Délmagyarország, 1911. szeptember (2. évfolyam, 200-224. szám)
1911-09-01 / 200. szám
Ml szeptember i DIXMAGYARORSZÁG A Máz csütörtöki üléséről ez a tudósítás számol be: A mai ülés féltizenegy órakor kezdődött. Elnök: Berzeniczy Albert. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után elnök bemutat három feliratot az obstrukció ellen és hatot az ’általános választói jog mellett. Az ellenzék minden felirat, mely bizottsághoz való utasítása tárgyában név szerinti szavazást és azoknak holnapra való halasztását kérte, amit az elnök elrendelt. Erre a véderőjavaslatok általános vitájának folytatása következett. (Antal Géza beszéde.) Antal Géza (munkapárti) engedelmet kér, hogy a tárgytól eltérjen. A Ház az engedélyt megadja. Antal Géza mindenekelőtt a múltkori zárt ülésen az ő személyével összefüggő incidensre tér vissza és kijelenti, hogy sem pártokat, sem személyeket nem akart akkor sérteni és így nem volt indokolt az a felháborodás, amely akkor ellene kitört és nem jogosult az a követelés, hogy ő még egyszer kövesse meg a Házat. Ebben a jelentéktelen incidensben visszatükröződik a koalíció egész politikája. Valamikor a vezényszóért lángba borították az országot, de mihelyt hatalomra kerülhettek, elfelejtették a vezényszót. A zárt ülésen is kijelentették, hogy többé nem engednek szóhoz senkit, de mégis szóhoz engedtek sokakat. Nem eszik olyan forrón a levest, ahogy főzik. Az obstrukció ellen a koalíció a maga idejében szintén állást foglalt, és majdnem megölte a kis balpártot, amely ellenkezni mert. Felolvassa Justh Gyulának 1908-ban Makón tartott egyik beszédét, amelyben a házszabályrevíziót sürgette . . . (Derültség jobbról.) Felkiáltások balról : Az akkor volt. (Derültség.) (Szemelvények Justhtól, Andrássytól.) Antal Géza : Justh Gyula képviselőházi elnökségének harmadik évfordulóján egy előtte tisztelgő küldöttségnek azt mondta, hogy „méltóbban nem ünnepelhetik őt, mint azzal, hogy megszavazzák a házszabály revíziót.“ Justh azt is mondta akkor, hogy mindig ellensége volt az obstrukciónak és a zárt ülésen ö (Antal) szintén csak azt mondta: (Taps és derültség a jobboldalon.) Fölolvas az 1909-iki választások alkalmával elmondott beszédekből részleteket, amelyek az obstrukciót elítélték, így Andrássy Gyulának a kassaiakhoz és Apponyinak a jászerényiekhez intézett beszédeit. Andrássy elitélte Justhot és az obstrukciót, Apponyi pedig kijelentette, hogy az obstrukció fölfordítja az országot és az a függetlenségi szárny, amely az obstrukciót akarja, nem a nemzet érdekét szolgálja. (Taps a baloldalon.) Antal Géza: Azt is mondta akkor Apponyi, hogy soha sem fog olyan parlamenti harcot támogatni, amely a parlament munkáját lehetetlenné teszi. (Derültség jobbról.) És így beszélt Kossuth Ferenc is a ceglédiek előtt. (Derültség.) Mikosevits Kanut közbeszól. Lovászy Márton : Mit fizettek a zentaiak ? (Derültség.) Elnök csendet kér. (Kossuth az obstrukció ellen) Antal Géza felolvassa Kossuthnak Monoron tartott beszédét, amelyben azt mondta, hogy a magyar nemzet méltóságával nem fér össze az obstrukció. (Taps) Felkiáltás: Éljen Kossuth Ferenc! (Zajos tetszés, taps.) Polónyi Géza: Szentelt viz I (Zaj.) Elnök (csenget): így nem lehet tanácskozni! Csendet kérek ! Antal Géza: így beszélt a választások előtt Apponyi, Andrássy és Kossuth és ma titokban az obstrukciót támogatják, mert megbuktak a választáson. (Zajos helyeslés jobbról.) Annak igazolására, hogy a nemzet a választások előtt tudta, hogy a véderőreform milyen nagy terhekkel jár, utal a miniszterelnök beszédére. Fölolvas ezenkívül Apponyinak a jászberényiekhez intézett nyílt levéléből, amelyben figyelmezteti a nemzetet, hogy a Khuen programja milyen nagy áldozatokat kivon a nemzettől. Idézi Kossuth Ferenc 1910 junius 5-én mondott beszédének egy részét, amelyben Kossuth figyelmezteti a nemzetet, hogy Héderváry véderőreformja elviselhetetlen terheket ró az országra, nemzeti kárpótlás nélkül. E két beszéddel azt akarja igazolni hogy a kormány a választásokon a véderőreform megvalósítására is többséget kapott. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) (Justh Gyula beszél.) Justh Gyula személyes kérdésben kijelenti, hogy Antal támadásaira majd valamikor a vita során fog válaszolni. Egyelőre csak annyit állapít meg, hogy politikai pályáján három obstrukcióban vett részt. Az obstrukciót egyetlen esetben helytelenítette, Széll Kálmán alatt, az indemnitás tárgyában, inkonzekvenciát tehát nem lehet a szemére vetni. Antal Géza jobb szerette volna, ha Justh kijelenti, hogy a neki tulajdonított és tőle idézett nyilatkozatokat nem tette meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Justh Gyula felszólalása után megállapították a holnapi napirendet s az elnök az ülést egynegyed háromkor berekesztette. 3 Védekeznek Szegeden a kolera ellen. — Orvosok értekezlete. — (Saját tudósítónktól.) Budapesten, ha nem is járványosan, de föllépett a kolera. Több olyan megbetegedés, halálozás fordult elő, amelyekről hivatalosan megállapították az ázsiai kolerát. Szóval a veszedelmes betegség már itt van Magyarországon. Szegeden eddig nem fordult elő koleramegbetegedés, de azért a város tiszti főorvosa már most megtesz minden intézkedést, hogy a veszedelem ne találjon bennünket készületlenül. A múlt esztendőben is csak a szigorú óvóintézkedések mentették meg a várost a bajtól, amelyeket a főorvosi hivatal életbe léptetett. A legnagyobb óvatossággal, de egyben a legnagyobb szigorúsággal kezelték a kérdést és ennek köszönhetjük, hogy Szegeden egyetlen eset se fordult elő, jóllehet, el voltak készülve itt a legveszedelmesebb járványra is. Most teljesen hasonló a helyzet. A hatóság, elsősorban a tiszti főorvos minden előkészületet megtesz arra, hogy Szegeden sikerrel védekezhessenek az esetleges fellépő járvánnyal szemben. A legnagyobb elővigyázattal járnak el és a hatóság intézkedéseit nagyban megkönnyíti az az áldozatkészség, amelyet a szegedi orvosi kar tanusít. Ilyen intézkedések mellett talán sikerül ebben az évben is megakadályozni azt, hogy Szegedet meglátogassa a veszedelem. Csütörtökön délután öt órára Faragó Ödön dr tiszti főorvos értekezetre hívta össze a szegedi gyakorló orvosokat a városháza bizottsági termébe, hogy velük a kolera elleni védekezésről tanácskozzék. Az értekezleten a következő orvosok vettek részt: Andrássy Ferenc, Balassa Péter, Baneth Samu, Berger Mór, Bernáth József, Cserey Zsigmond, Förbáth Leó, Goldschmiedt György, Illés Imre cs. és kir. törzsorvos Klein Mór, Kovács Ödön, Regdon Károly, Rex Izsó, Rusz Gusztáv, Schreiber Fülöp, Szántó József, Spitzer Ignác, Turchányi Imre és Wolf Ferenc doktorok. Faragó Ödön dr elnökölt az értekezleten. Előadta, hogy az értekezletnek az a célja, hogy szolgálatot akar szervezni arra az esetre, ha a kolera itt föllép. A régi rendszert akarja követni, amely nagyon jól bevált az 1886. és 1891. évi kolerajárványok idején. Akkor az orvosok a legnagyobb készséggel állottak a hatóság rendelkezésére, reméli, hogy ez ezúttal is így lesz. Kolerajárvány esetén lesznek, vasúti inspekciós orvosok, akik az állomásokon a kolerával fertőzött vidékről érkezett utasokat megvizsgálják,, azokat fertőtlenítik, részben intézkednek, hogy a gyanús utasok vagy a lakásukon, vagy ha erre szükség lesz, zárt helyen, állandó megfigyelés alatt legyenek. . ■ • A központi inspekciós orvosol [UNK] tizenkét óránkint fölváltván városházán fognak lakni. Koleraesetnél az inspekciós orvos rendőrrel . . . . i . • if 1 TI. . leintés iránt és elrendeli, hogy a beteget beszállítsák a kolerabarakkba vagy pedig otthon elkülönített helyen ápolják. Gyógyító szolgálat is lesz. Azok az orvosok, akiket ilyen szolgálatra osztanak be a körzetébe tartozó beteghez kimegy és ott a szükséghez képest intézkedik. A kolerabarakkban a rendes vezetőn kívül, aki állandóan az épületben van, fölváltva még egy-egy orvos, esetleg szigorló orvos teljesít szolgálatot. Ezután beszéde további részén kifejtette a főorvos, hogy nem lesz nehéz a szolgálat, mert Szegeden hatvan orvos van és egyre nem jut sok inspekció. A város minden napért husz korona tiszteletdíjat ad. Kérdi a jelenlevő orvosokat, hajlandók-e elvállalni az inspekciós szolgálatokat, amelyekre különben a törvény is kötelezi őket. Egyhangú helyesléssel feleltek erre az orvosok, akik egyenként bejelentették azt is, hogy szükség esetén hova kívánják magukat beosztatni. A tiszti főorvos ezután megköszönte az orvosok áldozatkészségét és kifejezést adott annak a reményének, hogy azok az orvosok, akik nem jelentek meg az értekezleten, bizonyosan a többséghez hasonlóan elvállalják a szolgálatot és erről őt értesítik. Ezzel az ülés véget ért. Rendes helyárak maradnak a színházban. — A csalhatatlan tanács. — (Saját tudósítónktól.) A színházi helyáraknak már-már viharokat felverő ügye kezd rendes medrébe visszaterelődni. Készséges örömmel regisztráljuk, hogy Lázár György dr polgármester ismét kiváló érzékkel és kitűnő tapintattal találta meg azt a helyes utat, amelyen a város közönségének érdekeit megvédheti, a már-már fölzaklatott kedélyeket lecsillapíthatja. A polgármester ugyanis ma magához kérette — úgy halljuk, a „Délmagyarország“ cikke következtében — .Almássy Endre színigazgatót és elrendelte, hogy a színházban rendes helyárakat szedjenek mindaddig, amíg a helyárak fölemelésének dolga végleges elintézést nem nyer.Ezzel tehát reparálódott az a sérelem, amely azzal esett volna a közönségen, hogy Almássy egy elsőfokú határozatot foganatosítani akart — kizárólag a saját javára és a közönség terhére. Minden valószínűség szerint korrigálódni fog az a határozat is, amellyel a tanács a pápától ellopott csalhatatlanság elvén megfelebbezhetetlennek mondta ki a saját véleményét. Wimmer Fülöp indítványa folytán az ügy most már minden bizonnyal a közgyűlés elé kerül. Wimmer különben holnap újból felfolyamodással fog élni a sérelmes tanácsi határozat ellen. A színházi helyárak felemelése, illetve Wimmer bizottsági tag felebbezésének visszautasítása tárgyában ma kaptunk úgy jogi, mint közigazgatási kérdésekben elismert elsőrendű szakférfitől fejtegetéseket, amelyek most már a törvény betűivel bizonyítják azt, hogy Wimmer törvényhatósági bizottsági tag felebbezésének visszautasítása merő önkény volt. Nem is kételkedünk abban, hogy a tanács ezt most már belátja és Wimmernek indítvány alakjában beadott felfolyamodását a helyárak felemelését kimondó határozat elleni helyes felebbezésnek fogja tekinteni, amellyel egy ember javára és az egész színházjáró közönség terhére az árakat 20—25 százalékkal felemelte. Ez 30—40.000 korona ajándékot jelent, amellyel a két többségben volt tanácsos a közönséget Almássy javára megadóztatni kívánja. A tanács álláspontja — mondja a jogi vélemény — határozottan téves. Mert kétségtelen, hogy a tanács a színházi helyárak