Déli Hírlap, 1980. július (12. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

Tévéjáték, tévéfilm és szórakoztatás két híradó között Veszprémi viták A szombaton este véget ért veszprémi­ tévétalálkozóról utó­lag azért nem túl hátas dolog írni, mert ez most a tizedik volt. Jubileumi ajándékként a 2. csatornán az egész verseny­­programot közvetítették, és a televízió nem is lenne az, ami, ha nem igyekezne minél inkább a köztudatban élni. Az el­múlt napok valamennyi, fontosnak tartott eseményét rögzí­tették. A Hét­ben összefoglalták, a gálaestet, amelynek or­szágra szóló meglepetése az évtizede súlyos beteg Mezei Má­ria fellépése volt, egyenesből közvetítették, a díjazottak lis­táját a díjak átadásának időpontjában megismerhette az ország, úgy is mondhatnánk: a veszprémi egy héten alapo­san dolgoztak, és végül szépen ünnepelték magukat. A dolog természetéből adódik: a tévé nem tudja úgy megajándékozni önma­gát, hogy az ne lenne mind­nyájunknak nyereség, és ha a szakemberek zárt körben kapnak hason, az is a né­­­zőnek haszon. Nem mintha a találkozó két vitáján vérre menő összekapás lett volna, de ami a fesztiválokon a hát­térben történik, nevezetesen a szakmai­­ tanácskozások, nem véletlenül kapják a vita nevet. A televízió tudja, hogy az egyes műhelyeknek miért nincs módjukban év közben az alkotó beszélgeté­sekre, de (nyilván hiánypótló­ként) ilyenkor kitesznek ma­gukért. Most a szórakoztatás mibenlétét, illetve a­ tévé­film, tévéjáték lehetőségeit elemezték, mint a napi kenyér A vita vélemények ütköz­tetésére v­aló, és senki nem vetemedett arra, hogy a szó­rakoztatás fogalmát egzaktan, pontosan körülírva meghatá­rozza. Zappe László kritikus vitaindítójának már az első mondatában elmondta elő­adásának lényegét: hiba len­ne a szórakoztatást és a mű­vészetet közös nevezőre hoz­ni, de a művészi alkotás és a szórakozást nyújtó műso­rok nagy felületen érintkez­nek egymással. Mások som­más véleménye így szólt: minden szórakoztat, ami a maga műfajában színvonalat képvisel, mert hogy kinek mi a szórakozás, az az em­berek műveltségi szintjétől éppen úgy függ, mint pilla­natnyi hangulati beállítottsá­gától. Az életben persze sem­mi nem ilyen egyszerű, sem­mit nem lehet leegyszerűsí­teni, a sommás ítéletek fel­tétlenül hiányosak. Az vi­szont biztos, és ezt a szóra­koztató műfajokról, a szóra­koztatásról szóló vita részt­vevői is így gondolják, hogy amennyire nem szabad sznob meggondolásból csak a drá­mában, az operában, a „ma­gas művészetben­’ keresni a szórakozás lehetőségét, ép­pen úgy nem szabad a kom­­merszet művészi színvonalra emelni. De nem is biztos, hogy esztétikai kategóriák­ban kell gondolkodni, inkább így igaz: a szórakozás, ki­­kapcsolódás úgy kell az em­bernek, mint a napi kenyér, hozzátartozik az élethez, és a táncdal vagy a krimi ép­pen úgy kifejezheti a ma emberének életérzését, mint a dokumentumfilm vagy a napi gondjainkról szóló drá­ma. Más kérdés, hogy baj, ha hiányoznak a jó szóra­koztató műsorok, mint ahogy a másik kategóriában feltét­lenül hiányérzete van a né­zőnek, ha nem találkozik kedvére való vígjátékkal. HULLÁMZÓ SZÍNVONAL Agárdi Péter irodalomtör­ténész, kritikus, a tévéjáték­ról, tévéfilmről szóló vita ve­zetője alaposan felkészült a témájára. Megszámolta: évente 50—60 produkció ke­rül a néző elé, és nagy va­lószínűséggel mindnyájunk számára használható érték­ítélettel megállapította, hogy ennek hozzávetőleg egyne­gyede, egyötöde az, ami ér­ték. Erős színvonalhullámzás jellemző a xtrenoroitera, ame­lyeknek legnagyobb hibája, hogy terjengősek, ritmustala­­nok. A vitában mondta el az egyik hozzászóló: az a baj, hogy sokszor ezek a műfajok nem jelentenek többet, mint a két híradó között valamit, és baj, ha a tévéjáték, tévé­film, egyáltalán a televízió, mint az ország kultúrájának tükre, nem mutat túlságosan hízelgő képet. A RENDEZŐKÖN MÚLIK A drámai műfajok téma­­választására három tendencia volt az­ elmúlt években a jel­lemző. A hétköznapiság él­ménye, az úgynevezett peri­fériájét megfogalmazása volt az egyik leggyakoribb téma (Amerikai cigaretta, Használt koporsó, Kasparek). A közel­múlt ábrázolása (Prolifilm például) a másik, és a köz­élet konfliktusainak a meg­mutatása (a Férfiak, akiket nem szeretnek, a Jó estét nyár, jó estét szerelem vol­tak a legsikeresebbek) a har­madik nagy témakör. A mű­vek nagy többsége irodalmi anyagból született, és az fel­tétlenül sokat ér, hogy a kö­zelmúlt, a ma irodalma és a televízió kölcsönösen haszná­ra van egymásnak. Más kér­dés, hogy igazán csak akkor használ a tévé, ha a produk­ció valóban jó, és erre (ke­resvén az ideális megoldást) azt a választ találták az ér­dekeltek, hogy a színvonal a rendezőn, a mindenkori ren­dezőegyéniségeken múlik. Azon az ihletett szuvereni­táson, amellyel a rendező a mai, vagy a klasszikus „alap­anyaghoz” nyúl. A Tévéjáték­ tévéfilm az évtized végén elnevezésű vi­ta címét­­ többen értették fél­re. A­ naptárra néztek, és úgy gondolták, a nyolcvanas évekre kapható majd vala­miféle prognózis Veszprém­ben. Igazuk volt, igaz, hogy jobban érdekel bennünket a jövő, mint a múlt. A múlt­nak csak tanulságai vannak, míg a jövőnek lehetőségei, és ez az esztendő már eddig is sok változást hozott. Az élet lehetőségei mások, mást fog produkálni a televíziós művészet is, amely büszkén vallja egyik legfontosabb tu­lajdonságának a számunkra fontos dolgok tükröztetését. Nem kell­­ hozzá jóstehetség­nek lenni, hogy tudjuk: mon­danivalóban nem lesz hiány. (makai) KEDD Kossuth rádió: 12.00: Déli kró­nika. — 12.20: Ki nyer ma? — 12.35: Törvénykönyv. — 12.00: A Rádió Dalszínháza. — 14.02: Ma­gyar előadóművészek. — 14.27: Katonadalok. — 14.42: Arcképek a német irodalomból. — 15.00: Hírek. — 15.10:­­Régi magyar da­lok és táncok. — 15.28: Zsákba­macska. — 16.00: Útközben. — 16.05: Perényi­­ Miklós gordonká­­zik. — 17.00: Hírek. — 17.07: Fia­ Mindenki nyeresége­s Érettségi felnőtten Miskolc, Déryné utca, Dol­gozók Gimnáziuma. Az udvaron idegesen to­pogó nők és férfiak. Van, aki még bele-belelapoz a könyv­be, mások egyik cigarettáról a másikra gyújtanak, vagy trécseléssel, udvarlással csap­ják agyon az időt. Bizony, az érettségi nem kis dolog, tegye ezt le­selkedő állú ifjú, vagy a szülő halántékú, meglett férfi. Bár ez utóbbiból egyet sem látni, legfeljebb a taná­riban. A maturandusok zöme fiatal nő, lányok, fiatalasszo­nyok. Az újságíró hírére kicsit megilletődnek, de amikor megígérem, hogy nem me­gyek be a vizsgára, s ha igen, akkor súgni fogok, ba­rátságosabban fogadnak. A vizsga a tanárkollégák (nem könnyű!) tiszte, engem most jobban érdekelnek a sorsok és­ indokok — motívumok, amelyek végül is idehozták őket felnőtt fejjel az iskola­padba. Mert nagyon igaz itt a közhely, hogy­­ ahány ember, annyi sors. P. T.-né (33 éves) a be­tegsége miatt nem tudott le­érettségizni „időben”. Két osztályt járt a Zrínyiben, majd szanatóriumba került, s onnan gyógyultan távozva inkább szakmát tanult. B. I.-t és O. K.-nét az­ ál­talános iskolai tanárai be­szélték le a továbbtanulás­ról. Ez visszatérő motívum volt több interjúalanynál is. „Nem szerettem tanulni.” „Úgy éreztem, hogy nem ál­lom meg a helyem a közép­iskolában”, a „szüleim azt mondták hogy előbb szak­mát tanuljak, hogy kenyér legyen a kezemben”, „ros­­­szak voltak a családi körül­ményeim” stb. S rögtön utá­na, kicsit csodálkozva, szem­rehányóan is „itt kiderült, hogy tudom a matematikát”, „nem vagyok alkalmatlan a tanulásra”. Akik már túl voltak a vizsgán, felszaba­dultan nevetgéltek, beszél­gettek. „Örülök, hogy elvé­geztem”, „hiányozni fognak az osztálytársak”. S valóban, megható volt látni azt a ra­gaszkodást, amellyel a tár­saikat és a tanáraikat körül­vették. Vajon elhiszik a ti­zenévesek a fiatalasszony­nak, hogy „alig vártam a szeptembert, hogy izguljak”? El kell hinnünk neki, mert azt is elmondta, hogy a he­tedikes fia büszke arra, hogy anyu tanul és jól vizs­gázik. De ez csak az egyik motívum. Arra a kérdésre, hogy miért vállalták, hogy négy éven keresztül a leve­lezőn heti egyszer, az estin heti háromszor a délutánju­kat, estéjüket iskolapadban töltik, szinte azonos v­álaszt adnak. „Szükség van az ál­talános műveltségre.” Mit jelentsen ez, miyen tartal­mat? — firtattam tovább. Érdekes módon sokan a té­vére hivatkoztak. „Mióta is­kolába járok, megértem. Az­előtt elzártam, ha színdara­bot adtak. Most verseket, drámát is olvasok.” Az egyik fiatalasszony meg éppen Az ember tragédiáját hozta fel példának. „Olyan zűrzavaros volt (tudniillik a tévében), nem értettem. Most már tu­dom, hogy miről szól, szíve­sen megnézném.” ■ Van-e valami (anyagi) haszna annak, hogy leérett­­ségiztek? Többen nem ér­tették a kérdést. Igaz, csak ketten válaszolták azt, hogy emelik a fizetésüket, órabé­rüket. Volt, aki panaszko­dott (három műszakban dol­gozik, teljesítménybérben, gépen), hogy a közvetlen fő­nökei ellenezték a tanulást, a munkatársai csúfolták ér­te. Ott is akarja hagyni a céget. A többség azonban úgy nyilatkozott, hogy a cég jóindulatú közönnyel, néhány helyen viszont pozi­tíven fogadta a továbbtanu­lást, támogatta, segítette azt. A főmotívum azonban csak néhány esebben egzisztenciá­lis, anyagi vagy hivatali elő­menetel. Maradnak a mun­kahelyükön, s az igazi nye­reségnek valóban a tudásuk gyarapodását tekintik. Így nyilatkozott a maszek kis­iparos (női szabó) és a cso­koládégyári munkás lány, a többgyermekes csanádanya, a 18 éves kislány is. Hogyan látják a lányok? Velük kapcsolatban illő el­mondani, hogy a felnőttokta­tás éppen az esti elfoglalt­ság miatt sajátos helyzete­ket is jelent. Más „szakma”, mint a nappalin tanítani. Talán még annál is több tü­relem, tapintat és sajátos rátermettség szükséges hoz­zá, hiszen felnőttekkel van dolguk. De nem kisebb itt sem a felelősség, még akk­or is, ha a közvélemény — in­dokolatlanul — alábecsüli az itt szerzett érettségit. Ez ta­lán még az ötvenes évek rosszízű maradványa, amikor a funkcióhoz kellett bizo­nyítványt kreálni. Ma lénye­gesen más, jobb a helyzet. A tanulás — s jó lenne, ha ezt megértené néhány mun­kahelyi vezető is — olyan hosszú távú befektetés, amely kimutatható a termelésben is. Idéztek is egy felmérés­ből, amely szerint minden befejezett tanév 2 százalék­kal növeli a dolgozónál a termelés hatékonyságát. Egy másik nézet szerint az iskola célja az önművelésre való felkészítés, tehát az is­kola népművelési-közműve­lődési funkciót is betölt, lé­nyegesen olcsóbban, mint a művelődési intézmények. „Saját emberi értékeiben té­rül meg” — fogalmazta meg szépen az egyik tanár. S en­nél többet, érvényesebbet nem is lehet mondani a ta­nulásról. Mert van-e fonto­sabb, mint maga az ember ? Tudva-tudatlan ennek is örülnek ezek az „öregdiá­kok”, amikor a napokban átveszik a bizonyítványt, amely ,,érettnek” nyilvánítja őket. (horpácsi) Bezár a zenemű- és hangtár A II. Rákóczi Ferenc Könyvtár ezúton kér elné­zést az olvasóktól. A stúdió felújítási munkálatai miatt a zenemű- és hangtárat július 1-től augusztus 1-ig zárva tartják. A ________________­ Könyvtáros tanfolyam a pedagógusoknak A miskolci központi leány­kollégiumban tegnaptól 30 megyei általános iskolai ne­velő alapfokú könyvtáros tanfolyamon vesz részt. En­nek célja: az általános isko­lákban működő pedagógusok­nak szakmai segítséget nyúj­tani. A tanfolyam július 5-ig tart, a résztvevők a végén oklevelet kapnak. / — 18. Nóták, kézben, nak! -falok stúdiója. — 17.32’:­­Jámbor László daljáték-felvételeiből. — 17.45: A Szabó család. — 18.15: Hol volt, hol nem volt... — 18.30: Esti magazin. — 19.15: Új Bach-felvételeinkből. —­­19.4Q: Csak a pénzen múlik? — 20.16: Színes népi muzsika. — 21.14: Gondolat. —­ 22.00: Hírek. — 22.15: Sporthírek. — 22.20: Tíz perc külpolitika. — 22.50: A Ma­gyar Rádió és Televízió Szimfo­nikus Zenekara Durkó Zsolt műveiből játszik. — 22.50: Medi­táció. — 23.00: Hegyek alján. — 21.00: Hírek. — 0.10: Kovács An­dor gitározik. Petőfi rádió: 12.25: Látószög.— 12.30: Hitek. — 12.33: Melódia­koktél. — 13.23: Bélyeggyűjtők­nek. — 13.28: Éneklő ifjúság. — 14.­00: Kettőtől hatig ... — 13.00: Tip-top parádé. v_ 18.30: Hírek. Beszélni nehéz. — 18.45: — 19.20: Fegyverrel . — 19.30: Csak fiatalok- 20.30: Hírek. — 20.33: Mindenki könyvtára. — 21.06: A tegnap slágereiből,­­s­ 22.00: Ze­­neközelben a hallgató. — Köz­ben 23.00: Hírek. — 24.00: Hírek. Miskolci rádió: 17.00: Hírek, időjárás. — 17.05: Zenedoboz. A stúdió zenés kívánságműsora. Szerkesztő: Zakar János és Re­gős Zsolt. — 17.45: Egészségünk védelmében. A napozásról Dr. Pénzes Géza előadása. — 13.00: Észak-magyarországi krónika. (Sajtótájékoztató Miskolcon a MESZÖV-székház­ban. — A Sze­rencsi Állami Gazdaságban.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőze­­tes. Televízió, l. műsor.* 16.20: Hí­rek. — 16.25: Gólyavári esték. — 17.00: Hidak, virágok, hangu­latok. — 17.30: ..Vasárnapi vá­sár”. — 17.55: Sakk-matt.. — 18.15: Hol tart — a nagyegyházi bánya? — 18.30: Kikötővárosok. — 18.05: Tévétorna. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: Anna Karenina. — 20.55: Breki és a többiek ... — 21.20: Buda legrégibb kórháza: a János Kórház. — 22.00: Tv-híradó 3. — 22.10: A 20. miskolci tévéfeszti­vál díjnyertesei. Háború a­­ Sza­harában. Televízió, 2. műsor: 20.01 : Fia­talok estje., — Közben 21.00: Tv­­híradó 2. Szlovák televízió: 17.30: A tu­domány és a technika világa. — 18.25: Honvédelmi műsor. — 18.40: Autós­ok-motorosok maga­zinja. — 19.10: Esti mese. — 19.30: Tv-híradó. — 20.00: A bo­londok hete. — 21.45: A Karlo­­vy Vary-i fesztivál krónikája. — 21.55: Könyvek. — 22.00: Tv-hír­adó. — 22.30: Hangverseny. — 23.00­: Hírek. Kiállítások: Miskolci Galéria (10—18) : Díszlet- és jelmezterv- Uiennálé. — József Attila Könyvtár (12—20) : Magyar tipog­ráfiai műhelyek.­ II. — Herman Ottó Múzeum (10—18) : Ember és munka. — Pannónia művészete. — Miskolci Képtár (10—1­8) :­ A vizuális nevelés műhelyei II. — Herman Ottó-emlékház (10—18): Herman Ottó élete és munkás­sága. — Diósgyőri vár (9—19) : A diósgyőr­i vár története. — Pén­tek Diósgyőr életében. — Déry­­né-ház (9—19) : A miskolci szí­nészet története. Filmszínházak: Béke (14. hn6,­8) : Karate (szí. japán film, n. helyért). — Béke, Kamaramozi (4): A hegyi barlang titka (m­p. szovjet ilm) — (6) : Egy kis hely a nap alatt (magyar film). — Kossuth f (f3, fi­) : Egy másik férfi , és egy másik nő !—II. (mb. szí. amerikai—francia film, dup­la és II. helyár!). — Hevesy Iván Filmklub (tv, 17) : Aszja (szí. szovjet film). — Táncsics (5. 7): Az ember nem nőhet fel mese nélkül (mb. szí. NDK film). —­­ Táncsics kamaramozi (6): Ho­mokvár (japán filmdráma, *14 éven aluliaknak nem ajánljuk!). — Fáklya (fJ, £ 7): Fabián Bálint találkozása Istennel (szí. ma­gyar film, 14 éven aluliaknak nem ajánljuk!). — Szikra (4. 6): Veszélyes játékok (szí. magyar —NDK film). — Pelö­i (fő. f7) : Háztűznéző (mb., szí. szovjet film). — Tapolca, kertmozi (9): Államérdek (szí. francia film, 14 éven aluliaknak nem ajánljuk!). — Tokaj vendéglátóház, disco­­mozi (7) : A vasálarcos férfi (mb. szí. angol film). — Vasas kertmozi­ (19): Pantaleon és a hölgyvendégek (mb. szí. domi­nikai film, 18 éven felülieknek, III. helyára). SZERDA Kossuth rádió: 8.00: Hírek. — 8.20: A mai nap kulturális prog­ramjából. — 8.25: Fűtől fáig. — 8.54: Beszélni nehéz. — 9.06: De­­csényi János műveiből. — 9.44: Kis magyar néprajz. — 9.49: Tarka mese, kis­­ mese. — 10.01­: Hírek. — 10.05: Kököjszi és Bo­­bojsza. — 10.22: Fecskék és fru»­*­kák. — 10.38: Válaszolunk hall­gatóinknak. — 10.53: Grieg­­g­­moll vonósnégyes. — 11.30: Ba­ross Lajos népi zenekara játszik. Petőfi rádió: 8.00: Hírek. — 8.05: Szalmás Piroska kórusmű­veiből. — 8.20: Tíz perc külpo­litika. — 8.30: Hírek. — 8.33: Idősebbek hullámhosszán. — 9.28: Nóták. — 10.00: Zenedél­előtt. — 11.30: A Szabó család. Televízió, 1. műsor: 9.00: Tévé­torna. — 9.05: Delta. — 9.45: Óvodások filmműsora. — 10.10: Idesüss! — 10.35: Nyitott borí­ték. — 9.05: Anna, Karenina. — 12.00: Lehet egy kérdéssél több? ÚJ SZOLGÁLTATÁS A Mai Szövetkez­ Szövetkezetünk 1-es, 2-es, 3-as, 4-es, 5-ös fiókjaiban ere­deti színes esküvői, gyermekportrét, házasságkötő terem­ben, lakáson, családi eseményeken riportfelvételeket ké­szítünk. Vegye igénybe új szolgáltatásunkat! MISKOLCI FÉNYKÉPÉSZ SZÖVETKEZET

Next