Déli Hírlap, 1989. április (21. évfolyam, 76-98. szám)
1989-04-01 / 76. szám
KIVÁLÓ MISKOLCI MŰVÉSZEK Feiedy Gyula Gondolkodó, a világot újrafogalmazó és rendszerező mestere a kortárs magyar grafikának Feiedy Gyula érdemes, Kossuth-díjas és immár kiváló művész, akinek kisebbíthetetlen szerepe van abban, hogy Miskolcot a magyar grafika fellegváraként ismerik a határokon túl is. Sajószentpéteren született 1928-ban. Tanulmányait Budapesten kezdte a Képzőművészeti Főiskolán, majd Krakkóban folytatta, ahol ösztöndíjjal tanult. 1955 óta él Miskolcon. Munkásságának, stílusának kialakulásához természetesen hozzájárultak a krakkói évek, a modern lengyel grafikával való közvetlen kapcsolat, de művészetének gyökereit mégis a borsodi bányavidék, a táj jellegzetes népi alkotóművészetének forrásai táplálják. Hatással voltak művészetére ifjúsága tárgyi emlékei éppúgy, mint az itt zajló élet, melynek Feledy Gyula átlényegítő, művészetbe emelő hű krónikása. Kifejezőeszköze a drámai hatású, értelmesen vezetett vonal, amely mindig jelentéses tartalmat hordoz munkáin. E tekintetben igen szemléletesek sajtógrafikái, amelyeknek külön jelentőséget tulajdonít munkásságában, és aminek egyik legtudatosabb művelőjeként tartják számon. Feledy Gyula munkáit akár a maga, akár hazája művészetének képviseletében jól ismerik lengyel, cseh, olasz, osztrák, orosz és finn kiállítótermekben is, ahova az idők folyamán alkotásai rendre eljutottak. Itthon — egyebek között — a Dürer-teremben, a Helikon és Csók Galériában voltak egyéni kiállításai, de rendszeres résztvevője a miskolci biennáléknak is. 1965-ben elnyerte annak nagydíját Munkásságát különböző művészeti díjakkal jutalmazták. 1966-ban Munkácsy-díjat kapott, 1975-ben lett érdemes művész, 1978- ban pedig Kossuth-díjjal tüntették ki. Munkáinak optimizmusát, a valóság drámaiságához, megejtő szépségéhez szakadatlanul illő formát kereső művészetét, és mindezzel a magyar művészet fejlődéséhez való hozzájárulását ismerte el most ez a legmagasabb művészi cím. A Zemplén megyei Őrmezőn született 1909-ben. Tanulmányait a budapesti Képzőművészeti Főiskolán végezte, s már 1941-ben nagy visszhangot keltő kiállítása nyílt a Nemzeti Szalonban. Itt állította ki könyvillusztrációit, amelyeket Villon versei, Cervantes és Dosztojevszkij regényei ihlettek, s amelyek hamarosan országszerte ismertté tették nevét. Sorsa azonban úgy alakult, hogy a fiatal művész tehetsége, művészi beérése idegen égtájakon bontakozhatott ki, rengeteg nélkülözés és a létért való küzdelem állandó készültsége közepette. Szalay Lajos a II. világháború után Párizsba ment, majd hosszú évekre Argentínában telepedett le. Egy évtizedig a tucumani Művészeti Akadémián tanított. Végül a Buenos Aires-i Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 1960-ban hagyta el Argentínát és költözött át az Egyesült Államokba, ahol Szalay Lajos New Yorkban telepedett le. Innen kereste ismét a kapcsolatot szülőföldjével amelytől csak földrajzilag vetette távol a sors .— lélekben soha. Művészetének gyökerei sem szakadtak ki ebből a talajból. Mindvégig megmaradt a rajz fekete-fehér világában s igen expresszív lapokon fejezte ki az ember küzdelmét a sors ellen mintegy azonosulva témáival. Ebben az értelemben a hazától távol is megmaradt magyar művésznek akinek a vándorlások éveiben világlátása mondanivalója mélyült el, kifejezésmódja, témaválasztása, szt.vedélyessége nem sokat változott. Hazai földön újra, 1972-ben nyílt nagy sikerű kiállítása a Nemzeti Galériában, Budapesten. Néhány év múlva a Magyar Helikon Könyvkiadó megjelentette főművét, a Genezist, majd maga a Művész is visszatért hazájába. A múlt évben végleg Miskolcon — ifjúsága szeretett és sosem feledett városában — telepedett le. Munkái a modern magyar grafika világszerte ismert kimagasló mesterművei. Századunk második felének egyik leghányatottabb sorsú magyar művésze Szalay Lajos, a modern magyar grafika három kontinensen ismert világhírű mestere. Katona (Szalay Lajos rajza) Koncert az egyetemen Leslie Mandoki és nemzetközi zenekara Ismét egy hazalátogató külföldön élő, dolgozó magyar zenész. Talán már nem is nevezhető magyarnak, inkább nemzetközinek. Leslie Mandoki, azaz eredeti nevén Mándoki László, dobosként kezdte pályafutását, fiatalon hagyta el az országot, a Csinghis Khan egyik frontembereként vált ismerté. Tavaly Csepregi Évával énekelt közösen egy dalt, amit a szöuli olimpiára készített. A mostani koncertkörút mottója a hamarosan hazánkban is megjelenő, „Idegenek az Édenben" című lemez bemutatása. Egy jó és egy rossz értelemben vett csalódás is ért a miskolci egyetemen a minap megrendezett koncerten. Az egyik, ami kellemetlenül érintett, hogy nem a plakáton szereplő zenészgárda jött el, pontosabban Tátrai Tibor helyett Závodi János gitározott, és Horváth Károly Charlie nem volt jelen. Elképzelhető, hogy más elfoglaltságuk akadt a fent nevezett muzsikusoknak, de az is lehetséges, hogy reklámként, közönségcsalógatóként használták nevüket, erre máskor is akadt már példa. Az egyetemi koncert „bemelegítő” zenekara Török Ádám és a Mini Re volt. A nagyszerű fuvolás-énekes mostanában az elektronikus rock elkötelezettje, két fiatal muzsikussal adott elő néhány dalt nemrég megjelent lemezükről. Zenéjük fárasztóan hatott rám, kompozícióik szinte azonos szerkezeti felépítésűek, a harmadik szám hallgatása közben is úgy éreztem, hogy az első darabot hallom, ha nem lennének hangnembeli különbségek és ritmusváltások, nehezen lehetne megkülönböztetni dalaikat egymástól. A koncerten ért kellemes csalódás Mándoki és a vele fellépő nemzetközi együttes produkciója volt. Blues—rock—disco — hirdette a plakát, szerencsére az utóbbiból kevés volt, talán csak egy dal, ami igazán ebbe a kategóriába tartozott. Leslie nem a tőle megszokott könnyed hangvételű dalaival jött a színpadra, hanem igényesebb hangszerelésű blues —jazz—rock hatásokat tükröző szerzeményeit adta elő társaival. A megjelenésre váró lemez dalainak elhangzása után fantasztikus dobpárbajnak lehettünk fültanúi. Mándoki partnere a tehetséges magyar dobos, Papp Tamás volt. Hazánkban eddig még nem látott „ütőshangszert” is bemutattak, talán a dobkesztyű a legkézenfekvőbb elnevezés, amit adhatunk neki. László mindkét kezére felhúzott egy-egy piros kesztyűt, ami ujjvégeinek ütődésekor valamilyen ütőshangszer hangját hallatta, így teljes dob-arzenált vonultatott fel, combját ütögetve. Ez a produkció nemcsak látványos, de nagyon hangzatos is volt. Figyelemreméltó, hogy a zenekarban milyen demokratikus szellem uralkodott, Leslie nem ragadta magához végig a főszerepet, a többi zenészt is hagyta érvényesülni. A műsor utolsó garmadában bebizonyította, hogy nemcsak énekesként, dobosként, a háttérben is megállja a helyét a zenekarban. A két amerikai vokalista hölgy egy-egy számban csillogtathatta meg tudását szólóénekesként, a többi szerzemény előadásakor háttérénekesként működtek közre. A buli remek hangulatú jam sassionbe úszott át, ennek keretében rock és blues sztenderdekre tapsolhattunk. Jimi Hendrix Hey Joe-ját nem mindennapi hangszerelésben az egyik énekesnő, Frida Goodlett előadásában Bávodi remek gitárjátékával élvezhettük. Egy régi-régi Steve Winwood-szerzemény után, Lakatos Antal, az NSZK-ban élő vérbeli jazzmuzsikus dala és virtuóz szaxofonjátéka méltán aratta a koncert legnagyobb sikerét. Ha jobban megvizsgáljuk a zenészgárdát, kiderül, nem is annyira nemzetközi ez a kísérőstáb: a két amerikai hölgyet leszámítva mindannyian Magyarország szülöttei. Himer Bertalan A nagyok reggel elutaztak, a kicsik délben indulnak Eöröországba Iáink a tolni zeneiÉM Görögországba indult ma reggel a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola hatvankét növendéke. Közöttük ötvennyolc zenekari növendék, négyen más tanszakokon tanulnak. Nyolc kisérő utazott velük, a csongrádi Volán kedvezményes áron fuvarozza a csoportot, két busszal, amelyekhez három sofőrt „adott”. Tegnap a Bartók-teremben nyilvános próbán mutatta be a zenekar azt a műsort, amelyet Thesszalonikibe visznek, ahol Kardos Jrikolidis igazgató konzervatóriumának jubileumi ünnepségén vesznek részt. (Másutt is fellépnek, hogy hol, az majd ott derül ki.) Az útiköltséghez a városi és a megyei tanács is hozzájárul. Várhatóan vasárnap délben érkeznek meg a szakiskolások és kísérőik Thesszalonikibe, ahol családoknál fognak lakni. Még egy csoport utazik ugyanoda, ma délután fél 2- kor,indulnak az Egressy Béni Zeneiskola növendékei közül hatvannyolcan: az énekes zenekar tagjai, ők a Borsod Volán két buszával mennek — négy sofőrrel —, hét kísérővel. Szegeden alszanak, aztán vasárnap hajnali 4- kor folytatják az utat, és várhatóan késő este érkeznek meg. A miskolci zeneiskolások nemcsak koncerteket adnak, hanem megismerkednek a Trikolidis-iskolában folyó munkával is. A kicsiket is családok látják vendégül. Nyáron a thessaloniki konzervatórium növendékei viszonozzák a látogatást, a szereplést. Válaszol a vámparancsnok Mint ismeretes, április 8- án lép életbe a módosított vámrendelkezés. A sokakat foglalkoztató téma kapcsán, április 5-én, reggel 6 órától a miskolci rádióban dr. Földesy Balázs alezredes, a Borsod Megyei Vám- és Pénzügyőrség parancsnoka válaszol a hallgatók kérdéseire. Az ügyeletes telefonszám: 35-510. Doktorrá avatás Nyilvános egyetemi tanácsülésen doktorokat avattak ma délelőtt a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen. Két okleveles bányamérnök — Szűcs István kandidátus és Hámor Tamás, utóbbi kérte társai nevében az avatást —, hat okleveles kohómérnök és három okleveles gépészmérnök — pontosabban közülük Eszes László gépészmérnök, Vu Ngoc Cam okleveles közlekedési mérnök, kandidátus, Mahmood (Mike) Kassam okleveles villamosmérnök — nevében mondott köszönetet dr. Kováts Ferenc rektornak az avatás végén dr. Eszes László. Lexi elment... Március 19-én este még játszott. Még láthatta a közönség a ,,Komédiások” Pedellus szerepében. De tudtuk már, ő is tudta, hogy beteg. Kórházba, műtétre készült... Mégis váratlan volt a hír: március 29-én hajnalban meghalt, ötvenkilenc évesen. . . Három évtizedes színészi pálya zárult le halálával. Nem iskolában, hanem a színpadon tanulta a mesterséget, és tehetségét felsorolhatatlanul sok szerepben bizonyította. 1957-től haláláig két színház tagja volt. Először az Állami Déryné Színház társulatában játszott, majd 1971- ben Miskolcra szerződött. A miskolci közönségnek a tragikus emlékű „Macbeth” előadásán mutatkozott be, s a következő darabban, a „Svejk a hátországban” Dr. Bautze szerepében már igen kedvező kritikát kapott. Egész lényével bizonyította Csehov igazságát: „Színház nélkül nincs is élet”. Hídvégi Elek, vagy ahogyan mindenki ismerte: Lesei, a színházhoz tartozott. Nem volt nap, hogy ne lett volna itt, ha nem a színpadon játszva, akkor legalább a színészbejáró kispadján üldögélve. Epizódista volt sok-sok éven át, de olyan szuverén művészegyéniség, akinek alakításai — ...„ kék madár” Tyl nagyapója, a „Cseresznyéskert” Postamestere, a „Danton halála” Kérdésa — nem felejthetők. Az idei évad — az utolsó — adta meg számára talán a legnagyobb szerepet. A ,,Scapin furfangjai”-ban ..a legkellemesebb meglepetés Hídvégi Elek, az ő Geronte-ja valószínűleg éppen olyan, mint amilyennek Moliére gondolta”. Az utolsó hetekben is még új szerepre készült, s együtt reméltük, hogy visszatér... S most búcsúzunk.