Déli Hírlap, 1979. március (11. évfolyam, 51-77. szám)
1979-03-14 / 62. szám
Foglalkozása szakmunkás Aranykezű mesterek Lakatos ismerősöm az anyósom faluját ..hódította’ meg. Kerítés, és kapukészítést, ereszcsatornák készítését vállalja, nekem — az alkalmazotti fizetésből élő embernek — elképesztő összegért. Van olyan hétvége, amelyen másfél ezer forintot keres tisztán. Még azt is megengedheti magának, ahogyan a szobafestő is megengedi magának, hogy ezeken a hétvégeken „segédmunkást" fogadjon. Ez utóbbi is jól keres, négyszáz forintot egy napon. Harmadéves tanuló csak az a televíziószerelő gyerek, aki kihasználva, hogy a falujában, ahol lakik, a szövetkezet felszámolta a ráfizetéses műhelyét, rendszeresen vállal javításokat, és alaposan megkéri azok árát is Szakmunkások dolgoztak a felszámolt műhelyben is, de csak a műhely volt ráfizetéses. Ők építettek, gépkocsit vettek, egyszóval, megéltek a fizetésük feletti szinten. Műszak után Mi ebben a feszítő igazságtalanság? Az, hogy vannak szakmák, amelyeken belül ilyen ügyeskedésre nincs mód. Maszekban javíttatnak motort, de nem sokan esztergálhatnak. Építenek házat, de nem vasbetont szerelnek. Gyalultatnak parkettát a padlóburkolóval, javíttatnak rádiót, háztartási gépet, vízcsapot, zárat, tetőt, de nem kérnek vegyipari szakmunkát, nem keresnek darust, fodrászt, fonónőt, irodagépszerelőt, nyomdászt, szakácsot... Mindenképpen hátrányban van társaival szemben a nagyüzemi munkás. A jobban szervezett üzem kevesebb lehetőséget ad „anyagbeszerzésre”, és többet követel az embertől. Hátrányban vannak a telepített munkahelyeken dolgozók a változó munkahelyeken dolgozókkal szemben. Hátrányban vannak azok, akik nem érintkeznek közvetlenül az ügyfelekkel, és végül hátrányban van a szakmunkások jelentős része, akikről külön szólni kell. Elméleti viták zajlottak arról, hogy vajon a nagyipar, a tömegtermelés szakmunkásigényes lesz-e vagy sem, s ha az lesz, mennyire lesz az? Tény, hogy a szalagrendszerben dolgozó szakmunkás valójában nem szakmunkát végez, őt megfelelően pótolni tudja bármelyik ügyes kezű, néhány hetes, vagy hónapos tanfolyamot elvégzett betanított munkás. A gömöri felüljáró építésekor figyeltem fél órán át egy komótos idős munkást, aki öt-tízpercenként lehajolt, hosszan nézegette a lerakott szegélyköveket, egyet-egyet megütögetett a kalapácsával, nem is ütötte, szinte becézte a követ, s így vigyázott, hogy egyenes legyen a sor. Kiváló idős szakmunkás volt, építkezések óriási tapasztalatanyagával a háta mögött. Értékes ember, de ha letűztek volna két cöveket, ha kihúztak volna egy spárgát, akkor semmi szükség se lett volna a hosszadalmas szemlélődésre, az utólagos igazgatásra, az egész közjátékra. Később üzemekben járva kérdezgettem, hogy kik azok az idős „aranykezű” mesterek, akik hasonlatosak lehetnek az én építőmunkásomhoz. És egyre erősebb lett bennem az a meggyőződés, hogy az ,,aranykezűeket" elhagyta a kor. i. mining Van még belőlük, dolgoznak még csak ,megtapintják az anyagot és tudják, hogy az milyen, ránéznek valamire és tudják, hol hibás, de az ipar mai szervezettségében az anyag mellett ott a tapintásnál pontosabb leírás. a kijavítandó hiba rajta van a munkalapon ... Téma a vonaton Akadnak természetesen speciális munkát végzők, vannak nagyszerű szerszámkészítők, de az aranykezűség egyre inkább „aranyfejűséget” jelent. Nem is véletlen, hogy az újítók között sok az idős, a több tízéves tapasztalattal rendelkező munkás ugyan, de többen vannak olyan fiatalok, akik munka mellett tanulnak, szakirodalmat olvasnak. A tömegtermelés egyfelől elvett a szakmunkásrangból, ez igaz, másfelől viszont adott hozzá. Minél fiatalabb, gyorsabban fejlődő egy iparág, annál inkább igaz ez. Egy-egy vegyipari szakmunkás keresete például magasan az átlagos felett van. Igaz, neki nincs módja ,,maszekolásra”, de alkotó részeként dolgozik egy folyamatnak, ezt érzi, tudja, hiszi, és erre büszke is. Aki utazott egyszer életében bejárókkal, az tudja: egy-egy munkahely színvonala, gépesítettségi foka beszédtéma. Egyegy új gépre a rajta dolgozó munkás büszke, azzal dicsekszik: az, hogy azt a gépet ő kapta, az ő rangja is. Egy-egy bevezetett új technológia a vonaton téma, és mert új technológiához rendszerint tanulni is kell. látókörbővülés, munkahelyhez kötődés is. Egy kicsit szerencse, nagyrészt természet és tehetség dolga, hogy szakmunkásként ki marad „állva”, ki elégszik meg a porosodó oklevéllel, és ki gyalogol tovább a világgal. Nyert, de veszített is Számokban: A munkásosztályhoz tartozó aktív keresők aránya 1949 és 1973 között, tehát nagyjából az intenzív iparfejlesztés végéig 1 367 000-rel nőtt, összetétele közben megváltozott. A számszerű változás a társadalmi mobilitás felgyorsulását jelentette. Egyrészt a mezőgazdaságból áramlott munkaerő az iparba. Ez javarészt képzetlen munkaerő volt. 1949-ben a munkások 80 százaléka csak az általános iskola 1—7. osztályát végezte el. 1973-ra ez a szám 35 százalékra csökkent. Ugyanakkor az érettségizettek aránya 2 százalékról nyolc százalékra nőtt. Több mint kétszeresére emelkedett az általános iskola nyolc osztályát elvégzettek száma. Az a beáramló, szakképzetlen, tömegesen életformát váltó, több százezer ember nemcsak megélt az iparból, hanem kénytelenségből, vagy érvényesülési vágyból tanulni kezdett a munkája mellett. Ehhez megteremtődtek a különböző oktatási formák is. A munkásosztály értékes embereket nyert, de vesztett is ... (Folytatjuk) BARTHA GÁBOR : Jó szem és biztos kéz.. (Kovács Attila felvétele) A DH várospolitikai fóruma Népkertben is lesz tavasz? A belvárosi lakótelepen született gyerekek többsége a Népkertben tanult meg járni, itt kergetett először lepkét, szedett gesztenyét, és ismerkedett meg a hintázás szédítő örömével. Sokak nevében mondhatom tehát, hogy nekünk, a betonfalak közé szorított lakótelepieknek. különösen kedves ez a kert és szívbéli kapcsolatainkat még tovább erősítette a megunhatatlanul új műjégpálya. MÁR NEM „MINTA” Nem rügyfakasztó, tavaszi vallomásnak szántam a fentieket, hanem derűs színű háttérnek, mely előtt még élesebben kirajzolódnak a Népkert sebhelyei. Például azok a mély gépkocsinyomok, melyek keresztül-kasul szabdalják a fák alatti gyepet. Tudom, hogy cementet, miegyebet kellett szállítani a sétányok betonozásához (mellesleg: miért kellett lebetonozni a kavicsos utak egy részét?), de meg lehetett volna közelíteni a munkahelyeket kisebb kártétellel is. Szállingózik a hó, mikor e sorokat rovom, de ha más nem is, a naptár jelzi, hogy itt a tavasz. Jó lett volna ennek némi jelét tapasztalni a Népkertben. Ha nem számítom azt a néhány gallykupacot, amit leollóztak, aztán ottfelejtettek, azt kell hinnem, hogy megfeledkeztek kertészeivé az idén a belváros „tüdejéről”. Erre utal az is, hogy a megyei könyvtár előtt levő és a népkerti játszótér, csak gumicsizmában közelíthető meg, ha egyáltalán megérik a kopott, elhanyagolt, jórészt használhatatlan játékok a sárdagasztást. Az előbbi terecskét születésekor mintának tekintettük — tetszetős, újszerű játékai miatt —, mostanában viszont már egészen más előjelű példaként szolgálhat. Pedig, amíg el nem kezdik a szálloda építését — az időpont még bizonytalan —, vígan használhatnák gyerekeink. Ehhez azonban meg kellene orvosolni a falovacskák törött lábát, és néhány kocsi kaviccsal fel lehetne tölteni a sártengert is, amelyből — ha kisüt a nap — nyilván portenger válik. MEDDIG ÁLL A VIGADÓ? A kertben levő játszótér rönkvárát úgy látszik, végleg feladták védői, miután aláaknázták a hajdan büszke bástyákat a fanyűvő férgek. Üthagítettem volna azt a kis ligetet is, ami a játszótér és a MÉMTE-sportpálya között terül el, de nem mertem megkockáztatni, mert ott sohasem tudhatja az ember, hogy hova és mibe lép. Évek óta az oda hordott szemetet, hulladékot rejtik — jótékony kulisszaként — a bokrok, no meg azokat, akik zárva találják a Vigadó melletti kis házikót. Zöld házikónak mondanám, ám málló vakolatú fala, vedlő ajtaja piszokszínű. És, ha már a szép nevű Vigadó szóba került... Sokan kérdezik: meddig áll még? Valóban nem méltó sem szomszédaihoz, a sportcsarnokhoz és a jégpályához, sem a falai között zajló sportélethez. Jobb híján itt edzenek a MEMTE asztaliteniszezői, ökölvívói, tornászai, sőt, itt van a sportegyesület irodája is. Akkor költözhetnek, amikor az egyesület sportpályájának területén felépül a tornacsarnok. A KRITIZÁLT SPORTKÖR Ezt Dargai Istvántól, a MEMTE elnökétől tudom, akit annak reményében kerestem fel, hogy valami jóval is tud biztatni, megenyhíti bennem a népkerti séta keserű tapasztalatait. Pedig nem volt különösebb okom a reménykedésre, hiszen az utóbbi időben hivatalos és félhivatalos várospolitikai fórumokon, sok kritika érte a MÉMTE népkerti létesítményeit, elhanyagolt a pálya, a sportegyesületet támogató építőipari vállalatok fukarkodnak a fejlesztésekkel. Dargai István azzal kezdi, hogy 1972-ig a tanácsé volt a sportpálya, az egyesület csak bérelte. 1972-től 77-ig már nemcsak használója, hanem gazdája is lehetett volna a létesítményeknek, ám a vállalatok fukar kézzel mért támogatásából, jószerivel csak a fenntartásra futotta. Döntő változást hozott 1977: a két nagy építőipari vállalat (BÁÉV, BÁÉV) végre elvállalta a tulajdonosi szerepkört, és az ezzel járó — főleg anyagi — kötelezettségeket. Az idei évtől pedig csatlakozott hozzájuk a salakmotorosokat , patronáló 3. sz. Volán is. Így háromfelé oszlanak a fenntartás, fejlesztés költségei. A VÁLTOZÁS JELEI A változások első, látható jelei: a Zrínyi utcai kerítés, és egy új, bitumenes kézilabdapálya. Még papíron van, de sokat ígér a távlati fejlesztési terv. Mint már említettem, a VI. ötéves terv elején felépítik a 24x48 méteres tornacsarnokot, benne az öltözőket, zuhanyozókat A Vigadó ezzel befejezi pályafutását — lebontják. Még az idén elkészül a kézilabdapálya világítása, lelátórendszere, ám az edzőpálya kialakításához — a játszótér mögötti grundon — csak jövőre láthatnak hozzá. Ez a terület egyelőre szerződéssel le van kötve a Cirkusz Vállalat számára. Jó lenne meggyorsítani a fejlesztéseket! — ezt vallja Dargai Iojván is, csakhogy az ütemet nem a szándék, hanem az egyesületet támogató vállalatok anyagi helyzete diktálja. A városi tanácsnak is van egy rekonstrukciós terve a Népkertre. Megvalósítása szintén anyagi kérdés. Ezért is lenne jó még pontosabban összehangolni a MÉMTE és a város — közelebbről: a belvárosi lakótelepen élők — érdekeit. A sportegyesület pályáit a környék lakói is használhatják — ígéri Dargai István, —, ha pedig így van, akkor érdemes támogatni népkerti buzgólkodásukat. Ha mással nem, társadalmi munkával. (békés) Térképek, turistáknak Érdeklődtünk a Borsodtouristnál: lesz-e elegendő turistatérkép a szezonban? Lesz is, van is. Nemcsak a szokásos bükki, de még „gombás” is, amelyen a gombalelőhelyek is fel vannak tüntetve. Van turistatérkép Aggtelek—Jósvafő és környékéről, valamint a Zempléni-hegységről is. árosi tanácstagi beszámolók és lakóbizottsági újjáválasztások 1979. március 14. Csótai János, 21. sz. Alt. Iskola, kémiai előadó, Tóth A. u., 17.30 órától. Varga Zoltán, I 8. pártalapszervezet, Csabai kapu 8., 17 órától. 1979. március 15. Winkler Józsefné, 38. sz. Ált. Iskola, Pereces, Kara J. u. 9., 17 órától. 1975. március 16. Vincit Márta. Miklós utcai Ált. Iskola, 1t1 órától. 1979. március 19. Almási Istvánná, I 3. pártalapszervezet, Tízes honvéd u. 21., 17.30 órától; Gázló László és Molnár Zoltánná II 1. pártalapszervezet, Csaba vezér u. 95., 17 órától; Karaba László, 35. sz. Ált. Iskola, Lumumba u. 1., 18 órától; Keszthelyi Zoltán, 14. sz. Ált. Iskola, Forgács u. 18., 18 órától; László Vilmosné, III 1—7. pártalapszervezet, Marx K. u. 49., 17 órától; Pásztor István és Tóth Lajos, I 2. pártalapszervezet, Baross G. u. 18., 17 órától; Pénzes Géza, Kun B. úti Alt. Iskola, 17 órától; Sugár Andor, Erdei Termékeket Feldolgozó V., Szentpéteri kapu 7—9., 18 órától ;Tóthné Körmöczky Ágnes, Szeres utcai Áll. Iskola, 18 órától; Tóth István, III . pártalapszervezet, Vár u. 5., 18 órától; Tok Miklós, I 4. pártalapszervezet. Széchenyi fit 105.. 17 órától; Vanczák Gyula, in 2. pártalapszervezet. Győri kapu 123. 17 órától. Zsitmvár Tiborné, Bársony J. utcai Alt. Iskola, 18 órától. 1979. március 20. Szuhai József, Borsod Vízművek, Tömösi u., 17 megyei órától. Szakmunkásjelöltek vetélkednek Országos döntő Díszes meghívó adja tudtul, hogy a miskolci 101-es számú Szemere Bertalan Ipari Szakmunkásképző Intézetben A szakma kiváló tanulója verseny országos döntőjét tartják. Autószerelők, karosszérialakatosok, gépjármű-villamossági műszerészek mérik össze tudásukat ma és holnap. Az ünnepélyes megnyitón, amelyre ma reggel került sor, megjelent Kovács László, a városi pártbizottság titkára. A rendező intézet nevében Debnár Gyula igazgató, a KISZ városi bizottsága nevében Kovács Zoltán titkár köszöntötte a fiatalokat, majd az írásbeli versenyek következtek: a már végzős, harmadikos tanulók leendő szakmájuk elméleti anyagából adtak számot. A forradalmi ifjúsági napok, s hazánk felszabadulásának tiszteletére már évek óta megrendezik a szakmunkástanulók országos szintű szakmai, tantárgyi, tanulmányi versenyét. Idén negyvenkét szakmunkásképző intézet 76 ifjú szakmunkásjelöltje az intézeti és megyei versenyek után került az országos döntőbe, ők a három szakma legkiválóbbjai. A KISZ Központi Bizottsága, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a Munkaügyi Minisztérium szervezte a versenyt, amelynek gyakorlati részére holnap reggel kerül sor. Az autószerelők (Miskolcot Fábián Kálmán és Maurányi Géza képviseli) az ÉPFU 3-as számú üzemegységénél bizonyítanak, a gépjármű-villamossági műszerészek (Várszeg Lajos) A Miskolci Közlekedési Vállalatnál, a karosszérialakatosok (Szanyi István, Tamás József) a MÁV oktatási központjában vetélkednek. A verseny győztesei és helyezettjei soron kívül szakmunkásoklevelet kapnak. Az ünnepélyes eredményhirdetés holnap délután öt órakor lesz a 101-esben, míg a kiváló eredményt elért tanulók 16-án tesznek szóbeli vizsgát.