Déli Hírlap, 1975. április (7. évfolyam, 76-99. szám)

1975-04-01 / 76. szám

a miskolciaké a szó Korlátozzák a sebességet! Épül a belváros a Munká­csy és a Vörösmarty utca környékén. Az építkezéssel egyidőben bontják a régi épületeket is. Akik erre en­gedélyt kaptak, sokszor nem vigyáznak a járdák tisztasá­gára. A legtöbb helyen tégla- és vakolattörmelék borítja a járdát, a gyalogosok kényte­lenek lemenni az úttestre — ahol viszont 50—60 kilométe­res tempóban, vagy olykor még gyorsabban hajtanak a járművek, cseppet sem tö­rődve a nehéz helyzetbe ke­rült gyalogosokkal.­ A Vörös­marty utcai óvodába járó gyermekek szülei azt kérik az illetékesektől, hogy leg­alább az óvoda környékén te­gyenek ki a sebesség csök­kentésére kötelező KRESZ- táblát. őszintén remélik,,hogy kérésük meghallgatásra ta­­­lál. A szülők nevében: Gy. Gézáné Miskolc Intézkedett a tanács A Déli Hírlap március 10-i számában megjelent „Piszkos a járda a strand­nál” és „Hogy ablakot nyit­hassunk” című panaszokra az alábbi válasz érkezett, Miskolc megyei város Ta­nácsa V. B. építési és közle­kedési osztályától: „Az Augusztus 20. strand­fürdő előtti, valamint a Ba­ross Gábor utcai csomópont és­ a Tiszai pályaudvar kö­zötti szakaszok járdáinak heti egy alkalommal történő takarítását a Köztisztasági Vállalatnál megrendeltem. A Tizeshonvéd utcai sza­nálások okozta nagymértékű porképződés megakadályo­zására múlt évben ezen út­szakaszra is kiterjesztettük az úttest mosását. A téli hónapokban a mosás szüne­telt, de április 1. után ismét megkezdődik a nyári gya­korlatnak megfelelő éjszakai úttest-mosás.” A március 6-i lapszámunk­ban megjelent „Egy játszó­tér elsorvadása” című újság­cikkre a tanács építési és közlekedési osztálya közölte, hogy a Miskolci Beruházási Vállalattól a játszótér lezá­rását lánckorláttal kérte biz­tosítani. A belváros ezen szakaszán a lakóépületek és intézmények előközművesí­­tési munkáinak zavartalan végzéséhez feltétlenül szük­séges a szállítási útvonalak meghatározása, amit csak a fenti területen tudnak biz­tosítani. A lánckorlát beépí­tésével a szállító járművek útvonalát a Vörösmarty ut­ca felől lezárják. A CEMENT- ÉS MÉSZMŰVEK HEJŐCSABAI GYÁRA az új gyár beüzemeléséhez felvételre keres: vízvezeték-szerelő; csőszerelő; lakatos; minősített hegesztő; villanyszerelő; ács; kemencefalazó kőműves; gázkezelői végzettséggel rendelkező lakatos; autóvillamossági szerelő és vegyipari szakmunkásokat, folyamatszabályozás vagy automatizálás műszerészt (legalább 4 éves gyakorlattal); középiskolai végzettséggel rendelkező férfi, és anyagvizsgáló röntgengép mellé kiszolgálói munkakörbe érettségizett női munkaerőket; vasúti kocsirendezőt; 18 éven felüli női munkaerőket mintahordói munkakörbe; általános normaképesítéssel rendelkező normást; fürdőbe takarító és őrzői minőségben férfi és női munkaerőket. Jelentkezni a munkaügyi osztályon lehet mindennap 7—15 óróiq. , Ritka jubileum A MÁV, miskolci vasúti műhely 115 éves történeté­ből a helyi szakmunkáskép­zés 80 éves múltra tekinthet vissza. Az 1893—95. év volt az, amelyben a vasúti javító­üzem egyik épületében fel­állították nemcsak az iskolát, hanem a vasúti járműja­vító szakmák elsajátításához szükséges tanműhelyt is. Eb­ben a tanműhelyben a Ta­nácsköztársaság idején 80— 100 ipari tanulót képeztek, de a két világháború között felére csökkent az ipari vasúti szakmunkásképzésben részt vevők száma. 1944-ben a visszavonuló német csapatok a tanműhelyt és tanonciskolát felgyújtot­ták és felrobbantották. 1945- ben mégis újra megindult a tanulóképzés, ideiglenes épü­letben, míg többszöri hely­reállítás után, 1969-ben egy szép, modern épületben kap­tak helyet. A miskolci MÁV Járműjavító Üzem ipari ta­nulóinak munkái közül töb­bet a Budapesti Közlekedési Múzeumban őriznek, kiállí­tási anyagként. A mozdony­­modelleken kívül tíz külön­böző típusú vasúti teher­­kocsimodellt is készítettek, nagyrészt a Magyar Néphad­sereg által szervezett okta­tási célokra. Még 1947-ben a vasúti javítóüzem ipari ta­nulói elkészítették a t­ ma­i *­­*■ *<»«. *>•» »0 Jhr már nem látható a Tiszai Pályaudvarral szemben elhe­lyezkedő egykori villamos- vasúti Szinva-híd kicsinyített mását. Jelenleg­­ a miskolci vasúti műhelyben csaknem 150 az ipari tanulók száma, közöt­tük legtöbb a járműszerelő lakatos, de szép számmal ta­lálhatók esztergályosok, he­gesztők, villanyszerelők is. 1974-ben a tanműhelyben több mint tízezer óra értékű vasúti járműalkatrész-gyár­tási munkát végeztek el és 6 ezer óránál többet dolgoz­tak a termelést elősegítő munkán. Pál István Miskolc „Fizet 30 fillért a zacskóért!?” Ezt kérdezték tőlem a Ta­nácsház tér 7. szám alatti zöld­ség-gyümölcs boltban, amikor az ott vásárolt 15 deka primőrpara­­dicsomhoz zacskót kértem. Tud­niillik a ma még elég borsos árú paradicsomot — 53 forint kilója — mint a krumplit, úgy öntöt­ték bele bevásárló kosaramba. Amikor pedig kértem, hogy rak­ják zacskóba, azt mondták, hogy az nem jár hozzá. ..De ha fizet 10 fillért a zacskóért, akkor adunk!” Először nem tudtam szóhoz jutni, aztán gondoltam, hogy talán a névtárnál nagyobb megértésre találok, de bizony a pénztároshölgy is megerősített­*, hogy ehhez nem jár zacskó, de azért megszánt, és becsomagolta egy vékony selyempapírba. A vitára odajött a boltvezető, aki — miután megtudta, miről van szó — udvariasan azt vála­szolta, hogy serents, igazam van, és utasította a még mindig vi­dáman nevetgélő eladókat, hogy rak­ják zacskóba a vásárolt árut. Megkérdeztem tőle, hogy a ki­szolgálók nem tudták, hogy h­»ú. hoffy-»n kell csomagolni. ,,De tudják — hangzott a válasz —, már többször kioktattam őket, s ha kell, még tízszer is elmagya­rázom nekik.” Lehet, hogy direkt nem fogad­nak szót? Vagy tetszik nekik, ha a vevőt bosszantok? Nem is me­rek arra gondolni, hogyha itt lesz a­­ vüm­ölcsszezon, s veszek egy kiló földjem­et, hogyan bo­rítják be az egészet a markom­ba, vagy jobb esetben a tás­kámba. Kár ennek az egyébként tisz­ta, rendes boltnak a hírnevét el­rontani ilyen piti dolgokkal! P. I. Miskolc Gyakran rossz a forgalmi lámpa Visszatérő téma, mégis szóváteszem, hogy a Baross téri forgalomirányító lámpák igen sokszor üzemképtele­nek. Nem számoltam az utóbbi hetek azon napjait, amikor üzemeltek a lámpák — lehet, hogy ez volt a több —, de a csúcsforgalom ide­jén — reggel és délután — igen sokszor csak a figyel­meztető sárga villogással ta­lálkozunk. A sárga lámpa nem nyújt biztonságot, sem az itt átkelő több ezer gya­logosnak, sem pedig a jár­művezetőknek. Nemcsak a forgalmi áramlást akadályoz­za, hanem balesetveszélyes is. Lehet, hogy­ ismét működ­ni fog, mire e sorok megje­lennek, de tapasztalataink szerint nem sokáig. Sürgős intézkedést kérünk és vá­runk. M. Z.-né Miskolc V­isszaállították a járatot A Déli Hírlap március 10-i számában „Zsúfolt járat” címmel megjelent panaszt kivizsgáltuk. A cikkben em­lített járatot azért állították le, mert a személyzet azt jelentette, hogy az utaslét­szám nem indokolja a ráse­gítő járat közlekedtetését. Az újságcikk megjelenését kö­vető­ naptól, március 11-től a rásegítőjárat újból közleke­dik. Nagy István főosztályvezető Volán 3. sz. Vállalat Gazdátlan emelet­ ­ X­ A Széchenyi úton, a régi nyomda felett, évek óta betört ablakokkal, felhúzott vagy kitámasztott redőnyökkel dacol az időjárással egy árva emelet. Hogy mi a cél vele , nem tudjuk. A ház állagának, az alatta levő üzlethelyiségek álla­potának megóvása azonban szükségessé tenné legalább az ablakok beü­vegezését. (Szabados György felvétele) Előre közölhetnék a javítás díját Este hazatérve, bedobott cédulát találtunk a lakásban, hogy holnap reggel 8 órakor tartózkodjunk otthon. Az aláíró a Vízvezetékszerelő Szövetkezet volt. Másnap, annak rendje-módja szerint meg is érkeztek a szerelők, a hibát kijavították. Három tömítés és egy W. C.-öblítő­­tartályon kicserélt alkatrész összesen 60 forintba került. Sajnos, aprópénzünk nem volt, a szerelők pedig százas­ból nem tudtak visszaadni, ígérték, nemsokára vissza­jönnek a 40 forinttal. Más­nap, március 21-én, pénteken meg is jelent a szerelő a fő­nökével, hogy még 150 fo­rinttal tartozunk, mert nekik valójában nem is lett volna muszáj elvégezni a munkát. Az összeget természetesen ki­fizettük, azt azonban a mai napig sem értjük: hogyan le­hetséges az, hogy ők maguk sem tudják, milyen munkát kell elvégezniük? Amikor a térítés díjáról utólagosan tá­jékoztatnak, az enyhén szól­va bosszantó... Kiss István Miskolc, Kuruc u. 19. IX/1. Nyugdíjasok kérik Azokról a nyugdíjasokról írok, akik gyakran kijárnak a lilla­füredi , autóbusz-végállomásra. Sokan vannak közöttük, akik magas életkorúak, vagy egész­ségi állapotuk miatt nem bírnak gyalogolni. Így kénytelenek ül­ve eltölteni azt a pár órát. Te­kintettel arra, hogy minden év­ben több a nyugdíjas, a kihe­lyezett padok kevésnek bizonyul­nak.)­ Mi is szeretnénk egy kicsit szórakozni — sakkozni, könyvet olvasni, a napi sajtót átnézni, ultizni, römizni —, de ehhez megfelelő helyre lenne szüksé­günk. Erre gondolva ötlött fel bennem a gondolat: az 5-ös autóbusz végállomásánál, ahogy átmegyünk a Szinva hídján, van egy üres telek. Igaz, kicsit dim­­•bes-dombos, de egy kis munká­val könnyen egyenesbe hozható. Még a nyugdíjasok is szívesen besegítenek, erejükhöz mérten, a csinosításba. A legfontosabb len­ne még: egy tetővel ellátott he­lyiség, mert ha esik az­ eső,­ak­kor minden program felborul. Aztán készítenénk egy­ jó sza­lonnasütő helyet. A legfontosabb az ivóvíz, helyben van. Akinek van unokája, nyugodtan elhoz­hatja, mert itt aztán kihancú­­rozhatja magát kedvére. Van itt egy futballpálya, tornaszerekkel ellátva. Lehet itt focizni, tornász­ni, tollasozni. Nyugdíjas szemmel melyik vál­lalattól várjuk a legnagyobb se­gítséget? Az LKM-től, a DIGÉP-től, hiszen a legtöbb nyugdíjas ebből a két nagy gyárból került ki. Szeretnénk az illetékesektől vá­laszt kapni arra, hogy a nyugdí­jas-pihenőre mennyire számítha­tunk. Reméljük, hogy kérésünket rövidesen teljesítik. A nyugdíjasok megbízásából Kovács István Miskolc, Hét utca Szerkesszen velünk! A közelmúltban rendezték meg Egerben és Miskolcon a fiatal vadászok találkozóit. Az eseményekről a sajtó is hírt adott és több olvasónk fordult hozzánk azzal a kérdéssel: Hogyan lehet valaki vadász? Szabó Jánostól, Borsod megye erdészeti és vadászati főfelügyelőjétől kértünk vá­laszt, aki maga is 25 eszten­deje hódol ennek a szép szen­vedélyn­ek.­­ Az első feltétel az, hogy a jelentkező nagykorú legyen és erkölcsileg, politikailag al­kalmasnak találtassák fegy­vertartási engedély kiadá­sára. Természetesen emellett nagyon fontos, hogy szeresse ezt a sportot, hiszen a vadá­szat a sport és nem holmi szadista szenvedély. Hogyha az illető ezeknek a kívánal­maknak megfelel, akkor a megye 69 vadásztársaságá­nak bármelyikénél kérheti a felvételét, írásban kell be­adni a kérelmet. Ennek el­fogadása esetén fél évig úgy­nevezett gyakorló vadászként vehet részt a vadásztársaság munkájában. A próbaidő után vizsgáznia kell vadá­szati és fegyverismeretből. A sikeres vizsga után javasla­tot küldünk a rendőrségnek a fegyvertartási engedély ki­adására. Ennek az engedély­nek a birtokában a leendő vadász már beszerzheti fegy­verét (ennek ára 2000 forint­nál kezdődik) és a szükséges eszközöket. Ezek után, hogy úgy mondjam, teljes jogú tagként működhet a megye mintegy 2500 főt számláló vadásztársaságában. Érdemes megemlíteni egyéb­ként, hogy a vadászat szen­vedélyének hódolói között mintegy 40 százalékra tehető a fiatalok aránya. Mi is sze­retnénk, ha még több ifjú ember űzné ezt a sportot és ezért segíteni fogjuk az arra méltó fiatalokat a felvétel­ben. Végezetül még annyit, hogy az aktív vadászoknak ter­mészetesen tagdíjat kell fi­zetniük, amely a vadásztár­saság területétől függően 50— 150 forint közötti összeget je­lent havonta. E. A. Hamar lekopik a zebra A tavaszias időben meg­jelentek a zebrafestő brigá­dok városszerte. A télen le­kopott és láthatatlanná vált csíkokat — még csak a leg­forgalmasabb helyeken — le­festették. Ez alig egy-két hete történt, s lassan, de biz­tosan már kopnak a csíkok! Nem tudom mivel festenek, de gondolom, igen tetemes összegbe kerül. Festékeink világhírűek, gondolom, ennél jobb minőségűvel is rendel­kezünk. Városunk nagy forgalma miatt a jól látható zebra szinte életszükséglet a gyalo­gosok számára. A tartósabb festék alkalmazása eleve ki­zárná az eddigi gyakorlatot, hogy a várost ismerő gyalo­gosok és a városunkba ér­kező idegen járművezetők a tudott, de nem látható át­kelőhelyeken élénk „eszme­cserét” folytassanak. F. É. Miskolc ROVATVEZETŐ: MOLNÁR SÁNDORNÉ TELEFON: 18-3SI

Next