Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1918-01-01 / 1. szám
MzoítpiI, 1918. január 1. DMMAIG YA HOI ® Z ÁG Rszenmizóna. Írta: Aczél Géza, a Back-malom vezérigazgatója. Keserves sirám hangzik végig az országon a széninség miatt. Nincs olyan társadalmi osztály, mely e baj súlyát ne érezné. Annak panaceáját hiába keresi alsó, felső és legfelsőbb hatóság. Kíséreljük meg a betegség kútforrását kifürkészni és megkeresni a baj azon okait, melyek a háborús viszonyokra vezethetők vissza, tehát elháríthatatlanok voltak és világítsunk be a szénelosztás boszorkánykonyhájának azon zugaiba, melyekben részben indokát fogjuk megtalálni az igazságtalanságoknak, melyek e téren el lettek követve. Tisztázzuk először is statisztikai adatokkal a helyzetet. Magyarország széntermelése tudvalevőleg nem fedezi szükségletét, dacára, hogy a hazai széntermelés állandó emelkedést mutat 1913-ig, amidőn 102 millió méter mázsa évi termeléssel a legmagasabb számot érte el. Azóta a termelés csökkenést mutat, így 1914-ben csak 917 millió mm, 1915-ben 926 milliót, 1916-ban 905 milliót mutat. A szénszükségletnél ezzel szemben állandó emelkedést látunk, ami a fokozottabb behozatalra késztette az országot, így a szénszükséglet 1913-ban 148 millió méter mázsát tett ki és ez évben a kivitel levonásával 453 millió mm. szenet kellett importálnunk, 1914-ben pedig 375 milliót tett ki a behozott szén mennyisége. Miután ilyképen szükségletünk egyharmadát normális hazai termelésnél is külföldön kellett fedeznünk, ezen behozatal csökkenése és a hazai termelés apadása katasztrófára kellett, hogy vezessen, különösen miután a M. Á. V. szénfogyasztása, a háborús forgalom reá nehezedvén, lavinaszerűleg emelkedett. A hazai termelés csökkenéséhez az első lökést a bányászok behívása adta, később a megmaradt bányászok munkaképességének hanyatlása. (A bányák előrelátóbb és kevésbbé szűkmarkú élelmezési rendelkezések által ez utóbbi bajon esetleg enyhítettek volna.) Midőn a mérvadó körök a veszély tudatára ébredtek, egy nagy részét a bányászoknak visszavezényelték, azonban a magyar bányák aránylag kevesebb munkást kaptak vissza, mint az osztrák vállalatok. A Tisza-kormány rendet akarván teremteni, máról holnapra megalakította az Országos Szénbizottságot. Ezt autonóm, valóságos diktátori jogokkal ruházta fel. Az egész szénforgalom ennek folytán megakadt. Ha fel is tesszük, hogy a Szénbizottság élére állított egyének a legjobb intencióval akartak eljárni, előkészítés, szervezkedés nélkül fogtak a munkához és amint a jelek mutatják, szervezőképességük hiányzott. Kaotikus viszonyok voltak ezen szervezet hiányának következményei. Az óriási forgalmat a bizottság nem bírta s ma sem bírja kellő módon lebonyolítani, időnként az óriási forgalom hullámai összecsaptak feje felett. Ahelyett, hogy a Szénbizottság azonnal hozzáfogott volna azon pontos statisztikai adatok összeállításához, hogy mennyi a rendelkezésre álló szénmennyiség és mennyi az okvetlen fedezendő szénszükséglet s így egy arányos és igazságos elosztás eredményére jutott volna, a dolgokat teljesen ötletszerűen kezelte. Egyszerűen, rendszer nélküli törlések által, vizsgálódás mellőzésével vélte a jogos igényeket és a fogyasztást leszállítani. Munkatársaiként a bányák vezetőit és a budapesti nagykereskedőket állította be, akik mint szemtanúk állítják, mint amateurök jártak be hébe-korba a bizottságba, főleg azon célból, hogy ott kisded játékaikat elvégezzék és arról gondoskodjanak, hogy az ő saját bejelentéseik kellő elintézést nyerjenek, az ő általuk bejelentett szénmennyiségek nekik minél kiadósabb mérvben kiutaltassanak. Valószínűleg ennek tulajdonítható, hogy a szén megszerzése időközönként csak pénzkérdés volt és hogy amíg egyes iparvállalatok első kézből szenet kapni nem bírtak, kevesebb jogosultsággal bíró fogyasztók másodkézből — természetesen horribilis árak mellett — szénszükségletüket vígan és bőven fedezték. Sok szén elvonatott a fogyasztástól jogtalanul mezőgazdasági szükséglet címén is. Minden vizsgálat és ellenőrzés nélkül lettek szénmennyiségek cséplési célok örve alatt kiszolgáltatva, melyek számos esetben jóval meghaladták a szükségelt mennyiségeket > ez országszerte tekintélyes quantumot tehetett ki. Egy másik visszaélésre is reá kell mutatnunk, mely a Szénbizottság által követett módszer folytán főleg a nagyobb iparvállalatokra nézve jelentékeny anyagi károsodást jelentett. A bányák által eszközölt kötések szövege a háború alatt olyan feltételeket tartalmazott, hogy azokban úgyszólván csak a vevő vállalt kötelezettséget, míg a felvett kikötések a bányának oly sok kibúvót engedtek, hogy valóban csak tisztességére volt bízva, hogy eleget akar-e tenni szállítási kötelezettségeinek vagy nem. De a Szénbizottság még ezen kötéseket sem respektálta sok esetben, a kötéssel biztosított mennyiségeket nem szállította le, hanem a szenet egy más bányánál utalta ki, utasítván a fogyasztót, hogy a szén árára nézve az illető bányával lépjen egyezségre. Ilyképen a fogyasztót teljesen kiszolgáltatta az eladónak, mert a bányák legnagyobb része — tisztelet a kivételnek — oly árat követelt a szénért, amilyen neki jól esett. A követelt árak horribilis voltáról tanúskodnak a szénbányavállalatok mérlegei. A szénszüke határozottan a produkció csökkenésére, a behozatal apadására és a fogyasztás emelkedésére vezethető vissza. Hogy mennyiben lehetett volna ezen segíteni, ezt ezen cikk szűk keretében nehezen lehetne kifejteni. Egy azonban fejtegetésünkből is kitűnik és pedig, hogy az egész rendszer hibás volt, nem is szólva arról, miszerint kellő energiával a bajokat enyhíteni lehetett volna. A kormány is belátta a helyzet tarthatatlan voltát, hogy a dolgok így tovább nem mehetnek. Erre mutat azon elhatározása, hogy egy kormánybiztost állított az egész szénügy élére Vázsonyi Jenő államvasúti igazgató személyében. Aki az utóbbinak személyes gualításait, nagy energiáját, munkabírását ismeri, bizalommal kellene, hogy tekintsen a szénügy ezentúli elintézése elé. Vázsonyi mindenesetre azon lesz, hogy rendet teremtsen, de hogy működése elé nem oly elháríthatlan akadályok fognak-e torlódni, amelyekkel még az ő hatalmas egyénisége sem bír megküzdeni, ez a jövő titka. Reméljük a legjobbat! A király még nem döntött Wekerle programja ügyében. — A miniszterelnök tárgyalásai Bécsben. — Kihallgatások a királynál. — Bécsből jelentik a Magyar Tudósítónak: Wekerle Sándor miniszterelnök ma délelőtt 10 órakor meglátogatta Czernin külügyminisztert, akinél a mai napon tovább folytak a béketárgyalásokkal kapcsolatos kérdések tárgyában a tanácskozások. Délben részt vett a miniszterelnök azon az ebéden, amelyet Czernin a tegnap óta Bécsben időző Cucharnevszky lengyel miniszterelnök tiszteletére adott. A miniszterelnök a délután folyamán több megbeszélést folytatott és a holnapi napot is Bécsben tölti, ahol egyfelől folytatja a béketárgyalásokat érintő gazdasági kérdéseikben még folyamatban levő tárgyalásokat, másfelől részt vesz a német kereskedelmi szerződési tárgyalások előkészítése dolgában holnap megtartandó tanácskozásokon, amelyen a német birodalmi kormányt Körner belügyi államtitkár fogja képviselni. A miniszterelnök előreláthatólag csak holnapután érkezik vissza Budapestre. Wekerle, akinek a tegnapi kihallgatásán alkalma nyílt arra, hogy a jövőre vonatkozó programját a királynak szóval előadja, a mai nap folyamán programját írásában is a király elé terjesztette tanulmányozás végett. Aze a hír tehát, hogy a király a miniszterelnök programja tekintetében már állást foglalt, korai, másfelől teljesen valótlanok egyes lapoknak azok a tendenciózus hírei, mintha a Wekerle által előterjesztett program körül bármilyen nehézségek merültek volna fel és a miniszterelnök bécsi tartózkodása ezzel állana kapcsolatba. Bécsből jelentik: Őfelsége vasárnap a szokásos jelentéseket hallgatta meg, majd külön kihallgatáson fogadta a közös élelmiszer-bizottság elnökét, Landwehr tábornokot, gróf Czernin Ottokár külügyminisztert, dr. Wekerle Sándor miniszterelnököt, Nemes Antal püspököt és gróf Serényi Béla kereskedelemügyi magyar minisztert. A hadseregreform megoldást nyert? BECS, december 31. A Pesti Hírlapnak jelentik: A hadseregreform kérdése meg van oldva. Közös vezérkar és közös tábornoki kar lesz. Ausztriára való tekintettel a kölcsönös védelem egysége megmarad. II . Angol politikus békeindítványa Basel, december 31. ,Az angol liberálisok vezető lapja, a Daily News, cikket közöl Lord Bookmester tollából, ki a bresztlitovszki tárgyalásokon való részvételi kérdését fejtegeti. Bookmester ellenzi ugyan, hogy Anglia részt vegyen a bresztlitovszki tárgyalásokon, de azt felvánjja, hogy Anglia maga tegyen kezdeményező lépéseket abból a célból, hogy ,a maga és szövetségesei nevében Németországgal megkezdhesse a béke megbeszélését azon az alapon, amelyet Landsdowne lord ismeretes levelében kifejtett. Pichon az antant-kormányok tudtával nyilatkozott Berlin, december 31. A lyoni lapok Pichon külügyminiszternek a francia kamarában a háborúnak a bresztlitovszki békétől fügettenül való folytatásáról mondott beszédéhez azt az értesüléseket fűzik, hogy Pichon nyilatkozatait a londoni és washingtoni kormányok tudtával tette meg. A lapok szerint a nyugati hatalmak erősen eltökélték, hogy minden békeajánlattal szemben kategorikus elutasító választ adnak. Békenapok Oroszországban, Stockholm, december 31. A Pétervár Távirati Iroda jelenti: A munkástanácsok végrehajtó-bizottsága elhatározta, hogy vasárnap, december 30-án Pétervárott és Moszkvában nagy tüntetést rendez, hogy az orosz forradalomnak a békéért megkezdett harcát megünnepelje. A vidéken is lesznek tüntetések, amelyeknek napját a vidéki szovjetek állapítják meg.