Szeged, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-22 / 57. szám

2 ___________________________ SZEGED gyeket, akik azonban politikailag kifogás alá nem esnek. Ma még, amikor Jugoszláviában az a kérdés ural mindent, hogy a szerbek Európa urainak vakságából nekik jutott területeket megtarthassák, amikor úgyszólván a legcsekélyebb jelentőségű közigazgatási kérdést is hatalmi szóval intéznek el, a távolállók nem vehetik észre, hogy megkezdődött máris az általuk megszállva tartott területek decompositiója. Külpolitikai orientáció SZEGeD, október II. II. (Kn.) Annak dacára, hogy mi mint kulturális, mint pedig gazdasági tekintetben jóval magasabb nívón állunk, mint szomszédaink közli a szerbek és a románok, mégis a szomszédság természetéből folyik, hogy velük jó viszonyban kell lennünk. Tehát tekintet nélkül arra, hogy magyar testvéreink millióit tartják ma ezek a hatalmak uralmuk alatt, minél előbb helyre kell állítanunk a békebeli állapotot. Ezt már csak azért is meg kell tennünk, mert — eltekintve az ország érdekében okvetlenül szükséges áruforgalom megindulásának anyagi hasznától — a megszállott területek magyarságának eminens érdeke, hogy az anyaországban produkált szellemi termékek zavartalanul eljuthassanak hozzájuk, másrészt pedig, hogy az általuk teremtett kultúrértékek hozzánk juthassanak, hogy így a szellemi termelés kölcsönhatását semmi se zavarja. Enélkül el nem képzelhető, hogy a momentán idegenben élő magyarság, amelynek folytonos harcban kell állania az idegen hatalom beolvasztási kísérleteivel, nemzetiségét megtarthassa. Ha az idegenben élő magyarság továbbra is szinte hermetice elzárva marad az anyaország kultúré elétől, akkor annak elnemzetietlenedése csak idő kérdése. Legelső feladatunk tehát minden szomszédunkkal a békebeli állapotok helyreállítása. Nem tartozik ugyan szorosan a a címben megjelölt tárgyhoz, azonban — minthogy szomszédainkról, kiváltképen a szerbekről és a románokról szólottunk — helyénvalónak látszik a szerb és román közigazgatásról egyet mód elmondani. Úgy tartjuk, hogy a közigazgatás mind Szerbiának, illetőleg Jugoszláviának, mind pedig Romániának legfájdalmasabb kérdése, amelynek megoldásától függ — szerény véleményünk szerint — mindkét országnak jövendője, léte. Hivatalos forrásból tudjuk, hogy Szerbiának 1919. év elején 3600 tisztviselőre volt szüksége, hogy a tulajdonképpen való Szerbia közigazgatását nem modern értelemben véve, hanem amúgy patriárkálisan elláthassa. Modern közigazgatásról még csak szó sem lehet Szerbiában, ahol a telekkönyv fogalma ismeretlen, egy országban, amely még ma sincs felmérve. Tehát egy patriárkális közigazgatásnak az ellátásához volt szükség 3600 tisztviselőre és nem volt 36 embere sem. Ez okból kénytelen volt a szerb kormány Bosznia- Hercegovina közigazgatásában jól bevált és előttük .gutgesiint, osztráknémet és magyar tisztviselőket alkalmazni a legfontosabb állásokban. (Szolgálhatnék nevekkel is.) Azonban ez a megbízatás csak szórványosan történhetett meg, mivel sem Boszniát, sem pedig Horvátországot, ahonnan szintén elvittek tisztviselőket, nem lehetett súlyosabb következmények nélkül bevált tisztviselőktől megfosztani, minthogy a két ország népe többé-kevésbé modern közigazgatáshoz szokott. Ez időben — a megszállás legelején —a megszállott magyar területek közigazgatása zavartalanul folyt tovább mindaddig, amíg a szerb kormány politikai okokból, mert őket politikailag megbízhatóknak nem találhatta, a magyar tisztviselőket el nem kergette és helyükbe nem helyezett mindenféle, sokszor éppen csak hogy írni-olvasni tudó szerb nemzetiség SZEGED, október 21. (Saját tudósítónktól.) Mióta Szeged a menekültek városa lett és a pályaudvarokon százszámra vesztegelnek a menekültekkel zsúfolt vagonok, fájó szívvel kell sokszor tapasztalnunk a magyarságukért kioldozott honfitársaink keserű nélkülözéseit. Sajnos azonban, éppen azok az illetékes közegek, akik hivatottak lennének a szegedi menekültek megélhetésének a megkönnyítéséről gondoskodni, nagyon különösen értelmezik emberbaráti feladatukat. Köztudomású, hogy százszámra vannak városunkban olyan menekült köztisztviselők, akik már féléve egy év óta tartózkodnak Szegeden. A menekült tisztviselőket volt szolgálati beosztásuk szerint a kormány intézkedésére alkalmazzák is a megfelelő hivatalokban és ezáltal fizetéshez juttatják őket. Természetes azonban, hogy a tisztviselők az átlagos havi 1000-1500 koronás fizetésekből nem tudnak megélni, miért is állami felügyelet alatt működő beszerzési csoport látja el őket meghatározott maximális és még kedvezőbb árakon. A leszámoló-hivatalban alkalmazott egyik menekült főtisztviselő a szegedi beszerzési csoportnak a menekült tisztviselőkkel szemben tanúsított eljárásáról a következőket mondotta el: “ Nekünk, menekült tisztviselőknek oly kicsiny a fizetésünk, hogy még állami támogatással — értvén ezalatt a beszerzési csoport útján olcsó áron vásárolható naturáliákat — sem tudunk megélni. Sajnos ezekből a naturáliákból mi még nem részesültünk, mert a beszerző-csoport vezetősége, Hauser R. Sándor és dr. Csillag járásbíró kijelentették, hogy a szegedi beszerzési csoport 5999 személy részére kap a pesti központból természetbeni ellátást, ennyi régi tagja van az egyesületnek s így nekünk, az új tagoknak nem tudnak a kedvezményes élelmi cikkekből juttatni. — Miután láttuk, hogy itt Szegeden mit sem érhetünk el és arra való hivatkozással, hogy a pesti központ részünkre nem utalja ki a naturáliákat, minden élelmiszer, közszükségleti cikk kiosztásánál kisemmiznek minket, s néhány nappal ezelőtt táviratilag fordultunk panaszunkkal a pénzügyminisztérium illetékes osztályához. Ma reggel azután a következő magánértesítést kaptuk egy miniszteri titkár utján: A szegedi menekült tisztviselők panaszát a minisztérium beható tanulmányozás alá vette. A pesti központot e sajnálatos esetből kifolyólag semmiféle mulasztás nem terheli, ellenben a szegedi beszerző-csoport vezetőségére háramlik minden felelősség és a történt mulasztás minden következménye őket sújtja. Az elmaradt naturáliák értékét a pénzügyminisztérium készpénzben téríti meg a menekült tisztviselőknek, egyben intézkedés történt, hogy már a legközelebbi természetbeni illetményekben szintén részesüljenek. Felszólítják továbbá a Szegeden lévő tisztviselőket, akik a beszerzési csoport mulasztásából kifolyólag eddig semmi ellátmányban nem részesültek, hogy hívjanak össze egy gyűlést, amelyen nyilatkoztassák ki bizalmatlanságukat a mostani vezetőséggel szemben. Ezt a gyűlést rövidesen megtartják s akkor tisztázódik, hogy a beszerzési csoportot milyen mulasztás terheli. Ki akar olcsó cipőt? Saját készítésU box és sevrd félei pék 600 és 650 korona, férfi magas cipő 800 korona. HORVÁTH cipésznél A Szegedre menekült tisztviselők élelmezésének kérdését megoldották Súlyos mulasztási vádak a „tisztviselő beszerzési csoport“ mostani vezetősége ellen. — A pénzügyminisztérium készpénzben rekompenzála a természetbeni ellátásban nem részesült menekült tisztviselőket. Valéria tér 16. 88 Bokor-palota. Saorme-gallérok és kézelők, felgombolható és rádolgozott formában, costume-kabátokra, már 1000 koronát él KISS ÖDÖN szűcs- és szörmeüzletében, Kárászutca 7. az. (Földes-féle) ház félemeletén, feljárattal Wigner Testvérekhez. 334 Bel*trdxoei ZLdZozi IGAZGATÓSÁG 25«. TELEFONPÉNZTÁR 582.______________ Október 21., 22., 23. és 24-én, csütörtök, péntek, szombat és vasárnap a szezon legkimagaslóbb slágere, a Halál Hírnöke. X. rész. Főszerepben: LEA BAIRD és LÉGÁR. Szeged, 1920 október 22 PÉNZ ŐFELSÉGE: Kérek egy ötven koronásat Akik az étlap jobboldalát nézik. SZEGED, október 21. A boldog régi világban — hiába is tagadnék — mi, írástudó» úgynevezett .úri* emberek voltunk azok, akik — ha a balsorsunk vendéglőt kosztra szorított — állandóan az étlap jobboldalán merengtünk, ahol az árak sorakoznak egymás alá. És amikor felfedeztük a legkisebb egységet, hamarosan megtörtént a rendelés, körülbelül így: — Kérek egy adag húsz krajcárosat! Ez a húsz krajcárom* adag rendszeresen gulyás, pörkölt, persli és hasonló jó volt. Az idők azonban igen megváltójának • ma a felsorakoztatott „busz krajcáros”-ak olyan magasságból tekintenek a táblabirákra, tanárokra s hasonló gyengepénzű halandóra, hogy ők önkéntelenül, valamelyes felsőbb nyomás hatása alatt állandóan ezt dúdolgatják: Rá se merem a szememet vetni. Szegény vagyok, nem szabad szeretni. Ezek a jó urak ma már egyáltalán nem nézik az étlap jobboldalát. Sőt az étlapot sem. Ha helyet foglalnak a fehér asztalnál, a pincér szó nélkül hozza a levest , a főzeléket feltéttel. És csak ritkán kockáztatja meg a kérdést: — Tésztát is tetszik ? És az „igen” még ritkábban hallja. De azért ne gondolja senki, hogy az étlap jobboldala senkit sem érdekel. Az étterem bejáratánál, közvetlen a söntés mellett egy nagy asztalnyi társaság ül, nők, férfiak vegyesen. Vannak vagy heten. Az asszonyfejeket színes kendők takarják a valamennyi igen magasan ül a hét szoknyának miatta. Az emberek* mándliba, csizmába hajtogatják a korsó söröket, aztán nézegetik az étlap jobboldalit és csak úgy csöndesen megjegyzik: — Adjon az ötven koronásból! A többi, valamennyi helybenhagyólag bólint, ümmög s hamarosan az egész asztal fogyassza a halpaprikást, vagy valami más ,ötven koronás* adagot. A táblabíró, a professzor s a hasonszőrűek, a feltétes főzelék elfogyasztása , után némán vonulnak ki a társaság mellett. S mig az ízes sülteken merengenek, bizonyosan arra gondol mindegyik: — Milyen jó, hogy e szomorú időkben van mit ennie a szegény, sorsüldözött magyarnak! . . . MEGNYÍLT a kóser vágott baromfi kereskedés, ahol állandóan kapható egész tisztított liba és kacsa, valamint hús nyersen és sülve, tepertő, máj és libazsír. RO&.NER Horváth Mihály utca 7. szám. 325 Kijelöl! Fiúém! Kórházak, mosóintézetek, kereskedők! Háziasszonyok l 335 , MYTHOS 709“ tisztító- és mosószer a budapesti árumintavásáron óriási sikert ért el. „MYTHOS 709“ olcsóbb és jobb a szappan és zsírszódánál. Aki egyszer kipróbálja, annak örökös hívéül szegődik! Próbarendelént is felvess a délvidéki vezérképviselőt .EXPORT“ Kereskedelmi Részvénytársaság Szeged, Digenlcn tér •#. esdai.