Délmagyarország, 1918. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1918-01-01 / 1. szám

MzoítpiI, 1918. janu­­ár 1. DMMAIG YA HOI ® Z ÁG Rszenmizóna. Írta: Aczél Géza, a Back-malom vezérigazgatója. Keserves sirám hangzik végig az országon a széninség miatt. Nincs olyan társadalmi osz­tály, mely e baj súlyát ne érezné. Annak pa­­naceáját hiába keresi alsó, felső és legfelsőbb hatóság. Kíséreljük meg a betegség kútforrását kifürkészni és megkeresni a baj azon okait, melyek a háborús viszonyokra vezethetők vis­­­sza, tehát elháríthatatlanok voltak és világítsunk be a szénelosztás boszorkánykonyhájának azon zugaiba, melyekben részben indokát fogjuk megtalálni az igazságtalanságoknak, melyek e téren el lettek követve. Tisztázzuk először is statisztikai adatokkal a helyzetet. Magyarország széntermelése tudva­levőleg nem fedezi szükségletét, dacára, hogy a hazai széntermelés állandó emelkedést mutat 1913-ig, amidőn 102 millió méter mázsa évi termeléssel a legmagasabb számot érte el. Azóta a termelés csökkenést mutat, így 1914-ben csak 917 millió mm, 1915-ben 926 milliót, 1916-ban 90­5 milliót mutat. A szénszükséglet­nél ezzel szemben állandó emelkedést látunk, ami a fokozottabb behozatalra késztette az or­szágot, így a szénszükséglet 1913-ban 148 millió méter mázsát tett ki és ez évben a kivi­tel levonásával 45­3 millió mm. szenet kellett importálnunk, 1914-ben pedig 375 milliót tett ki a behozott szén mennyisége. Miután ilyké­­pen szükségletünk egyharmadát normális hazai termelésnél is külföldön kellett fedeznünk, ezen behozatal csökkenése és a hazai termelés apa­dása katasztrófára kellett, hogy vezessen, külö­nösen miután a M. Á. V. szénfogyasztása, a háborús forgalom reá nehezedvén, lavinaszerű­­­leg emelkedett. A hazai termelés csökkenésé­hez az első lökést a bányászok behívása adta, később a megmaradt bányászok munkaképes­ségének hanyatlása. (A bányák előrelátóbb és kevésbbé szűkmarkú élelmezési rendelkezések által ez utóbbi bajon esetleg enyhítettek volna.) Midőn a mérvadó körök a veszély tudatára ébredtek, egy nagy részét a bányászoknak vis­­­szavezényelték, azonban a magyar bányák aránylag kevesebb munkást kaptak vissza, mint az osztrák vállalatok. A Tisza-kormány rendet akarván teremteni, máról­ holnapra megalakította az Országos Szénbizottságot. Ezt autonóm, va­lóságos diktátori jogokkal ruházta fel. Az egész szénforgalom ennek folytán megakadt. Ha fel is tesszük, hogy a Szénbizottság élére állított egyének a legjobb intencióval akartak eljárni, előkészítés, szervezkedés nélkül fogtak a mun­kához és amint a jelek mutatják, szervezőké­pességük hiányzott. Kaotikus viszonyok voltak ezen szervezet hiányának következményei. Az óriási forgalmat a bizottság nem bírta s ma sem bírja kellő módon lebonyolítani, időnként az óriási forgalom hullámai összecsaptak feje felett. Ahelyett, hogy a Szénbizottság azonnal hozzáfogott volna azon pontos statisztikai ada­tok összeállításához, hogy mennyi a rendelke­zésre álló szénmennyiség és mennyi az okvet­len fedezendő szénszükséglet s így egy arányos és igazságos elosztás eredményére jutott volna, a dolgokat teljesen ötletszerűen kezelte. Egy­szerűen, rendszer nélküli törlések által, vizsgá­lódás mellőzésével vélte a jogos igényeket és a fogyasztást leszállítani. Munkatársaiként a bányák vezetőit és a budapesti nagykereskedőket állította be, akik mint szemtanúk állítják, mint amateurök jártak be hébe-korba a bizottságba, főleg azon célból, hogy ott kisded játékaikat elvégezzék és arról gondoskodjanak, hogy az ő saját bejelentéseik kellő elintézést nyerjenek, az ő általuk bejelen­tett szénmennyiségek nekik minél kiadósabb mérvben kiutaltassanak. Valószínűleg ennek tu­lajdonítható, hogy a szén megszerzése időkö­zönként csak pénzkérdés volt és hogy amíg egyes iparvállalatok első kézből szenet kapni nem bírtak, kevesebb jogosultsággal bíró fo­gyasztók másodkézből — természetesen horri­bilis árak mellett — szénszükségletüket vígan és bőven fedezték. Sok szén elvonatott a fo­gyasztástól jogtalanul mezőgazdasági szükséglet címén is. Minden vizsgálat és ellenőrzés nélkül lettek szénmennyiségek cséplési célok örve alatt kiszolgáltatva, melyek számos esetben jó­val meghaladták a szükségelt mennyiségeket > ez országszerte tekintélyes quantumot tehetett ki. Egy másik visszaélésre is reá kell mutatnunk, mely a Szénbizottság által követett módszer folytán főleg a nagyobb iparvállalatokra nézve jelentékeny anyagi károsodást jelentett. A bányák által eszközölt kötések szövege a háború alatt olyan feltételeket tartalmazott, hogy azokban úgyszólván csak a vevő vállalt kötelezettséget, míg a felvett kikötések a bányának oly sok ki­búvót engedtek, hogy valóban csak tisztességére volt bízva, hogy eleget akar-e tenni szállítási kötelezettségeinek vagy nem. De a Szénbizott­ság még ezen kötéseket sem respektálta sok esetben, a kötéssel biztosított mennyiségeket nem szállította le, hanem a szenet egy más bá­nyánál utalta ki, utasítván a fogyasztót, hogy a szén árára nézve az illető bányával lépjen egyezségre. Ilyképen a fogyasztót teljesen ki­szolgáltatta az eladónak, mert a bányák legna­gyobb része — tisztelet a kivételnek — oly árat követelt a szénért, amilyen neki jól esett. A követelt árak horribilis voltáról tanúskodnak a szénbányavállalatok mérlegei. A szénszüke határozottan a produkció csök­kenésére, a behozatal apadására és a fogyasz­tás emelkedésére vezethető vissza. Hogy men­­nyiben lehetett volna ezen segíteni, ezt ezen cikk szűk keretében nehezen lehetne kifejteni. Egy azonban fejtegetésünkből is kitűnik és pedig, hogy az egész rendszer hibás volt, nem is szólva arról, miszerint kellő energiával a ba­jokat enyhíteni lehetett volna. A kormány is be­látta a helyzet tarthatatlan voltát, hogy a dolgok így tovább nem mehetnek. Erre mutat azon elhatározása, hogy egy kormánybiztost állított az egész szénügy élére Vázsonyi Jenő állam­­vasúti igazgató személyében. Aki az utóbbinak személyes gualításait, nagy energiáját, munka­bírását ismeri, bizalommal kellene, hogy tekint­sen a szénügy ezentúli elintézése elé. Vázsonyi mindenesetre azon lesz, hogy rendet teremtsen, de hogy működése elé nem oly elháríthatlan akadályok fognak-e torlódni, amelyekkel még az ő hatalmas egyénisége sem bír megküzdeni, ez a jövő titka. Reméljük a legjobbat! A király még nem döntött Wekerle programja ügyében. — A miniszterelnök tárgyalásai Bécsben. — Kihallgatások a királynál. — Bécsből jelentik a Magyar Tudósító­nak: Wekerle Sándor miniszterelnök ma délelőtt 10 órakor meglátogatta Czernin kül­ügyminisztert, akinél a mai napon tovább folytak a béketárgyalásokkal kapcsolatos kérdések tárgyában a tanácskozások. Dél­ben részt vett a miniszterelnök azon az ebéden, amelyet Czernin a tegnap óta Bécs­­b­en időző Cucharnevszky lengyel miniszter­­elnök tiszteletére adott. A miniszterelnök a délután folyamán több megbeszélést folyta­tott és a holnapi napot is Bécsben tölti, ahol egyfelől folytatja a béketárgyalásokat érin­tő gazdasági kérdéseikben még folyamatban levő tárgyalásokat, másfelől részt vesz a német kereskedelmi szerződési tárgyalások előkészítése dolgában holnap megtartandó tanácskozásokon, amelyen a német birodal­mi kormányt Körner belügyi államtitkár fog­ja képviselni. A miniszterelnök előrelátható­lag csak holnapután érkezik vissza Buda­pestre. Wekerle, akinek a tegnapi kihallgatá­sán alkalma nyílt arra, hogy a jövőre vo­natkozó programját a királynak szóval elő­adja, a mai nap folyamán programját írásá­ban is a király elé terjesztette tanulmányo­zás végett. Aze a hír tehát, hogy a király a­­ miniszterelnök programja tekintetében már állást foglalt, korai, másfelől teljesen valót­lanok egyes lapoknak azo­k a tendenciózus hírei, mintha a Wekerle által előterjesztett program körül bármilyen nehézségek merül­tek volna fel és a miniszterelnök bécsi tar­tózkodása ezzel állana kapcsolatba­­. Bécsből jelentik: Őfelsége vasárnap a szokásos jelentéseket hallgatta meg, majd külön kihallgatáson fogadta a közös élelmi­­sz­er-bi­zottság elnökét, Landwehr táborno­kot, gróf Czernin Ottokár külügyminisztert, dr. Wekerle Sándor miniszterelnököt, Nemes Antal püspököt és gróf Serényi Béla keres­kedelemügyi magyar minisztert. A hadseregreform meg­oldást nyert? BECS, december 31. A Pesti Hírlap­nak jelentik: A hadseregreform kérdése meg van oldva. Közös vezérkar és közös tábornoki kar lesz. Ausztriára való tekin­tettel a kölcsönös védelem egysége meg­marad. I­I­­ . Angol politikus békeindítványa Basel, december 31. ,Az angol liberálisok vezető lapja, a Daily News, cikket közöl Lord Bookmester tollából, ki a bresztlitovsz­­ki tárgyalásokon való részvételi kérdését fej­tegeti. Bookmester ellenzi ugyan, hogy Ang­lia részt vegyen a bresztlitovszki tárgyalá­sokon, de azt felvánjja, hogy Anglia maga tegyen kezdeményező lépéseket abból a cél­ból, hogy ,a maga és szövetségesei nevében Németországgal megkezdhesse a béke meg­beszélését azon az alapon, amelyet Lands­­downe lord ismeretes levelében kifejtett. Pichon az antant-kormányok tudtával nyilatkozott Berlin, december 31. A lyoni lapok Pi­chon külügyminiszternek a francia kamará­ban a háborúnak a bresztlitovszki békétől fü­gettenü­l való folytatásáról mondott beszé­déhez azt az értesüléseket fűzik, hogy Pi­chon nyilatkozatait a londoni és washingtoni kormányok tudtával tette meg. A lapok sze­rint a nyugati hatalmak erősen eltökélték, hogy minden békeajánlattal szemben­­ kate­gorikus elutasító választ adnak. Békenapok Oroszországban, Stockholm, december 31. A Pétervár Távirati Iroda jelenti: A munkástanácsok végrehajtó-bizottsága elhatározta, hogy va­sárnap, december 30-án Pétervárott és Moszkvában nagy tüntetést rendez, hogy az orosz forradalomnak a békéért megkezdett harcát megünnepelje. A vidéken is lesznek tüntetések, amelyeknek napját a vidéki szov­jetek állapítják meg.

Next