Délmagyarország, 1919. december (8. évfolyam, 260-282. szám)

1919-12-02 / 260. szám

4 időre, hosszú hónapokra van szükség. És ezen hosszú hónapok alatt, amennyire a minimumra redukálódik a termelés, annyira teljes kell, hogy legyen a fogyasztás, legalább­is az első­rendű élelmi cikkekben. A tömegek egyetlen percig sem maradhatnak ellátatlanul, mert ennek valóságos nemzeti szerencsétlenség lehet a kö­vetkezménye, amitől Isten óvja hazánkat. De a mi véginségünk­ veszedelem lehet a környező államokra is. Nemzetközi érdek tehát, hogy Magyarország egészségesen lábalja át a téli krízist, hogy a tavaszra remélhetőleg már meg­kezdődő termelőmunka új erőben találja. A nagybeteg magyar társadalmon csak a külföld, elsősorban pedig a közvetlen szomszé­dos államok segíthetnének. A „mai“ Magyar­­ország, főleg augusztus óta a román és szerb, valamint a cseh megszállás következtében kép­telen volt a lakosságnak szükséges téli ellátás tartalékolására, illetve beszerzésére. Országunk egyes területei — és éppen a legtermékenyeb­bek — a mi éléstáraink, amelyek lakosságunk legelsőrendű élelmezési és ellátási cikkeinek oroszlánrészét szolgáltatták, tartós megszállás alatt voltak és vannak részben még ma is. Igaz ugyan, hogy e területeknek egy jelentős része még vitás , addig is azonban, amíg a döntés a békeszerződésben bekövetkezhetik, már most is a jövőbeli szomszédi jóviszony őszinte akarására apellálunk. A szívélyes jó­viszony megalapozása szempontjából is rend­kívül kívánatos lenne, ha közvetlen szomszé­daink lehetővé tennék, hogy legalább ezekről a helyekről kapjon első, gyors segítséget a háborún kívül álló magyar sínylődő lakosság. Bánátban, Bácskában az élelmicikkekből, Dél­vidékünk más megyéiben a szénből, sóból és fából föltétlenül vannak nélkülözhető készletek. Jugoszlávia és Románia hivatalos körei szám­talanszor kijelentették, hogy egy komolyan konszolidálódni akaró Magyarországot minden­kor és mindenben támogatni készek a rekon­­struálódás nehéz munkájában. A kalandor, puccs-politika lejárt örökre. És azok, akik segítségünkre siettek, hogy megszabaduljunk a legveszedelmesebb társadalmi nyavalyától, a bolsevizmustól, támogatni fogják bizonyára tovább is a még mindig nagybeteg magyar társadalmat, hogy erőhöz kaphasson és viszont­szolgálhassa megmentésnek azt az áldozatkész­séget, amivel új élethez segítették. A magyar kormány szegedi közélelmezési exponense, a kerületi kormánybiztosi hivatal van a közélelmezéssel kapcsolatos összes teendőkkel megbízva, tőle vár különösen a szegedi vegetáló polgárság hathatós támogatást, Budapest milliós lakossága pedig gyors segít­séget. Bizonyosra vesszük, hogy ezután minden méltánylást megérdemlő, nagy kérésünk a szom­szédainkhoz, nem lesz pusztába kiáltó szó! Fehér László. Karácsonyra és újévre Kosztümkelmék, selymek, Crepdechinek és Barchetták mélyen leszállított árban a Gerő és Tabár cégnél Széchenyi­ tér 7. szám. 328 Előkészítő tanfolyam! Szaktanárok vezetésével előkészít mindenféle vizsgálatra. Korrepetálás. Csoport-tanítás. Gép- és gyorsírás. 311 Petőfi-utca 8. sz., I. em. 4. (Kass mögött) DELMAGYARORSZAO Lemondott a szociáldemokrata-párt vezetősége. (Saját tudósítónktól) Vasárnap délelőtt a szegedi szociáldemokrata-párt nagy érdeklődés­sel várt összvezetőségi ülést tartott Ablaka György elnöklésével. Az elnök bejelentette, hogy a gyűlés összehívását a változott politikai­ helyzet tette szükségessé, mert az új helyzet, nevezetesen a koncentrációs kabinet megala­kulása s a választásokra való előkészület a sze­gedi pártszervezetre is hatással kell, hogy legyen. Ezért, noha a központi pártvezető­ség helyesli a szegedi pártvezetőség mű­ködését, utóbb jónak véli, hogy lemondjon, mert mandátuma csak ideiglenes volt és mert most, a nemzetgyűlési választások előtt olyan pártvezetőségnek kell nagyobb felelősséggel helytállnia, amely végleges minőségben bírja a párt bizalmát. Az összvezetőség ezt tudomásul vette. Majd jelentést tett az elnök a dr. Kele­men Béla kerületi kormánybiztosnál lefolyt tár­gyalásokról. Ezek a városi közgyűlés, vagyis inkább az autonómia ideiglenes új szerveinek megalakításával voltak kapcsolatban. Egy 120 tagú olyan testület megalakításáról volt szó, amely a régi közgyűlést pótolná. Dr. Kelemen Béla terve szerint a testületben harminc kép­viselője volna a szellemi foglalkozásúak (ügy­védek, papok, tanárok) osztályának, harminc a kereskedőknek és iparosoknak, harminc a kisgazdáknak és harminc a munkásoknak. Az utóbbiak képviseletében csak huszonkét tagság jutna a szervezett munkásoknak, nyolc a szervezetleneknek. Gerő Lipót szólalt föl SZENDE MIHALY UKI DIVAT ÉS KONFEKCIÓ ÜZLETE FEHÉRNEMÜEK MÉRTÉK KELEMEN-UTCA 12. SZ. ” CIÁN IS .KÉSZÜLNEK, î Szeged, 1919 december 2. HÍREK A hálátlan utókor. Tegnap évforduló volt, egy születésnap év­fordulója. Nem a nemzeti kormány valamelyik nagyságáé, sem valamelyik királyé, csak egy magyar költőé, aki nemzetének költői nyelvét teremtette meg és költők királya volt a maga idejében. Vörösmarty Mihálynak hívták e dunán­túli nagy poétát, akiről tegnap megint elfeled­kezett a szegedi színház, holott például a Nemzeti Színházban megemlékeztek róla, az Áldozatot adták, a zengő és ragyogó nyelvű művész egyik legmagyarabb és legszárnyalóbb színpadi alkotását. Erről jut eszünkbe az is, ezek­ben a nemzeti reneszánszot hirdető időkben, hogy éppen most száz esztendeje Kisfaludy Károly első történeti jelentőségű színpadi sikereinek. A tatá­rok, A kérők, A pártütők pesti és székesfehérvári bemutatóinak. A szegedi szinház annyi buzga­lommal ünnepelte az efemer szegedi kormányok színpadi bemutatkozásait, szakíthatott volna egy estét az örök Vörösmarty és Kisfaludy Károly emlé­kezetének is. Előadhatta volna akár az egyik Áldozatát, Marót bánját, vagy a magyar Szent­­ivánéji álmot, a Csongor és Tündéjét és a másik valamelyik kedves, mulatságos vigjátékát. Vagy eszébe juthatott volna a szinház vezető­jének az is, hogy Vörösmarty fordította remek magyar drámai nyelven Shakspere Julius Caesarját és Lear királyát is és ezek előadá­sával is meg lehetett volna ünnepelni a magyar szinpadi nyelv­ legkülömb zenészének a szüle­tése irodalomtörténeti évfordulóját. Vagy talán jobb, ha e feladatok elöl szerényen elvonul a mai színház és örül,I ha egy operettsláger főnye­reményét kihúzza, úgy gondolkozván, hogy egy sikeres operett mindent pótol, de ezt nem pó­tolja semmi ! Nálunk már az utókor is hálátlan és a költő csak arra jó, hogy a nevéről egy utcát nevezzenek el a halála után, egy utcát, amelyen sokan járnak, de senki sem emléke­zik ... Gyalu­ erre s bár nem nyilatkozott az ellen, hogy a szociáldemokrata­ párt részt vegyen az alakítandó törvényhatósági testületben, keveselte a szocialista szervezett munkásságnak juttatni szándékolt kép­viseletet, mert azt számánál fogva nagyobb kép­viselet illeti meg. Ezután hosszú vita indult meg. Az összvezetőség végül akként határozott, hogy a pártvezetőséget a jövő vasárnap válasszák meg s az uj pártvezetőség tegyen javaslatot a törvényhatósági képviseletben való részvétel iránt. — A városkormányzóság cenzori hivatala újból felhívja a közönség figyelmét, hogy sürgönyöket csak délelőtt fél 10 és 10 óra és délután fél 5 és 5 óra között fogad el cen­zúrázásra. — Mackensen keresztülutazott Szegeden. Majdnem egyévi internáltság után Szaloniki­­ből hazautazott Németországba Mackensen tábor­nagy. Vasárnap este különvonaton érkezett Sze­gedre, ahol a Szeged-állomáson két órán ke­resztül tartózkodott, majd folytatta útját Buda­pesten és Bécsen át Németországba.­­ Egyelőre nem számol fel a Back­­malom. A Back­ malom részvénytársaság hétfőn délben közgyűlést tartott A köz­gyűlés a felszámolástól egyelőre eltekin­tett, amíg a viszonyok tisztázódnak majd annyira, hogy véglegesen lehet dönteni a vállalat sorsáról. Megbízta a közgyűlés az igazgatóságot, hogy a kérdést kísérje ál­landó figyelemmel. A nagy malmot üzemen kívül helyezik és minthogy belátható időn belül nem hozható üzembe, a közgyűlés utasította az igazgatóságot, hogy teljes költség-redukciót vigyen keresztül. A Tisza­­malom, amíg lehetséges, üzemben marad. — Kioszk a Széchenyi-téren. Koós Kál­mán őrnagy folyamodott a tanácshoz, hogy engedje meg egy díszes kioszknak a Szé­­chenyi-téren, a Kiss Dávid-féle palota előtt való felépítését, illetőleg adjon erre köz­térhasználati engedélyt. A kioszk téglából épülne 500 négyzetméter területen, a park mellett. A tulajdonos kötelezi magát arra, hogy 25 esztendeig évi 20.000 korona köz­térhasználati díjat fizetne s ez idő letelte után az épületet a város tulajdonába en­gedi át. Az építkezés több mint egymillió koronába kerülne. A bemutatott csinos terv szerint épülne a kioszk, amelyben étterem, kávéház és cukrászat lenne. Az építtető felelősséget válllal, hogy a parkot nem rongálják meg. A tanács legtöbb tagja az építés megengedése mellett van. Az ügy­ről csütörtökön határoznak vég­kép, remél­hetőleg a kioszk sorsára kedvezően. — Foscari meséi. Az esti szürkületben a Tiszaparton ődöngött Foscari és nézte az egyre áradó­­ vizet. — A víz nézése — mondta — mindig megnyugtatóig hat az idegeimre. Úgy érzem most magam, mint amikor még Fratinelli pajtással jártam az Arno partját és csillag­világos éjjeleken elbeszélgettünk a mestersé­günkről, a küzdelmeinkről, a múltról és ifjú­ságunkról, ami elszállt, mint a bánatos sóhaj. Valamikor Fratinelli pajtás volt a legvidámabb közöttünk- Egészséges volt és ha szerét tehette és egy kis pénzhez jutott, vonatra ült és egypár hétre búcsút mondott szép Itáliának. Most már megöregedett, nem utazik, otthonülő lett és a múltak emlékeiből élősködik. Egy kissé magára maradt, akik érzésben és gon­dolatin közel álltak hozzá, elhulltak mellőle és most már csak pipál, az elismerésre éppen úgy, mint a gáncsoskodásra és boldog öröm­mel szemléli a fiatalok sikerét, térhódítását és azokat a mosolyokat, amiket a mesterségük révén kapnak azoktól, akiknek csinált mosolya idézi elő csinált nagyságukat. Tegnap vagy tegnapelőtt még ő is fürdött a mosolyok langyos fürdőjében és úgy szálltak feléje a mondvacsinált sóhajok, mint nyár elején virágos kertekben száll a rezeda, a viola, a tearózsa intenzív, bóditó illata. Fratinetti sosl

Next