több muzsikus így sóhaj­tott fel a szünetben: „Hol leszek én 75 éves koromban, nem hogy még így fújni!” —• A fúvósok 25 év szolgálat után nyugdíjba mehetnek, Dóri bácsi kétszeresen is megérdemli a nyugdíjas pi­henőéveket — mégis aktív, a munka élteti. Az, hogy szük­ség van pedagógiai és zene­kari tapasztalatára, melyet életelemként ad át a fiata­labb nemzedéknek. A hangversenyt kedvenc számával, Erehse Andante című művével kezdte, majd Mozart Esz-dúr kürtverse­­nyével f­olytatta. És aztán rá­adásokat adott, Mendelssohn Paulus oratóriumának kürt­szólóját, Schumann Álmodo­zását. Azok a pianók, azok még ma is a régiek, de a nagy­hírű muzsikust idézte szinte valamennyi előadott darab. Hadd emeljem ki ezúttal pél­dának az első ráadásszámot, a Mendelssohn-kürtszólót, mely korrektségével, eszmé­nyi, lágy előadásmódjával — megható volt. A hangversenyt L. Pekker Zsuzsa művészi átéltséggel megszólaló Schubert-inter­­pretációi (A szép molnárlány dalciklus befejező harmadát adta elő), Rőczey Ferenc mu­zikális, alkalmazkodó zongo­rakísérete, a Zeneművészeti Szakközépiskola növendékze­nekarának közreműködése Gombás Ferenc tanár vezeté­sével, tette még emlékeze­tesebbé, teljesebbé. (baria) Rábai tanár úr Soha nem dicsekedtem az­zal, hogy Rábai Miklós tanít­ványa voltam, annál is in­kább, mert nem táncra, ha­nem természetrajzra tanított. A békéscsabai gimnázium­ban szép és jól felszerelt elő­adó termében oktatta a ter­mészetrajzot és a kémiát. Rábai tanár úr lobogó, fe­hér köpenyben állt a csigán mozgó táblaóriás előtt, s ne­künk, kisdiákoknak mindig rajzolt. Úgy emlékszem kitű­nő rajzkészsége és nagy me­sélőkedve volt. És nem úgy feleltetett, mint a híres is­kola félelmetes, kicsit vaska­lapos professzorai. (Akik per­sze, ennek ellenére, jó né­hány okos generációt felne­veltek.) Nos, a fiatalabb tanárok öltözködésben, viselkedésben egy ilyen patinás intézetben mindig igyekeztek idősebb kollégáikat utánozni. Rábai Miklós sortban fejelt a srá­cokkal az iskola udvarán, bírája volt a jéghoki csapat­nak (rajta kívül talán senki nem is ismerte még ekkor Csabán ezt a sportágat), és mikor bevitt bennünket a szertárba a sok kitömött állat közé, teljesen elfelejtet­tük, hogy ez tulajdonképpen tanítási óra. Huszonöt év után is ka­pásból tudom idézni, hogy melyik tanárt milyen csúf­­névvel illetett a diákok bos­­­szúja és találékonysága. Eze­ket a neveket generációról, generációra adták tovább. Mi kicsik az első latin szavakkal egyidőben, már a csúfneveket is tudtuk. De Rábai tanár úrnak nem volt csúfneve .. . A kollégái is szerették, be­csülték. Az idősebbek büsz­kék voltak rá, mert hiszen az ő diákjuk volt, a csabai gimnázium neveltje (ezt többször el is mondták ne­künk), a fiatalabbak pedig legfeljebb csak titokban iri­gyelhették nagy népszerűsé­géért ... Hogy miért próbálom ös­­­szeszedegetni ezeket az em­lékforgácsokat ? Mert az alatt az egy óra alatt, amit a tévé­től kaptunk „csak” a koreog­ráfusról tudtunk meg egyet­­mást. Ped­ig az Állami Népi Együttesnek nemcsak ko­reográfusra volt és van szük­sége ... (gyarmati) HÉTFŐ Kossuth rádió: 12.20: Ki nyer ma? — 12.30: Tánczenei koktél. — 13.15: Rádióreklám. — 13.18: Verbunkosok, népdalok. — 13.46: Válaszolunk hallgatóinknak! — 14.01: Édes anyanyelvünk. — 14.06: Az­­ új magyar zene hó­napja. —­­14.28: Az ember a pus­kák mögött. Protest song össze­állítás. — 14.40: A Csehszlovák Kultúra Hete. Szlovák népbal­ladák — 15.10: Harsan a kürt­szó! — 15.45: Népművészek a mikrofon előtt. (Ism.) — 15.55: A világgazdaság hírei. — 16.00: Szálloda a Gondviseléshez. Rá­diójáték. — 17.05: Külpolitikai figyelő. — 17.20: Brahms: Szerel­mi dalkeringők. — 17.46: Van út a Nap alatt! — 18.00: Április 4-én hallották. — Epizódok a Játék és muzsika műsorzárásig című mű­sorból. — 19.40: Pódium, Arab népek irodalma. — 21.20: A Ma­gyar Állami Hangversenyzenekar hangversenye. — 23.00: Hírlap­olvasó. — 23.15: Nótacsokor. — 0.10: Jessonda. Két­ részlet Spohr operájából. Petőfi rádió: 12.00: Szimfonikus zene. — 13.03: Vendégkönyv. — 13.20: Francia kamarazene. — 14.00: Kettőtől hatig. Kívánság­­műsor. — 18.10: Közkívánatra! — 20.25: Új könyvek. — 20.28: A Csehszlovák Kultúra Hete. — 21.17: A kisipari szövetkezetek Erkel Ferenc művészegyüttesének népi zenekara játszik. — 21.39: Magyarok a párizsi kommünben. — 21.59: Az új magyar zene hó­napja. — 22.20: Európai sláger­szemle. — 23.15: A hét zene­műve: Liszt: h-moll szonáta. — 23.45: Toronyzene. Miskolci rádió: A hét első nap­ján. — Az újítási hónap eredmé­nyei a Diósgyőri Gépgyárban. — Érdekek és érdekellentétek. — Kórusmuzsika. — Magatartás, íz­lés, közvélemény. — Kulturális élet a Lenin Kohászati Művek­ben. — Beszélgetés a Miskolc városi Tanács propaganda- és műsorirodáján. — Megyei sport­eredmények. — Slágerkoktél. Bratislavai televízió: 16.00: Hí­rek. — 16.03: Orosz nyelvtanfo­lyam. — 17.05: Ifjúsági magazin. — 17.45: Pályaválasztási taná­csok. — 19.00: Tv-híradó. —19.30: Szükségben ismered meg a ba­rátot! Dokumentumfilm. — 20.18: Adolf Branald: Kenyér és dalok. Tv-játék. 1. rész. — 21.30: A Vág mentén. — 22.00: Tv-híradó. — 22.20: A labdarúgás hírei. Miskolci Nemzeti Színház (18) : Hangverseny Gluck, Sárközi, Penderecki, Ravel műveiből. Ve­zényel: Sándor János.. Közremű­ködik: Dittrich Tibor. Filmszínházak: Béke (14. hn6, 8): A bostoni fojtogató (Színes amerikai film, 18 éven felüliek­nek. Felemelt helyárral!). — Kossuth (13, 15, 17): Zabriskie Point (Színes amerikai film, 16 éven felülieknek!). — Filmklub (0): Ordasok között (Szovjet film). — Fáklya (15, 11): Mr. Zé­ró három élete (Magyarul be­szélő színes amerikai film). — Petőfi (15, 17): Dr. Sommer (NDK film). — Ságvári (15. hn7): Effi Briest (Színes NDK film).­­ Szikra (5,7): Staféta (Magyar film). — Táncsics (16): Idegen a cowboyok között !—II. rész (Színes amerikai film, dupla helyárral!). — Ady (7): A fila­ofista halála (Szovjet film). KEDD Kossuth rádió: 8.2ü: phopin­­zongoraművek. — 8.58: Harsan a kürtszó! — 9.33: Édes anyanyel­vünk. — 9.43: Mezők, falvak éne­­­ke. — 10.05: Magyar Parnasszus. ,,A természet leghívebb gyerme­ke.” Életrajzi játék Vajda Péter­ről. — 10.53: Zenekari muzsika. Petőfi rádió: 8.05: Népdalcso­kor. — P.43: Külpolitikai figyelő. (Ism.) — 8.58: Feledhetetlen operaestek. II. rész. — 10.00: A zene hullámhosszán. — 11.30: Rá­dióreklám — 11.40: A Csehszlo­­vák Kultúra Hete. Jaroslav Ha­­sek műveiből, vallomásaiból. Televízió: 8.05: Iskolatévé: Számtan-m­értan. — 8.30: Célok, eredmények. A Tv politikai tan­folyamának adása a honvédség részére. (Ism.) — 9.00: Iskolatévé: Környezetismeret. — 9.55: Fizika. 16 évet betöltött lányokat szö­vőnek felvesz a Pamuttextil­mű­vek Jacquard Szövőgyára. A be­tanulási idő 12 hét, ezen idő alatt havi 1050 Ft bruttó fizetést és napi 1 Ft-ért ebédet biztosí­tunk. Lakást minimális térítés mellett leányotthonszerű elhe­lyezésben adunk. Jelentkezés: írásban a PTM Jacquard Szö­vőgyár munkaerő-gazdálkodási osztályán, Budapest, XIII., Szek­szárdi u. 19—25. A Gép- és Felvonószerelő Vál­lalat azonnali belépésre keres bu­dapesti és vidéki munkahelyekre hegesztő, ács-állványozó, lakatos, csőszerelő szakmunkásokat és se­gédmunkásokat. Jelentkezés: Sa­­jóbábony* Északmagyarországi Vegyiművek, Gép- és Felvonó­­szerelő Vállalat kirendeltségén, Nagy Károly elvtársnál. . Borsod megye területén szervizvezetői állás kezelésére pályázatot hirdet híradásipari és elektromos szolgáltató vállalat Pályázati feltételek: technikusi vagy annál magasabb képzettség, vezetői munkakör betöltéséhez szükséges gyakorlat Pályázatokat részletes eddigi működési leírással „Szolgáltatás ’71” jeligére kérjük a kiadóba A Miskolci Női Szabó Szövetkezet Miskolc, Széchenyi u. 29. pályázatot hirdet r ff­f ■»­i­ff ■ főkönyvelői munkakör­­ betöltésére Fizetés megállapodás szerint (44 órás munkahét). A pályázatot a szövetkezet elnökéhez lehet benyúj­tani személyesen vagy írásban, amely tartalmazza: iskolai végzettséget, szakképzettséget, az eddig be­oltott munkaköröket.

Next